Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-07 / 28. szám
1922. március 7. «Komáromi Lapok« 3. o!da\ lakással bírnak. A névjegyzék az illetményjegyzékek kapcsán az illetékes községi elöljáróságnál (adóhivatal) nyújtandók be. E tekintetben — úgy a vallomást- mint az iüetményjegyzék tartalmát illetőleg — megmagyarázásra csak az szorul még, hogy az állandó természetű illetmények az adókivetés évéber.i állapot szerint (azaz, amely évre az adó szól) mig a a váltakozó természetű járandóságok mindig az előző év mérve szerint vallandók be. Azon munkaadó, aki ezen jegyzékeket kellő időben be nem adja, vagy azokban valótlanságot ad elő, annyiszor biintettetik 100 K-ig terjedhető rendbírsággal, ahány alkalmazottra nézve ezt elköveti (1909 X. 70 §). Ezen törvény (294/921) IV. része megszünteti a IV. oszt. kor. adót egyelőre az 1921—23 adó évre. Mély fokú változást idézett elő a jöv. adó terén az 1921 évi 495 szu. tv. 6 § a, amely a tényleges szolgáltban lévő állami és közigazgatási (városi) alkalm&zottak fizetését teljes összegükben minden néven nevezendő pótlékokkal együtt adó alá vonja 1922. év márc. l.-i hatályil, kivévén a fegyveres erőhöz és csendőrségsez tartozókat. A pénzügyőri legénység ideértve a biztos helyetteseket is. az állam fogházak, fegyházak, börtönök és fogházak őrei, az állami és városi rendőrségek őrszemélyzete járandóságai ellentétben az 1909. X, t.-c. 5 §. 9 pontjával szintén adó alá esnek. A közszolgálati nyugdíjasak és özvegyek nyugdíj ellátmányai, tekintve, hogy az említett törvény 7 § a azokról nem intézkedik, adómentesek marodnak. Az adó azon részének 75%-át, amely a közszolgálati viszonyból származó jövedelemre esik, az állam viseli s csak az egyéb szolgálatból származó jövedelemre eső részt viseli teljes összegében az adó köteles alkalmazott. A kivetés a jöv. adó kivetésére illetékes bizottság esz1 özli s előírva az adóköte es lakhelye szerinti igazgatóságnál lesz. Az adatokat ép úgy mint a magán a’kalmazottaknál a munkaadó, itt a hivatal főnök köteles beszolgáltatni az általános hirdetményben meghatározott időben. A vallomások és illetmény jegyzékek tartalmát és s ámát illető eg is azonosak az intézkedések, mint a magán szolgálatban állóknál. dr. S. ]. Erdély és Románia. (Mit ir Curtis ?) A presbiteri világszövetség egy bizottságot küldött Közép-Európába az egyházi viszonyok tanulmányozása végett. Curtis edinbourgi tanár két társával I. R. Flemmig és I. Macdonald Websterrel tapasztalatait egy 27 lapra terjedő füzetben foglalta össze, melynek címe: „Report of the Commision to visil Central Europe ow behalf of the Alliance of Presbitésián Churelies. Érdekes volna az egész — még francia vélemény szerint is — nagyon körültekintő és mérsékelt hangú füzetet leközölni, de az egészet lapunkra való tekintettel olyan részletesen, mint megérdemelné, nem ismertethetjük, azért az egész mű csattanójából a befejezésből közlünk részleteket. „Állandó törekvésünk — mondja Curtis — merev részrehajlatlanság megőrzése volt. Mindkét részt meghallgattuk rokonszenvvel és kritikai szabadsággá*. A szociális és vallásos probléma rendkívüli komplexumával állunk szemben a nemzetileg és egyházilag nagyon ellentétes vidéken. Sajnáljuk a hagyományos antipálhiát, amely a két népet, a magyart és románt szétválasztja, amely oda vitte a dolgokat, ahol vannak. A kérdés megoldására külső intervencióra van szükség. Suhasem felejtettük el, hogy Románia szövetségese volt a győztes hatalmaknak és nem feledtük el a szenvedéseket és veszteségeket, melyeket szövetségeseivel át élt és mindig tiszteletben tartottuk a szerződéseket, melyek Közép Europa békéjét szabályozzák. De megemlékezünk a református Magyarországgal való egyházi rokonságunkról, a sok szolgálatról, amit ennek az országnak lakosai hitsorsosaik nyújtottak a vallásnak és a civilizácinak, azokról a komoly jogcímekről, melyek nekik megengedik a mi pártfogásunkat kérni jogaik és szabadságuk megvédésére, mert ideáljaikat félreismerve és helyzetüket helytelenül magyarázva látják. — Azt