Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-16 / 32. szám
1922. március 16, «Komáromi Lapok« 3. oldal. kamatra. Egy év alatt a föld nem lenne az övé, bármennyire is elidegeníthetetlen a terület, s a ■ végrehajtás felfüggesztése miként lett volna le- j hetséges ? Tessék ceruzát elővenni és számolni. A jogbizonytalanság mai napjaiban pedig mennyire ingatag földiulajdon lenne az, melyet úgyszólván ellenérték nélkül elkoboznak s másnak odaadnak erre példának legyen elég egy Barsmegyében előfordult eset. A földosztás hivatott bajnokai, a földhivatal kiküldöttei megegyeztek már a földigénylőkkel s mikor az aláírásokra került a sor, felszólalt a vezetőjük, hogy hát tulajdonképen, hogy lesz az övék a föld, mikor a volt tulajdonos nem írja alá a szerződést, nekik ily módon a szerződés és föld nem is kell, mert ez nem lehet biztos tulajdon. Egy kissé tisztább jogérzés s lám már látjuk, mily ingatag, megtámadható földiulajdont juttat a mai csehszlovák törvény a népnek. Minden változási folyamat, melyet erőmüvi utón egy egész társadalom ellen s annak romjain lehet csak elérni, egészségtelen, mert már születése pillanatában ellenségeket nevel magának s ellentétes a természet s különösen az emberi természet évezredek óta már mindenki által elfogadott s önmagukon tapasztalt törvényeivel. A meglevő, jelenlegi birtokviszonyok egy év- ■ ezredek óta kialakult gazdasági adottság, mely \ lehet rossz és hibás, de erre a gazdasági adott- \ ságra rengeteg középittnény van építve s maga ' az állam is gazdasági erejét nagyrészt eme i fundamentum tudtával értékeli és úgyszólván gazdasági létét jelenti. Ezen javítani, ezt egy egészséges fejlődés átváltoztató hatásának kitenni jó és üdvös, míndannyiunk által kívánt valami, de hirtelen átmenet nélkül megváltóztatni akarni s mellette a gyors reform keresztülviheíetlenségeinek hátsó tudatával mégis állandóan mint lesújtani kész fegyvert az elitéltek felett suhogtatni oly üzleíszetütlenség államgaz- • dasági szempontból, hogy szinte alig tudnánk j rá magyarázatot adni, Ezen fonálon tovább menni azonban nem akarok, mert a laikus érdektelenek elhinni sem tudnának. S itt ütközik éppen a nagy általános gazdasági egyenlősítés progjammjába bele a megváltozhatatlan emberi természet, mely nem ismer e tekintetben idealizmust. Amíg a csehszlovák földbirtokreform egy nagystílű gesztussal meg akar szüntetni minden nagybirtokot, ugyanakkor, egyének vagyonukat, hogy szilárdabb alapra helyezzék, nagybirtokokat vásátolnak. Tehát mig egyfelől folyik az egyenlősítés szent eszméjének a propagálása, a másik oldalon maguk az eszmék hirdetői s programmok megvalósítói gyűjtik a vagyont s birtokokat vásárolnak. Vájjon nem e iróniája ez minden ideális, hirdetett „fejlődésinek ? Itt egy szimpíómával állunk szemben, mely örök emberi s mely mindjárt nem látszik dehonesztálónak, mihelyt elhagyjuk a „fennkölt egjenlősités“ eszméjét, melyet pedig máma annyian tartanak a jövő elodázhatatlan feladatának. Az emberiség nem érett meg s nem is lehet megérve sohasem ily célok elérésére, mert az első lépésnél már szemben találja magát önönmagával. S itt önkéntelenül felötlik a gazdasági effektualitásnak egyik komoly koeficiense: az emberek szellemi képessége, mely ahány ember, annyira különböző mértékben van kifejlődve. A szellemi képesség pedig különösen produktiv célok szolgálatában le nem gyűrhető gazdasági előny, mely ki nem inható, midőn ott lesz a gazdasági berendezkedések bármelyikében. Az egyenlősítés hirdetői itt egy megfejthetetlen gordiusi csomó elé kerülnek, melyen nem fognak tudni sohasem eligazodni. A földbirtokreform törvény nálunk mindeme gazdasági lehetetlensége mellett szolgálatába van állítva a kormány politikájának Itt az ut oly kézenfekvő, hogy bővebb fejtegetésre kitérni az