Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-30 / 38. szám
2. oldal. „Komáromi Lapok* 1922. március 30. valutának ingadozása előidéz és a melyet a bérek folytonos változása előteremt, lehetetlenné teszi azt a kölcsönös bizalmat, amely a munkaadó és munkás között feltétlenül kell, hogy helyreálljon. Ha Európában Közép-Európa rekonstrukciójáról beszélnek, ez csak üres frázis lesz addig, a mig ezzel szemben nálunk a destrukciót táplálják. Lehetetlen az utolsó követelés, mellyel velünk szemben fölléptek, a mikor huszonnyolcezer darab állat átadását követelték Magyarországtól jóvátétel fejében. E reparációs követelés következtében az állami deficit milliárdokkal emelkedik, még pedig azért, mert a drágaság fokozódott és az állami beszerzések is drágábbá váltak. Az áilatok átadása, amelyet tőlünk követelnek, 100 millióba kerül. A pécsi szénbányákból tőlünk ingyen szenet követeltek és mi kénytelenek vagyunk szállítani. Ez az országnak 600 millióba kerül. A toborzott hadsereg drágább lévén, mint az ujoncozott hadsereg, körülbelül 1 milliárd többletkiadást jelent. A missziók közel 1 milliárdba kerülnek. Az utolsó évben a trianoni szerződésnek fölösleges kiadásai körülbelül 5 milliárd költséget okoztak. Kötelességemnek tartom erről a helyről is figyelmeztetni a győző államokat, hogy ez az ország reparációt tovább nem bír el, mi reparációt nem teljesíthetünk, mi leadtuk ezen ország területének kétharmadrészéi, mi többet fizettünk, mint bármely más legyőzött állam. Aki tőlünk reparációt követel, az a maga részéről tudatosan a mi elpusztulásunkon dolgozik, a mi a humanitással, az emberi érzéssel össze nem egyeztethető. Minket meghívtak Génuába azért, hogy ott Európa rekonstrukciója tekintetében Magyarország helyzetét előadjuk. Mi el fogunk menni oda, bár alig van reményünk, hogy szavunkat meghallgatva, teljesítsék azokat a követeléseket, amelyek nélkül Európában, Magyarországon és sehol a legyőzött államokban uj élet nem fakadhat. Mi ilyen körülmények között helyes és eredményes külpolitikát nem követhetünk. Lehet-e siker ott, ahol mindenütt csak rosszindulattal és rosszakarattal találkozunk. Mi a magunk részéről, ha ez igy tovább folyik, csak egy politikát követhetünk, a Dugovics Titusz politikáját, aki öszszeölelkezve a törökkel, aki őt a várfokáról le akarta taszítani, a törököt is magával rántotta a mélységbe. A mi számunkra nem marad más. Lehei, hogy halálba megyünk, lehet, hogy ezt a nemzetet a mi szomszédaink tönkre akarják tenni, a győzők is tönkre akarják tenni, ha azonban mi meghalunk, akkor Európa sok évtizeden át fogja ezt a nyomort sinyleni.- -tojásos tarhonyát kér jen minden fűszer és csemege üzletben. ígg A komáromi közlegelő és a katonaság. — Küldöttség a teljhatalmú minszternél és a hadosztályparancsnoknál. — Régi panaszuk a komáromi gazdáknak az, hogy a katonaság a közlegelőt gyakorlótérül használja, ezzel teljesen hasznavehetetlenné teszi a fütermést, árkok ásásával pedig a baromjárást is megakadályozza, a tüzérségi lövészettel, a szétrobbanó ágyúgolyókkal akkora aknákat vágat ki a talajból, hogy még a közelben járás is veszedelmes, hozzájárul még ehhez az is, hogy a szétrobbant és otthagyott ágyúgolyók ezer és ezer vasszilánkja a tehenek lábát és száját megsebesiti. A gazdák ugyan többször tiltakoztak a katonaság eljárása ellen, különösen akkor, amikor a legelőt a közlekedés elől a katonaság két-három napra is elzárta, mert ott éleslövő gyakorlatot tartott. A tiltakozás azonban eredménnyel nem járt. Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő még a múlt évben a nemzetgyűlésen kifogásolta a katonaság birtokháborítását, azonban mindhiába, a sok panasz csak papíron nyert orvoslást, de a valóságban nem. Ellenkezőleg, a katonaság a saját volt gyakorlóterét felszántotta, katonai gazdaságot rendezett ott be, ezzel mintegy maga-magát kényszeritette, arra, hogy idegen területen-birtokon tartsa gyakorlatait. A gazdák azonban ismét csak nem nézhették szó nélkül a legelő további rongálását, ami valósággal már exisztenciájukat veszélyeztette. A városi hatóság ugyan mindent elkövetett, hogy a további birtokháborítást megakadályozza. Dr. Szijj Ferenc polgármester a katonai hatóságnál, sőt a kormánybiztos-zsupánnál is több Ízben sürgette. Mindenütt belátták, hogy a közlegelőt, amelynek védelmét az 1894 XII. t.-c. 12. § a is biztosítja — katonai gyakorlótérül használni, különösen pedig ásásokkal rongálni nem szabad A már két év óta tartó folytonos tiltakozásnak ugylátszott, hogy végül eredménye lesz, ugyanis a gyakorlatozást ott egy rövid időre beszüntették. Azonban a gazdák ismét csalatkoztak, a hó elolvadása után a közlegelő megint katonai gyakorlótér. Erre a gazdák látván, hogy minden tiltakozásuk hiába való, elhatározták, hogy közvetlen a teljhatalmú miniszternél és a legfőbb katonai parancsnoknál kérik panaszuk elintézését. Hétfőn délben 12 órakor fogadta ez ügyben Micsura Márton dr. Szlovenszkó teljhatalmú minisztere ä komáromi gazdák küldöttségét. A küldöttséget Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő vezette, tagjai voltak Schleisz Géza, Morocz Lajos, P. Nagy Mihály, Szalay András, P. Nagy László és Csukás István komáromi gazdák. A miniszter előtt Füssy Kálmán képviselő hosszabb beszédben adta elő a gazdák panaszát és kérelmét, hangsúlyozta, hogy ha a katonaság a gyakorlatozást a közlegelőn be nem szünteti és az eddigi okozott károkat helyre nem állítja, a gazdaközönség kénytelen lesz birtokháborítás miatt a katonai hatóság ellen pert indítani. Füssy Kálmán beszédére a teljhatalmú miniszter hosszabb beszédben válaszolt és megígérte, hogy az ügy áttanulmányozása után haladéktalanul intézkedni fog. Ugyanaz a küldöttség délután Spiére tábornok hadosztályparancsnok előtt is megjelent, ahol a gazdák panaszát és kérelmét Füssy Kálmán tolmácsolta. A gazdák előtt a hadosztályparancsnok azt a megnyugtató ígéretet tette, hogy még a hét folyamán intézkedni fog, hogy az ügy kedvező elintézést nyerjen. Fagyasztó f eketekéiben. — Rideg akták tanulságai. — Szednők a tavasz virágait, de még a földben késnek; Hideg március után szeszélyes áprilist várunk. Pedig jó volna már a természet édes gyermekeivel, illatos virágaival játszadozni az emésztő gondok után. Igaz, a nagyböjt az elmélkedés ideje, amikor forrnia kell a gondolatokat és érzelmeket termelő léleknek. De vájjon lehet-e ez most, a mételyes, sivár jelenben, mely ünnepet és nagyböjtöt töröl, sziveket, lelkeket hervaszt s örökös hétköznapjain legfeljebb régesrégen betanult mókaságok emlékével fakaszt keserű mosolyt a panaszhoz szokott ajkakon ? „Fagyasztó feketehétben fesztelen firkálom fűszeres furaságaimat. Füles fejem fortélyos fenekéből fenesok felindult fogalom fakadoz fel.“ így irta valamikor Farkas Ferkó, füstfaragó Fehérvárott. Nekem is fura gondolataim támadnak, mikor a hideg szél bekerget, az eső bever a szobába a boszantó akták közé, melyek arcomba kergetik a vért. Csak ezekből köthetek most fagyasztó feketehétben — ibolya és gyöngyvirág hiányában — száraz csokrot azok számára, kiket a hivatalos iratok ugyan nem érdekelnek, de hasznukra válhatik az a tanulság, hogy ez a föld csak tövisét és bojtorjánt terem számunkra. 