Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-08-06 / 67. szám

1921. augusztus 0.

Komáromi Lapok*

5. oldal.

lép, csakúgy, mint régen. A hangja tisztán cseng, általában nem igen látszik meg a tü sej én a nagy tragédia, amelyen keresztül ment.

Egyszerű, szürke polgári ruha van rajta, bal karján fekete gyászszalag: Viktória einlé kezete. Az arca markáns, korszakába van, a jobbszerae gyakrau idegesen rángatódzik. Nem Játszin ötvenné; idősebbnek. Nagyon közvetlenül beszélget velünk, közben gyakran joked viien leinevet. .

— Die Ungarn! — mondja. A magyarokat

mindig nagyon szerettem. Nagyon sok Kellemes emlék fiz Magyarországhoz, sokat jártam

önöknél.

Közben frissítőket szolgálnak fel. A császár Budapest iránt érdeklődik. Különösei) a Park-klub tetszett neki.

— Mit csinálnak a szép Bethlen és Teleky grófnők ?

Áialában egészen feívillanyozódik, mikor Magyarországról es a régi emlékeiről beszél.

A hetes huszárokról, az Ő ezredéről szintén melegen emlékezik meg. Utoljára Udinébau volt veiül együtt.

— Nagyon szerettem ezeket a jókedvű, hős fiukat.

Nemetorszígról nem sokat beszél. Abból, amit mond, ki lehet venni, hogy tele van rémé ínyei a nép jövője iráut. A mostaui állapotokkal egyáltalán nincs megelégedve.

Berlin ... De ez az aiiapoL csupán betegség, amiből felépü' az élelerős Németország. Magyarországi a lerelődik ismét a szó. Mackensent említi.

— Nem volt szép a magyaroktól, hogy ugy bántak ezzel a nagy emberrel, akinea olyan sokat köszönhetnek.

— Károlyiéi csinálták, ami történt — mondom.

— Károlyi - ach der . ..

Nagyon haragszik Károlyira, mint az összeomlás egyik főokozójara. Egész csotno újságot mutat, ahol vörös ceruzával vannak aláhúzva azok a részletek, amelyekben Károlyi árulásaiéi esik szó.

A császár megmutatja a kastélyt.

Aztán felkelünk. A császár udvariasan ajtót ny t és átmegyünk a kastélyba. Gyönyörű kertészet vau a két épü et között. A kasté.y, i a tulajdonképeni lakóhely nagyon szép épület. Az egyik épülétszarny előtt — amely a csá szárúé lakosztálya vou — ezerszámra nyílik a rózsa. A holsteiui nők kü dtek, hogy meg itt, a messze idegenben is nyíljék a >11 imatsblume» a felséges asszony ablaka alatt. Csupa rózsa. Három szalont jártunk be. A berendtZís meg a berlini paloiaboi való. Gyönyörű porcéban készletek, minden darabon a Hohenzollern-család címere. Keller grófnő, a császárné barátnője, most uivathü gy, elmondja, hogy a hajó, amely idehozta ezek:t a kincseket, eísülyedt. Ugy kellett újra kiemelni őket.

Az ebéd.

Az ebéd egyszerű, de nagyon jó. Kétszer szolgálnak fel mindössze. Az említetteken kívül még a lorni lelkész, egy uttrechti tanárnő, de Groll egyetemi tanár, azután Gontard szolgála - tónkivüli tábornagy, a császár segédtisztje és Hymanns, a császárnő kezelőorvosa, szintén uttrechti egyetemi tanár, vannak jelen. A kato nák is mind polgári ruhában. Egész idő a'att kellemes, kedélyes hangulat uralkodik. Csak mikor Maarnról esik szó, hajtja le mindenki a fejét egyszerre az asztalra, onnan indult utolsó útjára a császárné. A temetés napján repülőgép jelent meg a kastély fölött, hatalmas, gyönyörű koszorút dobott le,a szalagjára az volt Írva: „Uralkodójuk hitvesének — a császárliü tisztek."

Ebéd után a másik szobában fekete, konyak és cigaretta vár. Fényképet kapok, ez a 'császár legutolsó munkájának reprodukciója. A kép, amelyet a császár tervezett, következőket ábrázolja: magas sziklán elől lángpallósos,

* szárnyas harcos áll, mögötte Európa népeinek neratői. Lent folyópartján város, amelynek hátterében ég az erdő. A füst magasan gomolyog, felhővé lesz, a közepén egy ülő alak foglal helyét. A kép felső bálsarkán a felhők közölt kereszt glóriában. Alatta a következő felírás : »Völker Europas wahrt Euere heiligsten Güter! Wilheim I. R.» A művészi ambíció, még mindig meg van benne.

II. Vilmos sem mondott le.

Aztán egy régi arcképet kapok, a császár még uniformisban van rajta. Aláírja. Majd az általa a'akitott dorni szegényház képét adja odi Moltke és egy füzetet, amely a császár lemondásáról számol be. Ebből az írásból az tűnik ki, hogy II. Vilmos tulajdonképeu még ma sem tartja magát lemondott uralkodónak.