olvasóközönség lekicsinylését jelentené. Azonkívül a törvény oly hogy minden intelligensebben gondozó egyént aggodalommal tölt el. A A földbirtokreformot, mint olyant, amely a fejlődést egészségesen szolgálja, eme törvény súlyosan diszkreditálja az intelligensen gondolkozó fő — ha félreteszi a kor beteges áramlatok befolyásolta eszméit' — hidegen mérlegelve rájön ama végkonkluzióra, melyre a magyar nemzetiségi pártoknak is rá kell találniok: hogy a csehszlovák földbirtokrefcrm törvénye olyan romokat fog előidézni, melyen többé semmiféle kisebbségi politika sem fog tudni uj épületet alkotni. (—). ÚTLEVÉL VÍZUMOKAT PliGMSL beszerez pontosan 48 érán belül a megbízhatóság és kezesség garanciájával. — Vidéki megbízások postafordultával intézteinek ed 138 Tarifa: Kereskedők, gyárosok és földbirtokosok stb. részére ..................................Ke. 60.— Állami hivatalnokok és magántisztviselők stb. részére.............................Ke. 40.— Munkások, cselédek stb. számára. . . Ke. 30.— „PINKERTCN4 Magándetektiv-lntézet Bratislava Pozsony, Jirínper-u 4. Alapittatott 1913. Tulajdonos: HAHN S. Keresk. törvsz. bej. ::: Telefon 646. Korábban, mint hivatalosan beérkeznie kedene, már bontja szárnyait a Tavasz. A nap melegebben süt erre az elvenhedt földre, kifordított télikabátukban boldogtalanul gondolunk a tönkrement szövetgyárosokra, mert a könnyű Raglánok, Haveriokok, számunkra, egye őre még csak a szabók kirakataiban lógnak. Tapintatlan tavaszi felöltő tulajdonos ismerőseink kérdésére: még mindig télikabát? szerényen jegyezzük meg, hogy mar rendeltünk anyagot zugehőrrel a hires brünni maradékok áruházból minta szerint, utánvéttel, nem megfelelő visszaküldési jogával. Közbe meleg fohászok szállnak a Nap felé, hogy legalább akkora melegsugarat küldjön ránk, hogy könnyű, s eredeti színére visszafordított de még mindig „milyen elegáns“ zakkónkban iejthessünk végig a korzón. Van egy ismerősöm, aki az ország valamennyi u. n. restli vállalatától rendelt mintákat, eddig circa 30—40 méterre szaporodott a tenyérnyi minták tömege. Igaz, hogy minden minta más, a szivárvány valamennyi színei képviselve vannak közöttük, a lenge zefirtől és crep de Chinetől a kissé mogorva de „tartós“ darócig, de feltett szándéka, hogy a mintákból készítteti el a tavaszi garderobját, az asszony, a gyerekek, a szobalány, a bejárónő, mind mind részesül a mintakollekcióból összeállított ruhaellátásban. Dehát a ruhán csak túltesszük magunkat, kétségbeesést már nem okoz az elmaradt kosztüm, a kalaposnál maradt kalap, olyan hamar kijutunk a tavaszból, hiszen már a Strand fürdő bérletét is hirdeti a városi tanács. Ott pedig a hüs hullámok majd pótolni és takarni fognak mindent. A böjtnek is vannak szórakozásai, a tavasz hírnökei, szórakozások nagyoknak s kicsinyeknek. Jön a márciusi sör, jönnek a közgyűlések, a vagyon, jövedelmi, forgalmi és tönkremenési vallom sok, az adónegyed, a fontos tanácskozások leple alatt rendezett kedélyes vacsorák és kedélyíelen másnapok, a gyerekek minden fal mellett dobálják a golyókat s püfölik egymást a nyereség részesedésnél felmerült nézet- és golyóeltérések kiegyenlítésében. Az iskola ablakok nyitva vannak s halljuk a kis csemeték fal- éá utcarengető, tűdőtágitó kiabálását az „egyszeregyazegy“-ről, a zeneiskolai ablakokon át ömlik a járókelőkre a skálák szárnyán a zongora hangja, fátyolos gouvernessek és fátyoitalan falusi gyermekkertésznők hordják a picinyeket az Angliába és mindketten fátyolos szemmel kutatnak a gyermekkertészet egyik legszebb hajtása : a kertésznőket szórakoztató gavallérok után. A gyerekek addig majd egymással játszanak! A Nádor-utcán este hatkor már nem lehet járni, párok és páratlanok sütkéreznek a holdvilágban, a dunaparti korzó is benépesül, sőt még a Nagyhid elejéig