Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-07-09 / 55. szám
„Komaromi Lapok“ 1921.’ julius y. 2 olú.. Foglalkozik ez üggyel a „Szepesi Lapok“ a szepességi magyarság napilapja is, melynek nyilatkozatát most térszüke miatt nem áll módunkban közölni. Csakis a történeti hűség szempontjából szegezzük le a helybeli „Munkáslap“ legújabb magyavgyalázását, amely bátortalanul „helyteleníti“ a zsupán kijelentéseit, de egyúttal kijelenti, hogy „ezekkel az urakkal szemben föltétlenül igaza volt“ a zsupánnak. Ettől a felkinálkozástól még a tisztességesen gondolkodó kommunista munkások is elfordulnak. Ez a lap az itteni magyarságot, mely nemzetiségét meg nem tagadja és nem vallja magát csehszlováknak, ébredő magyaroknak nevezi el. az itteni magyarság ezt nem tartja sértőnek magára nézve, csak azt igazítja helyre, hogy itt nem ébredő, hanem felébredt magyarok vannak, akik ébren vannak akkor, mikor nemzetiségüket és fajukat gyalázzák s ezt nem hajlandók lenyelni, még kevésbé pedig ilyenek után alkudozni. Számos levelet kaptunk ebbeu az ügyben, melyek bátorítanak bennünket magyar álláspontunk védelmezésében, részben pedig üdvözletüket küldik nekünk nyílt és egyenes harcunkban. Ezek egyikét *itt közöljük: Melyik az „ellenséges“ terület? Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A komáromi ifjú zsupán úgy köszöntötte az odaérkező szokolokat, hogy „üdvözöllek benneteket ezen az ellenséges földön“. Nos hát a tisztelt zsupán ur ebben tévedett. Komárom igaz, szinmagyar terület, de a szokol tagjait rezesbanda, dikciók stb. fogadták. Rózsahegy nem magyar terület, tótok lakják és a szokolokat már uem fogadták valami kiváló vendégszeretettel, ellenben úgy. hogy a vendégek közül sokan a kórházba kerültek. Éppeu így Gyetván is, ahol volt ugyan diadalkapu és gyetvai népviselet, de erről megállapítja a szlovák sajtó, hogy azt cseh katonák készítették és ugyanazok öltöztek fel tót népviseletbe is, tősgyökeres gyetvaiakuak adván ki magukat. Ellátásukról nem a község lakossága, de a Národna Banka gondoskodott. Mindez azért történt, mert a szokol kivánta az ünnepies fogadtatást és megvendégelést. Egy szlovák lap igy ir róluk: „a szokolokat látni se akarjuk! Jöjjetek ti orolok (sasok) titeket szivböl üdvözlünk, mert egyedül csak ti vagytok a mi testvéreink“. így fest valóságban a cseh-szlovák testvériség a nem ellenséges földön, amiről ugv látjuk, a komáromi zsupánnak halvány sejtelme sincsen. Fogadja stb. K. M. A hoiinii gazdazászló íöiszsilis. („Ne féltsétek a magyart!“ — „Esküszünk!“ „A háromszinből' már csak te maradtál!“ — A komáromi kiküldöttek. — A komáromi zászló. — Szent-Ivány József ünneplése. — A zászló kibontása, fölszentelése és megáldása. — Fölavató beszédek. — Hódolat a zászló előtt. — A szögbeverés.) A magyar szivek összedobbanása, a magyar lelkek ölelkezése soha szebben, méghatóbban nem nyilatkozott meg, mint a komáromi gazdazászló fölszentelésekor. Az emberek szemei hol a bánat, hol az öröm könnyeitől voltak harmatosak a fölemelő ünnepélyen elhangzott szebbnél szebb beszédek alatt. Mint már múlt számunkban jeleztük, Rimaszombatban vasárnap szentelték föl ezt a hatalmas zöld zászlót, amelyet a „Magyar Gazdák Szövetségének“ Komáromban a múlt hóban történt megalakulásakor Füssy Kálmán komáromi nemzetgyűlési képviselő adott át Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselőnek, az Országos Magyar Kisgazda, Föidmives és Kisiparos Párt lelkes vezérének, a