Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-09-22 / 86-87. szám
4 oldal. „Komárumi Lapok „ 1221 szeptember *22. den egyes tagja egy-egy Krisztusként küzd és nem nyugszik, míg ki nem vívja senkitől el nem kobozható, mert velünk született emberi jogainkat. Ezt üzeni néked egykori politikai ellenfeled, ma gyászolód és megsiratód ajkaival a magyar népszövetség, az egész magyarság, midőn leteszi koporsódra a hálás elismerés hervadhatatlan koszorúját. Pihenj békességgel ! Isten veled! A beszéd mélyen megindította a gyászoló közönséget, könnyek csillogtak a szemekben és a zokogó sirás tört ki az elkeseredett szivekből. H jd dr. Szijj Ferenc, Komárom város thjf. város polgármestere búcsúzott a város hűséges nagy fiától és a Jókai Egyesület társelnökétől a kővetkező mély hatást keltő szép beszédben. Ős Komárom viharvert falairól ismét leomlott egy bástya 1 Bástya voltál, erős védőbástyája a mi szivünk érzelmeinek. Magadtól nőttél, önerődből emelkedtél arra a magaslatra, mely nemcsak külsőségekben jelent emelkedést, hanem a szivek mélyéig is elér. Abból a Vágduna melléki kis halászházból, honnét életpályád megindult, nem vagyont, nem rangot kaptál u'travalóul, hanem csak erőt, csak tehetseget. Elmondhatjuk Kólád is: „Parva dooms, magnum ingeuiura.“ Utadnak csak kezdő állomása volt a szülőváros tanácsháza, lendületes folytatása az országházába vitt. De nem ott végződött a Te pályád jelentősége 1 Utolsó éveid acélos munkája dicsfénnyel aranyozza meg korábbi érdemeid emiékét is. Szenvedéssel teli szivedből fakadt szívós erőfeszítésed fajodnak összefoglalt fajdalmában gyökerezett. Fényes pályafutásod minién fázisát a forrón szeretett szülőváros érdekeinek szentelted. Nincs még egy fia városodnak, ki többet, s eredményesebben, nagyobb lelkesedéssel, nagyobb szeretettel dolgozott Komáromért, mint Te! Nincs e városnak egyetlen intézménye, mely ne érezte volna a Te gondolatgazdag agyadnak, szeretettől indított sziveduek, mindenkor tettre kész kezednek alkotó vagy segítő munkáját. Sorsod összeforrott Komárom sorsával. Mikor ennek a városnak csillaga fölfelé emelkedett a baladás egén, akkor élted férfikorod legszebb napjait. Nemcsak képviselője voltál Komáromnak, de kifejezője voltál mindannak, ami nemes értelemben komáromi. Típusa voltál fajodnak, típusa voltál Komáromnak. Átérezted, érzelmileg magadban összesitetted hosszú időn át mindazt, ami Komáromnak vágya, törekvése, ereje, büszkesége, öröme és fájdaima volt. És szeretted Komáromot akkor is, amikor az csak fájdalmat okozott neked. Hű voltál mindenkor Komáromhoz, melynek földjéből nőttél ki, s melynek földjébe térsz örök nyugovóra. Hü fia voltál szülővárosodnak, melynek kultúrájáért és kultúrintézményeiért munkád legjavát áldoztad s melyek olyan sokat köszönhetnek Te néked. A Jókai-egyesület is, melynek egyik alapítója, társelnöke és buzgó támogatója voltál, fájó szívvel, raegilletödőtt érzéssel áll siratóid közé és vesztesége érzetében könnyezve kisér el kulturkáza küszöbéről utolsó utadra, mely négyszáz éven át Komárom földjében porladó családi őseidnek sorába állít Téged is. Drágább lesz e föld nekünk, kik véreink, legjobbjaink sokaságát már-már nagyobb számmal a temető csendjében fogjuk megtalálni. De a temető csendjéből is hallani fogjuk a Te vezérlő szavadat, a temető távolából is látni fogjuk a Te vezérlő alakodat, mert emléked élei fog szivünkben tovább i Komárom nagy fia, magyarok halottja, Isten veled! A polgármester beszéde után a Komáromi Dalegyesület működő kara a kath, énekkarral együtt Bognár Józsefnek „Sötét koporsód felett“ kezdetű gyönyörű gyászdalát adta elő művészi precizitással Mälecz Tivadar karnagy mesteri vezetéséről. A szivekbe markoló gyönyörű ének a közönségre Oly nagy hatással volt, hogy sokan fájdalmas zokogásban törtek ki. Az ének befejeztével a temetésrendező intézet alkalmazottai a koporsót az ntcán álló gyászhiatóra tették é3 a közönség a menethez sorakozott. A gyászmenetet a tűzoltók százada nyitotta meg Hölczl Gyula főparancsnok