Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-03-04 / 27. szám

1922. március 4 ,Komáromi Lapok.“ 5. oldal. mint a ruszin autonnmia megvalósításának idejét kitolni. Úgy látszik, hogy Kufner mindezt nem tudja és többet árt vele a cseh nemzetnek, mint amennyit használ annak a pár túlzónak, aki végtelen kapzsiságában egész Európát sze­relné felmarkolni. Pedig hát: aki sokat markol, az keveset fog 1 Peti és a les szépség! Irani leány. Irta: Pakots József. Petőfi születésének közeledő századik évfordulója már rávetiti a magyar horizontra a halhatatlanság ölök körpályájából ujult fény­­nyél előretörő üstökös szellemi csóváját. Petőfi hóditó géniusza nj útra indul a lelkekben s mialatt a magyar közéletet vigasztalan éjsza­kába boritja a töipék viszálya, — egységes erővel, esodaszerü összhangban és ösztönösen készülődnek a lelkek a legnagyobb ünnepre, a legfóuylöbb magyar költői szellem diadalmas .jelenésére. Magyar éjszakánk bakacsienján már átrezeg e tündöklő géniusz csilláma s szerte az országban eldugott kis városok, csöndes, álmodó házak zárt ablakai felizzanak a rájuk verődő visszfényben. Az újságok hetek óta közük, hogy itt is, ott is Petőfire emlékeznek. Petőfire gondolnak, országjáró útjainak nyomait, emlékeit kutatják. Még fel nem fedezett kéziratok legendái kísér­tenek, apró történetek merülnek fel az emlé­kezés ekülyedt világából. Legújabban is egy Petöfi-fénykép feltüntetésének és eltüntetésé­nek pioblémája izgatja a lelkeket s a nemes izgalom uj és uj nyomokat kutat. Megható és fölmagasziositó ez a jelenség s aki elmerül benne és mélyére hat, lehetetlen, hogy némi megvigasztalódást ne erezzen a mai élet sok más sivár jelenségeivel szemben. A Petőfi-emlékek után kutaló százak és százak között, úgy érzem, engem valahogy a szerencse kisér. Már hírül adtam azt a neve­zetes felfedezésemet, hogy néhány hónappal ezelőtt egy városligeti eldugott ércöntő műhely­ben felfedeztem Petőfi segesvári szobrát. A különös viszontagságok közt Budapestre került és az elfelejtett szoborért versenyre keltek a vidéki városok, mint valamikor Homérosz szü­letése helyéért hét görög város: Smirna, Rodos Kolophon, Ithaka, Pylos, Argos, Athenae. Örök dicsősége ez a klasszikus utánzat a hat magyar városnak, Kiskörösnek, Kiskun­félegyházának. Szalkszentmártonnak, Pápának, Aszódnak és Kecskemétnek. A versenyben győztes Kiskunfélegyháza már nemes magyar tempóval, négylnvas hintóval röpítette haza drága kincsét. S mikor erre gondolok, igaz és boldog öröm fog el, hogy a véletlen engem szemelt ki arra, hogy öntudatatlanul is előidé­zője lehettem e gyönyörű versenybeszállásnak. És most uj hírrel jövök. Mindeu jel arra mutat, hogy nyomába jutottam Petőfi fényké­pének. Az újságok Báród Lajosnak, a jeles Petőfi kutatónak katalógusa nyomán megálla­pították, hogy valahol egy Petőfi fényképnek kell lennie. Ez volna az egyetlen daguerrotyp, amely Petőfiről készült. A fénykép azonban a nyolcvanas években elveszett. Benczúr még róla festette hires Petőfi portréját. Az irodalmi kutatás megemlíti, hogy a képet Petőfi Zoltán ajándékozta egy Rókus kórházbeli alorvosnak, dr. Baliczay Imrének. Itt tűnt volna el. Má3 nyom szerint Ágai Adolfnál is volt a kép. Szóval teljes bizonytalanság, teljes homály. Ezen a nyomon én sem tudok tovább haladni. Azonban Petőfi fényképe megvan. Hogy ez a fénykép, amelynek Dyomára jutot­tam, azonos-e a Petőfi Zoltán féle egyetlen daguerrotyppel, nem tudom. Ez későbbi meg­állapítás dolga. De Magyarország megszállt részének egyik nagy városában egy magyar úriember őrzi Petőfi egyik fényképét. Bizonyos okokból a nyilvánosság előtt nem nevezhetem meg sem a várost, sem az illető ur személyét, de a Petőfi társaság másodelnökével, dr. Fe­­renczi Zoltánnal közölni fogom részletes ada­taimat. Egy levél van kezeim között az illető úrtól s e levélből közlöm a következőket: „A fénykép az én birtokomban vau. Én ugyanis úgy jutottam hozzá, hogy ezt egy öregasszony, özv, Pleszovits Anlalné sz. Stetka Teréz 1900 ban halála előtt mint általa őrzött igen becses ereklyéjét ajándékozta Mariska nővéremnek. Az öregasszony leánykoiábau hi- i rés szépsége volt Komárom városának és Pe­tőfi gyakran megfordult a házuknál s udvarolt a szép leánynak, aki tőle kapta azt emlékül. A fénykép hátlapján a következő bélyegző van : ZOGRÁF IGNÁCZ PESTEN Kecskeméti-u. 2. szám.