Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-28 / 37. szám
1982 március 28. önök helyeslésével is találkozott, a módosított | izerződést a közgyűlés egyhangúan elfogadta. A közgyűlés második pontja Ruider Adolf íjánlata városi telek megvásárlására. Az ügy előadója Geőbel Károly dr. városi tanácsos előadja, hogy Ruider ez évtől kezdve a Bercsényi-utca és Vágduna-sor sarkán a várostól bérelt területet, amely bérlet 12 évre szól, 165 ezer koronáért megvenni hajlandó. Tekintettel arra, hogy a városi tanácshoz két másik, bár vételár megjelölését nem tartalmazó ajánlat is érkezett, Szijj Ferenc dr.. polgármester többek hozzászólása után javaslatot tesz arra, hogy a közgyűlés versenytárgyalást írjon ki a fentjelölt telekre. Hogy egy kis pikantériája is legyen a tárgyalásnak, Dénes Emil azzal vádolta meg egy nyert információ alapján Fried Jenőt, hogy ez a kérdéses terület vételében bizonyos reverzális adása ellenében Ruidert támogatni fogja. Fried Jenő teljes felháborodással utasítja vissza a vádat, amely semmi más, mint hazugság, mert ő egész szereplése alatt mindenkor a város érdekei megvédésében dolgozott s a jövőben is a város általános érdekét tartja minden elintézés alá kerülő ügyben szem előtt. Többek felszólalása után, a közgyűlés olyan határozatot hozott, hogy a fent megjelölt telekre versenytárgyalást irt ki. A szakbizottságok megválasztása után a közgyűlést berekesztették. I Útlevél uisumot minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. minden uasárnap, kedd, csölörtök este futár megg Prágába, eljárási díj, uisum és ajánlott posta- 74 díjjal együtt: [Tlagyorországba és Ilémetországba 70 Ke Romániába közvetlenül 110 „ „ magyarországon át 160 „ Jugoszláviára * » 180 „ Cím: László Zsigmond Bratislava (Pozsony) 5zéplak-u 12. sz. Az Ipartestület közgyűlése. Folyó hó 26 án délután tartotta a Komáromi Ipartesiilet az 1921. évi záró közgyűlését. Az iparosság nagy számmal töltötte meg a testület üléstermét. A már közel fél év óta beteg volt Boldoghy Gyula ipartestületi elnököt megjelenésekor zajos óvációban részesítette az egybegyült iparosság. A közgyűlés megkezdése előtt Czike Dénes alelnök, aki az elnök betegsége alatt a testület ügyeit vezette, üdvözölte Boldoghy Gyulát, a testület tagjai nevében. Örömének adott kifejezést, hogy Boldoghyt ismét körükben látják, mert bölcs vezetésére a mai nehéz viszonyok között hatványozottan nagy szükség van. A közgyűlésről alábbiakban számolunk be. Boldoghy Gyula elnök üdvözölvén a megjelenteket, az iparhatóság képviselőjét, hálásan köszöni meg a testület tagjainak hozzá való ragaszkodását, mert ebben biztosítékot lát arra, hogy a súlyos viszonyok között élő iparosság ügyeinek elintézésében maga mögött érezheti az iparosság egész tömegét. Köszönetét fejezi ki Czike Dénes és Dosztál Jakab alelnököknek, Czirja Kálmán testületi jegyzőnek különösen, hogy betegsége hosszú tartama alatt is igyekeztek és pedig eredményesen, a testület tagjainak javát szolgálni és érdekeit megvédeni. Bejelenti a közgyűlésnek, hogy a már régóta üresedésben volt ügyészi tisztre sikerült megnyerni dr. Mohácsy János ügyvédet, aki készséggel vállalta el azt. A bejelentést a közgyűlés lelkes éljenzéssel vette tudomásul. Dr. Mohácsy János ügyvéd bemutatkozó beszédjében örömét fejezi ki azon, hogy az Ipartestület ügyészévé választották. Ránézve ez megtiszteltetés, mert olyan tekintélyes testület, mint a komáromi, alig van Szlovenszkóban s a megbízás, amelyet készséggel vállalt el, csak erősbiti abbeli őszinte szándékát, hogy a hely„Komáromi Lapok u beli iparosság érdekeiért teljes tudásával mindenkor sikraszálljon. Örömmel említi fel, hogy maga sem érzi magát teljesen idegennek az iparosság körében, hiszen az ő családja is iparos család volt, ősei a tisztes fazekas mesterséget űzték, nemcsak érzi hát a rokonságot