Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-03-21 / 34. szám

2. oldal. „ Komáromi Lapok“ kubin és Szakolca voltak. És lám, két-három karrieristán kívül nincs csehszlovák Szloven­­szkoban." ölaho csehszlovák, hogy bejuthasson a nacionalizált zsidó vállalatokba, hogy referens és milliomos képviselő lehessen. Medveczky Lajkó csehszlovák, hogy referens maradhasson és megtarthassa befolyását. Stodola Kornél szemre csehszlovák, hogy börzét, keleti vásárt és hajózási társaságot csinálhasson, Hodzsa szemre csehszlovák, hogy megtarthassa befo­lyását a pártban, a mandátumát, a katedráját és hogy Európában bravúrokat csinálhasson, mint csehszlovák orákulum. Az uralmon levő­kön kívül nincs Szlovenszkóban eleven lélek, amely etnografice csehszlováknak mondaná magát. A szlovákok szimbóluma mindig a Vág és a Tátra volt, nem pedig a Sumava és a Vitává. S arról biztosítja Dérért, hogy 5 szá­zalék szlovákon kívül nem talál senkit, aki követné őt. Szlovenszkó aulonómista ma, mint a forradalom idején és azelőtt. 1 lesz a inát oosztiliiüval ? A budapesti egyetemek megtagadták az utódállamokban szerzett d plomák uosztrifiká­­lását. Ez ügyben egy újságíró felkereste Vass József kultuszminisztert, aki a következő nyi­latkozatot tette: — A külföldön szerzett orvosi oklevelek honosítása tárgyában 1911. évi jnniu3 hó 19 i 60.982 szám alatt kiadott és 1911. évi ju ins hó 20-án 28 160 szám alatt módosított szabály­­rendelet értelmében a honosítás előfeltétele a külföldi oklevélnek hasonló tanulmányok alap­ján történt megszerzése. — Ha a honosítással kapcsolatos előfel­tételek fenforgása igazolva van, akkor a fo lyamodót az 1901. évi orvosdoatori gyakorlati szabályzatban előirt II. és III. orvosi vizsgálat letételére kötelezi. A vizsgálatnak sikeres le­­tétete és a kórházi gyakorlat szabályszerű ki­töltésének igazolása után a külföldi oklevelet hoQositottnak jelenti ki, a határozathoz a mi­niszter jóváhagyását kéri, egyúttal az igazolt­tól az orvosdoktori eskü kivétetik és az eredeti külföldi oklevél hátlapjára a honosítási zára­dékot rávezetik. Ha a honosítandó orvosi dok­tori oklevelet kiállító külföldi főiskola tanul­mánytervezete a magyar tanulmányi és gyakorlati szabályzat követeléseitől eltér, a honosítási feltételek a fentebb mondott lies és III-as vizsgálat letételén falül még egyes tantárgyak hallgatását, fél évek pótlását, sőt az I. orvosi szigorlat tárgyainak egyikéből való vizsgálatot Í3 megállapíthatják. Ha a kü­lönbség még sem volna kiegyenlíthető, a külföldi oklevél a honosításból kizárandó és tn lajdonosa magyar oklevél szerzésére ntasitandó. — Ezek voltak tehát a külföldön szer­zett diplomák honosításának főbb szabályai, melyek a forradalom és kommunizmus alatt rövid megszakítástól eltekintve 1911. év óta mindazon államokban, melyekben a viszonosság fennállót, é. vényben vannak. — Az úgynevezett utódállamok azonban a viszonosság elvére nem igen voltak figye­lemmel. A különböző jelentésekből ugv tudjuk, hogy a magyarságot eltiltották a magyar fő­iskolák látogatásától, vagy ha magyar fő­iskolákon mégis diplomát szerezhettek, azt az utódállamok nemcsak, hogy nem honosították, hanem érvénytelennek tekintették és az összes vizsgáknak és szigorlatoknak nálunk teljes megsemmisítését kívánva és ez alapon adnak ki részükre uj diplomát. — Mindezek alapján a viszonosságnak nemzetközi egyezmény utján leetidö megálla­pítása érdekében tárgyalások indíttattak. Mig a kölcsönösség meg nem állapittatik, a hazai egyetemok sem lehetnek abban a helyzetben, hogy a szomszéd államok egyetemei által kiadott orvosdoktori okleveleket kedvezőbb elbánásban részesítsék, mint ők a mienket. — így kiadatott 1921 julius 14-én 111.416 (és nem 111.043) szám alatt egy rendelet, mely szerint az elszakított területeken levő volt magyar egyetemek, valamint az utódállamok egyetemei részéről kiadott oklevelek honosítása