Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-10-04 / 92. szám

2. oldal. Komáromi Lapos 192i. október 4. Lamer Hal haiferaie. — A legjobb magyar pianistanő ünneplése. — Felejthetlen estben volt részük azoknak, akik szombat este kultúrpalotánk emeleti (lisz­temében az általunk auuyira ajánlott művésznő Laky-Schuster Matild meghallgatására össze­jöttek. Gyengének érezzük toliunkat a valóban „esemény“, a szinte utolérhetlen művészet mél­tatására. Ismerve az itt alig játszott műsort s a már hetek óta, e lapok hasábjain is megje­lent, a művésznőt objektive bemutató sorokat, teli várakozással ülünk városunk erősen meg­fogyatkozott intelligens zenekedvelői soraiba. Szinte félünk, hogy a látugatottabbnak remélt terem indisponálja a művésznőt. És miközben — az egyéb zavaró külső körülmények folytán is — aggodalmaskodni látjuk a közönséget, megnyílik a művész-szoba ajtaja, gyenge tapssal fogadva kilép a bájos megjelenésű fiatal hölgy, rövid művészfrizurá­val, bársony toilettjébe,n. Szerényen hajlong, helyet foglal a pompás Försternél, csendet kér határozottságot kifejező fekete szemeivel a már belépésnél kritizáló publikumtól s belevág Bach Organa Toccatájába. Néhány taktus után a hallgatóság újabb felélénkülése, csodálkozása, majd leszegzett figyelése. Hiszen, ez az egy fiatalságát meg­hazudtoló nagy művész. Több ! Egy -csupán világvárosokban hallható fenoméu. Közön­ségét az első percekben odaköti játékához. Élesen figyelünk s egyik ániu atból a másikbi esünk. Nem tudjuk, mit csodáljunk? A dynamikát, — melyet a lágy pianissimotól a dübörgő fortissi­­móig megkapunk, — a beszélő szinpompát, a brilliáns technikát, melyet szédületig fokoz, — a darabok sohsem hallott-gyönyörű interpretálá­sát, a lehetetlen feladat elé állító számok magyarázását, a polifóniából mesteri kézzel kiszedett dallamvezetést, vagy amikor fentieket együtt és kombinálva adja, hogy megszéditse hallgatóságát s mámorossá tegye egy ritkáD, vagy sohsem hallott gyönyörű zongora játszással. üuneplés-ünueplós utáu. Kihívás, taps öszintéD, a magyar művészetnek szóló. De szól az Keéri Szántó Imre, a miivészuő világhírű budapesti mesterének is Mindenütt meglepett, megelégrdett arcok. Ééuken kommentálják e nem várt, tökéletes művészetet é3 örülnek, hogy eljöttek, hogy hallhattak egy a mai számtalan muzsikus közül is messze kiválót, akihez fogható zongorista a sűrűén haugver­senyző Komáromban még nem szerepelt. Már az első szám után gratulálják a művész-szobá­ban itteni zenészeink s szinte látjuk az arcokon az exkuzaciót, hogy még csak gondolatban is az átlagmüvészek közé sorozták sz „igazit“, a „nagyot“. % Városunk közömbös népe igen sajnálhatja, hogy a tegnapi alkalmat elmulasztotta. Miért nincs bizalma a Jókai-egyesület kényes Ízlésű művészeti osztálya iránt? Minek vár hírlapi bombasztokat, hangzatos reklámokat, amikor többszőr olvashatott tárgyilagos ismertetést lapjainkban? Legalább is tölt házat reméltünk attól az intelligens publikumtól, kinek kedvé­ért ily nagy igényeket kielégítő művészt bír­nak rá egy komáromi szereplé-re. Mit adjon az Egyesület később, ha az ily tökéletes előadó és minimális belépődijak dacára sem tudja az anyagi sikert is biztosítani. — Laky-Schuster nívójú hangversenyre bármely zenekedvelő szívesen a fővárosba utazik, s itt akárhány oly család, kiket — egy magyar művész még közepes programmja mellett is — elvárnánk, elmaradt, sőt előjegyzett helyüket lemondották. — Azt hallottuk szombat este az elmaradókra, hogy úgy keli nekik: nem élvezték, sokat vesztettek. De azt is garantálták akárhány.an, hogy egy újabb Laky-Schuster Matild concert zsúfolt házban fog lezajlani. A műsoron Schmidthaucr Lajosunk ismert registrálásával orgonán hallott Bach: Toccata és fugáját Taussig átiratában hallottuk első­nek eldübörögni, oly csodás erővel s annyi színnel játszva, hogy az ismert sok regisztert! orgonaelőadáshoz mindenben felért, szinte négy­kezes benyomását keltette. — Miután már az első számban kiváltotta közönsége csodálatát, a szűnni alig akaró tapsok után egy más irá­nyú müvet, Beethoven: Szonáta op. 31 élvez­tük remek előadói készségében.