az iparossággal, de annak minden adandó esetben, ha bárki hozzáfordul az iparosok közül, nemcsak a testület utján, mindenkor bizonyságot is fog szolgáltatni. Forduljon bárki hozzá tanácsért, jogvédelemért, minden iparosnak önzetlenül szolgálatára fog állni. A kitörő éljenzéssel fogadott beszéd után áttért a közgyűlés a napirend tárgyalására Czirja Kálmán testüleleti jegyző felolvasta az 1921. évi működésről szóló jelentést. A jelentés felöleli a testület évi munkásságát. Kevés esztendő volt, mint a jelentés mondja, oly mozgalmas és kevés év hozott annyi, az iparosság egzisztenciájába vágó eseményt, mint az 1921. év. A testület elöljárósága, amely az iparosság ügyeit intézi, mindenkor azon volt, hogy a törvények és rendeletek keretein belül leghathatósabban védjen meg minden érdeket, ami az iparosság fenmaradását és erősbitését illeti. Hogy minden téren nem tudott eredményes munkát végezni, annak okát azonban a viszonyokban kell keresni, amelyek mindenki elölt ismertek, s amely viszonyok minden társadalmi osztályl úgyszólván egyformán sújtanak. Megállapítható mégis, hogy a Komáromi Ipartestület régi tradícióihoz híven igyekezett az iparosság helyzetét javítani és a magasabb fórumokhoz tett felterjesztéseiben a helyi áldatlan viszonyok őszinte feltárásáról a javulás irányelveit leszögezni. A jelentésből különösen szomorúan világük ki, hogy sokkal több iparüzem szűnt meg, mint uj keletkezett; ami legjobban mutatja, hogy az iparosság helyzete mennyire meg van nehezítve a forgalmi viszonyok miatt. Az évi jelentést a közgyűlés egyhangúlag tudomásul veszi. A zárszámadások felolvasását a közgyűlés mellőzni kívánja, mert az nyomtatásban minden taggal közöltetett. A zárszámadásokat a közgyűlés tudomásul veszi és a felment ényt a pénztárnoknak, valamint a felügyelőbizottságnak megadja. A zárszámadás kiegészítéséhez Czike Dénes alelnök szólalt fel. Mint ismeretes, a testület elöljárósága a testület tartozását a Nagyszebeni Takarékpénztárral szemben akként rendezte, hogy a fennállott 121 000 K-ás kölcsönt leiben visszafizette. Bár ez a tranzakció már az 1922. évben tértént, azért kívánja ezt már az 1921. év közgyűlésén bejelenteni, hogy a testület tagjai tudomással bírjanak arról. A kölcsön visszafizetése valósággal haszon a testület számára, mert m3 már azt olyan kedvező feltételek mellett, mint elintéztettek, végrehajtani nem lehetne. A bejelentést a közgyűlés egyhangú helyesléssel vette tudomásul. Grosz Mihály ácsmester felszólalásában kifogásolja a kiadási tételeket, melyekre Boldoghy Gyula elnök és Czike Dénes alelnök adnak kimerítő és a közgyűlés egyhangú helyeslésével találkozó felvilágosítást. Grosz Mihály által különösen kifogás tárgyát képezte az, hogy az elaggott iparosok kevés segélyt kapnak. Az elnöki felvilágosítás ez ügyben rámutat arra, hogy a segélyalap kicsiny volta nem engedi meg a nagyobb segélyek osztását, s hogy mennyire szivén viselte az elöljáróság a nyomorba jutott s hozzá segéllyel folyamodó iparosok sorsát, legjobban igazolja az, hogy az elöljáróság tagjai minden egyes kérelmezőnek legtöbbször a sajátjukból adtak segélyt. Az 1922. évi költségvetést Dosztál Gyula pénztárnok ismertetésében a közgyűlés egyhangúlag jóváhagyóan vette tudomásul. A közgyűlés utolsó tárgya a megüresedett előljárósági rendes és póttagok választása volt. A jelölő bizottság által javasolt testületi tagok egyhangúan megválasztattak. Egyéb tárgy nem lévén, Boldoghy Gyula elnök záróbeszédjében köszönetét mond a testület tagjainak a múlt évben kifejtett támogatásukért és rámutat az egység, a közös munkálkodás szükségességére, s kéri a közgyűlést, hogy a testület jövő munkájában is egységesen álljanak mellette. A közgyűlés az elnök éltetésével ért véget. 