Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-09-22 / 86-87. szám
HBegjrvenkftttecftik évfalyam* 86 — 87. szám. Csütörtök, E92I. szeptember 22.-----------------------------------------—A—— --------~ ----------------------------------------------------------------v ■-■ -_____ - ■ . ^ ■ — KOMAROMMEGYEI Eiöfíietési ér csefc-saloválí értekbe® : Helyben és vidékre postai sjétkiüiiéssel: Ágége évre 80 X, félévre 40 ¥, negyedévre 20 K. Egyes szára ára t 60 fülér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési ég hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik helenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. rWSBKä szerkesztőségének, kiadóhivatalának és nyomdai személyzetének összes tagjai mélységes megdöbbenéssel és megilletődéssel jelentik, hogy e lap megalapítója, hosszú évekig felelős szerkesztője és negyvenkét esztendőn át vezére, érdemekben gazdag élete 67-ik évében 1911 évi szeptember hó 17-én délelőtt 8 órakor váratlanul, hirtelen elhunyt és elhagyott bennünket; az orozva támadó halál kicsavarta kezéből az írói tollat, mellyel élete utolsó napján is dolgozott. E nagy csapástól lesújtva, méltán gyászoljuk a magyar fajához és nemzetéhez törheílen hittel ragaszkodó vezért, aki e nehéz időkben is csüggedés nélkül a megalkuvást nem ismerő harcot hirdette a magyarság politikai és kulturális jogaiért. Siratjuk a hivatását önzetlenül teljesitő publicistát, Komáromnak negyvenkét éven át fényesen világitó fáklyáját; pötolhatian veszteségünket: a jó barátot, a tanító mestert és a mindenekfölött példaképpen előttünk járó magyar embert. Emléke alapításában, eszméiben és leikeinkben tovább él. Legyen megáldott örök pihenése, amily áldásos volt munkás élete. • • . KLidőlt £* «3í«§>ojc% Fél évszázad lankadatlan szorgalmának eredményekben gazdag munkája szakadt ketté abban az állandó tevékenységben eltöltött példás életben, melynek teremlő fényt adó világa oly váratlanul és fájdalom, — örökre kialudt. Az édes anyától elszakított ez ősi fő dön szenvedő magyarságnak megpróbáltatásai közé szivet sajogtató fájdalommal süvít a megdöbbentő hir: Tuba János meghalt, nincs többé! El keltett neki is távoznia körünkből, neki, a legjobbnak, a legnagyobbnak, a legnemesebbnek, kire még oly fontos hivatás várt, kinek még oly sok végezni valója lett volna magyar testvéreiért. Váratlanul hagyta itt azokat, akik sorsuknak, jövendőjüknek az ő nemes egyéniségében látták a remény csillagát Zavartan, tétován, remegve, kétségbeesett tekintette! nézünk körül, keresünk, várunk valakit, egy olyant, mint ő volt: igaz férfiút, ki a becsületes magyar ember követendő példány képe, a porig sújtott magyar népnek feltámadást hozó ihletett vezére lehet. Akire bizalommal tekinthet mindenki, aki szeretettel nyújtaná ki irányító kezét az árván maradottak felé, aki megjelölné az utat, mely kivezetne a gyászos sötétségből. A súlyos megpróbáltatás e fájó napjaiban hiába keresünk, hiába kutatunk. Az ő munkára mindenkor kész markáns alakja nem jelenik meg közöttünk többé, szeretetteljes biztató szavát, lelkes buzdítását nem halljuk, irányító, segítő keze lehanyatlott előttünk minden időkre, ő már az ő földi dolgát elvégezte, ő már az ő útját megfutotta, ő már az ő nemes életének fényes koronáját dicsőségben elnyerte . . . Tuba János, Komárom egyik leghűségesebb és legnagyobb fia Földi pályáját befejezte. Negyvenöt évig állott a közélet szolgálatában, s fé yes tehetsége, nagy tudása és ritka kitartása a munkáséletnek gazdag gyümölcseit érlelték meg nem a maga, de mások, — sok ezereknek számára és jóvoltára, kiknek egész áldásos életét szentelte, magának csupán a tiszta lelkiismeret boldog megelégedését tartván fönn, hogy annál Önzetlenebből szórhassa pazar kezekkel lelkének és elméjének kincseit mindenek javára. Az ideális férfiasság mintaképe volt ő, kinek polgárerényékkel ékes élete fényes példáját ragyogtatja a kivételes nagy| Ságoknak s az egyszerű sorból önerejének megfeszített energiájával kiküzdött életpályáknak. Megfutott életpályája lendülő ivén azok közé a kevesek közé emelkedett, kik egy népnek viszontagságos sorsában az újjászületések és feltámadások útját ihletett erővel, törhetetlen hittel egyengetik a biztos cél felé. Kik embertársáig, javára szolgáló munkálkodásukban a legnagyobb áldozatot is keveslik ha azt a maguk részéről kell meghozni, kik lelkűk dús kincsesházát minden nemes cselekedetnek készek feltárni s kik fényes tetteikkel, dicső alkotásaikkal, a késő ivadékok előtt is becsültté és maradandóvá teszik nevüket. Az önzetlen fáradozásokban mindig a legelső, a köz javáért hívás nélkül is bármikor tettre kész, nehéz időkben a gyengék válogatás nélküli támogatója, fajának ügyében megalkuvást nem ismerő, a közélet legádázabb harcaiban is mindig nemes ellenfél, de az igazságért utolsó lehel létéig kitartó,— ez néhány főbb vonása kiváló egyéniségének, melyet soha semmi körülmények közölt meg nem tagadott s melyhez kristálytiszta, egyenes magyar ^ ^ ^ ^ ^ ^