Lassan elbúcsúzunk. A császár autóját bocsátja rendelkezésünkre Maarnig. Az autó megindul,’ a császár é3 Moltke fehér zsebkendővel integetnek,

*

Eddig tart az érdekps beszámoló a látogatásról. Bizonyára mindenki érdeklődéssel olvassa e cikkel, amely világot vet, hogy hogyan él a németek egykori hatalmas ura csendben, elvonuitao a világ zajától. Micsoda nagy váltó zások pár rövid esztendő alatt;

hírek.

Komáromi levelek.

A komáromi nőkről

miért Írsz olyat sokat és sokszor kedves Faun és miért gáncsolod, miért szólod le őket mindig? Hát nem tudod, hogy a nőkre is vonatkozik az a közmondás, ami a halottakra szól, hogy a nőkről jót, vagy semmit! Én, az örök nőiességnek hűséges lovagja, vándortrnbadúcja, amikor vándorutamban Komáromba érkeztem, meglepődve olvastam, hogy itt senki se ir, senki se mond a nőkről jót, senki se veszi észre itt a nőben ami szép, kedves és lebilincselő. Itt csak gáncsolni tudnak. Mikor még a provancei lányok között ketehera az örös ideált, s ha néha-néhi hirt ha'lottara a kőszüz városáról, Komáromról, mindig erős vágyam támadt, hogy a megmohosodolt kövektől körű vett ősi várba jussak, hogy megkeressem az ablakot, ahonnét a büszke várkisasszony hideg szívvel haligitta a Cvranoja, a trubadúrja lantjának szerelmes p mgetését. Valami különbnek, valami másnak kép e!tam én ezt az ös Komáromot.

Ds a dologra kedves Faüa, akitői bár egy egész világnézet nagy óceánja választ él, de azért bizonyos lelki rokonságot érzet irániad. Te is kóborlója vagy a világnak, te is bámulója a női nemnek, c-;ak amig én minden nőbeu angyalt látok, te még az angyalban is az ördögöt keresed. É í h szek minden női szónak, kedves mosolynak, gyenge kézszoritásnak, eme.ül adott rózsaszálnak, te kedves Faun, hitetlen vagy és nem hiszel az örökre szóló eskünek se. Te mindenben a mókát, a humort, a félszeget, a groteszket, a gáncsot keresed, én mindenben az örök szépet. Te szeretnéd legkevésbbé, ha a világ a te erkölcsi prédikációid szerint javulna meg, mert akkor ugyan kit szólnál le ?

Hát nem tudod kedves Faun, hogy minden nő királykisasszonynak születik, de később elkárhozik. Minden nő élete egy örökös harc ezért az elveszített kiráiykisasszonyságérl. Minden leány, minden asszony, születésekor elveszített királykisasszonyságát akarja vbszaszerezoi. Minden nő királya akar lenni egy országnak, egy férfi szívnek. Uralkodni akar egy országban, egy királyi várban, ha az mindjárt egy kishivatalnok kétszobás lakása is. Úrnője akar lenni egy meleg otthonnak, egy puha fészeknek, ahtpl szerelmes percek bűbályos varázsában még a világ ura, a férfi is a lábainál hever.

Bocsásd meg hát kedves Faun és ne ród föl nekik bűnül, ha a komáromi korzón, az Ei-zsébet-szigelen, vagy a strand fürdőn nem ugy viselkednek, mint a »Notre Dime*-i apácák. Minden lépésük, minden mozdulatuk, a ruhájuk, a mosolyuk, a hangjuk csengése, vagy lágy susogása, mind azt célozzák, hogy hódítsanak. És ehh^z joguk vau kedves Faun, joguk van a születésükkor elvarázsolt királykisasszonyságukat visszaszerezni. Minden nő egy hadvezér, aki nyílt és rejtett küzdelmekkel, csellel, kedves intrikával, csókolni való hízelgésekkel, megbocsájtható ravaszságokkal akarja meghódítani a férfi szivet, legtöbb csak egyét, némelyik többét is. Hogy egyik-másik tű!'épi a demarkációs vonalat a küzdelemben, azért még ne törj pálcát a feje fölött kedves Faun, mert a szent célért tette, az elveszett kiráiykisasszonyságérl.

Hiszen olyan rövid az élet és olyan szo- i moru, olyan sivár legtöbb nőnek az élete. Aki- 1 nek a sors nem adott gazdagságot, hanem szegénységet, az irodákban, romlott levegőjű üzletekben fonnyadnak el ezek az elátkozott királykisasszonyok. Ugy sajnálom szegényeket, ugy szeretnék mindegyikért egy deli legényt kü doni, hogy visszaadja nekik a király kisasszonya igot, hogy elvigye őket a holdogok szigetére.

