Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-19 / 15. szám
1912. febrnár 19. Komáromi Lapon 3. oldal. hogy az tilés nívós és méltóságteljes lefolyású volt, amely mindenben megfelel néptink szellemének. Minden tárgyilagosán Ítélkező embernek konstatálnia kell, hogy népünk a bőséges sérelmek dacára nyugodtan, megadással és méltóságteljes büszkeséggel viseli el sorsát és a kivételes beavatkozásra okot nem ad. A nehéz viszonyok közt is szembeszállunk a sors mostohaságával. Meg kell, hogy találjuk magunkat, de ebből a munkából azután ki is kell vennie a részét mindenkinek. Nem szabad senkinek sem a kényelmes semlegesség barrikádja mögé húzódni. A régi időkben betöltött pozíciók viselői nem maradhatnak továbbra is passzivitásban. Ha igen, úgy társadalmi téren éreztetni kell velük megvetésünket. Ha megtaláljuk magunkat és a történelmi múlthoz méltóan viselkedünk, úgy a kormányzati politika mentalitásában is kell, hogy változás álljon be. Politikánk vezető motívuma nem a lélek indulati elemei: a harag, a bosszú, a megtorlás, hanem a belátás, megértés és egymás megbecsülésének gondolata. Ezt a szellemet vigyék népünk közé a messze vidékről egybeseréglett küldöttek. Ezekkel az emelkedett szavakkal ért véget a nagyfon'osságu gyűlés. II MipÉÍÓ HÜÄ Mill A vármegyeháza egyik homályos folyosója szögletében van egy kis iroda: ebben működik a Hadigondozó Nópiroda, mely már nfgyedik éve fejti ki áldásos tevékenységét. Az irodát Igó Endre nyugalmazott adóhivatali fcpénztáros vezeti és lelkiisme’etts gondossággal, meleg szívvel istápolja a hozzáforduló szegény hadiözvegyeket, árvákat és rokkantákal, a háború e szánandó áldozatait. Az iroda működése felelt a felügyeletet a hadigondozó bizottság gyakorolja. A hadigondozó népiroda 1920 évben rokkantaknak ipari kiképzése, művégtaggal való ellátása, dohány- és itaimérési engedély megszerzése, utazási igazolvány, kölcsön, rokkantsági végkielégítés tárgyában volt segítségére, hadifoglyok után való tudakozódást közvetített és álfaiában az odafoiduló özvegyek és árvák panaszát meghallgatta, tanáccsal ellátta, közbenjárt részükre, szóval őket minden lehető módon támogalta. A rendelkezésére álló 32642 K összegből 16C09 koronát használt fel. Segélyezett négy teljesen vak katonát havi 50 K összeggel, akiknek rokkant dijukat még nem folyósították, a Komáromi Rokkant Egyletnek 3000 K, a Szanatórium Egyletnek rokkant tüdőbetegjei segélyezésére 2CC0 K összeget fordítóit, ezenkívül méltányos esetekben segélyeket osztott ki'. Kiosztott 159 pár cipőt, 72 darab fehérneműt 14 rokkantnak, 288 felsőruhát 87 rokkantnak és 20 szülődén hadiárvának, 95 darab ágyneműt szintén rokkantaknak és hadiözvegyeknek. A megyében 85 szülődén árvát részesített segélyben az iroda, mely áldásos működést fejt ki, bár vagyoni forrásai már lassan kezdenek kiapadni. Nagy kar volna ezen intézményért, amely oly sok könyet szárított fel az elmúlt, gondokkal terhes, hosszú három esztendő alatt. A jó emberek ne felejtsék el az iroda címét, mely teljesen csendben, de annál eredményesebben dolgozik. Akinek módjában áll, juttassa oda el adományát, a legjobb helyre kerül, mert a háború sebeit segíti begyógyítani. A föld elosztása • erős problémáje a napi politikának. Egészséges és minden sovinizmustól menles földbirtok reformra csakugyan szükség van, de ennek fölféden a magántulajdon elvei alapján kell megindulnia. Aáegyérikben a földbirtok parcellázásra meg van a hajlandóság birtokosaink kőiében, akik ettől sohasem zárkóztak el. Ezt két évvel ezelőtt Kálnoky Sándor gróf csicsói nagybirtokos kezdte el, aki Nagymegyeren és Csicsón birtokából potom áron engedett át földet belsőségek céljaira. Úgy tudjuk, hogy a földbirtokosok hajlandók a vagyonleadást föld átengedésével leróni. Az e hó 13-án Pöstyénben megtartott nagybirtokos szövetségi gyűlés százalék-kulcsot állapított meg az átengedés mértékére. Ez 400 holdnál 2°/o, 1000 ho’dnál 4%, 2000 holdnál 7°/o, 4000 holdnál 9%, 10000 holdnál 12 