“ így hangzik az eredeti levél, amely a napokban Íródott. E levélrészletből annyi min­denesetre bizonyossá válik, hogy Petőfinek va:i fényképe, ha talán nem is a bizonyos eltűnt daguerrotyp. De más érdekes adatok is kiviláglanak belőle. A komáromi hires szépségű leányról. Stetka Terézről szól ez az intim közlés, aki­nek Petőfi udvarolt. Petőfi életének irodalom­­történeti feldolgozói számára ez is olyan becses adat, amely uj kutatásokra nyújt alkalmat. A Petöfi-eentenarium ünnepségeit két­ségtelenül rendkívül megszépítené, ha az ün­neplő Magyarország ajándékul kaphatná hal­hatatlan költőjének fényképét. Bízom a sze­rencsémben és a szerencsénkben! Üffizveizodelem lényégét mindenütt. — (A szeszélyes Duna.) — Mi komáromiak, különösen a strandfürdő látogatói, állandóan azon panaszkodtunk, hogy milyen alacsony a Duna és a Vágduna vízállása, hogy igazán ellehetett mondani, hogy szem­látomást apad a viz. A strandfürdő csónakosai már alig tudtak a szezón végén közlekedni az alacsony vízállás miatt. Pedig hát kár volt panaszkodni. Ez az abnormis, tulalacsony vízállás esetleg meg­menthetett bennünket az árvizveszedelemtől. Azok a hetekig tarló téli esőzések, majd a hatalmas hóesések okozta vizbőség egyideig olyan bőséges helyet kap a sok helyen fenékig kiszáradt folyammedrekben, hogy a tavaszi hegyek közti hóolvadás vizének a lebocsátására is bőven van hely a medrekben. Mig ellenben, ha a nyáron és az ősszel a Duna és a mellékfo­lyói magas vizállásuak lettek volna, akkor már valószínűleg elöntött volna bennünket a jeges ár. így azonban még igen nagy áremelkedést megbir a Duna. A Duna az idei télen fölvette mostanában nem igen látott téli ábrázatát, a jégköntösét. Amire igen ritkán volt eset, több helyen egé­szen befagyott, vagy mint a csallóközi mondja: beállott a Duna. így Dunamocsnál, Némánál, a Csepelszigettől le egészen Mohácsig. S ha még egy hétig tartotta volna magát a hideg, a Duna egész hosszában beállott volna, s a szilárd jégen megindult volna a forgalom a határmenti községek között, persze prokáz és dovolenka mentesen, mert nincs az Istennek annyi és olyan szemfüles finánca, határőre, akik olyan hosszú fronton meg tudták volna őrizni a határt. A Duna is megérezte a pár napig tartó rettenetes hideget. Sürü jégpáncél darabok úsztak a hátán, s ezenkívül olyan ritka vendé­geket hozott a Duna hátára a szokatlan hideg, aminőre emberemlékezet óta nem volt példa, amely ritka látogatást a világ összes természet­­tudósai följegyezték az annalesekben. Az Európa északi részében uralkodott rettenetes hideg két jégtengeri kacsafajt egészen Budapestig kergetett le. Az irlandi jegeskacsák a Lánchíd, a jeges­tengeri csörgőkacsák egy nagy csoportja az Erzsébethid alatt tanyáztak a nagy hidegek alatt s csak az enyhébb napokban szálltak vissza északra Budapest e ritka madárvendégei. És most térjünk át magára a közeledő árvízveszélyre, amely minket, sok veszedelmet látott csallóközieket érdekel elsősorban. A hatalmas hótömegek olvadása már meg­kezdődött mindenfelé. Érthető aggodalommal kiséri mindenki e jelenségeket s az első kérdés az: vájjon megtettek-e a hatóságok felelős té­nyezői mindent a könnyen bekövetkezhető ár­vízveszély elhárítására. A magyar kormány tárgyalásokat kezdett a csehszlovák kormánnyal az árvizveszedelem elhárításának Magyarországra nézve olyannyira fontos kérdésben. Ha a hóolvadás