Ón ezek a szára yaszegzett vándorai az életnek, akik a ragyogás, a hódítás, a boldogság helyett a kenyeret keresik lelket, testet ölő munkában, hogy szeretnének ők Í3 királykisasszonyai tenni egy férfinak, aki elviszi őket a munkából, hogy visszaadja annak, amire szü'ettek, a kacagásnak, a szerelemnek. Úrnői akarnának lenni ök is egy boldog otthonnak, ahol ők rendelkeznek, ők parancwlnak, az Ő akaratuk, ízlésük szerint idomul minden. Parancsolni a soffőmek, az inasnak, vagy csak egy cselédnek, egy kis pesztrának, fontoskodva tárgyalni a masamódokkal, a varrónő ikéi, a fűszeressel, a mosónővel, úrnője lenni egy kis lakásnak, a fehérnemüs és ruhaszckréayneic ós pirancsolni a férfinak, aki pedig neki akarna parancsolni ! Mint Makai mondja :

— Félre téve gondot,

A kabátjára 0 varrná a gombot,

S megkérdezné, ha azt hazudja: Várják!

Hány cukorral issza a teáját?

Hímezni, horgolni előre, kisruhácskákat készíteni egy nagy-nagy hatalmas jövevénynek, egy csöppet iyi kis babának, aki aztán zsarnoka lesz az urnák és úrnőnek egyaránt. Aztán lesni az első mosolyt, az első szócskát, az első lépést.

Igen kedves Faun! Ta'án öntudatlanul is, de ezt a szent célt szolgaija a nőnek minden lépése, minden mosolya, n^g az elhibázott lépése is.

Ne ítéld el hát kedves Faun a nőket. II t a bálteremben, a komáromi strandon tu*dek>itá't ruhát látsz, ne botráakozz meg a nő tön, mert nem is annyira a nők ennek az okai, hanem a férfiak. Mit tehet arról a nő, ha ti férfiak j már annyira eltompultatok a szolidságban, hogy ■ nektek csak az olyan toalettek tetszenek. Hidd el nekem kedves Fjui, ha az állig begombol- 1 kodott és a raenuetező nő tetszenék ma is a j férfiaknak, akkor nem lehetne olyan tu’kivágott ruhát látui a báltermekbm és se ikise táncolna soha vanszteppst. De nektek, mezítelen karok, vállak és a strandfürdőd mezítelen lábak tetszenek.

Ne szóld meg a nőket kedves Faun, mert minden gáncsolni valóban félig a férfiak a bű nősök.

A mikor a nő a tükör előtt áll, tulajdoniképpen nem is önmagát nézi, hanem azon jár az esze, hogyan fog tetszeni a férfiaknak és hogyan fogja túlszárnyalni a vetélytársnőit. Mert tetszeni, hódítani ez a főmotivuma a nő minden tettének, viselkedésének, ruházkodásának és ebből nincs kivétet, a legszolidabb, a legszendébb, a legkorre'vtebb nőben is benne van ez a tulajdonság, óh mert hála az égnek, vannak még férfiak sokan, akiket csak szendeséggel, szolid viselkedéssel lehet meghódítani. A nők ve'ük szü'etett hóditísi vágyuk nem szűnik meg azzal, ha már valakit egészen meghódítottak, ha már királynői egy otthonnak, egy fészeknek ők tovább akarnak hódítani, ők a világ igazi Mohamedjei, i akik meg akarják hódítani az egész világot, a ; birodalmukat kiakarják bővíteni, hogy a rabszíjra ’ fűzött férfiak minél számosabbak legyenek.

És ez olyan kevésuek sikerül. 0 yan kevésnek jut az a boldogság, hogy egy meleg fészkét a magáénak mondhasson, mert a látszat de sokszor csal és az irigyelt, a boldognak tartott királynők élete sivárabb, mint egy kis cseléd leányé és a mások előtt mutatott, az utcára vitt boldogság sivár, kéttségbe ejtő életet takar.

Ne szó d tehát le a nőket kedves Faun, A komáromi báltermekben, táncestélyekeu, a hangversenyeken, az Erzsébet szigeten, az Anglia sétatéren, a strandfürdőn, otthon és kint öntudatlanul is egy célért küzdenek, visszaszerezni az elvesztett királykisasszonyságot, vagy ha az már megvan, ezt megtartani, még fényesebbé tenni. És mivel olyan rövid az élet és mivel olyan sivár igen sok nő élete, boc .ásd meg nekik kedves Faun, ha némelyikük kissé mohón, kissé tú'hajtott ambícióval küzdenek e-’ért a szent célért.

Ne analizáld a nőt, a boldogságot, a csókot, a szerelmet, vedd, ahogyan van. Ha a tavaszi napfényben sütkérezel, miért jut az í eszedbe, hogy a napuak foltjai vannak, ht rózsaligetben jársz, miért gondolsz arra, hogy