Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-07-16 / 58. szám
1921. julius 16. 9. oldal. «Komáromi Lapok« Nagyon jól tudom, hogy ezzel az indítványommal bizonyos körökben nagyon ellenszenves alak leszek, de a mi feladatunk nem a népszerűség keresése, hanem a józan gazdálkodás. Indítványozom, hogy 3 bizottsági tag küldessék ki oly célból, hogy 8 nap alatt alapos kutatással, higgadt mérlegeléssel állapítsák meg, hogy az üzemeknél melyik állás szükséges, melyik nem, s a tanács ezen megállapításnak megfelelően a felesleges állásokat azonnal szüntesse be, s az egyes állásokhoz és személyekhez mérten a feleslegeseket méltányos elintézéssel sürgősen bocsássa e1. A gáz árát le kell legalább azon mértékben szállítani, amint azt a gázbizottság javasolta, fokozni a gáz termelését és utasítani a gázvezetőséget, hogy legkésőbb december közepéig az eddigi tapasztalatok alapján tegyen jelentést, hogy 1922 január 1-től kezdve a gázárak milyen ujabbi mérséklésre ajánlhatók. Úgy tudom továbbá, hogy ha a gáz vagy vízműnek fogatra, kocsira, igára van szüksége, úgy ő külön fogad fuvarost. Megtörténhetik, hogy ugyanakkor a város 8—10 pár lova, nincs sürgősen elfoglalva. Utasítsa a tanács az üzemek vezetőségét, ho^y minden ilyen szükségletét igényelje a város háztartása vezetőjétől (Írásban, akár utólag) s csak akkor vegyen fel külön fuvart, vagy emberi munkaerőt, ha a meglevőből a város ilyent rendelkezésére adni nem tud. Majd Klein Mór szólal fel és hangoztatja a különféle adónemeket, melyek a kereskedőt, iparost, a házat, a földet, a keresetet és a jövedelmet soha nem sejlett méretekben terhelték meg. Kizártnak tartja a polgárság teherbírása szempontjából a pótadóemelést. Ideiglenes módokat ajánl erre, kölcsön felvételét. Ugyanilyen értelemben szólal fel Dosztál Jakab is az iparosság részéről. A pótadói lehetetlen magasabbra felemelni, mert az iparosság ma is képtelen adóját megfizetni, az ipar pang, kereseti lehetőségek nincsenek, sokan már ingóságaikat adják el, hogy megéljenek és adójukat megfizessék. Minden adóemelés elten tiltakozik. A főszámvevő válaszol az elhangzottakra és kijelenti, hogy a hiányt csak reáiis fedezettel lehet megoldani. Végül dr. Alapi Gyula biz. tag emelkedett szólásra és nagyobb beszédet mondott, melyben vizsgálta a pénzügyi helyzet okait. A háború előtt, sőt a háború alatt is megelégedett jólétben élt a város, keresete volt iparosnak, kereskedőnek és munkásnak, még pedig jó keresete. A forradalmak, melyek a nagy háborús összeomlás nyomában jártak és a békére való átmenet súlyos három esztendeje vitte a város pénzügyeit a lejtőre, amelyen meg kell állítani. A változott helyzet változott kötelességek elé állítja a bizottságot, a helyzet súlyosan komoly, sőt válságos, de nem reménytelen. Meggyőződése az, hogy ez átmeneti jellegű, minden nap közelebb visz a javuláshoz, ha azon komolyan munkálkodunk, megérezve a feladatok súlyát és felelősségét. Ez átmeneti helyzetben igenis lehet, sőt kell is átmeneti eszközökkel segíteni, a súlyos terheket elosztani. A helyes és okos adópolitika az adóalanyt nem teszi tönkre, de e képességét fejleszti és konzerválja, az adókíméletnek most volna helye a rettenetes közterheket szenvedő adózó lakossággal szemben. A pótadóemelést nem fogadja el és tárgyilagos, jóhiszemű megfontolásra ajánlja, hogy az állam által akár a kikötő telkekért nyerendő tőkéből, akár más alakban szerzendő kölcsönből teremtsenek fedezetet, melyet több év alatt törlesszen le a város. 