Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-07-09 / 55. szám
4. oldal. „Komáromi Lapok“ 1921. julius 9. színes szalagokkal dúsan feldíszített udvaron jeligéjükkel üdvözölték a daltestvórek egymást, majd pedig Erhardt Viktor apátplébános, tb. elnök köszöntötte a kör nevében meleg hangú beszéddel a Dalegyesületet, melynek képviseletében Kamrás József dr. elnök mondott lendületes beszéd kapcsán köszönetét a szép fogadtatásért. A teljesen megtelt nézőtér előtt fél nyolc óra tájban kezdődött a műsor. A Komáromi Dalegyesületnek e szereplése nemcsak az érsekujváriak előtt marad feledhetetlen, de magának az egyesületnek is legfényesebb sikerei közé sorozható. Az a díszes közönség, mely Érsekújvár magyar intelligenciája mellett a ma gyár polgárságot is majdnem teljes számban képviselte, szeretetének melegével, tetszésének és elismerésének tüntető kifejezésével tett bizonyságot a vendégszereplő egyesület nívós és minden kis mozzanatában sikerrel járó nemes vállalkosása mellett. Ezt a nézőtér ismételten, előadás közben is ki kitörő tapsokkal elég érthetővé tette. De meg kell állapítanunk, hogy az egyesület összes közreműködői ezt a határtalan elis mérést megérdemelték, ügy a férfikar, mint az előadók egyes számai a legszigorúbb bírálatot fényesen kiállották. A férfikar Molecz Tivadar karnagy mesteri vezetésével Révfy G. Tóth D. »Szép Balaton pártján* citnü gyönyörű műdalának precíz előadásává! egy csapásra meghódította a hallgatóságot, mely alig tudott betelni azzal a művészi stílusos, előadással, melyet a működő kar produkált. A kar, melynek gyönyörűen csengő, a dinamikai hatásokra alkalmas tenorja és az orgona hangjaira emlékez, tető. tömören zengő mély basszusa megragadó erővel hatott, a kitűnő vezetés mellett a legnehezebb feladatokat is sikerrel oldotta meg. Mozart »Viharjának, Méder Mihály »Magyar népdalaidnak, valamint a szűnni nem akaró tapsokra ráadásul adott »Csillagos az éjjel nagyon* cimü és »Balatoni nóták« cimü szerzemények előadása csak fokozta a hatást, a közönséget a pompás előadás lebilincselte s egy-egy énekszám végén frenetikus tapsok zúgtak föl, percekig ünnepelve Szlovenszkó legjobb dalkarát, A működfíkar előadásához méltóan sorakoztak a magánelőadások is. Molecz Manci szavalata, mely (Harsányi L.: Páris fölött vadludak szólnak... Kardos Tilda : Haiálhinta. Ha én akarom.) helyes felfogásról és művészi kidolgozásról tanúskodott, igen nagy tetszést kelteit. Mohos Kálmán ref. s. lelkész Révfy két dalának és néhány kurucdalnak preciz előadásával gyarapította eddigi elismert sikereit, nsgy terjedelmű, gyönyörűen csengő mély baritonja a maga teljes szépségében érvényesült és a közönség tüntető meleg tap sai alig engedték le őt a színpadról. Joó Leonka »Az egynapos asszony* c. magánjelenetet annyi bájjal és oly közvetlen kedvességgel adta, hogy a hallgatóság az elragadtatás kitörő tapsaival halmozta el a bájos előadót. A műsoron közreműködött a Dalegyesű- Jet kitűnő együttese is, előadván Almási Tihamérnak »Az elválhatatiauok* c. pompás vígjátékét? A szereplőkről: Kovách Edith (Viola), Gergelyi Alice (Lili), Pyber Kálmán (Kemény), D'Elia Ferenc (Szüts) és Vaskó Imréről (Inas) már a februári bemutatón elmondottuk véleményüuket. Nincs szükségünk ismétlésekbe bocsátkozni, de azt bátran elmondhatjuk, hogy erre az együttesre a Dalegyesület mindenkor büszke lehet, mert messze földön kerésve sem talál nánk hozzájuk hasonló kiváló szereplőket. Kitűnő összjáték mellett fölényes és biztos otthonosság, a legkisebb részleteknek is diszkrét, finom kidolgozása jellemezte ezúttal is mindnyájuk alakítását, akik hivatásos művészek között is az első sorba kerülnének. Hogy az érsekujváriak tetszéssel fogadták őket, csak természetes, sőt még nyílt színen is felzugott a hatalmas taps. Mi csak gratulálhatunk a talentumos szereplőknek, do a vezetőjüknek is. A kath. kör figyelmes vezetősége a működő kart hatalmas koszorúval tisztelte meg, a szereplő hölgyeket pedig szép virág csokrokkal tüntette ki. Műsor