— A classica­­sok utolsó számául Mendelssohn: Variátions aarienses-ét kaptuk csillogó művészettel zse­niális felfogásban. Szinte kellemes volt a szünet, hogy ennyi nem réméit élvezet után megpihenjünk. Sietünk a mű vészszobába, hogy csodálkozásunknak ki­fejezést adjuuk s meiegeu gratuláljunk mi is a szobát megtöltő zenészintelligenciánk sorá­ban. Tárgyaltuk: ha már ilyen klassikusokat kaptunk, mi lesz a modernekből válogatott dr­­r&bokkal. Az előadóművészeiből sokat következtet­tünk a műsor második része, a brillírozó dara bokra, de nem azért Laky-Schuster Matild, hogy minden várakozásunkat tűi ne licitálja s sziute extázisba hozzon szédületes technikájá­val. Kezdette ezt a finom .szövésű Debussy: R fist dans l’eau-n. Kár, hogy a leheletszerű futamokat a- rosszul működő pedál zavarta. Még ennél is szebb volt Bartók: Este a szé­kelyeknél című darab; az igazi, magyar szív­vel előadott két magyar népdal meg egyenesen viharos tapsot váltott ki. Ekkor érkeztünk — az előzmények után már pattanásig felcsigázott érdeklődéssel — a még Lisztnél is parádés apróságokhoz. Hogy a Les yeux d’eau á la Villa d’Éste, majd a Valse impromtu mint ra­gyogott, elég annyit moudanuuk, hogy a zon­gorától távolabb ülök rniud felálltak, látni is akartak, mert az ember füleinek már alig hitt s mikor a csnpáu világhírű művészek műsorán szereplő Ricordauza, majd Campanellát hall­gattuk, már alig tudtuuk analizálni a bámu­lattól. Nem hisszük, hogy a Campanellát például még szédületesebben lehessen játszani. Hallottuk azt Sauertől, sőt ismerjük a hatás­fokozás érdekében Terese Carefio forcait is, ki a róla elnevezett „trillerekel“ percekig szokta peregtetni, de minden hatásvadászat néiküi igy eljátszani, ahhoz az ördüngős ’ Paganini képessége kell, ki ily müveket hegedűn elő­adva, tette magát ördögcimboraságra gyanússá, A műsor befejeztével nem sietett senki — rossz szokásunk szerint — a ruhatárba, hanem tombolva követelt ráadást, újból ámu­latba esvéu Chopin Minuten walzerjének egy pereen belüli gyöngyöző előadására. A nagy eseményt zajosan tárgyaló lialga­­tósággal tódultunk az utcára és emésztettük a Komáromban még soha nem élvezett zongo­rajáték utó gyönyöreit. Sziute sok ez nekünk. Ily estét semmi belépődíjjal megfizetni nem lehet, hanem hálásan köszönjük azok fáradozá­sát, akik a zseniális művésznőt e hangver­senyre kapacitáltAk. — Ha csak van mód reá s ha publikumunk érthetetlen tartóz­kodása (amit egy kedves társaságunk aztán igen . helyesen vendégszeretetével igyekezett menteni) nem kedvetlenítette el az ünnepel­tet, úgy kérjük — mihamarább. A referáda teljességéhez tartozik, hogy Hidassy kiváló opera énekes útleyélueiiézségek miatt át nem jöhetett Budapestről de egész felesleges is volt ily kiegészítésről gondoskodni.-Sok sok szerencsét, megérdemelt fényes sikereket kívánunk a művésznőnek, hogy a balti-, Finn- es Németországokban minél na­gyobb dicsőséget szerezhessen a magyar névnek. — Püspök beiktatás. A Petri Elek halá­lával megüresedett püspöki székbe szombaton,;' október 1-én iktatták be dr. Ravasz László ref. püspököt Budapesten. A dunamelléki ref. egy­házkerület tagjainak részvételével, délelőtt 10 órakor a Kálvin-téri templomban folyt le az ünnepélyes beiktatás, melyet Takács József imádsága vezetett be. Az üunepi beiktató be­szédet Németh István, a dunántúli egyházkerület püspöke mondta. Nagyhatású beszédében az igazi mély lelki munkára mutatott reá, majd megható szavakban emlékezett meg azokról a testvérekről, akiket elszakítottak Magyar­­országtól. Beszéde után az uj püspök letette a hivatalos esküt, mire az esperesek megáldották. Ezután megtartotta székfoglaló egyházi be­szédjét, melyben többek között a következőket mondotta: Bármennyire érzem kicsinységemet és csekélységemet, én itt ebben a pillanatban az én magyar református egyházamnak és az én református magyar népemnek képviselője vagyok. Elhívtatok ide Eídélyböl, a fájdalmak ésaköny­­nyek hazájából és én elhoztam közétek a síró magyarok könnyeit és szenvedéseit. A fájdalmak és szenvedések