Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-18 / 33. szám
1922. március 18 .Komaromi Laéofe“ 7. oldal. politikai pártok jelölései alapján hívja be, illetve nevezi ki a városi képviselőtestület tagjait, teljesen ellentétben áll azzal a demokráciával, amelyet pedig annyira szeretnek felülről állandóan hangoztatni, n demokrácia nemcsak jelszónak született, születése, mngnövekedése annyi áldozatba került, hogy megérdemelné, ha tartalmat is öntenének bele épen azok, akiknek a szájáról naponta elhangzik. Nemcsak a képviselőtestület szabad választása, más, sok annyi igen fontos és égető kérdés szunnyad megoldatlanul az ígéretek tömegében, de, ha ennél a kis, hiszen helyi politikába vágó ügynél is a nagy politika kátéjából veszik a recipét, a minden haladásra képes várost nemsokára nem nagyközséggé, de tanyává nevezhetik ki. A név nem fontos, a viszszafejlesztés vétke nem a város lakosságáé, de igenis fontos, hogy a maguk portáján azok az emberek szava legyen döntő, akiket a közbizalom, s nem egyes politikai pártok alig pár tagból álló vezetősége jelöl. Ha Cseh- és Morvaországban már megérett a helyzet még tavaly, a községi választások nvgejthetésére bizony kiváncsiak lehetünk arra, hogy mért keli éppen Szlovenszkóban ezzel várni, ahol éppen olyan adófizető egyedei élnek az államnak, mint odafönnt. A kinevezési rendszer csúf játék azzal az önrendelkezési joggal, amely — ha jól emlékezünk — a versailLsi és saintgermaini szerződések békeasztalára az „igazság ökle“ gyanánt szerepelt. Komáromi leveleli. Kedves „okos“ nő! ámbár az álneves leveleket nem igen szeretem, kivételesen mégis felelek önnek. Hetenkint átlag 3—4 ilyen álnévvel, jeliigével ellátott levelet hoz a pósta nekem: a „vén, tapasztalt“ Faunnak. A vén, tapasztalt jelzőket azért kell hangsúlyoznom, mert ha nem bírnék ezzel a két, sokszor nagyon jó tulajdonsággal, ha valami lobbanékony, fiatal szerelmes ember ( volnék, mint teszem föl . ’. . (de nem, nevet nem említek), akkor már bizonyara lépre csalt j volna egy ilyen hízelgő, sokat Ígérő anonym | levél, amelynek vége rendszerint egy nagy fel- j Ültetés, amelyen kacagna az egész város. Hát kedves okos nő, nálam már nagyon \ elkésett ezzel a pimnázista fiús és polgárista j leányos trükkel. Legyen egészen nyugodt, én nem fogom magát várni a kijelölt helyen és i órában. Ha rossz viccet akarnék elkövetni én is, akkor fölhúznám Aladárt, a fogalmazót, hogy ! „Édes öregem, valami nagy stilü szélhámosság- j ról van szó. Ekkor és itt jelenjetek meg teljes I asszisztenciával és csípjétek el azt, vagy azokat, akik a megjelölt hely körül leskelődnek és ólálkodnak 1“ Mert hát kedves okos nő, ön valahol ott leskelődnék, s Ön bizonyára egy másik anonym férfi Írást utánzó levélben Komárom legcsufabb és legöregebb nőjét szintén ugyanarra a helyre és időben hívta ki légyottra. Elismerem, hogy nagyon hálás téma volna a komáromi pletykazsúrokon és kávétraccsokon a „Faun légyottra megy\a, de mi Faunok úgy vagyunk, hogy önmagunkat megcsípkedjük ugyan, de mástól nem hagyjuk magunkat, akár csak Rostand Cyranója, aki saját nagy orrát kifigurázza, de jaj, ha azt más merészli tenni, mondván: . . . magamat kigunyolom. ha kell, De hogy más mondja, azt ! nem tűröm el. A levele egyik pontja tehát egészen hidegen hágy bennünket, hiába tudja olyan érzéssel énekelni, hogy Ez a legelső, ez a legelső Randevúm!-Levelének egy másik ^ főb.b tétele kissé szintén csiklandós, amit dióhéjban egyszerűen azzal a bibliai mondással lehetne kifejezni, hogy „Nem jó az embernek egyedül lenni!