Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-12-24 / 104. szám
4. oldal.. «Komáromi Lapok« 1921. deewaber 24. A város karácsonya. Mi, akiket a sorsunk a városhoz kőt, akik aem tudunk megválni tőle minden csapásai, megalázottsága dacára sem, akik a jobbért sem szakadunk la ősi törzséről, méltán elgonüolkozhatuuk arrél, vájjon mit fog a szeretet Istenének születése napján hozni nekünk a menybéli angyalok serege. Nekünk, a valamennyi itt lakók városának vájjon jut-e a jó aors marcipánjából, a megelégedettség arany diójából, a szabadságok fényes sugarából. A borús egü tegnapok könnyázt&tta talajából szakítottunk magánknak is karácsonyfát, ott libeg valahol a vározháza tornya táján, csak behunyt, s a múltba néző szemekkel látjuk. Keresünk rajta csengő csecsebecsét, színes papirláncot, selyembe pakkolt cukorkákat, a kis gyertyák vibráló fényénél keressük, hol van az ajándék, a puska, a kard, az ólomkatonák, a sines vasút, a képeskönyvünk, a hintalovunk, meg a sok nagy embereknek illő gyermekjátékok. Bizony üres a város karácsonyfája, tüleveleire nem jutott eszébe senkinek cifraságot rakni, az ajándékasztalról elvitték a játékokat, az ólomkatonákkal a szomszéd fiai játszanak, a karddal, puskával azok csinálnak gyerekháborút, a hintaló kifutott alólunk, csak a régi nyergét hagyták meg nekünk, veretes arannyal szőtt, megfakult nyerget, rárakhatjuk az emlékezések paripájára! Valahogy úgy kellene lenni, hogy a szent karácsony ünnepét az egész város népe együtt ünnepelje, ahogyan a farsangot ünnepli Nizza, Nápoly. Úgy kellene lenni, hogy ne csak a kicsinyeknek jusson a nagyok jóvoltából valami ajándék, hanem a nagyok is részesedjenek valami jóban. Ha talán a názáráthi csecsemőtől függne ez, akinek szeretete tartja még valamiképpen össze az emberiség szertezüllő nyáját, nem jutna eszünkbe a fekete karácsony mellett a világ nagyjainak szűkmarkúsága. Emlékezünk régi karácsonyokra, mikor béke volt köztünk s áldás sarjadt a jóakarat iditő forrásából. Akkor úgy láttuk, hogy az egész város mintha egy nagy-nagy karácsonyfát kapott volna, melynek ágait a megértés, szeretet csillogó sugara futotta be s viruló, mosolygó arcok jószivvel fogadták a jószivvel mondott kívánságokat. Akkor nem feledkeztünk meg a messze lakó rokonról, a távolban álé barátokról és eszünkbe jutottak a körülöttünk levők Akkor az egész városnak ünnepe volt a karácsony, nemcsak nekem, neked, akkor áhitatosabban gondoltunk az Istenemberre, akkor még nem a szenvedés, a magunk nyomorában tehetetlenségünk emelte fel a kamukat vigasztaló fohászért. férfi mindent máskép lát. Sok jelentéktelen dolgot nem is lát. Úgy e? Szomolnoky habozva rázta a fejét. Semmire sem emlékezett. És csak udvarias röstelkedésből tiltakozott. — Dehogy! Dehogy! — És hát.. . persze: tiz esztendő! — Tiz év! — visszhangozta a férfi. — Tiz év! — Igen. Tiz. Derűs nyári este. Az égen holdvilág. Köröskörül homályos füzes. A Tisza csöndesen locsog. Fölötte, a töltésen két gyerek sétálgat. Talán ábrándoznak. Vagy talán csak az egyik. A komp pihen. A révészlegények szerelmes nótákat dalolnak. A fiú oleándercsokrot ad a gyerekleánynak. Az első virág. Az első bók. Az első holdvilágos este. Az első álom! Na, itt van. Most visszaadom azt az oleánder-csokrot. Fogja. Nyújtotta az oleándert a férfinek. A keze kissé megreszketett. Zavarában félreforditotta a fejét, hogy ne lássák az arcát. — Judith!... — Hiszen gyerekség, — szólt a leány. És a hangja egyszerre hideggé vált, mintha közömbös adatokat referálna. Ki is kívánhatná, Ma niucs a városnak karácsonya. Hiába fogyott el annyi karácsonyfa a Dunamenti piacon ; külön-külön sok háznak jntott belőlük. A fára jut is egy kis édesség, a fa alá egy kis ajándék, a fenyőfa tűit azonban nem a megelégedettség örömhangja, hanem a nagy ssomoruság sóhajai rezgeti. A gyenge fényű gyertyákban a szenvedéseink fásult pillantása, az imádságainkban sz elhagyatottságnnk fuldoklása. Hiába Írják ki vastag vöröa betűvel a karácsony napját a kalendáriumba, nézd végig a várost, kutasd az emberi nemeket, látsz-e bennük örömet, igazit, csapongót, amilyent a szeretet tud csak csiholni a lélektükrökbe? Hiába van tele rakva a játékosbolt, mit sóvárgó kacsintgatással bámul a sok em berpalánta, hiába öltöznek ünneplőbe millió és millió emberek, kérdem, van-e karácsony? A gyárak megállnak, az emberek pihenésre szánjak a napot, hát nyugalom ez ? Zakatoló türelmetlenség esak, mire pihenni kivan a test. De öröm, ünnepi öröm nincs benne, csak annyi,amennyit a hit valami jobb sorsba, a hit az isteni örök igazságban, még bennük meghagyott. Fekete karácsonyra jöhetnek még vigabb napok, a szeretet Istenének születése napjában a zálog, hogy még a nagypénteki szenvedések után is, fel fog támadni az emberekben az igazi egymástszeretés tüze s melege békességet hoz végre a jóakaratu embereknek. S akkor nemcsak kicsinyeinknek, de a nagyoknak is ünnep lesz a ma szomorú, csendes karácsony. — ig. — A megsértett orvosok. Mondanunk se kell, hogy az a Nyílt levél, amelyet múlt számunkban közöltünk, amelyet a durván megsértett orvosi kar intézett Prohászka volt közegészségügyi miniszterhez, a legszélesebb körben váltotta ki a nagy visszatetszés és a megbotránkozás hangját. Prohászka volt miniszter vérig sértő nyilatkozatában ugyan magyar és zsidó orvosokról beszél, de mi a megsértett orvosi karról, mint magyar orvosokról beszélünk, mert minden szétválasztó kísérletezés dacára Szlovenszkóban és Ruszinszkóban nem ismerünk külön zsidó orvosi kart, csak magyar orvosokról tudunk, mert amint so’se beszélt a magyarság kath., evangélikus, református és unitárius orvosi karról, épp úgy nem beszélt zsidó orvosi karról sem. Mi csak magyar orvosi karról tudunk, amelynek vannak ugyan különböző felekezeti tagjai, de azokat mind magyaroknak tartottuk és tartjuk ezentúl is. A sértő nyilatkozatból tehát nagyon is kilátszik az izzó antiszemitizmus, amelyben kühogy ilyesmit valaki tiz évig az emlékében hordjon! A szív, a lélek nem raktár. Hanem elefántcsont-szekrény. Csak ereklyéket őriz. Puszta véletlen alkalmasint, hogy nálam igy megmaradt. Hogy azóta szedetem úgy ... az oleándert. A vén leányok bus virágát. Ezt a vityillót az ő kedvéért építtettem. Csak az oleánderért tartom . .. Elharapta a szót. Mert magában ezt gondolta : — Azért az első, azért a felejthetetlen legelső holdvilágos álomért. Lesütötték a szemüket, mint a bűnösök. A leány a bűnös álmáért. A férfi a bűnös felejtésért. Judith olyan volt, mint az oleánder, és az oleánder olyan, mint Judith. A szomorú virág, ami a tavasz tüzében is ősznek születik. Komolynak, öregnek. Hervadónak. Hallgattak. De a hallgatás csöndjében a szivük földobogott s attól a dobogástól meg eszketett a levegő és gyöngéden, mint a lehelet, suhant a fehér tornácra, az oleánderek gallyai közé. Piros levél hullt az ágakról itt is, ott is, libegve. Imbolyogva, mint a sóhajtás. Mint a sivár, haldokló vágy az első álomért. Az első csókért, amit sohase csókoltak el. Amit sohase fognak elcsókolni. Ílönben nemcsak Prohászka volt miniszter szenved. , Sajnos, hogy ezt nem akarják egyesek Í belátni, akik a szirén hangoknak felülnek és a magyarságból kiválva, holmi külön zsidópártot alakítanak. Megjósoljuk, hogy keserves csalódás lesz a vége, mert olyan keserű labdacsot, minő a Prohászka-féle, még nagyon sokat fognak lenyelni, akik elfelejtik a magyarsággal átélt ezeréves közös múltat és nem hangoztatják a szirén hangoknak eléggé, hogy mi zsidé vallásuak, de magyarok vagyunk. E szirén hangoknak szomorú Skillája és Karibdisze lesz még és akkor szomorúan fogják belátni, hogy mennyivel okosabban cselekedett az a gerinces zsidóság, aki kitartott a magyarsága mellett. A zsidó vallásuaktól elvett italmérési, trafikengedélyek után a Prohászka-féle antiszemitaizű sértegetés bizonyítékai annak, hogy sokkai nagyobb bizonyos körökben az antiszemitizmus, mint azt első pillanatra sokan gondolják. A magyar (és itt a zsidó vallásuakat is értjük) orvosi kar tekintélye, népszerűsége úgy a tudományos világ, mint a velük érintkező közönség előtt olyan magasságban áll, hogy a Prohászka-féle, méregbe és epébe mártott rágalomnyilak föl sem érnek. A megsértett magyar orvosok a régi, még meg nem csonkított Magyarország orvosi egyetemein, leginkább a budapestin nyerték kiképzésüket, amely egyetemek az egész tudományos világ előtt örvendenek népszerűségnek, tekintélynek. Ilyen egyetemek, amelyekről a külföldi szakfolyóiratok, szakmunkák a legnagyobb elismerés hangján szólanak, csak jó és lelkiismeretes orvosokat bocsáthat ki a világba. Az exakt tudományok mellett a kórházi és a klinikai gyakorlatokra több esztendőt szab ki a magyar orvosi fakultás, a legjobb erők felügyelete alatt. Aki a magyar orvosi egyetem szemeszterein, vizsgáin, szigorlatain és gyakorlat évein átmegy, az mind elsőrangú apostola lesz a magyar orvosi tudománynak, az emberszeretetnek. A magyar orvosi diploma megszerzése olyan nehéz, olyan sok időbe és ezzel nkgy anyagi áldozatokkal jár, mert az orvosnövendék nem tarthatja fönn magát, mint a jogász, mellékfoglalkozással, mert arra nincs ideje, szóval a magyar orvosi diploma megszerzése olyan nehéz és a magyar orvosi pálya annyira nem a jól fizetett pályákhoz tartozik, hogy az, aki erre a pályára szánta magát és a diplomát mégis szerezte, az nem önző, nem kufárkod* célzattal veszi kezébe az egészségügyek előmozdítását, hanem rajongó emberszeretetből, fanatikus hitből, hogy ö arra van hivatva, hogy j segítsen a szenvedő emberiségen. Aki nem ezzel a szent küldetéssel megy erre a pályára, a selejtes, az már elmaradozik az első egyetemi években és át megy másik pályára. A magyar orvosi kiképzés az a tisztit« tűz, amely a selejtest, a nemodavalót megemészti és csak a hivatottaknak, a lelkiismereteseknek, nemes emberbarátoknak ad jogot az orvosi cim viselésére és gyakorlására. Már maga ez a közismert tény elég cáfolat Prohászka durva támadásaira. Mi, a sajtó, akik mindig meleg szeretettel viseltettünk a magyar orvosi kar iránt, ezt a választ adjuk egy volt miniszter minősíthetetlen rágalmaira és a válaszunkat még súlyosabbá teszi a közönség széles körében megnyilatkozott szinpátia a magyar orvosi kar iránt. Steckenpferd 435 liliomtejszappan régi békeminőségben megint kapható. Egyedtlli gyárosok: Bergmann & Co, Tetschen a E. Raktáron tartok: saját gyártmányú, többfái« méretű ce•»«■t-kutgyürtket, eement-eaöveket, wine« ős egyszerű ««went-lapokat. 3 Alapítva lSJU-fcai. tanárom, Gazda-utca 23. (Viztorony mellett.) Alapítva 1900 bai. Elvállalok mindennemű építési munkákat, u. m.: csatornázást, hidmunkálatokat, magas és mély építkezést, cement-jászol, fürdőszobák és konyhák padlóburkolását, betor.irozist, terrazzo- és velencei mozaik burkolást helyben és vidéken a legolcsóbb árak mellett. - Szives pártfogást kér Polvar János, beton-mester. Raktáron tartok: tetőfedő-cae repet, sírköveket, sikereteket, műkő-lépcső két, valamint butor- és kávéházi márvány-lapokat stb