után a szépen kiderült, csillagokkal fényesen kirakott ég alatt reggelig tartó tánc fejezte be a sikerült estélyt, melynek rendezése körül az Érsekujvári Kath. Kör lelkes tagjai, érdemes vezetőik Ticsénszky Dezső és dr. Hangos Istvánnal az élen, maradandó érdemeket szerezlek. A Dalegyesü at tagjai reggel 5 órakor érkeztek haza egy feledhetetlenül szép est emlékével és a fényes erkölcsi siker lelkesítő érzésével sziveikben. A vendégszereplés egyes mozzanatait Wojtovicz Richárd fényképész sikerült felvételekben örökítette meg. A brünni egyezmény. Benes külügyminiszter a külügyi bizottság legutolsó ülésén odanyiiatkozott, hogy Csehszlovákia a kisebbségi kérdésben Magyarországgal analog egyezményt óhajt kötni, mint a milyet Ausztriával 1920 junius 7-én Brünnben kötött. Időszerű lesz, ha a szerződésnek a kisebbségekre vonatkozó pontjait rekapiluláljuk. Az egyezmény alapját a saint-germaini béke képezi és pedig úgy az Ausztriával, mint a Csehszlovákiával kötött szerződés. Az iskolaügyre vonatkozólag a szerződő államok elismerik, hogy a szerződés 8-ik §-a értelmében a kisebbségeket az iskolák és nevelőintézetek fel állítására, feníaríására és igazgatására vonatkozó jogok a belföldön érvényes jogszabályok szemelőtt tartása alól fel nem mentik és hogy különösen a kisebbségek által felállított felügyeleti hatóságok az állami felügyeleti jogot nem befolyásolhatják. Magániskolákat is csak olyanok vezethetnek, kik az illető államnak polgárai. A saját nyelvnek használata csupán a tannyelvre és a belső iskolai nyelvre vonatkozik, de nem egyúttal a más hivatalokkal való érintkezésre is. Uióbbi tekintetben kivétel csupán az az eset, amidőn az igazgató és a tanerők az elsőfokú feiügyeleli hatóság.közegével az iskolaépüleiben érintkeznek hivatalosan. Az iskolaügyi törvényhozás és végrehajtás tekintetében a kisebbség és többség magániskoláit egyformán kell kezelni. A szerződés 8 cikkének azon kitétele „écoles et autres etablissements d’éducation“ (iskolák és egyéb nevelőintézetek) mindazon magániskolákat és nevelőintézeteket magában foglalja, melyek a belföldön az érvényes törvények értelmében azokui tekintendők. Miután Csehszlovákiában az 1919. évi 189. törvény értelmében az azóla felállított magán népiskolák nyilvánossággal bírnak, Ausztria is arra kötelezi magát, hogy a csehszlovák kisebbség magániskoláinak a törvényes feltételek keretei közölt a nyilvánossági jogot meg fogja adni. Ha a közérdek úgy követeli, mindegyik államnak joga van ahhoz, hogy a nyilvánossági jogot elvonja, sőt az iskolát bezárhatja. A német, illetőleg csehszlovák tannyelv nem lehet akadálya a nyilvánossági jog megtagadásának. A szerződés 9 cikkelyeinek magyarázata, de különösen ezen kitételek értelmezése tekintetében „proportion considérable“ (számottevő kisebbség) „villes et districts'* (városok és járások) és „faciliíés appropriées“ (hozzámért lehetőség) a két állam fenntartja magának a jogot, hogy később kössön megállapodást. Addig szabad kezük van. A szerződés további pontjai a Bécsben felállítandó cseh-szlovák nyilvános népiskolákra, valamint a választott bizottság és állandó döntőbíróság felállítására és azoknak eljárási szabályaira vonatkoznak. A döntőbíróság elnöke, ha a felek a személyében megállapodni nem tudnának, Németalföld prágai vagy bécsi diplomáciai képviselője, vagy annak megbízottja. A szerződés nem érinti a békeszerződést és különösen nem érinti a 14 ik cikket. A szerződő államok azonban lemnndanak azon jogról, hogy az állandó nemzetközi.törvényszékhez forduljanak ezen szerződésből keletkező viták eldöntése miatt. Az osztrák, valamint a csehországi német sajtó a szerződést súlyos kritikában részesítette. Hiszen ez a szerződés igén keveset tesz a kisebbségek érdekében. A nyelvtörvény, amely a kisebbségek állandó sérelme, ezentúl is jogszabály maradt. A békeszerződés azon kitételeit, amelyek a kisebbségi védelem praktikus keresztülvitelének szempontjából a legfontosabbak, a cseh kormány ezentúl is jogosult úgy magyarázni, amint