hisszük, hogy a jelen erdélyi probléma megoldása sürgős és * közvetlen figyelmet érdemel, ha azt akarjuk, j hogy a béke biztosítva legyen és hogy újabb j szerencsétlenségek elkeríthessenek. A vizsgálat megejtése iránti kérelem, me- j lyet a magyar református egyház 1920 ban intézeti a presbiteri Világszövetséghez, igazoltnak látszott azáltal, amit láttunk és hallottunk utunk alatt. Meggyőződtünk arról, hogy durva és súlyos visszaélések jellemzik a ma Romániához csatolt magyar terület elfoglalását és igazgatását. A bosszútól vezetett és felizgatott nemzeti érzés terroristikus, erőszakos, fosztó és minden tekintetben megszorító politikát nemzett. Ennek a revoltans politikának leginkább a mi egyházaink estek áldozatul, nem, mert protestánsok, vagy presbiterek, hanem meri tagjai és í lelkészei magyarok születésüknél és nevelteté- j süknél fogva, ami olyan színben tünteti fel i ezeket az egyházakat, mint az ország teljes el- I románositása elleni tűzfészkeket. Azoknak az | egyházaknak, melyeket meglátogattunk, húszakra j menő lelkészeit és alkalmazottait megvesszőz \ ték, bebörtönözték, vagy halálra kínozták. Meg i nem hatalmazott és felelőtlen ágensek embere- | kel tartóztattak le hónapokon keresztül minden j alapos vád nélkül. Az igazságra való fellebbe- ! zéseket rendesen figyelmen kívül hagyták, ; visszautasították, vagy meg is büntették, mint j Románia jó renoméja elleni merényletet. A | fajához és nyelvéhez való hűséget politikai bűn- 1 ténynek minősítik, mikor ezt magyar ember j csinálja, ellenben dicső cselekedetnek tartották j akkor, mikor azt román praktizálta a magyar í uralom alatt. Kuriális javakat, egyházi eidőket, ! gyülekezetek által épített iskolákat konfiskálnak j kárpótlás nélkül. Egyházi tanácskozásokat és | gyűléseket tiltottak be politikai hatóságok. j Kézdivásárhelyen tartózkodásunk alatt egy brutalitásáról ismert csendőr egy tiz éves kis gyermeket oly durván bántalmazott, hogy majd belehalt. Gondoltuk, kötelességünk ezeket a tényeket Bukarestben jelezni. — Mindannyiszor meggyőződtünk arról, hogy a kormány semmi komoly erőfeszítést nem tesz ágensei ellenőrzésére vagy megfékezésére. Eleddig semmit nem tett magyar alattvalói szivének megnyerésére és hogy elejét vegye egy közép- és déleurópa békéjét fenyegető újabb irredentizmus alakulásának. A békeszerződés szövegére támaszkodva, energikusan ajánlottuk a felelős román miniszternek az eszmét, hogy gyűjtsék össze az erdélyi magyar egyház vezetőit vallásra való tekintet nélkül s velük együtt dolgozzanak loyalis és szabad politikát, még mielőtt későn lenne, nagylelkűség szellemében méltóan igazi államférfiakhoz. Garantálhattuk, hogy ilyen közbelépés szívesen fogadott lesz az érdekelteknél...“ Majd a hűségeskü kérdésével foglalkozva, melyet a végleges döntésig nem lett volna szabad kikövetelni, igy folytatja:“ Tudnikell, hogy a nemzetközi szerződésekbe iktattatt be határozott kikötések a jelen nehézségek kifejlődésének megelőzésére. Meg kell állapítanunk, hogy ezeket a kikötéseket teljesen és — mint ahogy Bukarestben is láttuk — szánt szándékkal félremagyarázzák. Az entente nem hunyhat ezek előtt a nehézségek előtt szemet. Ily eljárásnak nem lehet más eredménye, mint Románia jogainak megsemmisítése azon a vidéken, melyet meg akartak védeni az aljas elbánástól. Ez a protectio nern foglalja magában a bántalmazott rész vagy az ország nagy részének Magyarországhoz való visszacsatolását. A nép arra nagyon vegyes. A vitás területből ha nem is független, de autonóm államot kellene csinálni, mind Magyarország, mind Románia ambícióitól és intrikáitól menten. Az uj szerződés holt betű maradt. Vajda Vojvoda akkori miniszterelnök 1920 január 30-án a londoni konferencián tett Ígéretei nem valósultak meg. Románia és Erdély hivatalnokai labdát játszanak és hitso- sósaink két malomkő közé szorulva megörülteinek. A budapesti kormány is hibás a helyzet megteremtésében, hogy annyira nyújtotta a békeszerződés ratifikálását Az entente! is felelősség terheli, mert nem engedte