is fel lehet járni, át szabad nézni a külföldre is, nem kell hozzá se prokáz, se dovolenka, mindent szabad, még a tavasznak is szabad örülni. Most, hogy már kényelmesebb az utazás, nem kell aggódni, hogy Lloyd George, Clemenceau, vagy Benes úr meghűlnek a bizonyosan szintén fütetlen francia, angol kupéban, fagyos, előkelő hid gségü világmegváltó eszméik felolvadhatnak s langymeleg boldogságot árasztanak a Portorózét, Cannest, Washingtont, Párist, Nopolit, Genuát és Balmazújvárost meg nem látó s vágyó szemekkel feléjük tekintő egyszerű polgárokra, szociális kommunistákra és kollektiv munkanélküliekre, valamint az épülő komáromi kikötőre. A tavasz bizsereg a szovjet katonáinak a lábikrájában, hogy mozgolódnak, ugyan az újságok a mozgósítás kifejezést használják, de ez szintén csak a tavasz hatása a zsurnalistákra. Minden tavasszal kell egy mozgósítási hírt hozni, épp úgy mint a régi békében. A németek is azt mondják, eleget fütöttünk télen a saját testünkből kipréselt aranymárkákkal a francia kandalló számára, az Unter den Linden is szeretne egy darabka napot látni már, mely eddig csak a Champs Elysée felett ragyogott. Fiúméban Zanella—D’Annuzio vegyes kettős rendez tavaszi ünnepet a carobinierík, alpinik, a fascisták és a jugoszlávok tiszteletére és örömére. Ausztriának tavaszi ruhát Ígértek gyámjai, szabó már lenne aki megvarrná, csak nem találták meg azt a mintát, amelyre az uj osztrák pénzt nyomják, nehéz lenne is teszem azt, — egy osztrák 50 filléresbe belepréselni az angol kétszarvut, a frigiai sapkát, az amerikai sast, a pápai tiarát, a szovjt tcsillagot és a cseh oroszlánt. Azért Bícsben is tavasz van, a tojás, liszt, zöldség, hús, szalonna ára százezrekkel csökkent. A jóvátéteii bizottságok még nem tartanak igényt a Nap Ausztriára vetődött sugaraira. Pozsonyban letelepedett a Dunabizottság, jó jel, tavasszal kezdi meg működését, persze, mert télen be van fagyva a Duna, pedig Istenem, mennyi víznek keli lefolyni addig, amig ők működnek. És még sok minden mutatja a Tavasz érkezését, amikhez kevés a tinta, gyenge a toll, legjobban igazolod Te, türelmes olvasóm, meg veled ennek a földnek annyi millió reménykedő, busuló, kétségbeesett és minden viharután is újból reménykedő embere, mutatod és érzed és hiszel abban, hogy minden esztendőnek, legyen az könnyekkel terhes, szenvedésekkel tele, volt, van s lesz tavasza, amely megolvasztja a vizek jegét, felolvasztja a szivek kérgét, bimbóba bontja a fák rügyét és békére hangolja az emberek lelkét. Minden tavasz hozott már reményt, talán lesz az ideinek is valami tarsolyában, ami megnyugvást, hitet önt uj nyarak, őszök, telek ismeretien jövendője felé. „Húzd rá cigányt“ — mondta, vagy nem mondta az elegáns idegen, nem tudom, de a bortól csillogó szeméből ezt olvastam ki, hogy szinte parancsolta: „Húzd rá morei“ És a szép barna fiú legalább is ötven koronás mosollyal viszonozta a nagyságos ur parancsát és húzta-húzta, kedvesen, szívből, tüzesen, ahogyan csak tudta és a gavallér asztalánál ülő nagyságos asszonyságok mulattak, ragyogtak a boldogságtól. Ejfél. Ütött a záróra. A pincérek a régi borravalós világból visszamaradt udvariassággal segítették föl a nagyságos vendégek gúnyáit és mélyen hajlongtak.- Jó éjszakát! Még csak a cigánytól kell búcsúzni, mert hát ez igy szokás; a cigánynak kijár a mulató gavallér baráti kézszoritása és még egy kis valami, amit ilyenkor diszkréten szoktak a prímás kezébe csúsztatni. Most is igy történt. Végül egy utolsó cigányprimási bucsumosoly és az ajtóban eltűnnek a mulató idegenek. A boldog reményű primás csak most néz a markába, de mosolya egyszeribe elillan, a képe haragosra válik és a dühtől a fogát csikorgatva valami ilyesmit mormol: — Az anyád..........— hiszen csak egy osztrák százkoronás... Romis.
