Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-10-15 / 97. szám
4. oMa!. 1921. október 15. „Komáromi Lapok“ «lényeit a csekély törzsfizetés után kiszabott nyugdíjon felül, pótlékaikat kegydij címén továbbra is megszavazta az önhibájukon kivül elbocsátott alkalmazottak részére. Ezt azonban a kormány nem hagyta jóvá. így ma a nyugdíjas alkalmazottak a csupán 1918■ évi magyar fizetésük után kiszabott csekély nyugdijat kapják. Ez a legmagasabb fizetési osztályú, tisztviselőknél nem haladja meg havi 500 K-t, a legkisebb fizetésű hivatalszolgánál havi 30 K-t sem éri el. Ezek az alkalmazottak valamennyien a vármegye szolgálatában töltötték el életük javát, munkájukat, szorgalmukat, tudásukat e föld népe érdekében fejtették ki évtizedek óta. Bár minden igyekezetünk azon volt, hogy bármely munkaalkalomban elhelyezkedjenek az elbocsátott megyei nyugdíjasok, ez a mai súlyos gazdasági helyzet mellett lebirhatlan akadályokba ütközik. Ezért bizalommal fordulunk a megyei földbirtokos és bérlő urakhoz, iparvállalatokhoz, a gazdaközönséghez: juttasson volt tisztviselői és alkalmazottai részére feleslegéből. A jegyző urakat pedig felkérjük, hogy ezeket az adományokat elfogadva és nyugtázva összegyűjteni és volt tiszttársaik segítségére lenni, kezére járni szíveskedjenek. Nem hihetjük, hogy a megye közönsége, melynek kifejezett kivánsága volt az, hogy a magyar tisztviselő kar helyén maradjon, elhagyja azokat, akik e kivánságot föltétel nélkül teljesítették A pénz és természetben való adományokat a nyugdíjas megyei alkalmazottak részére a Komáromi Kultúrpalotába szíveskedjék eljuttatni dr. Alapi Gyula nyug. főlevéltárnok címére. ínségbe jutott nyugdijas alkalmazott társaink közt az adományokat szétosztjuk és nyilvánosan nyugtázzuk. A megyei nyugalmazott alkalmazottak nevében: Mi is azt kérdezzük, amit az itt járt német képviselők egyike kérdezett beszéde közben, hogy miért kell az itteni munkásoknak megtagadni a magyarságukat, hiszen azért épen úgy követelhetik jogaikat, ha magyaroknak vallják is magukat. Mutassanak csak egy példát is még ehhez hasonlót a világon, hogy valaki faját, testvéreit megtagadja csupán azért, mert munkás és a tőkés uralommal szemben követeli a jogait. A cseh, a német, az olasz, az angol, a francia munkás közül egy sincs olyan megtévelyedett, aki szidná, lebecsmérelné a saját faját azzal, hogy egy újonnan megállapított határon túl lakó vérbe.i testvéreiket banditáknak, orgyilkosoknak tartják és hirdetik és a határon innen élő testvéreiket pedig a túloldali banditák cimboráiknak tartanak. Ilyen lelki eltévelyedésbe nem esett a föld egyetlen munkása se, csak Geehszlovákiábau élő magyar munkásság — tisztelet a kivételnek — esett ebbe a nyavalyába és ez a baj különösen Komáromban s általában a Dunamentén élő kommunista és szocialista munkásság soraiban vau nagyon elterjedve. Az indító rugókat, a háttér ördögi kezeit ismerjük. Az uj állam vezetői a magyar munkásságot a saját célj ura akarta megnyerni és ez részben sikerült is. A túlsó oldalt meggyüröltették az itt lakó munkássággal az itt megjelent és éppen e célra kitartott sugalmazott sajtó és a Bécsi Magyar és társaik tendenciózus cikkei által. Fehér terror, horthyország,horihybrigantik,munkásgyilkosok, a tömegvérfürdö, a pogromok, zsidóhullákkai táplált halastavak és ehhez hasonló kifejezések és a magyart a magyarra uszító által orránál fogva vezetett magyar munkások nemcsak a magyarságukat felejtették el, hanem elaludt bennük a józan ítélőképesség, a józan belátás horthybr/ganlik, nem a Héjjasok és a Pré" nav&k, hem is a horthyország bérencei, A komáromi temetőben domborult közős sirban porladó holttestek (ami* üőt még hazudni se mer a Bécsi Magyar a tnlaó oldalra) a legborzalmasabb bizonyítékai annak, hogy mennyire őszinte barátai a magyar munkásságnak azok, akik azt hazudjak és akiknek a szíovenszköi magyar munkásság vakon hisz és akiknek a kedvéért képes a magyar munkás megtagadni azt is, hogy magyúr anya szülte. És kérdezzük, miárt kell ócsárolni a magyar munkásnak mindent, ami magyar, mindazt, ami lulolda’i és ezzel megtagadni magyarságát. A munkásság létért való küzdelmének történetét hiába lapozzuk' végig, ilyen lelki el ferdülést óié* nem mutatott fel a világtörténelem. A magyar munkásság bekapta a csalétket s nem gondolt arra, hogy ezzel önmagát mérgezi meg. Béremelést, több előnyöket követelni, sztrájkba állani annélkül is lehat, hogy valaki gyalázza a saját fajtestvéreit. Ezzel' saját maguk alatt vágják a fát, mert csak az ódium nő ezéltal irántuk. Léi® llimi ml (Medgyaszay csütörtökön föllép Komáromban. — Szívesen jön ide, ebbe a szinnuiyyar városba. — Mese a