1922-től pedig egész uj alapokon, uj helyzet áll elő, amelyen saját erőnkből is segíthetünk. Ebbe a helyzetbe önhibáján kivüi jutott a város, mely forgalmától megfosztva, ütőerétől elvágva, haldoklásra van kárhoztatva, ennek következményein csak az állam segíthet és kell segítenie, mert ez egyenesen kötelessége a várossal szemben. A meggyőző erővel előadott beszéd nagy és mély hatást keltett, nyomában dr. Szijj Ferenc polgármester a tanács nevében kijelentette, hogy az adózó polgárság hangulatát es súlyos helyzetét tekintve, a pótadó és telekértékadók emelésének tervét elejti és a fedezetről kölcsön utján fog gondoskodni, amelyet 10 esetleg ha amor i ációs, úgy 50 év alatt fog letörie.-zteni. (Zajos helyeslés). A költségvetés után gyors iramban lendült a tárgyalás menete végig a tárgysoron; községi kötelékbe való felvételek és gyógydij költségek feleit határozott és este fél kilenckor oszlott szét a közgyűlés, mely alapos és derekas munkát végzett. A közgyűlés és annak lefolyása, a tárgyalás színvonala mindvégig komoly és emelkedett volt. Ez a bizotíság komolyan veszi feladatát és önállóan dolgozik a lakosság egyetemének igazi közérdekében. A közgyűlési határozathoz az a megjegyzésünk, hogy azok végrehajtása gondosan készítendő elő és egyes részeiben ez a végrehajtás felfüggesztendő. Ez vonatkozik a városi rendőrség ügyére főképpen, amely tudomásunk szerint államosítás előtt áll és ezt a városnak nem szabad megelőznie azzal, hogy városi rendőri személyzetet bocsát el szolgálatából. Ezekre nézve az elbocsátás, illetve nyugdíjazás felfüggesztendő, mert a rendőri kérdés végleges megoldása csakis az állam feladata lehet. Addig e városnak a terheket — bármily áldozatába kerül is -- viselnie kell. A dologra még visszatérünk. Két hivatalos levél, i. Cislo 4092/921. Főtisztelendő Esperes Ur! Főtisztelendőséged ellen az h panasz merült fel, hogy állítólag úgy nyilatkozott volna, „hogy engedelmeskedni nem fog, hogy semmitől nem fél s hogy legrosszabb esetben a magyar oldalra szokik.“ Az ottani róm. kaíh. iskolában a folyó évi január 9-én szinieiőadást rendezett, amelynek végén a magyar hymnuszt énekelték. A tanügyi referátus a fegyelmi megindítását kéri Főtiszfelendőséged ellen, hivatkozván az 1888 évi XIV. 1909 XIII. és 1913 XXVilI. törvényekre. Felhívom1 hogy a Főtisztelendőséged ellen felhozott vád miatt magát igazolja. Egyébiránt ájtatos imáiba ajánlottan vagyok Trnava, 1921. julius hó 7-én, Osvald Fér. Richárd érs. ált. helytartó. II. 89/1921. sz. Fötisztelendö Érseki Helynöki Hatóság! Kézhez vettem a folyó hó 7-én 4092 sz. alatt kelt leiratot, melyben a tanügyi referátusnak ellenem emelt vádjai foglaltatnak. Alázatos engedelmességgel, becsületes nyíltsággal és magyaros önérzettel felelek. 1. Hogy engedelmeskedni nem fogok, azt nem mondtam. Azt igenis mondtam, hogy fogadalmat tenni semmi körülmények között sem fogok, arra nem tudom rátörni magamat. Ez elhatározásom most még szilárdabb, mikor a komáromi zsupán nyilvános helyen kijelentette kereken pedig, hogy az itteni magyarságot ellenséges népnek tekinti. — A fennálló rendnek engedelmeskedtem és híveimet is engedelmességre intettem. — A magyarság jogait elszántan védtem élő szóval és tollal. Azokat becsülöm, akik elveikkel állnak, vagy buknak, de csakis az igazssgért élnek és halnak. Ezért vagyok nagy szálka némelyek szemében, kiknek most ürügyre van szükségük. 2. Hogy semmitől sem félek, az teljesen igaz.^Féljen az, aki rosszat tesz: a tolvaj, betörő és más gonosztevő. 