Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-07-19 / 59. szám
2. oldal. „Komáromi Lapok* 1921. julius 19. fizetését felemelni és megélhetésüket biztosítani, nagyarányban emelkedtek az utolsó három év alatt a munkabérek, főleg a múlt évben életbelépett kollektiv szerződések révén ez ismét a pótadóban jutván kifejezésre, igy a pótadó is 111%-kai emelkedett 89°/o-ról, a telekértékadó is állami adószázalékban újabb 40% emelkedést jelent, az 1920. év végén tehát a város adózó lakosságának csak városi adóterhe az útadóval meghaladta a 250%-ot. A gazdasági helyzet vázolt helyi tünetei után vitán felül áll, hogy ezt a közterhet emelni lehetetlen. A bizottság tehát súlyos lelkiismereti feladat előtt állott, hogy a jelentkező kiadási többletet újabb pótadóval fedezze-e, vagy sem ? Szinte teljesen egyhangú volt ebben a felfogás, hogy az adóteher tovább nem emelhető. Ennek a következménye pedig nem lehet más, mint a kiadások redukálása. Bárhol vizsgáljuk is a költségvetést, erre mód sehol másutt, csakis a személyi kiadásoknál kínálkozik, amely azért is indokolt, mivel a túloldali városrész elszakitásával a városi lakosság egy része s ezzel a bevételek jó része is csökkent. A bizottság beható megfontolás után az alkalmazottak látszámcsökkentésében állapodott meg, erre vonatkoztak Fried Jenő javaslatai, amelyek azonban konkrét formában nem képezték az előzetes tanácskozás tárgyát. E javaslatok közt szerepel a rendőrség egy részének létszámcsökkentése is. Lássuk, hogyan volna ez keresztülvihető. Ha a rendőri legénység fiaial létszámából — tegyük fel — 10 elbocsáttatnék, ezeknek a fennálló szabályok szerint végkielégítés címén kifizetendő volna . . . 44160 K Ha például 5 idősebb és nagyobb szolgálattal biró rendőr nyugalmaztatnék, ez az újabb teher jelentene 24960 K Összesen: 69120 K teher háramlanék e címen a folyó évi költségvetésre, mig #fizetésmegtakaritás címén egynegyedévre . . .... 26490 K állana elő, a különbözet tehát 42630 K, mely a város pénztára terhére jelentkezik. Nyilvánvaló, hogy ez a művelet pénzügyileg sem oldható meg az idén a város újabb megterhelése nélkül. Ellenben a létszám csökkentésnek úgy kell bekövetkeznie, ha az üresedésbe jövő (nyugdíjazás, önkéntes kilépés, fegyelmi után való elbocsátás) állásokat többé nem töltik be.. Másrészt a városi rendőrség folyamatban levő államosításának nem lehet eléje vágni és az átvétel lehetőségétől a városi rendőri személyzetet megfosztani Ezen szempontok szerint Fried javaslatának a gyakorlati elintézése nem lehet más, mint az, hogy a közgyűlés megfontolás tárgyává teszi a javaslatokat, de ez nem jelent azonnali feltétlen, hanem fokozatos végrehajtását azoknak. Ezek a javaslatok előkészítés céljából főképpen pénzügyi vonatkozásaikban bizottsági előkészítést és tanácsi tárgyalást igényelnek. S igy alig lehet másra kilátás, mint hogy a rendőrségi létszám egyelőre kevésre, alig észrevehetően fog csökkenni az 1921. évi költségvetésben és addig beálló változások következtében, lényeges és nagy változást egyedül az államosítás ténye okozhat. így áll a rendőrségi elbocsátások ügye a gyakorlati szempontok szemszögéből nézve. A többi alkalmazottak és a munkások létszám apasztására azonban ezek a szempontok nem vonatkozhatnak, azoknál kizárólag a közigazgatás érdekei és a város pénzügyi helyzete az irányadó, melyek a minden vonalon való takarékosságot teszik parancsolóan szükségessé. Ez a közölt szám adatokból világos és indokolásra nem szorul. Dr. A. Gy. A dunai uszodáról. Végre örömmel* adhatunk hirt, hogy a komáromi dunai uszoda az uj helyén megnyílt és elmondhatjuk, hogy közmegelégedésre igazán pompás helyen kötötték ki. A vizikapu közelében, ahol az újonnan eszközölt partfeltöltés a legszélesebb, ott van most az uszoda. Odáig az Anglia-sétány árnyas fái alatt jut az ember. Ez árnyékos utakon se jövet, se menet nem melegszik, nem 'izzad a fürdőző, amit bizony a Strand-fürdőről nem lehet elmondani. Onnan, mire az ember — még ha omnibuszon jön is — hazaér, olyan melege van, hogy akár újra kezdje a fürdést. Az uszoda vize pompás, enyhe és egészen tiszta, egészséges. A Nagy-Duna sodra enyhén érezhető, ami a medence vizét állandóan fölfrissiti. A viz hőfoka olyan kellemes, enyhe, hogy a fürdőzők alig várjak, hogy a medencébe vessék magukat. Az a kifejezés, hogy uszoda, ne tévessze meg az embereket, mert az uszodában nemcsak azok fürödhetnek veszély nélkül, akik úszni tudnak, hanem az úszni nem tudók is, mert a nem úszók részére is van elkülönített medence. Akik aztán meg akarják tanulni az úszás mesterségét, ott van az ifjúság kedvenc Fehér bácsija, az úszómester, aki a legrövidebb idő alatt megtanítja a nőket és férfiakat egyaránt az úszás tudományára, úgy, hogy hamarosan le is vizgázhat a jelölt, melyről aztán még egy diszes diplomát is kap az illető. Itt, ellentétben az iskolapadok közti szokásokkal, ha a jelölt megbukik — már t. i. a vízben —, azért még nem kell pótvizsgát tenni. A kellemes, tiszta és egészséges hatalmas vízmedencéken kívül (nőknes és férfiaknak), tusok és zuhanyok állauak a fürdőzők rendelkezésére. A parton iszap- és homokfürdőt vehetnek azok, akik azokat szeretik. Az uszoda magas terraszán pompás napfürdő van berendezve, amelynek kényelmes fekvőhelyein a zulukafferek kávébarnaságára süttetheli le az ember a bőrét, ha éppen azt akarjuk. Az állandó enyhe szetlőfuvatmak a napfürdőt is igen kellemessé teszik. Az ugródeszkák körül, ahonnan fejest ugrálnak a vidám fürdőzők, állandóan élénk, pezsgő élet folyik. Álta'ábaa az egész uszodai élet nagyon kedves, családias jellegű és vidám. Még az elmaradhatatlan sóspereces se hiányzik, akinek ropogós perecei, kiflijei és zsemlyéi igen kelendőek. A rekkefiő hőség megbénít minden szellemi és f zikai munkát. Igyekezzék tehál mindenki s>abad idejét az uszodában eltölteni, ahonnan fölfrissülve, ruganyos léptekkel haladnak végig a fürdőzők az Anglia árnyas fái kö zött. Azok a szülők, akik gyermekeik szabadban való fürdését nem ellenőrizhetik, az uszodába küldjék gyermekeiket, ahol a sekélyebb vizű medencében nem történhetik semmi bajuk, mert állandóan felügyel rájuk az uszoda személyzete és a többi fürdőző. Fölüdülünk, az egészségünket óvjuk és erősítjük, ha az uszodában fürdünk. Az uszoda nyitva van (úgy a női, mint a férfi uszoda) a kora reggeli óráktól késő estig. A Jürdőárak nagyon alacsonyak. Tanuljunk történelmet. Kiima Szaniszló: A „Csehszlovűk Köztársaság Honismerete“. Aki nemzeti hősöket és nemzeti eszméket is kisajátít. Az Eperjesen megjelenő UJ VILÁG írja: És leérjük vissza a tandijat. Mert Kiima Sztaniszló megtanít bentiünket arra, hogy mi a történelem, mérsékelt áron. Nevezett „történetíró“ szerkesztésében megjelent a „Csehszlovák Köztársaság Honismertetése“ cimü tankönyv, jóváhagyva 1919. október 15-én az iskolaügyi és népmüvelödési minisztérium 46531 számú rendeletével. A könyvet a magyar nyelvű tankönyvbizottság adta ki 1920 ban, nyomatott Myjaván és kapható a könyvkereskedésben mérsékelt áron. Fordítókként a könyvecske címlapján szerényen J. L. és P. K. betűk húzódnak meg. Úgy látszik szégyelték nevüket kiírni! Ennél mulatságosabb könyvet nem olvastam még. Eddig ugytudom, hogy a kisajátítási törvény csak a földbirtokra vonatkozik, most azonban megtanulhatjuk azt is:' hogyan lehet nemzeti hősöket és nemzeti eszméket is kisajátítani, Kiima Szaniszló ur jóvoltából, meit hisz a halottak nem védekezhetnek. Ebből a „műből“ megtudjuk és idézzük a következőket: Szvatopluk ellen a karintiai Arnulf vezér 836-ban a Fekete tenger vidékéről a magyarokat hívta segítségül. A magyarok akkor azonban még nem foglalták el Szlovenszkót. Amikor a magyarok abbahagyták a kalandozást, tanulni kezdték a földművelést. A szlovákoknál akkor már meghonosult földmivelést természetesen ezektől tanulták. Oldrich cseh fejedelem fia, harcok után Szent István királlyal 1031-ben oly békét köt, mely szerint Sdovenszkó Magyarországhoz csatoltatok. Egy másik verzió szerint egy Árpid nevű magyar vezér „ravasz fondorlattal“ vette el Szvatopluktól Szlovenszkót. Az Árpádok hihalása után 1301-ben egy időre ismét szabaddá lett Szlovenszkó. (Lehet, hogy Kiima ur közben pipára gyújtott rá.) Csak Máté, ki a „történetiró“ szerint szlovák főnemes, — bár családja, eredetét az Árpáddal jött Szabolcsig vezeti vissza, — már 1275-ben ura lett Szlovenszkónak és uralkodott Bratiszlavától Sárosig. Később azonban Csák Máté „szlovák főnemes“ háborúba keveredett a zólyomi zsupánnal és 1312-ben csatát vívtak Rozhanovce mellett, Kassa közelében. (Vajon miért? Úgy látszik a zsupánokat már 600 évvel ezelőtt sem szerették. Csák Máté „szlovák főnemes“ bizonyára valamelyik rendeletét nem fogadta meg.) Az is érdekes, amit Giskra szerep'éséről ir: Albert király halála után Erzsébet királyné kormányzókat nevezed ki tartományai élére, így Csehországba Podebrad Györgyöt, Magyarországba Hunyady Jánost és-Szlovenszkóba Giskra Jánost. Griskra háborút visel Hunyady ellen és Lecenesnél le is győzle Hunyady!. Később aztán kibékült vele, átadta neki a Szlovenszkóban lévő várait!.és megelégedett a sáros! grófi címmel. (Palacky a „Geschichte Böhmens“ cimü müvében ugyan condotiierinek, zsoldos vezérnek nevezi Giskrát és nem ludji megállapítani, hogy cseh vagy morva származású volt-e, de közli, hogy 1462-ben Frigyes cseh királlyal szemben Mátyás király pártjára ált és haláláig Máfyás király udvarában volt, sőt Guthy János országnádor leányát Margitot vette el feleségül.) ja, majd elfelejtettem, a jól értesült szerző szerint Mátyás szlovák király volt, ki Podiebrád György cseh király udvarában nevelkedett. Thurzó György szlovák országnádor volt. Hogy mily méltányosak voltak a szlovákok más nemzetiségekkel szemben, az kitűnik abból, hogy az 1610 ben (ártott zsilinai ev. zsinaton 3 felügyelőt is választottak a magyar és német egyházak részére. „A törökök Szlovenszkóban“ cimü fejezetből megtudjuk, hogy a törökök 1541-ben veszélyeztették Szlovenszkó déli részét, amikor is Budavár bevételével elfoglalták Szlovenszkót. Magyarország akkori fővárosa Bratislava volt. A szlovákok közül a törökök elleni harcban kitűntek vitézségükkel Zápolyai István és Thurzó György. Hosszasabban jrja meg a szlovák nemesség küzdelmét a XVII. században. Nádasdy, Zrinszky (!) Frangepán, Wesselényi György, Thököly István, Thurzó Katalin férje és Thököly Imre szlovák főurak álltak annak a mozgalomnak az élén, mely a Habsburgok ellen irányult, sőt Thököly Imrét a török szultán Szlovenszkó hercegévé prokiamálía. Karaffa ezért bosszulta meg magát és 1687- ben Eperjes főterén 22 szlovák főurat nyakaztatott le, mint a Habsburgok ellenségeit. (Szegény Zimmermann Zsigmond, Keczer András, Keczer Gábor, Kurucz Feja Dávid, Palásthy Gábor, Radvánszky György és ti többiek, kiktől istent imádni és hazát szeretni tanultunk, nyugodjatok békén vértanú sírotokban!) Megemlékezik inég e müvecske a legnagyobb szlovák nemzeti hősről, II. Rákóczy Ferencről, ki Szlovenszkóban Borsiban született és ugyancsak Szlovenszkóban, Kassán van eltemetve. (Kurucok, kurucok Hajh szegény kurucok De besötétedett Ti fényes napotok . . .) (Itt a cenzúra 3 sort törölt az Uj Világból.) Kiima Szaniszló ur megérdemli, hogy szobrot emeljenek neki valamelyik vár fokán Figyelő. A magyar szolidaritás. Szolidaritás! I Nagyon szép szó ez igy leírva, ha .idegenül hangzik is a magyar fülnek, de még szebb lenne, hogy ha az a fogalom, amelyet kifejez, ott égne minden magyar ember szivének kellős közepében. Mert amit ez a szó jelent: összetartás, egyöntetű eljárás, egymás kölcsönös támogatása stb„ nagy és szent