dicsőségről. — A külföldi diadalutja. — A világ nagy lapjai az isteni művésznőről. — Aki a tömegeket hipnotizálja.) Dr. Alapi Gyula Galba Károly oy. várm. főlevéltárnok. ny. árvaszéki ügyész. Dr. Witauselc Károly ny. várm. tiszti főügyész, ügyvéd. A városi kényszerköicsön. — Megérkezett a miniszter elutasító döntése. — Oívasóink még emlékeznek arra, hogy 1920 <5szén a városi bizottság, mely tisztán a szociáldemokrata pártból volt megalakítva, a benne levő kommunista elemek hatása alatt elhatározta, hogy a város polgárságának adózó részére kényszerköcsönt vet ki és tzt 300 1000 % erejéig progresszív alapon veti ki. A határozat nagy felháborodást keltett akkoriban és úgy játszott, hogy ezt a helyi Hatóság is támogatja, mely a tanács tiltakozását nem vette figyelembe. Most leérkezett a miniszter döntése, aki kijelenti, hogy a ké iyszerkölcsönöket elvi alapon nem szándékozik jóváhagyni és igy a komáromi határozatot sem hagyhatja jóvá. Egyben felhívja a tanácsot, hogy a költségvetés javítását takarékosság utján, főleg a személyi kiadások redukálásával vigye keresztül. A miniszter határozata más nem is lehetett. Mert a kényszerkö!c=ön jóváhagyása lecsúszás a jog alapjárói és lemondás a tulajdon elvéről, melynek alapján áll ez az állam is. Idő közben már más szelek fújnak. Az akkori közgyűlésnek ismeretes álláspontja az volt, úgy fizessen a burzsuj minél többet. Mert minél jobban jajgat, annál jobban érzi magát a proletár. Ez a nagy hazugság már keid szertefoszladozni. Most már együtt jajgat a proletár és burzsuj egyaránt. Mert az egyik nem keres, a másiktól p dig keresetét elviszi az állam adóprése. Hirdetni legnagyobb pang äs idején kell! És a fanatizált magyar munkásság a jó Isten tudja hóimét szalajtott lélekrontó vigécoknek fölül és nem veszi észre, hogy Csehszlovákiában, a többi, a magyar munkás, csak vak eszköz saját fajának a megrontására, A magyar kommunista és szocialista munkásság elfeledi, vagy nem veszi észre, hogv a magyar lákta vidékekre idegsn munkásokat telepítenek le, hogy az állami és állami fölügyelet alatt álló üzemekben a magyar munkásnak, hogy a földreformot úgy hajtják végre, A magyar munkásság, a komáromi magyar kommunista és szocialista párt el tudja felejteni 1919 május elsejére virradó éjszakát és május elsejének reggelét, amikor elvtársidat — akikkel először lerakatták a fegyvert — elfelejtették a komáromi munkások a borzalmasan megcsonkított munkástestvéreik holttesteinek véres tömegét, a kettéhasitott lejeket, Elfelejtették a május elseje délelőtti kivégzéseket. És kik csinálták ezeket ? Akik merész frontváltozással a magyar munkásságot uszítják minden ellen, akár ezen az oldalra való, akár a túloldali. Majdka a közelgő halottak napján a fŐlkoncolt munkás testvéreik tömeg sírján a komáromi temetőben a kegyelet adóját lerójják jusson eszébe a komáromi munkásságnak, hogy ott a közössirban pihent testvéreiket, akik már a támadást abbahagyták, a fegyvert letették, megadták magukat, — hiába volt a könyörgő szó, hogy ne bántsatok, hiszen már nincs fegyver nálam, nem volt irgalom, és ném a Csütörtökön nagy napja lesz Komáromnak és környékének. A legnagyobb magyar katarémüvésznő, M-dgyasztv Vilma, csiiröftökön t,ste föllép a Kuliurpalota emeh-.ti dísztermében, hogy még jobban magához láncolja azokat, akik bámulják az ö nagy művészetét és meghódítsa azokat, akik még nem ismerik őt. Abból az alkalomból, hogy a komáromi csütörtök esti fölléptét is belevette programmjába, egyik újságíró kollégáuk fölkereste a művésznőt, aki örömét fejezte ki, hagy a régi hires ős Komárom kedves közönségét is megismerheti. Mindig szívből és szívesen játszott, de Komáromban a - szokottnál nagyobb kedvvel lép fel, mert olyan kedvesnek képzeli el ő előre a komáromiakat. — Messze földet bejárt ? — kérdi az újságíró kollégánk. — Igen! Köln, Drezda, Hamburg, Leipzig, Frankfurt, Berlin, Zürich é3 még sok-sok állomás . . . — Dicsőséges állomások 1 — Igen — mondja — az. Sok ünneplés, sok elismerés, komoly értékelési! sajtókritikák. — S amelyak bizonnyal nem jönnek idegen országokban, ismeretién szigorú bírálóktól, egy eddig ismeretlen magyar művésznőnek könnyen, érdemetlénül. — Nem — felelt halkan. — Mit adott elő a külföldön? — Magyar dalokat németül, Horváth Henrik nagyszerű fordításában. Mindenütt magyar dalokat, Svájcban franciául. — Pestre nem megy? — De igen, most hazamegyek. A Vigadóban s a Zeneakadémiában rendezek egy-egy estét. — És aztán? — Aztán el, északra. Novemberben Krisztinába, decemberben Kopanhágába, januárban Kölnbe, februárban Düsseldorfba és igy tovább ... — És igy kezdi ismerni a külföld a < maga istenáldotta nagyszerű művészetén ke-