Ügyében mindaddig, mig a honosság alapján a kérdés diplomáciai utón rendezletik, nem óhaj­tok állás foglalni. Hozzáteszi azonban a ren­delet, hogy nem zárkózom el az elöl, hogy egyesek, amennyiben arra az előfeltételek meg­vannak, a teljes II. és Hl. orvosi szigorlatuk sikeres kiállása után hazai egyetemeink egyikén külön (magykr) orvosi doktori oklevelet szerez­hessenek. — Tehát az általános nemzetközi jog­szabályként tekintendő viszonossági elv hiá­nyában nincs elzárva a lehetősége annak,hogy az utódállamok egyetemein szerzett orvos-dok toi’i diploma helyett magyar diplomát kapjon valaki olyan feltételek mellett, mint amelyek honosításra tíz év óta fennállottak. KM pl mm not| Liliénél uisumot minden államba a leggyorsabban és leg­olcsóbban megszerzek. minden uasárnap, kedd, csütörtök este futár megy Prágába, eljárási díj, uísum és ajánlott posta- 74 díjjal együtt: magyarországba és üémetországba 70 Ke Romániába köruetlenOI 110 „ „ magyarországon át 160 „ Jugoszláuiáua , „ 180 „ cim: bászló ZsSgmond Bratislaua (Pozsony) Szépiak-u- ÍZ. sz. A regruták énekétől hangos az utca. Csoportosan, szalagos kalappal, énekelve, muzsikasíó mellett járják az utcákat a „beváltak." Azelőtt régebben is így volt, csak a kalapok mellett lengett más szinü szalag, ismertebb mint most. A fiatalság ugyanaz, a nóta sem változott nagyon, régi katonanóták hallatszanak, csak a hang lett fátyolosabb, ami a szivek mélyéről kivágyódik, az az igazi, az nem tud feltörni az ajkakig, pedig ha úgy engednék, ha nem fojtaná el a kitörni vágyó hangot valami belső keserűség, hej, de vigabban szólna a regrutás nótája, vigabban zendülne a more hegedűje, hango­sabbak lennének az utcák s nem néznénk teljesen apatikus szemmel a mundérba készülő fiatalságot. A napokban magyar katonák szakasza ment végig az utcán, magyar nótát énekeltek, á régi dallamra, a régi ütemre, csak a szöveg változott meg, meg az ein-zwei taktusok vál­toztak át ras-dvá-ra. Ezelőtt nem sok esz­tendővel is igji mentek a századok, volt magyar, tót, német nóta, amilyen nyelvű voit a legény­ség, a jó torkú fiatalság szint, elevenséget vitt az egyhangú kis városi utcákba, igy a dob­pergés, a trombita hangja más volt, más volt minden, más volt aki nótázta, más aki hallgatta mert a magunké volt a nóta. Most is a régi nóta járja, engedély van rá, a fiuk, akik a bakalépésre fújják, a mi fiaink, régi virtusokon, sok harci dicsőségen nevelő­dött, sok keserűségen, sok szenvedésen, meg­próbáltatáson edzettek s mégis, mégis mindig egy a nóta, uj lobogó alatt; Októberben be kell masírozni. Március idusán is ezt énekelték a magyar gyerekek! HMM estélyére zsúfolásig megtelt a kultúrpalota nagy­terme. Az európai hírű művészek tudásuk leg­javát adták és az előkelő közönség egész estén át őszinte meleg tapsokkal ünnepelte a művé­szeket. Műsorukon Mozart d-moll négyese, Beethoven „Hárfa“-puartettje és befejezésül Csajkovszki D-dúr négyese szerepelt. Minden egyes mű előadásán megéreztük a quartett sok évi együttműködésének folytonos munkáját. Tökéletes stilusérzék, precíz technika, a dina­mikai és ritmikai hatásoknak a legszélsőbb fokig való kiaknázása s a zengzetes szép tónus jellemzi játékukat. Lendületes temperamentu­mukkal túlszárnyalják a világhírű bécsi Rosé­­quartettet és ma azt a helyet töltik be, amit a háború előtt működő „Brüsszeli-yoiiósnégyés.“ Erejük, a majdnem egyenlő-korú fiatalságukban rejlik. A legtöbb quartett-társaságnak az a hi­bája, hogy különböző korú és qualitásu egyé­.....