Magyar Gazdák Szövetsége illusztris elnökének. A zászló fölszenteléséről az alábbiakban számol be tudósítónk: Julius 3-áu ünnepet ült Rimaszombatban a Kisgazda, Föidmives és Kisiparos Párt és Szlovenszkó magyar gazdaközőnsége. Ezen a napon szentelte fel azt a zöld lobogót a Gömör- Nógrádi Gazdasági Egyesület, amelyet a magyar gazdák gazdasági szervezetének, a Magyar ! Gazdák Szövetségének alakulásakor a komáromi j szervezett gazdatársadalom adott vezérének. j Szent-lyány Józsefnek kezébe. A megérkezés. í A zászló3zeutelés méreteiben impozáns, ] lefolyásában — a hatósági okvetetleukedéstől el- I tekintve — zavartalan és lélekemelő volt. Több j ezer magyar gazda zarándokolt ezen a napon ; ' legnagyobbrészt Gömörböi és Nógráditól, de ! ezenkívül Szlovenszkó más vidékeiről is Tompa \ szülővárosába, hogy a gazdalobogó lelkes had- j seregébe állítsa önmagát, akaratát, erejét és j becsületes szándékát. Bár a Magyar Gazdák ; Szövetségének szervezkedési mozgalma teljesen j teljesen távol áll a napi politika életétől, mégis \ kötelességének tartotta, hogy az együttérzést í és a gazdasági szervezkedési mozgalom meg- | becsülését, kifejezendő képviseltesse magát ezen a magyaros, lélekkel és tűzzel teljes ünnepsé- j gén. A párt képviseletében ott voltak Rima- ! szombatban Füssy Kálmán képviselő, Mohácsy János dr. ügyvezető elnök, Lukovicb Ferenc igazgató, Szabó S. Zsigmond lévai titkár s j üdvözlő táviratokkal és levelekkel felkeresték az ünnepséget jóformán összes pártszervezeteink, köztük Hangos István szenátor. De a párt képviselőin kívül ott voltak a szlovenszkói | magyar gazdatársadalmi szervezetek képviselői 1 is és a rimaszombati júliusi vasárnap arról i beszélt és azt dörögte a gazdák ellenségeinek | fülébe, hogy a szlovenszkói magyar gazdák [ egyek nemcsak politikai, de gazdasági téren is. Lelkes ünneplés fogadta a szepességi német testvérek küldöttségét, azokét a németekét, akik egybeforrva érzik magukat velünk j és akik gerincesen és bátran állják azt a küz; delmet, melyet folytatni kell a közös bajok és | sérelmek megszüntetése érdekében. Hatalmas | demonstráció és a bizalomnak nagyszerű meg| nyilatkozása volt a rimaszombati ünnepség, a j párt magasra nőtt vezére Szent-Ivány József i mellett. Őt ünnepelték, őt éljenezték, mert I őbenne látják azt a vezető csillagot, amelyet S követni kell, ha nem akar elveszni a magyarság a reá borított éjszaka vak sötétségében. A zászlószentelés alkalmat adott a Gömör-Nógrádi Gazdasági Egyesületnek arra, hogy bemutassa eddigi nagyszerű szervezési tevékenységét, Több mint 150 gömöri és nógrádi községi föidmives szövetség vonult fel a rimaszombati ünnepségre és minden föidmives szövetség magyarruhás lányokat és asszonyokat hozott magával, úgy, hogy a rimaszombati városkert j vén fái alatt magyar szinek, magyar ruhák és | magyar hangulat gyönyörködtették az embert és a lelkekben mint a püukösdi tüzes nyelvek csaptak fel a magyarság érzésének szent lobogásai. Az ünnepély. A zászlószentelésiünnepséget. Szent-Ivány József nyitotta meg meleg üdvözlő szavakkal. Utána Fodor Jenő a gazdasági egyesület igazgatója mondotta a következő zászlóavató beszédet: Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! A zászló már igen régi idő óta a katonai csapatoknak egyik legbecsesebb tábori jelvénye volt. Erre esküdött fel a katona, midőn harcba ment, ezt vitték elül a csapatok élén midin felvonultak, ebből merített magának erőt a