rohamos tempóban törté­nik s esetleg esővel párosul, Szlovenszkó fo­­lyói hatalmas víztömeget fognak levezetni, ami­lyenre évtizedek óta nem volt példa. E víztö­megek nyolcszáz—ezer méter magasságból jön­nek jóformán feltartózhatatlan erővel s a ma­gyar kormány teljes joggal attól tart, hogy a Szlovenszkóból letoduló óriási víztömegek el­öntik a magyar síkságot. A magyar kormány tárgyalásainak az a célja, hogy a csehszlovák hatóságok ne csupán lokális intézkedéseket tegyenek, de ezeket a körülményeket is tartsák szem előtt AmigSzlo­­venszko Magyarország részét képezte, — egyön­tetű intézkedések árán lehetett a védelemről gondoskodni. A magyar kormány tárgyalásai azt célozzák, hogy a két kormány e kérdésben egységesen járjon el, s hasson közre a cseh­szlovák kormány abban, hogy ne csak saját területe, hanem a szomszédos államok is védve legyenek a komoly körülmények között jelent­kező árvízveszély ellen. Az árvizveszedelmek máris jelentkeznek. Szolnoknál már észlelhető a Tisza duzzadása, s Szatmárnál a Szamos vízállásának emelkedé­sét figyelik éberen a román hatóságok. Szlovenszkón a legveszélyeztetebb pont Komárom, ahova a rendkívül sebessodru Vág hatalmas víztömegeket szállít alá. Magyar terü­leten Sárospataktól Szolnokig egyképen nagy veszélyt jelent a Tisza áradása. Szegedtől Tite­­lig a Maros okozhat pusztításokat. A Szamos áradása messzemenő veszélyt hord magában, mert a Dunának jugoszláviai szakasza is szen­vedne tőle, amely tudvalevőleg szintén mély­föld. #g| A magyar kormány felhívása a csehszlo­vák kormányhoz bizonyítéka annak, hogy a veszély elhárítása ügyében a legmesszebbmenő óvintézkedéseket teszi meg. Elkerülhetetlen az egységes intézkedés, mert habár árvízveszély szempontjából mi elég védettek vagyunk, viszont azonban a dunai hajózásban beállható zavarok elkerülése figyelmen kívül nem hagy­ható érdeke a csehszlovák kormánynak is. a Ügyvédi iroda megnyitás, Dr. Lengyel Ármin a bratiszlavai és a komáromi péuzügyigazgatóság volt adóügyi biztosa ügyvédi irodáját Komáromban, Jókai-u. 12 sz. alatt megnyitotta. 112 •• •» « 1 i Gomon kepek. Komáromban sokat beszélnek a színház­ról, — mint midenről, de ha a tettekre kerül a sor, ha egy kis áldozatot is kellene hozni, akkor már vége mindennek .. . Nálunk nem akarnak arról tudni, hogy mindenhez pénz kell. Gömörben máshogy van. Faragó színtár­sulata nem tudta hova menjen, mit csináljon. Meghívták Gömörbe, megcsinálták a „Szinpár­­tolo Egyesületet“, mely kötelezte magát, hogy ha az idény ráfizetéssel végződne, úgy azt pótolni fogja. S most már másfél hónapja játszanak Rimaszombatban, előadásokat tartanak vidékén is, majdnem mindig telt ház előtt. A közönség el van ragadtatva, Faragó nagyon meg van elégedve, ráfizetés nincs s igy a „Szinpártoló Egyesület“ sem lesz kénytelen segélyt nyújtani. Komáromnak körülbelül háromszor annyi lakosa van, mint Rimaszombatnak, de Gömör­ben a tettek beszélnek, mig nálunk, — ne vegyék rossz néven tőlem, hisz szeretett, édes szülőföldem ez a hely, — de nálunk legyen bár nemzeti,- faji,- vagy kulturális érdekről szó, mindig azt nézik, hogy hoz-e valamit... ^ . * Azt mondják, szülőföldjén senki sem lehet próféta, de vannak oly helyek is, hol semmi­féle tudást, tehetséget, önfeláldozó munkát el nem ismernek. Akad azonban másféle vidék is. Gömörben, ha valamire azt mondják: ezt Szent- Ivány csinálja, — akkor mindenki meg van nyerve és senki sem akar a másik mögött maradni. A szeretet, a ragaszkodás, megbecsülés gyönyörű példáit láttam ... Vendéglőben, utcán, köszöntik Szent-Iványt, öregek, fiatalok jönnek hozzá s könnyező szemekkel mondják: Az Isten tartsa meg nekünk .. . Hisz csak egy Szent- Ivdnynk van... De nem irok többet, nem szabad, Szent-Ivány nem engedi, nem szereti, megtiltotta, hogy róla írjanak. Mit tehetek, nem tudtam hallgatni . . . i* T

Next

/
Oldalképek
Tartalom