Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-03-11 / 30. szám

hogy 40 °/o‘os értékmegállapitással adjanak bá­zist a hatóságoknak az illetékek kiszabásánál. Az értékelési elvnek ez az igazságtalansága azonban annyira nyilvánvaló volt, hogy az erre vonatkozó intézkedéseket Kénytelenek voltak tjatályon kivül helyezni. Ezt a vakon kitalált értékelési alapot azonban egyes hatóságok nem követték s a hadikölcsön kötvénytulajdonosok értékeik elismertetése iránt már évek óta tartó küzdelmükben beállott fáradtsága s jórészt ener­­giátlansága miatt ellenállás nélkül ez alapon fizettek is. így az elmúlt években a hadikölcsönügy­­gyel összefüggő igazságtalanságok csak növe­kedtek, á lornbardadósságok csak szaporodtak, a kamatok emelkedtek s számtalan kistőkés, aki égés? jds vagyonát annakidején hadiköl­­csönbe fektette, a legteljesebb nyomorba ke­rült. Hogy az igy kétségbeesésbe kergetett mostohagyermekei az államnak nem a legme­legebb érzésekkel vannak eltelve, azt bizo­nyára még a legnaivabb patrióta is beláthatja végre. A kormány ezt a mérhetetlen fontos prob­lémát érthetetlen gazdasági, financiális, psycho­­lógiai és ezzel együtt politikai nézőpontból ke­zeli. Mint valami rossz diagnózis után kezelt betegsegélynél, hibát hibára halmoz, ahelyett, hogy őszintén a gyógyításhoz fogna pánnácio- Jisia ideológiája sútbadobásával. A kormánynak nincs egyetlen elfogadható kifogása, hogy az uj törvénytervezetet a tavaszi ülésszakra be ne terjessze. A- Köztársaság el­nöke már vagy egy fél évvel ezelőtt rámuta­tott e kérdés elintézésének sürgősségére, a hadikölcsön kötvénytulajdonosok türelme fogy, a megélhetésük állandóan nehezebb lesz, adó­zóképességük a minimumra csökken, hogy ezek nem elegendők a kérdés megnyugvástkeltő rendezésébe, csak azt mutatják, liQgy a kormány a nagyképüskodő külügyi politikája melleit ép­pen arról feledkezik meg, amin az áilambiz­­tonság nyugszik s jobban, mint a fegyvereken, a polgároknak exisíenciájaról s ami ezzel együtt jár: annak a bizonyos lelki loyaiitásnaK megte­remtéséről, amely nélkül valódi konsoiidáció el sem képzelhető. Politikai, nemzeti elienszerv rossz gyógyszerek akkora sebekre, amekkorád kát a békeszerződések az elszakított nemzeti­ségek lelkére és gazdasági életére ütöttek. Mig a legfelsőbb helyről hangoztatott nemes belátás, megértés a kormány berkeiben utat nem tatái, megnyugvásról még álmodni is kár. n-_________________ .«Komáromi Lapok« 8. oir'al £ Újabb adatok a horyátofc elszakadási törekvéseihez. Diplomáciai körökbeo élénk megdöbbenést keltett az az elhatározás, amely szerint a hor­­vát blokk a génuai konferenciához memoran­dumot fog intézni, amelyben kéri, hogy vizs­gálják felül a Horvátországban uralkodó hely­zetet. A jugoszláv diplomaták kövében ez az emlékirat nagy visszatetszést szült. A belgrádi központi kormáuy politikája ugyanis két irány­ban halad. Büféié az egységes jugoszláv állam megteremtését igyekszik megvalósítani, kifelé pedig mindent elkövet, hogy ezt az egységet bebizonyítsa és elhitesse a világgal ennek a politikának a szolgálatában álló, a csak néhány szótöbbséggel elfogadott centralista alkotmáuy, amelynek revízióját hiába sürgetik a legtekin­télyesebb pártok és ezt szolgálja a szerb ka­tonaság is, A szuronyok hegyér épített poli­tika ma már odáig juttatta az SHS. királysá­got, hogy nemesek a po it ikai pártok állanak elkeseredett harcban egymással, hanem az egyes néptörzsek is. Ez természetesen érthe­tővé teszi, hoay a szerb kormány politikai cél­jainak meg valósításában a hadseregre támasz­kodik. C-akhogy ma már ez a hadsereg sem a régi. amely a világháborút ketnényeu és vité­zül harcolta