csügedö harcos, midón a küzdelem hevében már-már lankadni kezdett, s végül ezt tűzték ki gyözedelmi jeléül a bevett vár legmagasabb ormára. A magyar földmiyelő nép a kanyargó folyók mentén vagy a szelíden lejtó bércek ölén az ő kerekded falujában, az ő fehérre meszelt toruácos házaiban, ahol az eperfa feketén bólint s a fecske az eresz alatt fészkel, békés csendes életet élt. A földmivelö ember küzdelme egyedül a munkában merült ki, abbau a hivatásszerű kötelességtudó munkában, mely ót a fekete röghöz, a nehéz barázdákhoz, s a ringó buzakalászokhoz fűzte. Ámde jött egy nagy földindulás, amidőn kicsavarták kezéből a kapa-, kasza-nyelét és az ekeszarvát s helyébe oda adták a kardot, azután jött a forradalom, araikor a józan észjárást akarták balra csavarni, s azóta nincs nyugalma. Azóta az emberek lelkében a szeretet és megértés helyett a gyűlölet és türelmetlenség ütött tanyát, s addig, amig ez igy lesz, a gyarló földi élet sem lesz egyéb, mint örökös harc és küzdelem. Most itt állunk közvetlen az aratás előtt. Pár nap, talán pár óra múlva ezer és ezer munkában msgedzett férfikar vágja a kalász tengert rendekbe, s ezer és ezer női kebel öleli magához, hogy marokba szedje azokat. És te acélos férfikar, te hevesen dobogó női kebel mit gondolsz, kinek a számára termelted az életet adó kenyeret, mit gondolsz, ki fogja verejték es munkádnak gyümölcsét leszakítani? Te-e vagy más? Vagy talán azt a sarlót, amelyet a nyári nap hevében a kezedben tartasz, vagy azt a gazdajelvécyt, amelyet büszkén viselsz a melleden, s amelyben bele van Írva a sarló meg a kalász, kérdőjelként illeszted ennek a mondatnak a végére ? Mi azonban uem Írhatunk örökösen kérdőjeleket azoknak a mondatoknak a végére, amelyek sorsunkat hivatvák intézni. A jelek azt mutatják, hogy a magyar földmivelö ember feleszmélt zárkózott közönyösségéből, a földmivelö ember öntudatra ébredt, életjelt «d magáról, s ha szükséges, harcolni is fog a maga jogaiévt, s a maga igazságaiért. Ahol pedig harc van, ott szükség van gyözedelmi -jelvényre is, mert nekünk győznünk kell! Ezért a záffcló! Azért a zászló, hogy erőt és kitartást merítsünk abból, ha majd a küzdelem hevében karjaink lankadni kezdenek. Azért a zátzló, hogy összetartson bennünket, ha esetleg lelkűnkben a széthúzás és egyenetlenség átkos jelensége ütué fel fejét. Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Most, .midőn az első gazdazászló felavatására összesereglettüuk, gondolataim messze kalandoznak . . . Elrepülnek gondolataim a fóti kastély csendes kriptájába, ahol egy tiszteletre méltó nagy férfi porhüvelye pihen. Gróf Károlyi Sándorra gondolok. Arra a férfiúra, aki már évtizedekkel ezelőtt látnoki szemmel tekintett a jövőbe. Arra a férfiúra, aki már több mint harminc év előtt kezdte megszervezni a falusi gazda és föidmives társadalmat. Nem ő rajta múlt, hogy alkotásait nem tetőzhette be, s a falut készületlenül találta a világháború, s az ezt követő forradalom, s ennek következtében Magyarország a kommunizmus martaléka lett. Mulasztást követnénk el, ha e nagy férfiú Hoffmann Simon gépáruháza Komárom, Kos sut h-t ér 3 szám. Raktárról szállítok: Benzin-motor és iárgányos cséplő-garniturákat. Gépolaj, gép-zsír, gép-szíj és zsákok nagy raktára. Vétel előtt kérjen árajánlatot I T e 1 e f o n: 184. szám. Kerékpárok nagy választékban. - Ipari és családi varrógépek 2 évi jótállás mellett. Mindennemű gummik és géprészek kaphatók. Pontos kiszolgálás!