-—1Ü22. március 21. I ■ I I ■ I ................... I ................. ■ ■ ill I IÉ.I II IÉ. II II I» -1 .................... nekből áll. Az öreg muzsikusnak rendesen lassúbb, nyugodtabb a vérmérséklete, mint a fiatalé s ennek következtében, bizonyos egye­netlenség érezhető az olyan együttes játékban, ahol pl. nagy korkülönbségű egyének társulnak. Egyazon művet két zeneművész különbözőképen értelmezhet; az egyik, az ifjabb pl gyorsabb­­menetünek érezi azt, amit az idősebb nyugod­tabb tempóban óhajt megjátszani. De még egykorú egyéneknek is más-más a tempera­­mentümuk. Az egyik ember járása lassúbb, a másiké élénkebb. A legnagyobb ritkaság négy muzsikusnak az olyan szerencsés fizikai és lélekbeli összehangoltsága, ahogy pl. a Wald­­bauerék egymásra találtak. Itt mindegyik, kor­ban is, tudásban is, egyenlő. Waldbauer Imre pompás hegedűs, Kerpely Jenő mélységes celló­­művész, de Temesváry János, aki a második hegedű szólamát tölti be, vagy Kornslein Egon, aki brácsázik, épp oly tökéletes művészettel állnak a zeneköltő alkotásának szolgálatában. Ők négyen egy embert képeznek, egy ideálért dobog a szivm: a mű lehető legtökéletesebb interpretálásáért. Céljukat mindig elérik és min­dig a legnemesebb eszközökkel. Mintegy tizenkét-tizenhárom évvel ezelőtt, négy ifjú muzsikus lépett ki a pesti zeneaka­démia kapuján, összeölelkeztek és valami néma fogadalmat tettek, hogy amig a sors el nem szakilja őket egymástól, soha többé szét nem válnak és egész életüket egy célnak szentelik: a vonósnégyes abszolút művészetének. Talán e néma fogadalom hatja át őket m* is és ez adja varázslatos művészetüket. Amióta eggyé olvad­tak, hihetetlen energiával dolgoznak, tanulnak, napról-napra fejlesztik művészelüket és minde­nütt, ahol csak megfordulnak, a magyar faj zenei genialiiását hirdetik. A vonósnégyes-társaság meghívásáért kü­lönös köszönet illeti a Jókai Egyesület vezető­ségét és örömmel konstatáljuk, hogy Komárom városának intelligens közönsége mindjobban megérzi azt, hogy szükség van komoly hang­versenyek rendezésére, akár csak az irodalomra vagy a színházra, hogy a reális élet szürkesé­géből egy nemesebb világba ringasson ben­nünket. Simor Jenő. A iei. Eoyház isiit A komáromi református egyházközség vasárnap, március 19-én délelőtt 10 órakor a Kollégium nagytermében Vargha Sándor lelkész és dr. Gadl Gyula, főgoadnok együttes elnöklete mellett közgyűlést tartott az egyház híveinek nagy részvételével. A közgyűlés tárgyát az 1921-ik évi záró­számadások és az 1922-ik évre szóló költség­­vetés bemutatása képezte, melyeket a presbité­rium, mielőtt a törvényes íoruin: az egyházmegye elé fölterjesztett, régi gyakorlat szerint az egyház adófizető közönségének is bemutatta, hogy tudomást szerezhessen az egyház vagyo­nának állásáról. Ezzel kapcsolatosan az egy­háznál aktuálissá vált lelkészi állások ren­dezése is szóba került, amennyiben az egyház 1922. évi költségvetésében gondoskodni kellett a lelkészi fizetésekről is. A presbitérium törvényadta jogánál fogva, mint ismeretes, szigorúan szem előtt tartva az egyház nehéz pénzügyi helyzetét, valamint az egyház adózó híveinek adózóképességét, úgy határozott, hogy az egyháznál rendszere­sített püspök lelkészi állást ez idő szerint nem tölti he, hanem az összes lelkészi teendőket Vargha Sándor eddigi másodlelkészre ruházza és mellette egy segédlelkészi állást tart fönn. A lelkésznek eddigi járandóságát a szükséghez képest évi 6800 kor. drágasági pótlékkal egészítette ki. A presbitériumot ezen határozata meghozatalában egyedül az egyház mai súlyos helyzetének komoly és felelőség­teljes mérlegelése vezette, mert csak igy vélte elkerülhetőnek az egyház híveinek nagyobb megterheltetését és az a gondolat irányította, hogy ekképen az egyház közönségének az eddigi súlyos terhek miatt támasztott elége­detlenségét eloszlatja és a békét szolgálja. E határozattal szemben Töthkdrolyi Lajos presbiter olyirányu mozgalmat indított, hogy az egyház közönsége sítervezzen egy első és egy hitoktató lelkészi állást, melyekre az eddigi ihásodlelkészt és a segédlelkészi minőségben itt níÜködő Mokos Kálmánt álkalm&zza. Noha a nevezett presbiter az egyház pénzügyi és jogügyi bizottságának együtes ülésén a helyzetet

Next

/
Oldalképek
Tartalom