Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-02 / 26. szám
I&22. március 2. «Komáromi Lapok« 3. oldal. II Hűti KSznont HM. i Szép számú közöuséget vonzott kedden, | február 28-án este a megyeház nagytermében jj megtartott művészestély és táncvigalom, j amelyet nyomorgó anyák és szegény csecse- j mök javára rendezett a Népjóléti Központ \ komáromi fiókja. A szépen sikerült est közel j tizezer koronát hozott össze a fenti nemes I célra. A nivós műsort dr. Kalvariszky Jenő ' kórházi orvos, az ó megszokott szellemes- j ségével megható, szavakkal konferálta be. ; „Cipöcskéket akarunk összetáncolni a fázój \ kis lábakra, ruhákat énekelni a ruhátlanokra j és élelmet szavalni az éhezőknek. Az éhező ! csecsemők a trianoni békeszerződést nem Írták ; alá és a tüdővészes anyák nem tagjai se a nagy, se a kis antantnak“ — mondotta többek 1 között. A nyomorgók semmiről se tehetnek, ők nem politizálnak, ök csak a nyomor súlyát ér- • zik. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után Ivánfy Gézáné Ackermann Ilona zongoraművésznő, Beethoven Sonaláját (Op. 57.) adta elő az ő nagy zenei tudásával, érvényre juttatván , a remekmű minden szépségét. Hasonlóan érvényesült az ő művészi játékában Dolmány egyik legszebb műve (Up. 11 No. 2.) Mind a két számát szűnni nem akaró meleg tapsokkal ju- j talmazta a közönség. Moly Margit énekszámait 1 is ő kisérte zongorán diszkrét finomsággal. , Barta Lajosné operaénekesué Str.usztól, Beethoventől és Székácstól énekelt, egy-egy gyönyörű dalt az ő színdús, meleg, behízelgőim , szép hangján a közönség tomboló tetszés nyilvánítása között. Faragóné Krasznay Lenke, a budapesti Belváros-i Szinház volt tagja igazán * megkapó, megrázó, könnyekig megható remek szavalata is féDyes, meleg, ritkaszép sikert aratott. Az „Álmodik a nyomor“, A „táncosnő“, „A nevelőnő“ c. versekkel olyan hatást ért el, aminőhöz hasonlót keveset látt unk Komáromban. A komáromiak csalogánya, B Moly Margit sznbrett primadonna, a győri szinház volt ' tagja szintén kétszer szerepelt a műsoron Este, ha felsüt a hold (dal a Hollandi menyecskéből Kálmán Imrétől), A Nagymama, Rettenetes egy eset és a Titok cimti énekszámaival akkora tetszést aratott, hogy a közönség alig akarta leengedni az emelvényről. A tapsnak, kihívásnak se vége, se hossza. -A műsor táncszáma is kitűnő volt. Mészáros Aladárné gyönyörű klasszikus és kedves babatáncával a közönség ugyancsak nem tudott betelni és a lenge táncosnő mesés táncában még sokáig szeretett volna gyönyörködni. Hasonlóan zajos sikert aratott Mészáros Aladár szóló és a Mészáros pár duett-tánca. A táncokhoz Friedner Béla mérnök szerzett fülbemászó zenét, s a zongorán maga a szerző játszotta e! nagy tetszés között. A figyelmes rendezőség a hölgyszerep öknek Ízléses csokorral kedveskedett. A zajos sikert aratott műsor után a cigány rázendített a „Vékony deszka kerítés“ kezdetű lassú csárdásra s kezdetét vette a tánc, amely világos reggelig tartott. A sikerült rendezés Kiss Endrémé, Nagy Jenő rendőrfőkapitány és Hacker Richárd munkásbiztositópénztári igazgató agilitását dicséri. Vége a farsangnak! Kelt Komáromban a farsang utolsó napján, az utolsó farsangi óra utolsó perceiben egy kávéházi asztalnál, ahol utolsó koronáimon a farsang utolsó feketéjét iszom, s talán nem utoljára fogadom meg, hogy ezentúl szolid leszek és korán hazajárok Karnevál úr szépen búcsút intett, És azután itt is hagyott minket. De még soká emlékeznek rája, Pláne, kinek nőtt az adóssága. Megsiratják titkon még a lányok Bosztont, Schimmyt s rózsaszínű álmot. S a szép fiút, ki a szépet tette, De kisült, hogy óh csak hitegette ! Visszatér még, mint mélabus álom, A sok eskü. mit tettek a bálon, Haj! de kevés válik majd valóra, Karnevál ur a megmondhatója! S ejtnek érte sok, sok, titkos könnyet, — — — — A papának zsebe sokkal könnyebb! De mi haszna, nem menyasszony lánya. A farsangot bizony csak hiába Virrasztotta annyiszor keresztül, — — — És a lelke búsan meg-megrezdül, De nem szólhat érte a párjának! — Női nyelvek kissé gyorsan járnak: »Maga miatt vénül meg a lányunk, S a bálokba már hiába járunk, Táncosa csak van a szegénykének, De ki látott ilyen mafla férjet, Meg kell ám a táncost hivni hallja! — Zsúrokra, szendvicset hadd falja! S megitatni sok-sok monostorit! — — De maga? — ha cipője szőrit, Akkor se vág keservesebb képet, És csak sírja; Sokba kerül kérlek! — — Sajnálja a komisz, rossz szivarját, A leányát talán mások varrják Az udvarlójának a nyakába ? Ne legyen már oly ostoba, kába, — Más világ volt, midőn egybe keltünk, Csak sóhajtottunk, csókot leheltünk, S elég volt magának egy szál virág! — Barátom, most okosabb a világ! — — — — — — És a férj magába’ azt zokogja: — (Elvégre ez nem is kerül sokba) — »Bizony ma már több esze van soknak, Már azért is, hogy nem — házasodnak!4 — — Az urfinak nincs szivébe bánat, Hogy búcsút int a jó Karneválnak! Végre ha szép is a simmy, boszton, Ahol a lányt biz’ Isten kifosztom, Hisz a testén nincsen olyan részlet, Mely zsákmánya ne v’ón férfi kéznek, S a szerelmes lelke szinte fázik, Ha látja, hogy végig zongorázik Idegen kéz szerelme derekán A simmy szent örve alatt ! De tán Térjünk az urfira. Már valóba Táncot unta Dózsa Vigadóba, Olyan soknak bókolt és esküdött, Hogy szive valósággal szélhüdött. Simmy néki valóságos munka, A sok mosolyt biz lste'n megunta, (A leánysziv neki ugyan esdhet) — A jótékonycélt, házi jelmezestet, (Lábbal tiport minden esküt, hitet) — Karnevált, zsurt, hangversenyt, pickniket Biz Isten, megunta és húshagyó kedden — A hős semmitől vissza nem retten, — A Dunasoron egy kis korcsmában, Ahol ilyenkor szakácsnébál van, Hősünk, kit annyi urinő becézett, Fess szobalány szerelme után nézett, De vesztére, mert a nagy legénysereg Nem hagyja jussát, — bősünk nagyon remeg, — — — S hogy meg ne verjék, úgy szökött [meg hátul. így búcsúzott el herceg Karneváltól! Faun. — Hamvazó szerda Az élet örömeinek és gyönyöreinek farsangi mámora után elkövetkeztek a magunkbaszállás napjai. A böjt bevezetője a hamvazó szerda, melyen a templomokban őskeresztény szokás szerint, az összesereglett híveket meghamvazza a pap, emlékeztetvén a szent ceremónia arra: Ember, porból vagy és porrá lész! És felhívja az embereket, hogy hosszú gyönyörök után gondoljanak a múlandóságra és vétkeik sokaságára, melyből meg kell tisztulnia a telkeknek, az igaz megbánás által. . . Hamvazó szerda napján délelőtt Komáromban is megtelt hívőkkel a Szent András templom s igaz bünbánaltal fogadták a hamvazás*, melyre az idei hosszú farsang után ugyancsak nagy lelki szüksége lehet a megtérő embereknek. — Simor Jenő hangversenyez szombaton f. hó 4 én a Kultúrpalotában. Nevezetes eseménye az egész városnak, az egész itt élő magyarságnak. Diadala a magyar tudásnak, kultúrának. Már régen hallottuk hírét a bérces Erdélyből, ahol zenei központtá tette Marosvásárhelyt éveken keresztül fáradhatatlan szorgalmával és zenei talentumával. Most legutóbb a berlini dobogón is diadalra vitte, ismertté tette nevét, de véle együtt a magyar kultúrát is. Fényes sikere volt! Most végre sikerül nekünk is őt hallani, akinek tudásánál a szerénysége nagyobb. — Aáost végre mi is élvezhetjük az ő kiforrott nagy zenei tudását, tehetségét — mi, akihez tulajdonképpen a legközelebb áll. Mert Simor Jenő nemcsak komáromi születésű, de a miénk is, hiszen vissza-vissza tér hozzánk pihenni és Komárom az ő otthona és hazája. Nagy örömmel, szinte lelkendezve szeretném az egész várost befutni és minden zenebarátnak, intelligens embernek elmesélni, hogy Simor mennyit fejlődött, hogy technikája milyen kiforrott, hogy érzései milyen mélyek, milyen színesek. De hiába tenném, toliam gyenge, szavam színtelen volna az ő igazi méltatására. Őt hallani kell s akkor látjuk az ő zenei nagyságát csak igazán kidomborodni. Szombati estélye elé pedig, mely ünnepe lesz az egész város intelligenciájának, már igen nagy várakozással tekintünk. — A ref. egyházból. A komáromi református egyházközség Vargha Sándor lelkész és dr. Gaál Gyula főgondnok együttes elnöklete mellett február 27-én presbiteri ülést tartott az