az neki tetszik. Pedig minden azon fordul meg, hogy miként értelmezik a „számottevő kisebbséget" és a „hozzámért lehetőséget". A közigazgatási és igazságszolgáltatási nyelvről szó nem esik, pedig mily fontos lett volna megállapítani, hogy a „számottevő kisebbség“ kitétel erre ki nem terjed. A közérdek nevében a kisebbségi iskolákat be lehet csukni. Még szép, hogy a kisebbségi iskolák tanerői az iskolaépületben felettes közegükkel a kisebbségi nyelven beszélhetnek. Praktikus szempontból alig-alig történt valami Brünnben. Egy, a brünnihez hasonló egyezmény, a szlovenszkói kisebbségeket igazán nem nyugtatná meg. Az emigráció tettei. A szlovenszkói magyarságnakérdeka,hogy Magyarország politikai és gazdasági halyzete a legjobb legyen, mert csak ily helyzetben tud a szomszédos államokkal oly kedvező szerződéseket kötni, mely az elszakított magyarság érdekeit a legjobban védi. Hogy Magyarország és ezáltal a mi helyzetünk siralmas, annak egyik főoka, a bécsi emigráció, ezeknek lapjai a „Bécsi Magyar Újság" és a „Jövő". Ezek, hogy a Magyarságot minél jobban befeketitsé.c, a legutolsó, a legnyomorultabb eszközöket hívták segítségül. Ide nézzetek, mit tett az emigráció : 1, A bécsi magyar követségről aktákat loptak. 2. Aktákat hamisítottak. 3. A magyar fajiság életképtelenségét hirdették. 4. Fehér terror cim alatt a legképtelenabb hazug hírekkel látták el az európai sajtót, melynek sokszor tekintélyes politikusok is hitelt adtak. 5. A korona esése is nagyban az ő munkájuk eredménye. Sőt — s itt a mi szereplésünk az oka — az utódállamok magyarságának egységét is megakarják bontani s az újság sorok közt az iuternaciouaiizinussal mérg zik a magyarságot. S mindezt ők azért tették, saját bevallásuk szerint, hogy előkészítsék az utat a harmadik forradalomra. Ezek az utópisztikus gyönyörök felhajszolásában megőrült „Szamueliy“ utódok újra forradalmat akarnak. Rövid idő alatt már két forradalmat gyúrtak a véredből magyarom, ezt nem szabad nekünk tűrnünk, ezt meg kell akadályoznunk, mert tapasztalhattuk, hogy a büszke hallgatás már sok keserűséget hozott számunkra. Mi Szlovenszkó egymillió magyarja nevében felkiáltunk, hogy egész Európa meghallja szavuukat. Mi félre verjük most a szivek harangját és hívunk ezen tervünk megvalósításához minden magyart fel a fedélzetre. Onnét kiálltsuk ki a világnak, hogy a bécsi emigránsokat nem tartjuk magyaroknak, hogy ők — felváltva az imperializmus és kommunizmus szekerét tolva, a magyarságot gyalázva, végre kivívták maguknak a hamisitatlan hazaáruló nevet. Ott mondjuk ki, hogy újságjaikat a „Bécsi Magyar Ujság“-ot és a „Jövőt“ soha kezünkbe nem vesszük, azon jelige alapján, hogy: „Gonosz, aki Írja, gonosz, akiolvassa.“ Mi, akiknek a szava eddig csak szeretettel és türelemmel volt tele, harcra hívunk benneteket Krisztusként korbácsot ragadva, mert bűn volna, most tovább is hallgatnunk. Abban a reményben, hogy eme bojkott által sokat használunk a magyarságnak a sajtó által küldjük el üzenetünket ámbár szívesebben bíznánk a harangokra, mert azoknak szavát tudjak, befogadjátok. Meglátjátok, hogy csak egyszer kell összenéznünk acélosan s felemelnünk a kezünket Bécs felé s futni fognak a nyomorultak, mert csak addig van bátorságuk, inig a bőrük nincs veszélyben. S ekkor megtettük kötelességünket. .. Megmentettük ifjainkat magyaroknak ... A világ látni fogja, hogy Becsből nem magyar harcol a magyarral, a magyar az mind együtt van a vészben, együtt a.fedélzeten s várja a vihar, a sötétség elmúltát, várja, hogy virradjon. (M. F. dr.) Aratás. Az aratás vármegyeszerte megindult és rendben folyik. A kommunista izgatással szemben az államhatalom komolyan lépett fel és intő példa volt ez irányban az anyalai eset, mely a gutái kommunista földmunkások csúnya kudarcával végződött. Ezek közül mintegy háromszázan kaszákkal elmentek dr. Farkas Ferenc anyalai bérletére és ott kaszálni akartak, természetesen nem a bérlő részére, hanem maguknak. Erre katonaság lépett közbe és mivel a munkások nem