vezetése mellett, utána a tűzoltó zenekar vonult, mely a menetben gyászindulókat játszott, majd a különböző testületek foglaltak helyet, vé gül az egyházi énekkarok és a ref. papság Tóth Kálmán esperes, Vargha Sándor komáromi lelkész, Mokos Kálmán és Vágó Ede segéd lelkészek mentek. A szebbnél szebb koszorúkat kiiiön gyászkocsi vitte, mely után a négy fekete gyászlepellel bevont ló által vont gyász hin tó következett a koporsóval. A gyász Kocsi mellett a Jókai Egyesület égő fáklyáit dr. Szijj Ferenc elnök, dr. Alapi Gyula főtitkár, Goszionyi Nándor titkár, Fiilöp Zsigniond főjegyző, Boldoghy Gyula az Iparta»tület és Fried Jenő a Kereskedők Testületének elnöke vitték, diazörségkép-n a komáromi szekeresgazdák Képviseletében Sebestyén Ferenc, Kelemen István, Gulyás Lajos és Gulyás Antal haladt ik magyar diszben. A gyászkocsit a gyászolók követték, (az elhunyt özvegye súlyos betegsége miatt nem hehetett részt a temetésen) majd az ezrekre zugó közönség haladt a menetben. A Nádorutca két oldalán az űz etek a gyász jeléüt le voltak zárva, a fekete fátyollal bevont gázlámpásokat meggyujtották. A gyalogjáróm kegyeletes közönség állt sorfalat, kalapleyéve, könnyes szemmel, a közönség közöitáiló katonák tisztelegtek, i.mint előttük a gyászkocsi elhaladt. Bucsuzús a temetőben. A Nádor-utcán, a szent János-utcán keresztül és a Temető soron vonult végig a beláthatatlan végű gyászmenet a református i temetőbe, hoi a temetőnek Megyercsi utca j felö i részében kijelölt, s a ref. egyház által j felajánlott díszsírhely körül helyezkedett eí a j hatalmas tömeg. A koporsót leemelték a gyászhintóról és J a magyarság őszintén megsiratolt nagy halott- ; jának koporsóját lebocsájtolták a sir üregébe, j Az egyházi első énekkar gyászéneke után Vargha Sándor ref. lelkész mondott magas- j röptű imát, mely gyönyörű fordulataival megkapta a sziveket. Utána dr. Gaál Gyula ny. h. polgármester a Komárom Vidéki Hitelbank nevében mondotta el a következő mély tartalmú, lelket-szivet megragadó beszédet: A Komárom Vidéki Hitelbank Igazgatósa gát ak és felügyelőbizoítságának nevében lépek megásott sirod szaja elé, Tuba János, hogy lezárult pályafutásod e hatirmesgy éjénél abból a nagy tartozásból, mellyel intézetüuk Te neked hűséges szolgálataidért mindörökre adósod ma- | radt, most már csak a kegyeletnek könnyeinkben j leszámolt adóját rójjarn le, ragyogó emlékezd- J ted iránt. S amidőn hirtelen elmúlásod által mélyen megrendülve a szivem tépd^ső érzelmek között letekintek e sirüreg tátongó fenekére, mely a szülőföld édes anyai ölelésével fogadja magába porrészeidet, remegő ajkamou feíjajdul a keserű fájdalom, mennyi értéket, mennyi kincset, mekkora gazdagságot földelünk el most, koporsóddal együtt! Alkotó agyad, pihenést nem ismerő, utolsó le,helltiled'g kitartott munkásságod, tudásod, ékesszólásod, irói hivalottságod, munkaszereteted, kötelességérzeted, baráti jó szived, mindaz, ami kiemelt, felmagaszlalt mindaunyiunk és a sokaság soraiból, s ami a torony alatti kis aljegyzői szoba ifjú munkását a tömegek tiszteletétől és szerctetétől paizsra emelte, vezérré avatta, mind, mind-, egy pillanat alatt összeomlott az enyészet fuvallatára! Most lesújtó bánatunk hirdeti veszteségünket, a vezér, a nagy ember elvesztését! Mert megvolt Benned a nagy ember, a vezér minden kvalitása. Kiválasztott, elküldetett, arra teremtett voltál, hogy abban a körben, melybe elhivattál, azt a munkát, mely feladatul jutott, becsülettel, mint egész ember teljesítsed. Nem volt a köz és társadalmi életnek olyan tere, melyet tevékenységed, munkásságod át nem ölelt volna, le nem foglalt volna. Nem volt olyan munka, melyet magadtól elhárítottál volna, vagy amelyet magadhoz, erőidhez mérten, kicsinynek, kevésnek találtál volna, ha csak a közérdeknek, közügynek használni tudtál vele. A munka határtalan vágya égett benned, a munka energiája feszitette, fűtötte át kebledet, bogy a közjót szolgáljad. Álmok álmódúja voltál, hogy azok megvalósításáért újabb munka gyönyöre