Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-02-18 / 21. szám
1922. február 18. «Komáromi Lapok« 5. oldal. Egy örvostudományi szaklap körkérdést intézett olvasóihoz az alkoholnak mint „gyógy szernek“, illetve „ellenszernek“ használatát illetőleg. Derék alkohol-, bor-, sör-, snapsz-, konyak-barátainknak fájdalmára, bizony egy igen neves orvos igen lesújtó kritikát mondott a gyógy- és ellenszerül tartott mindennemű alkoholos italról. Nem kell tehát abba a téves hitben öngyógykezelni magát senkinek, hogy az alkohol a legjobb medicina. Ha igy lenne, jóboriróink immunisok lennének, pedig azoknál még veszélyesebb lehet a náthaláz. Igaz, hogy ezek ma már nem sokat adnak erre a mostani divatja járó „portugálra*, midőn a spanyolt is nem éppen száraztorokkal tudnák leinni maguk mellől.____________________(Csángó) Komáromi levelek. Sok komáromi bakfis nevében „Egy* haragos levelet intézett hozzám, amelyben kioktat, hogy hogyan merek én a régi, megszokott, udvarias köszönési mód ellen cikkeket Írni és az amúgy is mindinkább udvariatlanabb férfiakat még arra biztatni, hogy a nők elölt, se vegyék le a kalapjukat. Hát kedves „Egy“! először is én sohse Írtam azt, hogy a nők előtt se vegyük le a kalapot. És erre hiába is buzdítanám a férfiakat, mert mindegyik férfinak van „egy“ nője, akivel ha találkozik, örömében leveszi a kalapját, még ha ogóval, vagy szintetikonnal volna is a fejére ragasztva. Mikor a jól-rosszul őrködő mamát, a gardedámot sikerült egy kedves kávétraccsban elhelyezni, vagy a dörmögő, rosszmájú, féltékeny, gyanakodó férjet sikerül el tenni a láb alól és a kávéházban, vendéglőben, kaszinóban szórakozik és amikor egy ilyen nehéz elhelyezési művelet után találkozik a férfi a nővel, bizony lekapja a fejéről a férfi a kalapot, ha százszor is tagja a Ne vedd le a kalapodat cimü ligának s ez a kalaplevétel mintha azt mondaná, hogy Végre egyedül! De változik a helyzet. A mama a kávétraceson összeveszik Tornaváraljaujfalussy Hanónéval, a férj uram sokat vészit a kártyán, otthagyja mindkettő a jó meleg helyet, kimegy az utcára. A mama villogó szemmel látja, hogy a lányát megint elcsipte az a semmiházi ösjogász, akiből — a mama szerint — sose lesz semmi. Az udvarló is, a lány is látja a veszedelmet. A férfi kénytelen a vesztébe rohanni. Találkoznak a mamával. A fiatal ur köszön és leveszi a kalapját. És igy tesz a férjes asszony ndvarlója is, köszön a szembejövő férjnek, le is veszi a kalapját. De hát köszönés-e ez ? Hiszen ez hazudott, üres udvariassági forma, refbx mozgás, amely nem fejez ki tiszteletet, szeretetet, rajongást az iránt, akinek szól. Épen az ellenkezőjét. És azok a kalapot mélyen leemelő köszönő urak, hányszor köszönnek igy nem szívből, ostoba, üres formaságból. Sokszor mind a két fél azt gondolja magában, hogy úgy éljen a te fejed, ahogyan te ószintén, szívből emeled le előttem olyan mélyen a kalapodat. Hát miért kell ebben a képmutató világban még a köszönésnél is hazudni minden lépten nyomon? Hát azt hiszi, kedves Egy a sok bakfis közül, hogy szívesen emeli le mélyen előttünk a kalapját a szabónk, akinek tartozunk, a családapa, aki hiába vacsoráztatott annyiszor bennünket, a leányát mégse vettük el, a titkos versiró, akinek olyan goromba szerkesztői üzeneteket Írunk, a bérkocsis, amikor mindig gyalog járunk, az utcaseprő, amikor a piszkos utcákról Írunk, a műkedvelő, akiről nem irtuk azt, hogy Caruso kismiska hozzá képest, a műkedvelő csillag papája, amikor nem hozzuk a lánya arcképét, a cigány, akit állandóan leszólunk, hogy minek is muzsikál, az orvos, a patikus, amikor nem betegszünk meg, a jégünnepély rendezősége, amikor a reklámhirünkre elolvad a jég, az összes előfizetőink, akiktől kérni merjük az előfizetési dijat, — aztán ki emeli le szívesen a kalapját az anyósa, az Ígért hozományt meg nem adó apósa, vagy az elvált felesége előtt, vagy az előtt, aki