1. íróasztalomon kötményezett hadikölcsönkötvények hevernek. Honosságuk körül immár hároméves szalmacséplés folyik. Ezek az okmányok illő tisztelettel megjelentek két ízben 1919 március elején a hadikölcsön-kötvényeket lebélyegző érdemes bizottság előtt. Tolmácsuk először a pap, másodszor a jegyző volt. A szakértő bizottság megállapította, hogy ezek a kötményezés által értékpapírokká lettek, tehát később kerülnek lebélyegzésre. Két hónap múlva az értékpapírokat lebélyegezték. Az említett okmányok ismét bevonullak. Ám a bölcs szakértő imigyen nyilatkozott: Ezek nem értékpapírok, hanem hadikölcsön-köt vények; lebélyegzésük elkésett. Engem pillanatra elfutott a méreg, de aztán egy bolond eset jutott eszembe. Néhai Katona Kálmán, gépész, váltig dicsekedett, hogy ő nem tévedhet. És azon nap elhibázta a gépszámadást. Ilyen gépészek, Katona Kálmánok — bár máshangzásu nevek alatt — ülnek hivatalainkban az előbbi képzett tisztviselők helyein Hivatalom kötvényei pedig várják a kérelmezett utólagos lebélyegzést. Évenkint háromszor-négyszer érdeklődik a magas minisztérium, hogy a köztársaság területen voltak-e ezek az okmányok a lebélyegzés idején . . . sehriftlich nachweisen ! No hát — kérem — ha ily csigalépesben intézik el, illetőleg nem intézik el az egész országos hadikölcsön-kérdést, mint ezt az egyszerű lebélyegzést, akkor ugyan mi lesz sok szegény ember befektetett pénzével ? Óh mennyi örömvirágot fakaszthatna a „szociális“ állam csak ez egyetlen kérdés méltányos megoldásával I De hát mit várhatunk Katona Kálmánoktól fagyasztó feketehétben? 2. Kongruámat nem fizetik. Sokan vannak hasonló sorsban, persze mind magyarok. De reám mintha egyszer letekintett volna a gondviselő Ég! A múlt nyáron kongrua pénzt hozott a posta egyenesen Prágából. Oly világosan volt címezve, hogy nyugodtan felvehettem —-------a veszett fejsze nyelét. Es ime most — kilenc hónap után — visszakövetelik a felvett összeget, mert hogy nem nekem volt szánva. Nyolc nap alatt visszafizetni 1 Mintha bizony tőkepénzes volnék! Ha lehetne, rögtön fizetnék önöknek, óh államgepezet Katona Kálmánjai! Három évi közszolgálat és közteherviselés után úgy sem kaptam önöktől egyebet, ez egyszeri, felpanaszolt kongruarészletnél. A magyar ember gavallér, ha szegény is. Ha önök is gavallérok volnának összevetnők kölcsönösen számláinkat. De önök a kenyértelen, elbocsájtott tisztviselőkhöz sem gavallérok. Mit varjak hát en ? Mi lesz ebből ? Dobszó talán és árverés? Még azt is megérem fagyasztó feketehétben 1 3. Hitközségünk tanítójának bizonyos — a diólevélbe is felvett — évi összeg jár a vallásalapból. Az egyházi referens ezt sem fizeti. Évenkint bejelentjük szabályszerűen e járandóságot, a múlt év elején pedig nyugtákat is terjesztettünk fel három évről. Visszaküldték, mert — micsoda irredentizmus 1 — a plébánia latin bélyegzése volt rajtuk. Azonnal rajuk ütöttem az iskola szlovák-magyar bélyegzőjét és újból felterjesztettem. Azóta sem pénz, sem válasz 1 Hát a lefoglalt egyházi javak bevételeiből meg erre sem telik? Maradna csak adós a szegény hitközség, kormány egynéhány tanügyi közegei, melyek fölöttünk őrködnek! De a referens nagy ur, akkor és annak fizet, amikor és akinek akar. Mi pedig csak emésztődünk fagyasztó feketehétben. De jön a tavasz; ezt senki meg nem akadályozhatja. Lesz ibolya és gyöngyvirág, száraz aktacsomó helyett illatos csokor az asztalon. Post nubila Phoebus, borúra derű. Nagyböjt után husvét következik és a szenvedő nemzetek is uj életre támadnak, mint a leboiolt fa, melyben szunnyad az erő. Addig csak panaszoljuk és nagy lélekkel viseljük kisebb és nagyobb, közös és egyéni bajainkat, küzdve küzdjünk és bizva bizzunk szüntelen. Tőlem pedig fogadják a nyájas olvasók megértő és megbocsájtó lélekkel e száraz akta-faktacsokrot fagyasztó feketehétben. Dr. Sz. A jövő nemzedéki egészségének megóvása a legsürgősebb nemzeti faladat Újszülöttek gondozására orvosok a Hl A M A ~esecsemö (Baby)-krémet Ul/\li/\“csecsem® (B%)-liiiitőport __________-csecsemő (Baby)-szappant ajánlanak. A legmegbízhatóbb készítmények! Mindenütt kaphatok j Gyártja a Diana Kereskedelmi R.-T. Budapest, V., Nádor-utca 30. 78-v »