50/« és így progresszív módon emelkednék. A jelenlevők azonnal felajánlottak 30000 holdat szétparcetlázásra. A felajánlás határideje február 18. Megyénkben is megvan erre a hajlandóság, itt ugyan nagy a holtkézi birtok, amelyet egyelőre a birtokreform, úgy látszik megkímél. Egyes községekben a birtokosok segítségére siettek a földet kívánó mezőgazdasági munkásoknak. így Koltán is földhöz juttatták őket és minden igényét sikerült kielégíteni nemcsak a községbelieknek, de más községekből oda költözök is kaptak földet. Ilyen módon kellene a földbirtokreform ügyét mindenütt megoldani és az erőszakos akciókat, amelyek nyugtalanságot és elégedetlenséget szitának, megakadályozni. A Magyar Tanít© dolgában írott őszinte és objektiv bírálatunkra a Magyar Tanító prókátora, A Hirek válaszol. Ritkán szoktunk szóba állani a különféle prókátorokkal és ha most kénytelenek is vagyunk vele, ki kell jelentenünk bizonyos dolgokat, hogy senki félre ne értsen bennünket. Mi senkinek állítását nem vontuk kétségbe abban a tárgyban, hogy magyartanügyi lapra szükség van, de még mennyire nagy szükség van rá 1 Mi azt kívánjuk és nemcsak mi, de meggyőződésünk szerint a magyar tanítóság teljes egésze is, hogy a magyar hivatalos tanügyi lapot a kormány adja ki és küldje meg hivatalosan minden magyar iskolának, szerkessze azt gkár a Skolsky Referáíus, akár a komáromi tanfelügyelő. Viszont a magyar tanítóság és tanárság indítson érdekei és főleg a magyar iskola védet mere egy független tanügyi szaklapot, amely a tanügy és nem a kormány érdekeit szolgálja és képviselje. Ne tartsa a magyar tanitóságot sem A Hirek sem a Magyar Tanító oly naivnak, hogy ezt a célt megnyugtatóan tudja teljesíteni az állami tanfelügyelő szetkesztése mellett. Majd mi szolgálunk a magyar iskola szörnyű kálváriájáról és ezernyi szenvedéséről konkrét adatokkal. Meglátjuk, meri-e közölni a Magyar Tanító szerkesztője? Pedig ezek mind súlyosan közérdekű a magyar tanítóságra vonatkozó adatok, amelyek erősen kívánkoznának a Magyar Taniló nem félhivatalos hasábjaira. Az, hogy egyes tanítók egyszerre szerelmesek leitek a Skolsky Referatusba és mindennapi lefekvés és felkelés előtti imájukat nyugat felé fordulva végzik el, ez maradjon egyesek lelkiismeretének magánügye, amelyhez semmi közünk, s amellyel semmi lelki közösséget nem vállalunk. Közüggyé ez csak abban az esetben válik, mikor ezt a szubjektív érzéseiket az egész tanítóságba kívánják bele szuggerálni. Itt azután készen állunk a szükséges felvilágosításokkal, de készen ált az egész magyar sajtó is. Azok az igen szép idézetek, amelyeket A Hirek kiragad a Magyar Taniló első számából, semmit sem bizonyítanak állításaink ellen. Sokkal többet ért volna el, ha közölte volna a békeszerződésnek és az alaptörvénynek a magyar iskolára és nyelvünk használatára vonatkozó, de mindeddig végre nem hajtott részeit, amelyek megvalósításáért küzd egész Szlovenszko magyarsága. Mi a Aáagyar Tanítóban kerestük ezeket és sajnos, nem találtuk meg. Csak ezt tettük és fogjuk a jövőben is kritikánk tárgyává tenni. Jámbor * szándékokkal nem lehet egy olyan ügyet, mint ma a magyar iskoláé, megmenteni, csak elszánt' és kemény, megalkuvásokat nem ismerő küzdelemmel. . Ezt pedig köztudomás szerint sohasem a ^félhivatalos lapok szokták megvinni. Ha a kormány Skolsky Referatusa a magyar iskola ügyében a megértés útjára kilép, mi leszünk azok, akik a kormány dicséretét togják zengeni, amit eddig senkisem hallott tőlünk, kifejezetten ellenzéki sajtótól. Ha majd az elűzött magyar tanítók visszatérhetnek falvaikba, ha majd a magyar gyermekek magyar iskolába járhatnak és nem kényszerítik őket szlovák iskolába még ott is, ahol megmaradt a magyar iskola is, ha a bezárt magyar középiskolák újból megnyílhatnak, ha az összes beszüntefett magyar szakiskolákból számunknak megfelelő magyar iskolát átadnak nekünk, ha a milliós magyarságnak visszaadják magyar egyetemét és elvett összes főiskoláiból a számunknak megfelelőt