“ Szóval ön párt keres magának. Talán ajánlhatnék lapunk apróhirdetését, ahol apróra megbeszélhetne mindent a hasonlót óhajtókkal. Levelének ezt a fejezetét azzal végzi: És ha találnék egy megértő lélekre, mi lenne ebből? ? Kérem, ha egy nő és férfi találkozik az élet színpadán és ismeretségük nem múló délibáb, akkor Vulpes szerint a következő esetek állhatnak elő: I. ha a nő okos és okos a férfi, ebből viszony lesz, II. ha a nő okos és buta a férfi, akkor házasság lesz belőle, III. ha a férfi okos és a nő buta, akkor gyermekek lesznek, IV. ha a nő is bula, a férfi is buta, akkor ebből plátói szerelem lesz. A levelének egyik fontos kijelentése, hogy ön imádja az újságírókat, azok édes, cukros emberek, szeretne mindnek a nyakába borulni. Vagyok olyan jó kolléga, hogy ettől a tömeges nyakbaborulástól igyekszem megóvni jobb sorsra (ha rosszmájú volnék, Így írnám, jobb nőre) érdemes kollégáimat. Hát kedves okos nő, ne higyje azt, hogy az újságíró cukros, édes, aranyos ember. Tudja milyen az újságíró? Olyan, mint a kutya. És ezt nem én mondom, hanem Komárom nagy szülöttje: Jókai Mór. Szerinte az újságíró olyan, mint a kutya, mert: szimatol, „ „ szaglász, „ „ szaladgál, „ „ ugat, „ „ „ hazudik, „ „ „ hizeleg, „ „ „ lusta, „ „ „ koplal, „ „ harap, „ „ „ Hát igy nézünk ki mi, a maga cukros újságírói. Világért se boruljon a nyakunkba. De menjünk tovább! Azt is írja levelében, hogy ha én (már t. i. én, öreg Faun) az ön szivét kivehetném a kebeléből, mi mindent tudnék belőle kiolvasni. Ugyan kérem, nem vagyok én boncoló orvos, kérem csak tegye szépen vissza. Borsódzik a hátam az ilyen kivett szivektől. Nem elég volt az iskolában kívülről megtanulni az „Anyai szív“ cimü ó-angol balladát, amelyben a kegyetlen asszony azt követeli a szeretőjétől, hogy ha szeretsz, vágd ki a kebeléből az anyád szivét és hozd el nekem. Nem elég a kabarékban énekeket hallani a kivágott szívről. Az apród a várurnőjének titkon énekli, hogy yedd e szivet szivem hölgye, Érted piroslik benn a vér, Szépségedet hogy üdvözölje, Oh szivem hölgye, A síron túl is elkísér ! Persze a férjnek, ha még hatalmas várur is őkelme, ilyenkor nem akad más dolga, mint éppen a lantot pengető apród felé kóborolni. Kivágatja az apród szivét s mint kellemetlen delikateszt, mint rémes zsardinettót fölküldi a feleségének. A hű szív azonban még a véres tányéron is azt nyekergi: Vedd e szivet szivem hölgye stb. Ezt a bonctani dalt már vagy húszféle ; variációban hallottam. Sőt ezek a bonctani dal! költők ma már tovább mennek és a kiszúrt . szemekről is dalolnak. Az udvari bolond szerelmes a királynőbe és folyton ezt a dalt óbégatja: Oh asszonyom, hadd öntözöm meg forró könnyemmel labad nyomat, Csak egyszer lássam életemben királyi melled bársonyát. A királyné nem bolond, hogy a bolondja : kedvéért olyan túlbolondul dekoltálja magát, ! azt csak az udvari bálon teszi a hercegek előtt, j Egyszer azt hallja a bolond, hogy a királyné I fürödni ment. Szegény bolond utána oson, s bolond létére elég bolond volt mind a két szemével meglesni a fürdő királynőt. Lám az egyszeri cigánynak több esze volt és csak az egyik szemét reszkírozta meg. A leskelődő bolondot azonban meglátta a királyné; kiszuratta mind a két szemét, s a tóba dobatta. De a bonctani énekesek nem jönnek zavarba és a tóba dobott két szem ott is azt énekli, hogy Oh asszonyom, stb. (Bizonyosan Fürst Milán irta ezeket a több kilométeres vers sorokat.) Ha igy haladnak a kivágott szivek, szemek i dalnokai, legköze ebb daloló, refrénező vakbe- 1 leket (ehát kiszúrt szemű beleket), tyukszeme: két, epeköveket, vándorveséket, gyomorfekélyeket fogunk halani. éneklő amputált karokat, laboj kát már halottunk. De ne feledkezzünk