végig. Legfőbb hibája az, hogy nem egységes. Szerbia saját lakosságát sok­szorosan felülmúló idegen népeket olvasztott be magába, de ezeket nem tudta megnyerni az SHS. állam számára. A gyűlölködés, amely a különböző néptörzsekét egymás iránt eltölti, nem szűnik meg a hadseregben sem, amely ép pen ezért tarkább és yisszásibb képet mutat, mint a régi monarchia hadserege. A belgrádi kormáuy a helyzeten segíteni akarván, te jesen a régi eszközökhöz folyamo­dott. Az ezred két kiegészítési .helyeiktől tá­vol, a birodalom ellenkező rezeiben helyezi el és az újoncoknak bevonulásukkor egyik határ­ról a másikra j^ell vándorolniuk. A legutóbbi ujoncozáskor a bevonuló legények a nagy hi dögben napokig álldogáltak a hadsereg ruha­tárai előtt, mig a bürokratikus szellemben dol­gozó parancsnokságok felszerelték őket. Az albán hadjáratban 400,000 katona pusztult el. Az ilyen bánásmódnak azután meg is van az eredménye. A kórházak tele vaunak beteg ka­tonákkal. Vau azonban ennek egy végzetesebb Következménye is: Az a mélységes elkeseredés, amely a jugoszláv hadsereg különösen uem szerb nemzetiségű legénységében lábrakapott, a belgrádi kormány és az annak vakon engedel­j meskedő tisztikar ellen. A helyzetet különösen f az teszi súlyossá, hogy maga a szerb tiszti­kar sem egységes. Egyik részük a hires „Fe­kete kéz“ tagja, másik részük a „Fehér kép“ táborába tartozik. Az első a demokrata — a másik a radikális párt eszköze. A jugoszláv sajtó állandóan foglalkozik enne? a két tiszti szervezetnek a kérdésével, sőt már a parlamentben is szóvátették a ka­tonai kamarilla visszaéléseit, mindennek azon­ban semmi eredménye sem lett. A kormány szigorúan titkol mindent, ami a szervezetekkel összefüggésben van. Ennek a titkolódzásnak természetesen meg ven a maga oka. Az egyik fö ok az, hogy a „Fehér kéz“ az udvar pvo­­tezsáltja, a király és Pasics exponense. Ez a nyitja annak, hogy a hadsereg vezető szemé­lyiségeit, kezdve a hadügyminisztertől, kizáró­lag ebböi a szervezetből nevezik ki. Ez a ma­gyarázata annak a folyton megismétlődő igaz­ságtalanságnak, hogy kiváló vezérkari tiszteket és tábornokokat, akik a háborúban kitüntették magukat, minden indok nélkül nyugdíjaznak. Hogy a „Fekete kéz“ szervezetnek mik a tulajdonképpeni törekvései, arta nézve semmi pozitívumot nem lehet megállapítani. Valószínű azonban, hogy ezek György herceg aspirációit támogatják. Amig azonban Belgrádban a katonák ve­szekednek, üddig Zágrábban nő az elszakadási mozgalom és a horv&tok komolyan készülnek arra, hogy elválnak az SHS. királyságtól. Tarlózás az egyházpolitika mezején. Az egyházpolitikai kérdések az utolsó hó­napokban mintha holtpontra jutottak vojpa, legalább is alig hallunk róluk valamit. Az ál­lamnak az egyháztól való elválasztását Bar|,o­­seték és szövetségeseik felszínen tartják ugyan, de annak ppíitikai következményeitől ők tnaguk talán jobban félnek, mint mi. Az esztergomi, rozsnyói és kassai egyházmegyék rendezése­­még mindig elintézésre vár. A nagyszombati érsekség vagy püspökség ügye folyton kiséft, az apostoli adminisztraturáról ugyancsak sokat Írtak és beszélte.?, a kinevezésnek állítólag írjár karácsonyra meg kellett volna törtéunie, de a határidő is elmúlt és — semmi nem történt. • A pápaváltozás kétségkívül befolyással volt a dolgok menetére és könnyen lehetséges* hogy a tárgyalásokat újonnan kell majd meg, kezdeni. Hogy Róma e függő kérdések megol­dásáról mikép gondolkozik, nem tudjuk. Leg­újabb hírek szerint a pápa a püspöki egyház­megyék felosztását ellenzi. Annyi bizonyos, talán képtelen feltevés, hiszen az öreg sokkal eröst-bb ember volt, mint a fia, egyáltalán nem lehet feltételezni, hogy szó nélkül tűrte voina, hogy a fia igy elbánjon vele. A szerencsét­lenség úgy történhetett, hogy az öreg lent a kutban a derekára akarta huzni a kötelet s amint azt a fején a vállára átvetve megcsú­szott a lába a létrafokon, a hurok a válláról a nyakába szőrűit s megfojtotta. Különben az is lehet, hogy azért nem tudta az öreg a hur­kot a derekáig lehúzni, mert a törökkút tele van mérges gázokkal s igy az öreg leszédül­hetett ... Nagy Palinak sehogysem tetszett az, amit a vörö->haju emberke beszélt- Igaz hogy úgy mondta el a dolgot, amint történt, de: miért akarja ez az ember mindenáron megszabadítani a baláltól? Mig a védője beszélt, Nagy Pali olykor szinte könyörögve nézett fel a kopasz ügyészre s tekintetével szinte rimánkodott, hogy: valahogy ne engedjen a halálbüntetésből 1 A védőügyvéd aztán fordított egyet me­gint a beszédén s újra elővette a vádlott részeges apját, aki a pálinka mérgével szeren­csétlenné tette a fiát, errői aztán rátért arra, hogy voltaképeu világszerte az államférfiakat kellene a vádlottak padjára ültetni, mert csak azért, hogy az államnak jövedelme legyen, nemzedékeket tesznek tönkre a pálinka által! A bíróság és a közönség unottan hall­gatta ezekét az ezerszer hiába elmondott dolgokat. A két fegyveres őr s a tanúnak be­hívott béres is jobban szerették soina már, ha az ügyvéd nem beszél folyton olyan sokat a pálinkáról, mert hiszen szinte megszomjaztak s már görcs állt a torkukba, úgy kívánták az italt. A vörös ügyvéd ezután, hogy igy az egész társadalmat a vádlottak padjára hurcolta s nyomban el is Ítélte, — végre befejezte a beszédét. Az elnök, aki egészen belerekedt a hall­gatásba, karcos hangon a vádlotthoz szólt: — Volna valami mondanivalója? — Volna . . . — Nohát, mit akar mondani ? — Megint csak azt akarom mondani, — kezdte Nagy Pali — hogy igenis bűnös vagyok 1 — Hát beismeri, hogy maga vetette a hurkot az apja nyakába ? — Nem. kérem olásán, — de nagyon kí­vántam az apám halálát . . . — Ezt már mondta! — Igen mppdtam, de most sem tudom, elég jól megmondani, hogy: milyen nagyon kívántam I Mikor az apám átlépett a kút káváján, elfogott valami rettenetes keserűség és egy szempillantás alatt eszembe jutott min­den, de minden . . . — Mi az a minden ? — kérdezte az elnök. Nagy Pali valami mélységes szonjpru hangon felelte: — Az életem. És akkor ott azt éreztem, hogy az apám valami nagyot vétett ellenem és akkor azt kivántam, hogy büntesse meg az Isten és veszhse el a kutban! Soha, mióta megvagyok, nem kivántam úgy semmit, mint akkor, ott, az apám halálát kívántam és betelt amit kivántam . . . Nagy Pali elhallgatott s egész testében remegett a felindulástól. Az elnök, aki — mint afféle Pestről mostanában lekerült ember — azt hitte, hogy minden paraszt olyan egészséges, mint a makk, hirtelenébeu nem tudja, hogy mit mondjon. Égy darabig babrált hát valamit a hivatalos írások között, aztán felvetette megint a fejét s meg­kérdezte Nagy Palit: — Akar még valamit mondani 1 ? — Csak azt akarom még mondani, — felelte csendesen Pali — hogy a halálitélet ellen én nem is appellájok . . . Az elnök szinte megörült, hogy a vádlptt ezzel a mondással felébredt részvétét vissza­hajszolta a paragrafusok közé s nagy hango­san rázöráült: — Mit beszél itt apellátáról ? Hiszen azt sem tudja még, hogy mi lesz az ítélet! Ezzel az elnök hirtelen összekapkodta az írásokat s a birákkal együtt kiment a teremből. Regpüzés előtt fél pohár Schmidlhauer-féSe Használata valódi áldá? gyomor­bajosoknak és székszorjilásban szenvedőbbek. az elrontott gyom­rot 2—3 óra alatt teljesen rendbe­­hpzza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom