Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-12-20 / 102. szám
2. oldal. «Komáromi Lapok“ 1921. december 20. kisegítő erők, községi hozzájárulások, nyugdíjalap és jegyzői magánmuckák. A jegyzők teljes személyi fizetését az ) állam fedezi, a község köteles természetbeni j rendes és megfelelő lakást a jegyző rendelke- j zésére bocsátani. Lakás hijján a község a helyi f viszonyoknak megfelelő kárpótlást fizet. Más eddig érvényben volt természetbeni j szolgáltatás megszűnik. A tárgyi kiadások j (hivatali helyiségek, fűtés, világítás stb-) tel- j jesen a községet terhelik. A község által külön munkák után adott í pótlék megszűnik mint személyes pótlék é3 j esak ott marad érvényben a községi pénztár j terhére, ahol a pótlék a hivatalt illette. Az j irodai segéderőket a község fizeti. A régi jegyzői alap a belügyminisztérium j hatáskörébe kerül és ebből folyósítják a régi \ jegyzők nyugdiját. A községek tovább is fize- j tik az eddigi nyugdijjárulékokat, a megyék ; pedig hozzájárulnak a nyugdíjalaphoz a szesz- ! és más adókból. A jegyzői magánmunkáiatokat a legkisebb j mértékre kell szorítani, de tanács nélkül nem I szabad hagyni a népet. E munkák után külön j járulékokat állapítanak meg, ezeket ellenőrzik í és evidenciában tartják. A konferencia ezzel váglegesen elintézte j a jegyzői kérdések rendezését, amelyet a mi- i niszterium hajt végre. A vasárnapi Vernissagerél. — Lóránt Böske kópkiállitása, megnyílt dec. 18 áti a Kultúrpalotában. — Hétköznapok egymást toló sorát a Szép vallásának hivőinél néha pirosbetüs nap váltja fel. Vasárnap például Vernissage napja volt. Ünnep. Minden a Szépet szolgáló esemény űn nép. Az ember teremtőereje bizonyságának egyegy uj kinyilatkoztatás-napja. Művészet — az ember teremtő erejének napvilágra-lépóse. Művész, akin az emberi gyarlóság nem fogott annyira, hogy ne tudna Isten képmására alkotott mivoltáról lelke tartalmának közlésekor tanúságot tenni. Di az Élet, ez a Shylockot is megszégyenítő uzsorás, a lét emberi kitöltése fejében ősgenerációk óta isteuhasonlóságunk maradványait ragadja váltságul és kevesen vannak, akiknek valami megmaradt belőle, így nagyon is természetesnek látszik az egyszeri kis gyerek mondása, aki nagyok vitáját hallgatva a művészet lényegéről, kis kora mindent természetes egyszerűnek látó bizalmasságával közbekottyantotta, hogy: »Művészet az, amit nem tud mindenki megcsinálni.« De ez messzire vinne, — oda, hogy a legnagyobb Ember is »csak ember,« — maradjunk a vasárnapi ünnepnél, — a publikum, a művészet és a művész hármas ünnepénél. A művész ünnepe — jelen esetben a kiállítás megnyitásával — vasárnap utolsó stádiuma volt annak az önkritikái és ember-szerető folyamatnak, amelynek eredménye a kiállítás elhatározása és ennek az elhatározásnak a keresztülvitele. Akinek megadatott, hogy más lélekhelyzetét mintegy objektiv szubjektivitással érezhesse át, tudni és méltányolni fogja ezt az ünnepi szépséget. A művészet H armos Károly szavával ülte meg ünnepét. Annyival impozánsabban, hogy a kiállítás megnyitó mondataiban nemcsak a Jókai Egyesület alkalmi perszonifikálója, hanem maga vérbeli művész szavát hallottuk. És örültünk a művész szó.idaritás, az egyet akarók egy utjának elénktárásán. Harmos Károly igen helyesen két Lóránt Böskére mutatott ra a kiállított képek nyomán. Az iskoiafestés tannlt technikájú művelőjére és az egyéni mondanivalóit lelke-diktálta eszközökkel kifejező piktor-emberre. Természetesen az utóbbiak feltétlen értékesebbek. Mert a művészet kettős lényege — a Szép és a lélektranszplantáció tökéletessége — közül az utóbbi a nehezebb, tehát becsesebb integráns alkatrész. A kettő egyformán tökéletes, harmónikus nagysága az elérendő abszolút jó. Lóránt Böske szép és sok érett gyümölcsöt hozott a képeivel és jól cselekedett, hogy a nyilvánosság elé tárta képességének eddig négy fala között őrzött bizonyságait. Harmos szavai után a publikum ünnepe vette kezdetét. Mert — különösen erre mifelénk — ritka ünnep, ha alkalom nyílik szépet látni és megnyitni felfogó képességünket a kopogtató, idegen agyban, idegen lélekben született közölni valóknak. Ritka a lehetőség kritikák képződésére, kicserélésére, megvitatására. Érthető tehát a nagy számban megjelent közönség Dagy érdeklődése. A lelkekben meg- 1 indult és részben itt-ott kifejezésre is jutó kritikai tevékenység intenzitása mutatja, hogy a művésznő már ezen első fellépése alkalmával nivósabb és komolyabb fokméréssel találkozott, mint a többi debüiirozók általába)!. Vásznai, rajzai élénk művészi készségről és folyton fejlődő képességről tesznek tanúságot. Meg kell állapítanunk, hogy azokon a képeken, amelyeket a Harmos szerint iskola festő Lóránt ! Bőske festett, — máris megindul az egyéni Lóránt Böske harmóniája az iskolájával. Talán a »Három királyok* c. olajfestmány igazolja ezt a legszebben. Ha ezt a kópét az »Arató«-val hasonlítjuk össze, élénken látjuk ennek a harmóniának fejlődését az utóbbi képtől az előbb említett műig. Portréi beszélnek — minden dicsérő kritikánál jobban. A legértékesebbek, a legöntudatosabbak a kompozíciói. Nézzük a »Kirakat előtt* tónusát és színeit, vagy a »Mulatságon* hangulatát — és a művészetek egy mindent átfogó sajátságát tapasztaljuk, ahol akkor, amikor sikerül a nézőbe teljes mértékben álplántálni megélt vagy elgondolt dolgokat, a cél tényleg szentesíti az eszközöket. Itt a festészet kezd az irodalommal rokon lenoi, ahol »a vonalak mesélnek és mutatják a dolgok lelkét.« Itt kezd a képek címeinek fölösleges mivolla a művészi termék művészi fokával egyenes arányban kidomborodni. Ezt érezte a művésznő akkor, amikor pl. »Voualstudiuin«-nak jelezte a katalógusban egyik festett novelláját. Sok kompozíció-vázlata van előttünk kész, berámazott, kiállított kép formájában. Hí ezek vulgáris megítélésben, mint »képek* nem is jönnek teljes számításba, igy, mint egy-egy idea jelszőszerü lerögzitése értékesebbek minden »kép«-néi. Úgy véljük, hogy egy ilyen vázlat képpédoigozásakor a művész már önönmagát ismétli és nem csodálkozunk, hogy ez az önismétlés nem történt meg. Velünk érez, aki pl. a »József és Putifárné* előtt nyitott szemmel megáll. Valamit még ki kell emelnünk. Lóránt Böskének azt a képességét, amellyel minden természetes, szokott, póznélküli jelenséget szent sérthetetlenségével művészetté tesz épp a reális igazság lerögzitésével. Általában nagy megfigyelőképesség és jó szem mutatkozik olaj, aqaarell, vagy tinta-pillanatfölvótelein. A »Strandon* alakjai között egy sem áll pózban, egy sem iudja, hogy vászonra kerül és éppen legköznapibb, legtermészetesebb mozgásban kerül vászonra. A kiállítás elárulja, hogy a művésznő a maga egyéniségét csak a képein adja ki. Milyen jó volna, ha a képein csak az egyénisége jelenne meg és az iskola technikája tisztán a jói kezelt eszköz maradna. Ehhez az úthoz sic itur ad astrát mondani, hálistennek már késő és felesleges. Lóránt Böske mar szép darabot hagyott rajta a háta mögött. Egyetértünk Harraossal, amikor azt mondja, hogy mi, külvilág, publikum örömes megelégedéssel a nyújtottak felett, további jó muukát kívánunk a művésznőnek és számon fogjuk kérni művészi utjának eredményét. A művésznő azonban ne erre hallgasson, hanem a már bevált önkritikájára. És mi épp erre támaszkodva remélünk tőle, — aki annyival több előnyben van, hogy művészi képességét és készségét az Életuzsorás nem bántja a Hétköznap húsbavágó gondjaival — nj, S2ép, sikeres kiállításokat a jövőben. j Tisztviselők űzettek leőnkőlősa. Az állami költségvetés deficitjét a kormány ' apró rendszabályokkal igyekszik eltüntetni. A j költségvetés ismertetésekor rámutattunk arra, ; hogy a tisztviselői fizetések számos tárcánál a > kiadások nagyobb részét emésztik fel, de ugyan- 1 akkor rámutattunk arra, hogy a takarékosságot j nem a tisztviselői fizetések redukálásával, de a [ felesleges létszám leszállításával és a szlovenj szkói és ruszinszkói tetemes napidijak leszálli- S tásával kell keresztülvinni. A kormány az elleníj kező utat választotta, amidőn egy törvónyjavas\ latot nyújtott be, mely a tisztviselői illetményeket ’ tetemesen leszállítja. A nép- és polgári!skolai tanítók rendkívüli segélyeit szintű! havanként fogják «fizetni, úgy, hogy azok Prágában és az I—III. osztályhoz tartozó helyeken 85, más helyeken 70 */• ot tesznek ki. 0 yan nős állami alkalmazóiaknak, akiknek a felesége is drágasági pótlékot, vagy rendkívüli segélyt kap, az özvegy emberek részére megállapított pótlékek és segélyek járnak. 1922. március 1 tői kezdő - dőleg nyugdíj célokra valamennyi tisztviselőnek 8 %-ot kell fizetuiök. Egyúttal adójukat is felemelik az 1922. és következő adóévekre. 1922. március 1-től kezdve jövedelmi adójuk 25 */'• át megfizetni tartoznak. Ez a javaslat a szociálpolitikái bizottságban az ellenzék ostromára majdnem megbekott. 'Egv szótöbbséggel ment csak keresztül. A plénumban a szavazatkü'ömbség jóyai nagyobb volt, amit annak a trükknek kell betudni, hogy az elnökség reggel 4 órakor ejtette meg a szavazást. Tisztviselői körökben nagy felháborodással értesültek a szavazás eredményéről. El vaunak készülve arra, hogy szükség esetén a köztársasági elnöknél hogy a két kamara által elfogadott javaslatot küldje vissza a nemzetgyűlésnek. A prágai tanítók szombaton délután azonnal ülést tartottak, amely élénken tiltakozott a javaslat ellen. (KSO.) — Kinevezés. November 28-i kelettel a közoktatásügyi miniszter kinevezte Szabó Bálint és dr. Kenessey Kálmán ógyaiiai meteoroi obszer vatóriuiüi asszistenseket a VIII. fizetési osztályba. — Áthelyezések. Muzslay László esallóközaranyosi áhami tanitót a miuiszterium áthelyezte a bácsfai állami iskolához. Tmák Mária állami tanítónőt Bácsidról Csallóközaranyosra helyezte át. — Gyász Mélyen sújtó gyász érte dr. Bardócz Józsefné szül. Wmtruppi báró Lippe Frida úrasszonyt. Édes atyja, Wintruppi báró Lippe László nyug. ezredes, a Ferenez József rend lovagja stb. múlt hó 29-ikén életének 61 ik évében Budap isten elhunyt. A megboldogult a háború alatt Komáromban várparancsnok volt s a polgáritársadalomnaic is osztatlan [tiszteletét és szeretetót bírta. Kihűlt,porait december 1-éu ; helyezlék a budapesti farkasréti temetőben nagy részvét mellett örös pihenőre. Adás emlékére ! — Otthonavatás. A Komáromi Kereske• dők Testületé vasárnap délután 5 órakor egy I meleg családi jellegű ünnepet rendezett, hogy : a város kultúrpalotájában berendezett helyiséí geit tagjainak használatába átadja s alapszabály\ szerű társadalmi céljai megvalósítása végett í rendelkezésére bocsássa. Az ünnepélyt Fried | Jenő testületi elnök nyitotta meg, üdvözölve 1 az egyesület megjelent tagjait s a Jókai egyeí sülét képviseletében szintén jelen volt dr. Alapi f Gyula főtitkárt, megköszönte neki a testület I részéről hálásan tapasztalt azon jóindulatot, • mellyel a testület számára e díszes otthon í megszerzését lehetővé tette. Az avató beszédet j dr. Qaäl Gyula testületi jogtanácsos mondotta, : ki az otthont nyújtó kultúrpalota hivatásá! nak, rendelkezésének megfelelőleg a testület I feladatául azon kötelesség teljesítésére utalt, | hogy a testületi életműködés felépítendő szilárd j épületének fundamentumát a tudás és haladás j alapköveiből rakják le, hogy a tisztes kereskedői j munka szerinti megélhetést, de társadalmi tiszteletet és elismerést nyújtson. Végül az otthont azon kivánsággal adta át a testület tagjai használatába, hogy az az eredményes munka tiszteletre méltó, megbecsült műhelye, a társadalmi érintkezés közeledést létesítő, barátságot fakasztó gyülhelye, a kartársi érzület s testületi szellem ápolásának melegítő tűzhelye legyen. A testület tagjai sorából Fried Frigyes l mondott hálásan emlékező szavakat a j testület elnökének azon szíves buzgalj máért, mellyel az alapszabályokban lefektetett, de mindezideig holt betűnek maradt gondolatot életre hívta, mikor a testületnek otthont szerzett. Az élénk hatást kiváltott beszéd után a szép ünnep véget ért s a testület tagjai vidám társalgás közben hosszasabban elidőztek nyájas otthonukban. — Orvosi hir. Dr. Engl Walther, specialista, női, gynäkologiai és szülészeti szakerves letelepedett Pozsonyban Kisfaludy-utea (most Kecskekapu-utca) 29. sz. a. Bendel esak kéznap délután */a*‘Wl 4-ig. SSt
