Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-03-14 / 31. szám

Negyvenharmadik évfolyam. 31. szám. Keddf 1922. március 14. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Előfizetési ár cieii-»!ovák értékben : Helyben és vidékre postai szétküldéssel: %é*i évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám ára i 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. A munkanélküliség. A háborús gazdálkodásnak s vele együtt a teljesen uj gazdasági kereteket teremtő békeokmányoknak következménye az összes európai államokban mind na­gyobb méreteket öltő munkanélküliség. A régi foglalkozási terükről erőszakkal ki­­ráncigáit milliók a háborút követő álta­lános összeomlásban, az élükre állított társadalmi ellentétek káoszában, az uj államiságra törekvő utódállamok nemzeti felszabadulásnak elkeresztelt, hóditó had­járataiban, teljesen elveszhették tájékozódó képességeiket, s a nyomor szülte vakság­ban nem találták meg az utat, az exisz­­tenciájukat biztositó foglalkozási ágaikhoz. Egy uj társadalmi és gazdasági rend megteremtésének jelszava alatt százezrek mozgósittattak akkor, amikor a másik oldalon a legintranzigensebb nacionalista eszmék ugyancsak százezreket sorakoz­tattak lobogóik alá. A kommünben csúcsosodó uj gaz­dasági és társadalmi rendszer harca ha­lódóban van, mert véreskezü apostolai nem tudhattak életképes tartalmat adni annak, s ami ezzel velejáró, nem tudtak kenyeret adni azoknak, akik a régi gaz­dasági rendből, nélkülözésből, munkate­­hertői megváltást reméltek botorul. A nacionalista irányzat azonban a területekben megnövekedett államokban még mindig túlsúlyban van, s az igazi békés munka mérlegét a józan belátás, a megértés, a közös érdekek felismerésének hiánya milliók kárára billenti a teljes összeomlás felé. Az az igen gyakran hangoztatott konszolidáció, amellyel a külföld vizsgáló szemét betakarni kívánják, mindaddig, amig itt ezrek és ezrek kenyérkereset nélkül állanak és az állam által osztoga­tott segélyekből tengetik Jetüket, csak papirosra vetett cáfolata annak a rend­nek, amelyet a küzdelmekben kifáradt emberiség szomjuhozva vár. A minden országban egyre szapo­rodó munkanélküliek száma a legszomo­­rubb és legkiáltóbB bizonysága annak, hogy az újjáéledt nemzeti államokban a hatalmi állás megerősítésének szizifusi munkájában az állam erejének legfonto­sabb faktorát: a belső konszolidációt, az exisztenciájukban biztosított százezrek lelki megnyugvását hagyták és hagyják ki a legégetőbb s legelsősorban megoldandó feladatok közül. A csehszlovák állam nem egyedüli, amelyben százezrek ácsorognak a mun­­kátlanságukért kapott segélyek osztóhelyei előtt, ez általános jelenség az egész vilá­gon. De nem menti s nem javithatja a mi helyzetünket az, hogy pl. a hatalmas Anglia is több millió embernek nem tud munkát adni, nekünk a mi bajunk fáj s itt hatványozottan súlyosabb a helyzet, mint a nyugat bármelyik államában. Ha. akik a kormányrudnál állnak, bekötött szemmel irányítják a sok százezer lelkek viharos, megnyugodni nem tudó tengerén az ország hajóját, ha megfogják a karun­kat, hogy fel ne emelhessük, ha lakattal zárják le szánkat, hogy ne kiálthassunk segitség után, ha guzsbakötik a lábunkat, hogy rabmódra még csak mozogni se tud­junk, ha rendelkeznek velünk és rólunk anélkül, hogy csak meg is kérdeznének bennünket, akik dolgozni, megélni, ter­melni akarunk, szomorú útja lesz a hajónak. Ember kellene, aki, mint Kolumbus hajójának matróza árbockosarában »föld«-et kiáltani tudna, földet, amely mindenkinek egyformán kikötőhelye, jogainak termő televénye lenne. **— Egyszer fel kell száiiL "ak a köd­nek, amely a matrózok szeu.v* takarja, ki kell oldódni a köteleknek, amelyeket az evező lapát mellé kötöttek. Csak köteles­ségek teljesítésére szorított, de kevés jo­got élvező százezrek számára uj' tereit kell ki­nyitni a munkaalkalmaknak, hogy a ke­nyér, amit fogyasztanak, ne kolduskenyér legyen, hanem a teljesített munkáért meg­szolgált, kiérdemelt ellenszolgáltatás, a jog ne adomány, hanem valóság legyen, amely a sok szenvedésen keresztülment kisebb­ségeknek is ereje legyen, dacoló ereje az az elnemzetlenités, a leszegé­­nyités machiavellistikus rendszerével szem­ben. = Az ellenzéki pártok központi irodájának megnyitását a teljhatalmú miniszter tudomásul vette. A szlovenszkói és ruszinszkói szövetke­zeit ellenszéki pártok losonci központi irodájá­nak megnyitása alkalmából Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő és dr. Petrogally Oszkár a központi iroda igazgatója f. hó 3 án meg­jelentek dr. Micura Márton Szlovenszkó telj­hatalmú minisztere előtt és trásbeli bejelentés átnyujtása mellett élőszóval -is bejelentették a központi iroda működésének megkezdését. Az írásbeli bejelentést a két parlamenti párt, az Orsz. Keresztényszocialista Párt és az Orsz. Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos párt elnökségei Írták alá. A bejelentést úgy a mi­niszter, mint Doleis miniszteri tanácsos — akiknél a két politikus szintén látogatást tett — hivatalosan tudomásul vették. A tudomásvétel­ről a közp. irodának f. hó 4-én a közigazgatási ügyosztály következő táviratát kézbesítették ki: „A szlovenszkói ellenzéki pártok központi iro­dájának Lucenec, Füleki-ut 11. Az onnan 1922 márc. 3-án beérkezett jelentés alapján Szloven­szkó minisztériuma tudomásul vette, hogy Lucenecen központi irodát állítottak fel a követ-Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u, 28.. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, neu a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. kező politikai pártok: keresztényszocialista párt, magyar kisgazda és kisiparos párt, magyar jogpárt, szepesi németek pártja és a ruszin­szkói magyar pártok szövetsége. Tóvábbá tudo­másul vétetik, hogy ezen iroda igazgatója dr. Petrogally Gszkár, besztercebányai ügyvéd és tilkára Forgách Géza. A miniszter helyett Doleis.“ =f A cseh-sziovák egyház uj orientációja. A csehszlovák egyház hivatalos lapjában az olmützi „Za pravdu“-ban Goyard Taviík püs­pök az uj egyház egyik megalapitója részlete­sen foglalkozik a csehszlovák egyház uj orien­tációjának kérdésével s hangsúlyozza, hogy a nacionalizmustól vissza keil térni a právosláv alapra, ha nem akarják, hogy az egész moz­galom csődöt mondjon. Több ízben rámutattunk már arra a válságra, mely az alig két eszten­deje fennálló egyházban már hosszabb idő óta tart s mely a morvaországi és csehországi hivek egymástól való elszakadásához vezetett. Az uj orientáció hangoztatása bizonyára nem marad nagyobb hatás nélkül különösen azokra, akik a csehszlovák egyházban nem uj hitvallást, hanem csak az istentisztelet nyelvének meg­változtatását várták. = Miért nem szervezkedhetík Jolsván a magyar kisgazdapárt? Az Orsz. Magyar Kis­gazda, Földmives és Kisipaios párt marc. 5 éré pártértekezletet hirdetett Jolsva község magyar­sága részére. Gömörmegye zsupánja azonban a gyűlés megtartását a következő meglepő végzésével tiltotta meg: „Gömör Kishont várm. zsupánja. 3429/922. sz. Tárgy: Az Orsz. Ma­gyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos párt kérvénye 1922. márc. 5-én, Jolsván tartandó gyűlés engedélyezése iránt. Határozat. A kérést nem teljesiiem, mert nevezett pártnak a Prog­ramm ja nem alkalmas Jolsva és vidéke közön­sége részére. A magyar párt helyi szervezetének megalakítása ezen csaknem tiszta szlovák vá­­vosban semmivel sincs indokolva. Erről értesi­­tem stb. Jesensky s. k. zsupán.“ A demokratikus hatósági ténykedések e díszpéldányához ma­gyarázatul megjegyezzük, hogy Jolsván az 1919 évi hivatalos népszámlálás hivatalos adatai szerint a lakosság 39 százaléka magyar! 2514 ember közül 1526 a cseh-szlovák és 804 a magyar. (ESŐ ) A hűtlen magyarok. (A Slovensky Vychod megrovási kalandja.) A K. N. Írja : A „Slovensky Vychod“ mai száma „Ma­gyar hűség“ címen vezetőcikket közöl, melyben súlyos megállapításokat tesz a magyarság rová­sára, abból az alkalomból, hogy Masaryk köz­­társasági alnök születésnapjáról a magyarok — szerinte — megfeledkeztek s az ünneplésben részt nem vettek. Ebből a „prefídiából“ és „illojalitásból“ emelkedett szellemű laptársunk azt a megálla­pítást teszi, hogy Masaryk elnök s a Csehszlovák köztársaság a magyarok számá a nem egzisztál. De a magyar sajtó számára is Hekuba, mert az szintén nem vett részt az ünneplésben. Szóval „a magyarok megmutatták igazi arcukat.“ Ezt Írja lényegében a „Slovensky Vychod“, amely e cikkével sokkal inkább megmutatta a maga arcát, mint a magyarság azon az ünnepi születésnapon. Mert a magyarsag i em bir Janus arccal, csak egy arca van — s abból a nyílt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom