Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-03-09 / 29. szám

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

POLITIKAI 3L AP.

Üegjfvenharmaüiik évfolyam.

as

29. szám.

Csütörtöki 1922. március 9,

Előfizetési ár ceh-szlovák értékben:

Helyben és vidékre postai szétküldéssel:

Sféis évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám ára t 80 fillér.

Távol áll tőlünk,

hogy vitába elegyedjünk a köztársaság érdemes elnökével, kinek tiszteletreméltó személye felette áll minden pártnak és pártérdeknek s bölcsességének időnkénti megnyilatkozása csuk arról győz meg bennünket, hogy atyai érzülettel viseltetik az állam népeinek sorsa iránt.

De lehetetlen kitárni az elől, hogy amikor a kisebbségekről s igy a magyarságról is szó esik, újra meg újra rá ne kelljen mutatnunk azokra az »eredményekre«, amelyek az állam bölcs elnökének elvei és nyilatkozatai nyomán fakadnak s amelyeknek el kellene némitani mindazokat a panaszokat, melyek a kisebbségek között napról-napra hangosabbak lesznek. Azonban éppen az ellenkezője történik. A kisebbségeket a békeszerződések védik, az igaz, de ez a védelem eddig csak papiroson van meg, a valóságban még nem érvényesült, mert még a közvetlenül a nemzeti kisebbségek ügyeinek intézésére alkotott u. n. védőszövetség sem jutott odáig, hogy feladatát csak részben is teljesíthette volna. Egyik konferenciát a má sik után halasztják el, anélkül, hogy a kisebbségek baján segítenének.

Idebenn, a köztársaság területén pedig eddig csak olyan intézkedések történtek, melyek a kisebbségek hátrányára, irányultak. A sok panaszra az a válasz, hogy a régi Magyarország idejében el voltak nyomva szlovák testvéreink és a magyarok előjogokat élveztek. Ha ez igaz is lelt volna, melyet különben megcáfol az az egyetlen tény, hogy a szlovákoknak a magyarokkal való ezeréves együttélése alatt a szlovák nemzet úgy nyelvében, mint kultúrájában, dacára az »elnemzetlenités« vádjának, mindvégig megmaradt, — még akkor sem tehet erre hivatkozni, mert hiszen a csehszlovák köztársaság kisebbségeinek védelmére nemzetközi szerződéseket kötöttek. Ha ez igy van, akkor a múltak például való felhozása nem indokolt és ha ezt mégis felhozzák, abból arra lehet következtetnünk, hogy a köztársaság politikájában a reváns eszméje uralkodik, ami pedig nem a konszolidáció útja.

És ez a politika a legfelsőbb helyről megnyilatkozott felfogással teljesen ellenkezik s akkor ez a politika csak azoknak a politikája, kik a mai kormányt képviselik. Csak a minap jelentette ki a pozsonyi zsupán a megyegyülésen, hogy kár mindig az elnök szavára hivatkozni, mert azoknak csak az az értelme, hogy a kisebbségek legyenek lojálisak a köztársa-ALAPÍTOTTA : TUBA JÁNOS.

Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BAEAHYáY JÓZSEF dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u- 28.. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, m;a a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. kttlden' őt Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik Hint háromszor: kedden, csütörtökön és szombatén.

Sággal szemben. Helyes. A lojalitás részünkről meg van, de ezzel szemben mi is joggal megkívánhatjuk, hogy az a kormány, melynek nemzetközi szerződések bízták a kisebbségeket gondjaira, respektálja ezeket a szerződéseket és biztosítsa mindama jogokat, melyeket e szerződések kifejezetten magukban foglalnak.

Mivel ezt mi nem tapasztaljuk, meg kell ragadnunk az alkalmat mindenkor, hogy leszögezzük az elnök felfogását e kérdésekben és felhívjuk arra figyelmét azoknak, kik a kormányzást gyakorolják. És ezt mindaddig kénytelenek vagyunk megtenni, amig az egyenlő jog mindenkinek és semmiféle előjog elve az egész vonalon érezhetően és láthatóan nem érvényesül.

= A szlovenszkói községi választások.

Azon hírek kapcsán, hogy Szlovensz’cón a köz ségi választások kiírásának kövefelése ismét előtérbe került, a „Tribuna“ hosszabb cikkben foglalkozik a szlovenszkói községTválasztások kérdésével s óva int attól, hogy a szlovenszkói községi választásokat a jelenlegi viszonyok között elrendeljék. Félti ugyanis a községi választásoktól a közigazgatási reform keresztülvitelét s Szlovenszkó viszonylagos nyugalmát. Rámutat többek között arra, hogy a reformok összefüggő kérdések egy része mindez ideig nem nyert tisztázást, igy többek között a polgármesteri állás betöltésének módja. Az idevonatkozó rendelkezések ugyanis ellentétesek. Az egyik szerint a polgármestert a kormány nevezi ki a másik, igy a választási törvény, a polgármesteri széknek választás utján való betöltéséről szól. Maguk a pártok sem foglaltak még végleges állást e kérdésben. A szocialisták úgy látszik a szabad választás hívei. A legfőbb okot az aggodalomra azonban az szolgáltatja, hogy a községi választások gyengítenék a városi szlovák elem befolyását s megerősítenék a szélsőséges jobb és baloldali elemeket, a magyar keresztény szocialistákat, a néppártiakat s a kommunistákat s hogy igy a csehszlovák érdekeknek a nemzeti kisebbségekkel szemben való megfelelő képviselete veszélyeztetve lenne. A „Tribuna“ őszinte szavai világosan megmondják, hogy miért tolják már évek óta a községi választásokat, a dobokratikus önkormányzatnak ezen legprimitívebb előfeltételét. (ESŐ.)