3. Azt az abszurd vádat, hogy a magyar oldalra szököm, a Főtisztelendő Érseki Helynökség az én megkérdezteíésern nélkül is a vádaskodónak fejéhez vághatta volna a papirossal együtt, a) Feltehető, hogy szökevény módját a pásztor nélkül hagynám híveimet? b) Csavargónak tartanak talán, aki minden vagyonát, mely a rajta levő luhából áll, magával viheti? c) Mi*szükség szökésre, mikor szépen is el lehet menni? Hiszen a békeszerződés optiót enged az itt rekedt polgároknak. Mondtam és pedig nem csak egyszer, a következőket: Ha a békekötés és a határkiigazitás után is a mostani állapot fog fennállni, akkor nem maradok üt, ha működésemet a káplánságnál kellene is újra kezdenem--------— nein hagyom magamat kicserélni, vagyis eddigi valóságomból kiforgatni-----------mást soha sem kívántam, csak működési kört, kényéiet és becsületet. Ezeket igenis mondottam és állom most is! II. Műkedvelőim valóban énekelték a magyar Hymnuszt és pedig a csicsóiak január 1-én és 6-án, a kolozsnémaiak február 2-án és, 3-án, amikor a serdült ifjúság előadta az „Árpádházi Szent Erzsébet“ cimü drámát. A darabot e kétsoros ének zárta be: Merre zúgnak habjai Tiszának és Dunának, Legyen dicséret, tisztelet Átpád Szent Sarjának. Ennek végeztével felhangzott maga a Hynmusz. Akkortájt széliében hozták az újságok, hogy itt is, ott is elénekelték a Hymnuszt és hogy csak a túlbuzgó csehszlovákok csináltak belőle néhol kázust. A mostani miniszter elődjéről azt lehetett olvasni, hogy nem lát benne államellenest. • Hát a mi esetünkön ki akadhatott fönn? Talán a tanügyi referátusnak itteni szerve, a komáromi tanfelügyelőség? Ezzel a hivatallal abban az időben éles tollharcom volt, de az utóbbi időben már minden jel szerint a megértés hangján érintkezhettünk és ezt a tényt ily szavakkal konstatáltam : egy dékányi lovagiasságra is reszonál a telivér magyar és az ősi erények még sok nehéz ügyet fognak megoldani. — És ime most másfél hónap óta nem tudok megkapni a tanfelügyelőségtől négy drb. jegyzőkön) vet, melyeket ott csak alá kell irni és postára adni. Langsam geht alles in der Republik — {mondottam egy cseh urnák. Langsam, aber sicher — felelte ő, azután másra terelte a beszédet. Zsupán, szokolok, tanügyi és egyébb közegek jönnek a mi magyarlakta alföldünkre műveltséget terjeszteni, pedig jobb volna, ha elmennének valahova műveltséget tanulni. Talpaikban hordják s talpaikkal akarják belénk préselni kultúrájukat, betalpalják a mi ezeréves kultúránkat s aki a magyar néppel önzetlenül és magyarhoz méltóan foglalkozik, arra is rátalpalnak. Lehetséges, hogy a most ellenem megindított akció sorsomban fordulatot jelenti, vagyis kenyértörésre kerül a dolog. Annyi bizonyos, hogy nem bírhatom a küzdelmet az erőszakos hatalommal szemben. Csak egyszer köttetett béke „a római nép és Viriáthus pásztor között.“ De az sem volt állandó. És nem a kis pásztor, hanem a nagy római nép szegte meg. Ha tehát helyzetem valóban tarthatatlan, akkor arra kérem a Főtisztelendő Érseki Helynöki Hatóságot, méltóztassék valamely rendelkezésre álló módon Öemineníiájának, egyházmegyénk Főpásztorának jelenteni ügyemet. A kormánytól pedig, melynek utjából hivatalos tiszteletadással félreállok, méltóztassék kieszkö-99 Schichí~mo$ás". Vannak ro*sz szappanok, amelyek a szenny«! olykor nagyonis gyorsan távolllják al a fehérneműből. Ha azonban mosás után közelebbről megnézzük a fehérneműi, legnagyobb megdöbbenésünkre látjuk, hogy a szövedék kimaratolt és sz.éironcsolódoit. A rossz szappan nemcsak a piszkot távolltoffa el, hanem a szövedéket is kikezdte s ezáltal drága fehérneműnkben tetemes kárt okozott. Vannak közepes minőségű szappanok, amelyek a fehérneműi kímélik és nem támadják meg a szövedéket. Ezeknek liszflióereje azonban oly osekéy, hogy nehéz és fárasztó munka után tudjuk csak fehérneműnket tisztára mosni. ‘ - ’ '" ' " ' -Vannak jó szappanok, amelyek a fehérneműt rövid idő alatt tisztítják anélkül, hogy a szövedéket meg‘ámadr>.ák. Minden eondos és jö háziasszonynak véleménye azonban, hogy a ^ r Schícht-féie szarvas-szappan a legjobb! „A Schícht-cég nyilvános pályázatinak* 5. hirdetése.