meg az őn leveléről ; sem. Lássa kedves, okos nő, ön igazán okosan i tette, hogy ilyet is irt a levélben, ha ön hív ; kedves Faun, én azonnal jövök 1 Köszönöm! Ön elmondta azt a varázsj igét, amelytől én tízezer évvel öregebb leszek és nem hat reám semmi női varázs, női csáb, mint ahogyan a közismert francia bohózatban a fiatal férj is aggastyánná válik, ha valaki azt kérdezi tőle: Van valami elvámolni valója? Egyszer ugyanis pár percre át akartam szaladni a Spitzer-nyomdába, hát kiírtam az ajtómra: Azonnal jövök. Ott az üzletben nagy megtiszteltetés ért, hat puskás, szuronyos katona tisztelt meg egy rendőr kíséretében, aki a legszívesebb nyájassággal mondotta nekem: — Tisztelted és nagyon kéreti a szerkesztő urat a méltóságos ur, meg a tekintetes ur, fáradjon be egy kicsit a várba. Ekkora megtiszteltetés elől nem lehetett kitérnem, befáradtam a várba, ahonnét egy hajszálon múlt, hogy a másvilágra nem fáradtam, ehelyett Teresienstadt klimatikus gyógyhelyre fáradtam, s éppen hat hétig maradtam ezen a közkedvelt helyen. Amikor hazajöttem, az ajtómon még ott díszelgett az írásom, hogy azonnal jövök. Éppen hat hétig tartott nekem ez az azonnal jövök. És azóta Isten tudja nagy antipatiával vagyok e két, különben sokszor sokat Ígérő édes szó iránt. Eszembe jut az a sok gersli amit ott megkellett ennem, s a fekete kávé, amelyből csak kettő hiányzott: a fekete és a kávé, különben igen zamatos ital volt. Hát kedves okos szó ne emlegesse azt az azonnal jövőket, mert akkor nekem semmi kedvem sincs, hogy akár a föld legszebb nőjét is várjam. Majd egyszer megírom terésienstadti élményeimet. Levele végén a hét legjobb viccét kéri. Tessék: A napokban razzia volt Komáromban, derék barátunk, Aladár fogalmazó kiváló vezetésével. Bemennek egy lebujkávéházba, ahol a pasasok nagyban kártyáznak. Aladár barátunk odamegy egy kártyázóhoz és felszólítja: — Igazolja magát! A kártyás visszaszól : — Talán várna az ur, amig a partiét befejezem. Aladár, aki nem ismeri a kártyaszenvedélyt — persze nem várt. A viszontlátásra Faun. * I Hölgyeknek ajánljuk az évtizedek óta elismert és kedvelt Kriegner-féle szépitőszereket! Kriegner „Akácia-krém“ 2—3 nap alatt fehérít, simít, fiatalít és szépít Teljesen ártalmatlan. Kriegner „ Akácia-szappanM kellemes, tartós és üditő. Kriegner „ Akácia-puder “ védi a bőrt a nap és szél befolyása ellen. Kapható mindenütt. JRIEGIiEH gyógyszertár“ Budapest, KálvinHtér. 166 Egyedüli készítő : I — Füssy Kálmán képviselő a magyar-I ságárt. Közismert dolog, hogy Füssy Kálmán népszerű komáromi nemzetgyűlési képviselő minden alkalmat megragad, ha arról van szó, hogy a magyarság érdekeit kell megvédeni, akkor ő se időt, se fáradságot nem kiméivé erélyesen a magyarság védelmére kel. Legutóbb is két ilyen esetről vettünk tudomást. A közel múltban a kismányai magyar szülők küldöttségét vezette Pozsonyba az iskolai referátus été. A dolog előzménye az volt, hogy a múlt hónapban a kismányai magyar iskolában megjelenik a nyitrai tanfelügyelő és azt kérdezi a gyerekektől, hogy ki beszél tótul. Erre 25—30 gyerek jelentkezik, akik 2—3 kivételével az iskolában valamit tanultak tótul. A nyitrai tanfelügyelő erre különválasztotta a jelentkező gyerekeket és azt mondotta, hogy azoknak nem szabad többet magyar iskolába járni, hanem tótba, azonnal rendelt is ki oda tót tanítót, aki a gyerekeket tótul tanította. A kismányai szülők a legnagyobb fölháborodással vették hírül ezt a középkori intézkedést, hiszen minden szülőnek joga van odajáratni gyermekét iskolába, ahova a szülőnek tetszik. Azonnal fölkeresték Füssy 5 Kálmán képviselőt, arra kérve őt, hogy a kül-