3. oldal. Hol van a baj? — Az érsekiéli plébánia mizériái. — A mai viszonyok konjunktúrái sokat vetettek fel napfényre és elég alkalmat adtak, hogy sokféle ügyekbe betekintsünk. De az érsekiéli eset ritkitja párját. Nevezetesen az az ottani plébános fizetése és épületeinek romjai. Ki gondolna arra, hogy egy akadémikusán képzett ember ott sínylődjék a — legnehezebb idők közepette — 10 évig, romok között és 1800 kor. fizetés és 7 hold szántó föld melleit, melyeket maga nem is kezelhet, mert a cselédség magas fizetése melleit nem is képes, s egy óla sincs, hol csak baromfit is tarthatna. A hivatalos intézkedések már évekkel ezelőtt is megtörténtek, a konyhában a legszükségesebb intézkedések meg is történtek 1916 évben. Azóta már az is elromlott. A plébánia kegyura a vallásalap. Ennélfogva a Vallás és Közoktatásügyi Miniszter 1916 dec. 16-án 148803/1916 I. szám alatt a következőkben nyilatkozik: „Az érsekiéli róm. kath. plébániaépületen teljesítendő helyreállítási munkák tárgyában fölvett költségvetést .............a magyar vallásalap terhére ezennel engedélyezem, azon tiszteletteljes megjegyzéssel, hogy a költségvetés 11. pontja alatt felvett helyreállítási munkákat — tekintettel a mai rendkívüli viszonyokra s a vallásalapnak a háború okozta túlterhelésére, kénytelen vagyok a háború utáni időre halasztani.“ Úgy az építkezést, mint a plébános föntartását illetőleg, ami ugyancsak a vallásalaphoz és közigazgatáshoz tartozik, az ügyiratokkal ellátott kérvény 1919, 20 és 21 évben megtörtént. A nyomor sürget. Sürgette ez ügyet is. De bámulatos az egyházi referens c 231 alatt 1922 év február 12-én kelt hivatalos kártyája : „Miután kétség merült fel az iránt, vájjon plébániája tényleg a vallásalap kegyurasága alá tartozik, mely alap túl van terhelve, szíveskedjék azt itt hitelesített okmányokkal igazolni.“ A sürgetés eme sorokra komolyabb alakulatot vett fel, mert ugyancsak az egyházügyi referens 1922 év III. 8 án kelt cis 2431 leirata igy hangzik: „Semmiféle fenyegetésekkel nem lehet ügyét előbbre vinnie, csupán a patronalusi kötelem hiteles beigazolásával. Az ottani patronatusi birtok tudtunkkal el volt adva s a patronatus csak törvényes aktussal hárítható a vallásalapra. Fizetésének rendezésére sem vállalkozhatunk ily utón, mert ez az egyházhatóság dolga.“ Mi teszi kétségessé a a patronatust ? Talán, hogy a plébánia alapítása az „excelsum consilium Locatte Hungaricum" hatáskörébe tartozott és hozzájárult? (a budai Helytartó tanács, feje a Nádor) Avagy az teszi kétségessé, hogy 1815 évben, „„Sua Majestas resolvere dignatus est“ : hogy Őfelsége a helytartó Tanács alapítási okmányát megmásította és 300 forint jövedelmet biztosított a plébánosnak? Ez ugyancsak egy közérdekű ügy, hiszen az érsekláli plébánia 1332 év óta áll fönn. 1816 évben elszakadt tőle az ekeli plébánia és azóta a vallásalap kezeli minden fönnakadás nélkül a kegyúri jogot. A plébános fizetésének rendezése már 1912 év óta van folyamatban. Egyik hatóság a másik kezébe adja — resolutio nélkül. 1919 évben ismét megindult, de a fenti cisló 2431 teljesen eltemette, mert már 1914-ben az esztergomi Hatóság közigazgatási körre utalta: no majd a háború után!! A kormánytanácsos úr pedig „egyházhatóság dolgának“ minősítette. Egy pont azonban kérdéses: „az ottani patronatusi birtok el volt adva.“ Ez mélységes titok! A vallásalapot adták el? Hiszen ez a patronus! Ha el volt adva, már vissza is került? Nem közérdekű ügy-e, ha egy patronatusi földdarabot eladnak? Hol van most? Ez egy oly jogi tétel, mely időt igényel annak tisztítására! Avagy alatta értendő az 1816. évi böjthavának 17 én kelt Protocollum, mely a plébánosnak biztosit: „Imo- Mi érsekiéli közbirtosok adunk éllő Földet ezer rendet“, ami körülbelül 150—160 m. holdat tesz ki! Ez nem patronatusi föld, hanem a plébánosok jövedelmi forrása! De ezt már 1858. évben keresték, de még mindig várjuk Fiammarion képzeletének megvalósulását.