kiütötte az embert a nyeregből, vagy aki az imádott asszonynak a férje, a diák tanárjának, aki megbuktatta, a sz'nész a közönségnek, aki kifütyülte a a kritikusnak, aki leszólta, az elitéit rab a törvényttévö bíráknak. Minden harmadik mély kalapleemeléssel járó köszöntés hazug és képmutatás, amelyről mosolyogva beszélnek a köszönőket közelebbről ismerők, s mindenki tudja, hogy a legtöbb köszönő a másikat a fenével eteti magában. Hát mondja kedves Egy bakfis? érdemes ezért még a kalapunkat is a levegőben meglóbálui, mint a jelző zászlót? Ezért ugyan a fejünkön is maradhat a kalap. Hogy olyan szép ez a kalaplevevés és a régi lovagkorból való (a lovagkor meg a rabszolgakorból vette) hát ez igaz lehet. De hát mindegyik népfajnak szép a maga köszönési módja. Pl. a grönlandiak ha ismerőssel találkoznak, összedörgölik az orruk hegyét. Hát ez is szép köszönési mód lőhet a grönlandiak szemében. A kínai ismerősök egymás hasát veregetik meg köszönésképeD. A funafuti szigetbeliek is hasonló furcsa köszönéssel üdvözlik egymást. No de hát fejezzük be a vitát. A nők iránti tisztelet régi, több ezeréves ösztönszerü érzése az embereknek és a szép, régi köszö nési mód, velük szemben sose fog kimenni a divatból. Tehát ne aggódjék kedves bakfis, már csak amiatt se, mert, amint bejönnek a meleg napok, mindenki szívesen leveszi a kalapját. Mi csak a téli, hurutos, náthás, spa nyolos szezonban védjük a férfiak egészségét, mert ha a gyilkos kórok még jobban megtizedelik a férfiak számát, kihez fognak maguk férjhez menni kedves kis bakfisok? Tulajdonképpen tehát csak az önök érdekében volt az egész propoganda. Különben az et altera pars elvénél fogva álljon itt pár szemelvény a leveléből: „Ezek után tehát kedves Faun, legyen olyan szives és hagyjon fel a kalap le nem vevő propagandájával, mert mi nők igenis csak arra fogunk szépen nézni, aki minket tisztelettel köszönt. Eléggé szomorú, hogy a nők iránti figyelem és udvariasság kezd a múlt időké lenni, ne siettesse tehát ilyen forradalmi cikkecskékkel. Maradjon minden a régiben, sőt térjünk vissza a régi jó szokásokra.“ „Most az egyszer megbocsátunk önnek kedves Faun. Javuljon meg és ezentúl szépen köszönjön nekünk, jobban, mint ezelőtt. Majd meglássa, az eredmény nem fog elmaradni“. így fejezi be kedves levelét „Egy“ a sok bak fis nevében. Vén, öreg Faun fejemmel most arra gondolok, hogy nem-e hamisitványez a bakfis levél, akinek Írója még kis bimbónak írja magát, nem-e valamelyik göndör, dús és jól kipomádézott hajú férfi ismerősöm hamisította, s engem akar bimbóvá tenni ? Szóval az egész levelemet tessék meg nem Írottnak tekinteni. A jövö hétig gondolkodom, hogy vitatkozzam-e ezzel a ravasz kis ismeretlennel? Viszontlátásra 1 Faun. A magyar földreform. Mivel a földreform egyik megoldásra váró problémája az egész világnak, bizonyára nem lesz érdektelen, ha a magyar földreform eddigi eredményéről elmondunk egyet-mást. Lassanként mégis csak kezd eredmény kibontakozni a földreform kibontakozására irányuló munkából. Az Országos Földbirlokrendező bíróság 453 községben 4410 kát. hold terjedelmű 17035 házhelyet osztott szét. A Magyarországon levő 39000 községből 1800 községben adtak be kérvényt, hogy az ott levő nagybirtokokat vegyék igénybe a kisgazdák részére. Az eljárás már mindenütt megindult és eddig 157 községben küldtek ki bírót, hogy a helyszínen állapítsák meg, vájjon egyrészt fenforognak-e az igényjogosuitság esetei s másrészt, hogy a szóbanforgó birtokokat ki lehetne-e sajátítani. Az eddig lebonyolított nagyobb parcellázások a következők: A Wenkheim-féle gyomai hitbizományból 2500 hold, Freistädler-féle tótvázsonyi birtokból 800 hold. Nádudvaron 800 hold, Pátrosán (Szabolcsmegye) 290 hold. Ezeken kivül az országnak még több helyén is történtek kisebb méretű parcellázások. A Wenkheim-féle birtokokat akként parcellázták, hogy a vételár megállapítását 10 évre elhalasztották és addig a birtokba helyezett uj tulajdonosok csak haszonbért fizetnek, melyet a mindenkori búzaár után állapítanak meg. Az egész akciónak egyébként igen nagy akadálya, hogy a pénz értékének hullámzása folytán nagyon nehéz az eladók és vevők között létrehozni az egyezséget. Érezhető baj ezenkívül még az is, hogy az altruista intézetek nem rendelkeznek elegendő tőkével, pedig az Országos Földbirtokrendező Biróság mindig ezeket bizza meg a parcellázás lebonyolításával. E nehézségekre való tekintettel, a biróság újabb időben a kis haszonbérieteket forszírozza és már több ilyen műveleteket sikerrel le is bonyolított. így pl. a Zichy Rafael gróf tulajdonában levő fejérmegyei Ángyánpuszták (1200 hold) és Biharnagybajomban a Forgách-féle birtokból 1000 holdat osztott szét kis haszonbérietek formájában. Január hó elején a borsód-hevesmegyei pénzintézetek miskolci tanácskozásán Nyulászi János dr. részletesen foglalkozott a földbirtokreformmal és az azzal kapcsolatos jelzáloghiteli kérdésekkel. Részletes statisztikai adatokkal ismertette a földbirtokreform végrehajtásának jelenlegi állását s fejtegetései eredményeként annak szükségességét állapította meg, hogy a földelosztás megfelelőbb tétele végett a pénzintézetek megánparcellázási tevékenységét minél szélesebb körben kell biztosítani. A földreform finanszírozására vonatkozó tervezetek ismertetése után nem találja célravezetőnek a buzazáloglevelek eszméjét. HÍREK — Meghívó. Az alábbi sorok közlésére kértek föl bennünket, amelyeknek kézséggel adunk helyet: Az érintkezési lehetőség nehézkessége folytán ezúton hívom meg papi tisztelettel a Budapesten március másodikén délelőtt 11 órakor az Országos Rabbiszeminárium házi templomában (VIII. Bérkocsis-utca 2. földszint) végbemenő avatásomra Komárom egész zsidóságát egyenkint és együttesen, valamint összes nem zsidó vallású ismerőseim is. Papi hivó szavam tolmácsolom a nem-zsidó felekezetű főtisztelendő lelkészi karnak és hitközségeik kuratóriumának, az összes hatósági fórumoknak, iskolák vezetőségének, valláserkölcsi és világi karitativ és filantrópikus egyesületeknek, társadalmi intézményeknek. Budapest, 1922. február hó. Lengedezzen Istenáldás zászlaja Jókai városán! Dr. Wallenstein Zoltán főrabbi. — Elhunyt ref. lelkész. Őszinte igaz részvéttel vesszük a lesújtó gyászhirt, amely Kecskés Dezső komáromi földink, a szendi ref. egyházközség népszerű lelkészének hirtelen, váratlanul jött elhunytéról szól. Az egészséges, élete nyarán levő lelkész csütörtökön reggel, szélhüdés következtében elhunyt. Halála igen széles körben keltett általános részvétet. A komáromi születésű elhunyt lelkipásztor halála a komáromi Kecskés és Kelemen családokat bontotta mély gyászba, de gyászolja őt őszinte barátai, pályatársai és iskolatársai nagy száma is. Temetése ma szombaton d. u. megy végbe a szendi ref. sirkertben. — Uj főszolgabíró Somorján. Pozsonymegye zsupánja Kares Károly volt Jiptóujvári szolgabirót a somorjai járás főszolgabírójává uevezte ki. — Szlovák vizsga Komáromban. E hét három utolsó napján tartották meg az állami tisztviselők szlovák tanfolyamán a kollokvium szerű félévi vizsgálatokat. A vizsgáló bizottság elnöke dr. Folkmann István zsupán kormánybiztos volt, s tagjai dr. Tafferner Gyula zsupáni tanácsos, Juricska pénzügyigazgató, Gasparek tanfelügyelőségi tanácsos, Markovics és Mitterholczer polg. isk. tanárok voltak. Az eredményt a kollokviumot tett tisztviselők Írásban kapják meg. — Uj ügyvéd Cs.-Somorján. Dr. Zellinger Ernő volt pozsonyi törvényszéki jegyző, Zellinger Alajos apát, nagyszombatvárosi plébános unokaöccse, Cs.-Somorján ügyvédi irodát nyitott. — Halálozás. Lapunk zártakor vesszük a: gyászhirt, hogy Tuba Gáspár ekeli ref. lelkész hosszú szenvedés után elhunyt. Halálát nagyszámú családja gyászolja. Nemes István Ekel községi jegyző apósát vesztette el az elhunytban.