Utasítson! S megvolt benned a nagy emberek amaz ismérve is, hogy fanatikus hittel csüngtél eszményeiden s hittél, bíztál munkád eredményességében, sikerében, s a tömegek leikébe is meggyőző erővel tudtad átültetni e hited erősségét. Oh mily büszkeséggel láttuk iatézetüuk igazgatói székében! Hazadat kívántad, a közgazdasági téren kifejtett munkásságoddal is szolgálni, hogy gazdasági gyarapodással mélyítsed ki a nemzeti élet erőforrásait, amint azt Te tudtad az első magyar z meköhő Fay Andrásnak, a Pesti Hazai E'ső Magyar Takarékpénztár első igazgatójának úttörő példajabil. Egész lelkedet szentelted) adtad oda, intézetünk vezetésének, s munkád eredménye,; a teljes siker, takarékpénztárunk föivirágoztatása volt, melyet egy messze vidék közgazdasági vérkeringésének központjává tettél. A gyöngülésben, vut-zréséiben Neked nines részed, azt az égi huta inak sem akarták, azt emberek művelték, mikor volt magyar hazánk testét darabokra tépdesték. Örötköi éő bála, el nem haló köszönet, intézetünk évkönyveiben rnegörökitelt elismerés vegyül ajkainkról a mlviiág zenéjébe, mely Téged a Te idvezült lelki det, szellemedet, a Peczeiy ek, Beöthy ek, Jókai-ak, Tóth Lőriuc-ek, Szinnyei ek m -nnyei társaságéban üdvözöl. Te boldog! Már ott fenn vagy köztük, ahol nem fajuak a fö-di létnek rnegnehe ü t kínjai, nem gyötörnek vigasztalan nap >k, álmatlan éjszakák áimai, amik nejünk ide alant, egyedüli menedékünk, egyedüli vigaszunk. Számolj be ez üdvüzölljeiuknek életed munkájáról, a mi szeretetünkfőí, ragaszkodásunkról, me<y Téged, életutaidon tűi, hozzájuk felkisór! ü^ak a un fekete sötét gyászunk, némuljon e! ajkadon, honunk ' boldogiaiansaga ne árnyalja be lelkűk örveude- 1 zését! Ne tudjak, ne halljak a Te örök bucsu- 1 vételeddel a kötelesség teljesítésében utánad | iánk maradt gazdag örökség <ulya alatt roskadó gőrnyedezésünket, hiszen annyi embernek keli j hagyatékodon osztiziia, hogy a Te munkádnak, ■ melyet egymagad végeztét, folytatása legyen t Bennünket azonban hívj majd számadásra, | vedd számon majd lő ünk, mint sátávkodlunk a ránk bízottakban. Oh de ne hagyj ei egészen magunkra! Lelked, szellemed, sugároztasd le reánk, hogy erősítsen, bátorítson, támogasson bennünket az idők sötétségében, póldaadásod tündöklő fénye, adjon szüvétneket kezünkbe, a kötelesség örvényeinek megvilágítására. S most elválunk, itthagyunk ez auyaföidben, ősapáid, szüleid, a Fogthüyek, Beöthyek, Kiss Gyulák hamvai által megszentelt e földben. Még csak búcsúszavunk szili hozzád: szeretett ; Elnökünk, Igazgatónk, Vezérünk, jó barátunk, | Isten Veled l A községi iskolaszék bucsuszózatát dr. Weisz Miksa iskolaszéki aleieuök a kíivetkező szép beszédben tolmácsolta : Méiyen tisztelt gyászoló gyülekezet! A Komárom városi iskolaszék úgy a városi tanintézetek tantestülete uevébeu soha el nem. múló hálánk, köszönetünk, nagyrabecsülésünk, tiszteletünk és szeretetünk koszorúját helyezem Megdicsöült örökös tiszteletbeli Elnökünk koporsójára! Hogy ki volt nekünk Tuba János, azt eléggé méltón kifejezni nem lehet, de részletezni sem szükséges. Tudja egész Komárom, hogy a megboldogult több mint 40 éven át uépoktatásügyünk bátor, önzetlen előharcosa volt és több mint 30 éveu át iskolaszékünk elnöke s igy irányítója és megalapozója volt iskoláinknak és bátran állíthatóin, hogy az ö szive iskoláinkkal össze volt fonva! Az iskolaszék utóbbi üléssinek egyikéa ismét megválasztottuk egyhangúlag elnökünknek, de ö ezen megtiszteltetést elhárította magától, de nem azért, hogy & munkától szabaduljon, óh nem, hanem mint a megboldogult mondotta, azért, mert ő az szlcwnszkói magyar iskolák gondozója akar lenni! A kegyetlen sors immár elszakított tőlünk;, elárvult a helyed, vezérünktől meg vagyunk fosztva. Ígérem azonban, hogy e súlyos j dókban csakis a Te tanításaid, a Te Útmutatásaid lesznek nekünk irányadók 1 .Itt » helyen, a nekünk oly drága koporsódnál ígérjük) hogy nyomdokaidat követni fogjak és iskoláink ügyeit a Te magasztos ’ és magyaros szellemedben fogjuk vezetni!