meg a Világszövetségnek a helyszínre vizsgáló bizottság kiküldését. Igaz, hogy egykét esetben segítségül lehettünk az elnyomottaknak és a kormány kilátásba helyezte a vétkesek megbüntetését*, mihelyt meggyőződik a gazságokról a mi révünkön. De mi csak egy részét ismerjük e gazságoknak. A kormánynak magának kötelessége összegyűjteni a panaszokat és orvosolni a sérelmeket. Sikelek voltak a magyar reklamációkkal szemben is — meggyőződésünk szerint — nem annyira szivkeménységből vagy a felhozott tények valódiságában kételkedésből, mint inkább amiatti félelemből, hogy elvesztik honfitársaik szimpathiáját. Ezért tartjuk mi szükségesnek a külső beavatkozást. Ha nem jön segítség Bukarestből, kell, hogy jöjjön Genfből.“ Árvizek. A nagy Dunáról a jég teljesen eltakarodott, a Vágón is csak kis táblák úszkálnak már, úgy, hogy a jeges árviz veszedelme Komárom és vidékére nézve most már megszűntnek tekinthető. Nem remélt simán folyt le a jég elvonulása a Vágón, környékünkön csakis Gútán volt kisebb torlódás, valamit felduzzadt a folyó s aztán a torlasz minden kár okozása nélkül elvonult. A folyók is apadásnak indultak, Komáromnál ma már csak -j-378 cm. a vízmagasság, ami magas közepállásnak felel meg. A hirtelen leszaladt nagydunai és vágárhullámok miatt a tavasszal jelentkezni szokott belvizek sem haladják felül a normális mértékeket, a Csallóközben csak a levezető főcsatornák alsó szakaszai vannak tele, melyek eltávolítására az alsó- csallóközi ármentesitő társulat eddig a komáromi és csicsói nagy vizemelő gépeit hozta működésbe. Előbbi most a keszegfatusi csatornarendszer vizeit is huzza. A társulattól vett értesüléseink szerint a szivattyútelepek felkészülten várják a tavaszi belvizeket, amennyiben úgy fűtő, mint kenő olajjal jól el vannak látva. Kuriozumképen kiszámította az alsó- csallóközi ármentesitő társulat igazgatósága, hogy az 1916. évben, midőn vizemelői fennállása óta a legtöbbet kellett szivattyúznia, azon víztömeg, amit mesterségesen a töltéseken átemeléssel távolított el a csallóközi csatornákból, oly óriási, miszerint az, ha a Balaton víztükrére leesett volna, a Balaton vizszinét 10 cm.-rel emelte volna. Ha pedig ezen víztömeget, amit akkor kiszivattyúzott a társulat, a Duna teljesen üres medrébe eresztette volna be, úgy órák kellettek volna hozzá, mig közepes dunai vízállással a mederben lefolyhatott volna. Végül ha a csatornákból mesterségesen eltávolitott vizmennyiség az 1916. évben a felhőkből visszazuhogott volna, az a Csallóközben lévő legnagyobb 12 000 holdas Kálnoky-féle uradalomra eső három évi normális esőmennyisegnek felelt volna meg. Simor Jenő hangversenye. — A Jókai egyesület ///. hangversenye. — A Jókai közművelődési egyesület által rendezett hangversenyek sorozatának kimagasló zenei szenzációja volt Simor Jenő tanár március 4-én lezajlott hegedű estélye. Vannak a magyar művészetnek oly bolygó csillagai, melyek hol itt, hol ott tűnnek fel és fényükkel hirdetik a magyar kultúrát, velünk pedig, elszakított területeken élő magyarokkal feledtetik a rideg valóság szomorúságait Zenei előadóművészetünknek egyik ilyen csillaga Simor Jenő hegedűművész is. Tőlünk indult ki művészi útjára és most hosszú évek múltán ismét visszatért körünkbe. Köszöntjük Őt szivünk teljes melegével I Szombatesti hangversenyével ritka élvezetet nyújtott a zenei szépért lelkesedő közönségünknek. Tiszta intonáció, a vonókezelés szuverén biztossága, a legapróbb részletekig kidolgozott előadási modor, széles és tömör tónus jellemzik játékát. Bevezetésül konzseniális, klasszikus művet: Leclair hegedűszonátáját (Le Tombeau) játszotta előkelő, nemes egyszerűséggel. Kiváló partnere volt dr. Schmidthauer Vilmos, kiben az ügyes kisérő jeles kvalitásai ez estén is gyönyörűen érvényesültek. Elragadó volt Wieniwrsky d-moll hegedűversenye. E mű, első és második tételének melódia gazdagságával, széles kantilénáival, majd a lendületes harmadik tétel bonyolult szpikkátó- hálózatával, legközelebb áll Simor egyéniségéhez. Nem is tudtuk, mit csodáljunk