= Nehéz probléma. A csehszlovák hadsereg legnehezebb problémája jelenleg a díszruha s a tisztikard kérdése. A „Lidové Liety“ szerint a nemzetvédelmi minisztériumnak mindezideig nem sikerült a döntés a fölött, vájjon kötelező legyen-e a diszruha s azt a kincstár szerezze be, vagy pedig a tisztek maguk. Hasonlóképen nem oldotta még meg a nemzetvédelmi minisztérium a tisztikard rendszeresítésének nehéz kérdését. (ESŐ)

= Klofác s a cseh szocialista párt. A cseh nacionalista és polgári lapok egyaránt foglalkoznak azokkal az ellentétekkel, amelyek a cseh szocialista pártban Klofác szenátor s a párt tagjainak egy része, különösen pedig dr. Franko között felmerültek s amelyek következtében dr. Klofác lemondott a párt végrehajtóbizottságában viselt elnöki tisztségéről. A cseh

szocialisíapártban a krízis már hosszabb ideje tart. Klofác lemondásával a krízis tetőpontját érte el. A programm hiányossága, a nemzeti jelleget hangoztató régi gárda s a háború utáni kommunista orientációjú elemek közötti viszályok, a vezetők személyes kérdése és irigysége régen megbontotta a párt egységét s a leghevesebb személyi konfliktusokat eredményezte. Mindezekhez járult a tanítók s a közalkalmazottak zúgolódása, akik tudvalevőleg jelentékeny részét képezik a pártnak, a fizetéscsökkenés miaft s akik az utóbbi időben a leghevesebb támadásokat intézték Klofác személye ellen. Nagyon természetes tehát, hogy Klofác ezek után távozni volt kénytelen.

== Mennyibe kerül a polgárok felett gyakorolt állami felügyelet. Az igazságügyminiszter legutóbb közzétette azokat a költségeket, melyekbe egy fegyenc az államba kerül. Ehhez a közléshez a „Rude Právo“ a következő megjegyzéseket fűzzi: Az igazságügyminiszterium ezen közlését ki kellene egészítenie azzal, hogy mennyibe kerül a szabadlábon levő polgárok felügyelete s hogy mennyi esik azon kiadásokból, amelyeket a kormány a miiitarizmusra, a rendőrségre, csendőrségre, a besúgókra s a cenzorokra fordít egy-egy szabad lábon lévő polgárra. Mindenesetre nagyobb összeget tesz ki, mint a betörők és gonosztevők feletti felügyelet. Jellemző, hogy a különben igen agilis takarékossági bizottságnak nem terjedt ki eddig e hírre a figyelme. (ESŐ.)

— Még sem olyan nagy a Népszövetség bizalma A lapok megemlékeztek azon memorandumról, melyek Ruszinszkó sérelmeit a Népszövetség elé vitték s leszögeztük, hogy a Népszövetség a csehszlovák köztársaság kormánya iránt kifejezett bizalma tulajdonképen egy parancsot takar, mely nem más, mint az elodázott autonómia ügyének alapos s nemzetközi erőből fakadó megsürgetése. E vélemény kétségtelen volt mindenki számára, ki olvasni tud s csak a kormánypárti sajtó volt az, mely diadallal hirdette szét a világnak, hogy a ruszinszkói állapotokkal minő kitüntető módon meg van elégedve a Népszövetség. A sajtó azonban már pedzi a dolgot s egy része már átérzi a Népszövetség határozatából kiáradó maliciát. A „Tribuna“ például többek között azt irja, hogy több ízben rámutatott a kormánykörök ruszinellenes, centralisztikus politikájára, de minden figyelmeztetés hiábavalónak bizonyuk. Most aztán ez az eredmény. Meg van győződve arról, hogy miután a ruszinszkói kérdésben másrészről is panasszal fordultak a Népszövetséghez, ez nem az utolsó ilyen hangú jelentése a Népszövetségnek. Az agrárius „Vecer“ azt kérdi, hogy minek fizet a csehszlovák köztársaság a Népszövetségnek, ha ilyen határozatokat kelt megérnie. A kormányhoz néha eléggé közelálló „Prager Tagblatt“ vezércikke a Népszövetségi Tanácsnak a ruszinszkói kérdésben hozott határozatát tárgyalja és a következőket mondja: A jelentések áradatában, amellyel bennünket a Nyugat az elmúlt héten elárasztott, hogy a Londonban és Párisban lejátszódó események feletti tájékozatlanságot a legteljesebbé legye, egy művészin csalfa beállítás folytán elmerült egy üzenet, amelynek jelentősége fordított arányban áll azon hallgatással, amelybe politikai okokból burkolták. Azon hizelgő felírással, hogy a Népszövetségnek bizalma van Csehszlovákiához, tették közzé az európai legmagasabb fórum azon figyelmez-