élő üzenete vagyok, a levágott testrészek megfagyott sikoltása. Azért jöttem ide, hogy a magyar fötámadást, a magyar jövőt hirdessem. Már érzem, miről álmodik a magyar puszta, látom, mit takar a délibáb köde. Hiszem, hogy az Isten küldött közétek és ezt rótta ream feladatul,. hogy e hazafiui szenvedések tüzében edzett, erős hitemmel vigasztaljam az én magyarjaimat, hogy építsek és hogy meg­erősítsem a sziveket a magyav küzdelemre. A mélyhatásn beszéd után az uj püspök kísé­rőivel átvonult a teológiára, hol a tisztelgő kü'döttségeket fogadta. — N3met képviselők Komáromban. A cseh­szlovák nemzetgyűlés német agrárius képviselő tagjai, mint már jeleztük, október S-én, vasár­nap városunkba érkeznek Fogadásukra az or­szágos magyar kisgazda és kisiparos párt meg­tette az előkészületeket és megállapította a látogatás sorrendjét. A német képviselők csoportja ezeu tanulmányúján elsőnek. Ko­máromot keresi föl, hol egy egész napot fognak tölteni s a város és környék gazdasági és kulturális nevezetességeit fogják megtekin­teni. Komáromba vasárnap d. e. 8 óra 54 pere­kor érkeznek Érsekújvár felől. Az állomásra a vendéglátó kisgazdapárt a szekeresgazdák és csikósok bandériumával vonul ki eléjök s a vouatnál Bartal Perelte, a kisgazda-part körzeti elnöke és Boldoghy Gyula fogja az érkezőket üdvözölni. A beszédek után a Me­­gyercsi utcán, a Kossuth-téren, Jókai utcán, Klapka-téren, Nádor- és Baross-utcákon át a Dunaparton ieVö Horváth féle szállodába vo­nulnak. Iunen indulnak a inuzeum, a megye­háza és főgimnázium megtekintésére. Majd ko­csikon a Darányi-féle mintagazdaság, útközben pedig a föidaiivesisko'a megszemlélésére utaz­nak el. Innen d. u. 2 órakor visszatérve, meg­­tekintik a hídfőt, a hajógyárat, a Duuapartot és a sétányt és d. u. 4 órakor a Horváth­­vendégíőben megebédelnek. Este 9 kor utaznak el Pozsonyba. — Címadományozás Magyarország kor­mányzója az igazságügyminiszter előterjeszté­sére Ghyczy Dénes dr. miniszteri osztálytaná­csosnak a miniszteri tanácsosi cimet és jelleget adományozta. — Az első katolikus este vasárnap zajlott le a Katolikus Légéuyegylet ujon­­uau restaurált gyönyörű fehér színház­termében, nagy közönség előtt, mely a ti r ust és karzatot zsúfolásig megtöltötte. Az estét a Katolikus Egyházi Éiekkar előadása vezette be, mely Molecz karnagy vezetése alatt egy gyönyörű férfikart adott elő. Dr. Alapi Gyula, az egyházközség világi elnöke szólt ezután a Katolikus Társadalom feladatairól és a szociális élet prograramját fejtegette és a Katolikus esték sorozatát megnyitotta. A közönség zajosan és lelkesen ünnepelte a a helyi katolikus közélet vezetőjét. Utána Riszdorférné-Moly Margit énekszámai következ­tek, aki gyönyörű régi kurucdaiokat, majd a szűnni nem akaró tapsokra és kihívá­sokra, melynek nem akart végeszakadni, a „Tavasz“ operettből adott elő néhány végtelenül bájos melódiát Andrásáé-Acker­mann Mancika zongoraművésznő kíséretével. A zajos tetszésnyilvánítások után Solyvanyi ocsohelyi plébános felolvasása kötötte le a figyelmet, ki tengerész élményeiből olvasott fel egy érdekfeszitö epizódot, mely után lel­kesen megtapsolták. Borka Géza a kiválóan talentumos poéta, lapunk jeles dolgozótársa olvasta fel, azután Bucsuzás cimü gyönyörű allegóriáját, mely a szivekbe markolt és a megjelent közönséget magával ragadta. A jeles poétát érdeme szerint tüntetőén ünne­pelte a közönség. Végül Ruzicska József tem­peramentumosán szavalta el Vörösmarty klasz­­szikus erejű Vén cigányát. A katolikus Egyházi Énekkar a Magyar nóta cimü műdallal fejezte be a nagyszerűen sikerült estét, mely felejihet­­len maradt a jeienvoltak előtt. A közönség egyrésze már kiszorult & teremből, mert az összes ülő és állóhelyek elkeltek. A legközelebbi este október Í6 án lesz. — A Beöthy Pál halálának gyászjelentése. Beöthy Pál tragikns halálával kapcsolatban a gyászoló családtól vettük a következő gyász­­jelentést. uzv. besenyői Beöthy Pálné szül. pagonyai Elek Valéria palotahölgy, agy­­maga, miat sógornői: özy. nagyváradi Horváth Mihályné és gyermekei: báji Patay

Next

/
Oldalképek
Tartalom