egyháztanácsi tagok nagy részvételével. Az ülés megnyitása után a presbitérium egyik elhunyt tagjának Bossányi Rezsőnek emlékét jegyzőkönyvileg megörökítette, mely után Mészáros Károly árvaszéki ülnök, az egyház uj jegyzője, id. Vargha Dezső és Fehér József presbiterek tették le a törvényes esküt. Eskütétel után Mészáros Károly lendületes szép beszédben mondott köszönetét az egyháztanács kitüntető bizalmáért. Azután rátért a presbitérium az 1921. évi számadásokra, melyeket a pénzügyi bizottság ide vonatkozó javaslatai alapján a presbitérium a következőkben állapított meg: az egyház összes bevételei 88175 K 61 f, kiadásai 85095 K 11 f-t tettek ki, a pénztári maradvány 3080 K 50 fill. volt. Az alapítványi pénztár 229754 K 86 fillérrel zárult, a temető pénztár 17500 K 46 f és az egyházföntartási alap 14505 K 55 f maradványt mutat föl. A zárószámadások után az 1922. évi költségvetést állapította meg a presbitérium. Ezzel kapcsolatosan pedig rendezte a Németh István püspök eltávozásával megüresedett első lelkészi állással összefüggő kérdéseket A pénzügyi és jogügyi bizottság erre vonatkozó javaslatát Fülöp Zsigmond egyházi főjegyző terjesztette elő, melyet a presbitérium nagy lelkesedéssel tett magáévá. Ennek értelmében a presbitérium elhatározta, hogy az egyháznak megüresedett első lelkészi állását ezidőszerint nem tölti be.Az eddigi dijlevél alapján a lelkészi teendőket ellátó Vargha Sándor másodlelkészt az egyháznál előforduló összes lelkészi teendőkkel megbízza s tekintettel arra az odaadó lelkes buzgalomra, mellyel a komáromi ref. egyháznál eddig is működött, tudására és képességeire, melyekkel az egyház javát eredményesen szolgálta, határozatiig kimondotta, hogy szükségesnek tartja részére a mai viszonyoknak megfelelőleg nyugodt és teljes megélhetést biztosítani, miért is az eddigi fizetését és drágasági pótlékát, évenkint megállapítandó 6800 korona rendkívüli pótlékkal, összesen 20000 koronára emeli föl és egyben felhatalmazza a lelkészi cím használatára. Ezen határozat figyelembevételével az 1922. évi költségvetést 77997 koronában irányozta a presbitérium elő. A múlt évi számadások és a költségvetés a lelkészkérdés rendezésére vonatkozó határozattal együtt tudomásvétel végett az egyházi közgyűléseié terjesztetik. — A küitözködósi jog korlátozása. A 31. sz. törvény és a 32-22 sz. kormányrendelet értelmében a teljhatalmú minisztérium meghosszabbította a 12496-21 adm. III. sz. törvény hatályát, amelynek alapján a költözködési jog korlátozásáról szóló törvény végrehajtására felhatalmazást nyer: Pozsonyban a pozsonyi rendőrigazgatóság, Besztercebányán Zólyomvármegye zsupánja, Komá’ómban Komárom vármegye zsupánja, Kassán a kassai rendőrigazgatóság, Losoncon Nógrádvármegye zsupánja, Nyitrán Nyitravármegye zsupánja, Érsekújváron az érsekujvári főszolgabíró, Eperjesen Sárosvármegye zsupánja, Rimaszombatban Gömörvármegye zsupánja, Turócszentmártonban Turócvármegye zsupánja, Rózsahegyen és Likovkán a rózsahegyi főszolgabíró, Nagyszombatban a nagyszombati főszolgabíró. Zsolnán a zsolnai főszolgabíró. A fentnevezett közegeket a 118 21. sz. törvény 10. § a értelmében meghatalmazzák a büntetőhatalom gyakorlásával. — A Lubinszky gyerekek Komáromban. Még sokáig fognak visszaemlékezni az egyhétig nálunk szereplő Lubinszky gyerekekre nemcsak a kicsinyek, hanem a nagyok is. Mi sem mutatja legjobban ezt a nagy hatásukat a hallgatóságra, mint az a körülmény, hogy felnőtt emberek kétszer- háromszor végig nézték ezeknek a csoda gyerekeknek gaz előadását. A magyar gyermekiélek finomodásnak, gyermeknevelésnek olyan nagy szolgálatot tesznek a Lubinszky gyerekek, hogy a magyar sajtónak tartozó kötelessége, hogy elismeréssel adózzék nemes munkájuk iránt, hogy jó hírnevük, izigvérig magyar műsoruk erkölcs nemesitő hatásának hire minél szélesebben terjedjen el, hogy bárhová viszi őket *a sors, a magyarság mindenhol tárt karokkal fogadja őket. Komáromban a Legényegyletben 3, a Dalegyesületben 2 előadást tartottak a legmelegebb sikerrel, a közönség valósággal rajon-I