visszakapjuk : szóval ha a magyar intelligencia fejlődésének eddigi intézményes biztosítékait majd visszaadják t meggyuj,juk m> is a kormánynak tömjén áldozatunkat. A Magyar Tanító egy percig se higyje, hogy mi éket akarunk verni a szlovákság és a magyarság közé. A magyar tanítóság nem oly kiskorú, hogy ezeket be ne lássa, A magyar tanitóságot a magasabb tanítói iiieímények sem kötelezik egyébre, mint nevelői munkájuk pontos és lelkiismeretes teljesítésére. Semmiesetre sem. kötelezik azonban a kormány iskolapolitikája tömjénezésére és ezzel a magyarság ügyének gyengítésére. A Hirek apró kis inszinuációit az egyénb és egyéb érvényesülésekre vonatkozólag kereken visszautasítjuk, mert az érvényesülés utait ő sokkal jobban ismeri, előlünk azt tilalomfa zárja el, melyet magunk átütöttünk oda. Az, hogy Marcsa György, a magyar tanítóság egyik illusztris vezére is felelni fog öncélú (?) kritikánkra, annak a legnagyobb lelki nyugalommal állunk és nézünk elébe. Hz fealttjtsi Tffiwtel tagi ticislye. Az Ogyaila-Bajcsi Tornaegylet is zajos jókedv és vigság közepette búcsúzott a farsangtól. Táncestélye kabaréval egybekötve február 5-én volt az Ógyallai Kaszinó termeiben, Ógyalla és közeli környékének úri közönsége már régóta égett a vágytól, hogy a hétköznapi gondokból kiemelkedve a szellemi élvezetekből is kivegye a részét. És az estély főrendezőjének dr. Vajda Andornak magasröp'ü és költői szárnyaiásu konferánsza e célnak a maga teljességében meg is felelt. Stern Sándor sikerűit prológja után egy vonós négyes következett, dr. Nagy Sándor, dr. Kenessey Kálmán, Mézes Károly és Kollányi Gábor adták elő Pospisilnek Szerelmi álom c. daljátékát. A néző, jobbanmondva hallgató közönséget, mely quartettet elég hosszú ideje nem hallott, a szép játék valósággal könnyekig meghatotta. Ezt kővetőleg Bársony Istvánnak Tordai hasadék c. tréfája került színre a következő szereposztással : Igazgató Reviczky Gyula, titkár Reichenthal Károly, primadonna Szénássy István, Csésze ur Zoltán Béla, színházi szolga Bállá András. A közt n-ég valamennyi szereplőt megtapsolta, különösen azonban a női szerepet élethűen betöltő Szénássy Istvánt. Majd Botló Vince énekelt kuplékat a tőle megszokott közvetlenséggel és ügyes előadással. Ezután Szénássy Irénke és Gál Ilonka adták elő Farkas Pálnak Nővérek c. dialógját: A bájos párbeszéd önkénytelenül is eszünkbe juttatta ábrándos iijukorunkat. Eredeti volt a beérkező és tovarobogó vonalnak reprodukálása is, mely az illúzió kedvéért legördült függöny mögött játszódott le. Az illúzió teljes volt. Már meszsziről hallották a vonat zakatolását, majd beérkeztekor a sürgést forgást, jeizősip, kürt hangját, a westing fütyülését s már ott tartottunk, hogy a vonat utasainak kendőinkkel integessünk Az ezután következett 3 program számról együtt kell megemlékeznünk, mert mindháromban egyetlen érzelem, egy egységes, magasztos gondolat látszott kijegecesedni. Aki érzi és ismeri a sokat szenvedett magyar néplélek nagyszerű fájdalmát és kesergéseit, az tudta csak; amúgy Isíenigazában értékelni és átéivezni azt a szépséget és költőiségei, mely ezen programpontok szerelőinek játékában és előadásában oly szivhezszólóan és oly művésziességgel megnyiiatkozék. És pedig: magyar népdalokat énekelt Szénássy Mancika, dr. Trebitsch Móricné zongorakiséreíe mellett, magyar dalokat szavalt Gál Ilonka muzsikaszó mellett, melyet Kollányi Géza zenekara szolgáltatott s végül magyar népdalokat játszottak újból, a vonós négyes fentemlitett szereplői. A rendezőség jó Ízlésére vall, hogy ezek után a megható darabok után vigabb szám következett, Honffy Győző szavalta el páratlan humorral Radó Antalnak a Kapu alatt c. versét, utána pedig egy kedves kis kupiét énekelt. Befejezésül az egyesület most szervezett dalárdája zenditett rá néhány mélabus nótára: . . . Voltam én is boldog egyszer, nekem is nyilt rózsa ... és ezzel a kabaré véget ért. Azután az ifjúság táncra perdült, mely reggelig tartott. A szépségverseny
