Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-29 / 52. szám
2. oldal. „Komáromi Lapok* 1921. junius 29. más meghivási módok állottak eddig rendelkezésére. A volt cs. és kir. helyőrség is volt olyan rátartó, mint a szokol és mégis formákat választott a polgármester meghívására, mint a mostani. A zsupán urat sem ez ingerelte fel. Végre is senkire sem lehet ráparancsolni, hogy valahova mulatni menjen, csak hívni. Hívni pedig európai és ildomos formában, ahogyan a jó társaságokban általánosan be van véve, levélben vagy személyesen. Ilyen kormányzati elvekkel nem lehet kormányozni, csak között, akik csakugyan közömbösek a kultúra kérdései iránt. Ezt a stílust mi nem szoktuk meg és ezt nem vesszük be. Ezt izenhetjük a zsupán ur címére az egész megsértett magyarság nevében. A szokoiok talpa. A Pozsonyban megjelenő Népakarat legutóbbi számának vezércikkében a fenti cim alatt az alábbiakat olvassuk: Az egész magyar közvélemény hallatlan megbotránkozással tárgyalja azt az esetet, amely a komáromi magyarságnak a zsupánhoz intézett nyílt kérdése kapcsán látott napvilágot. Dr. Folkman István, a színtiszta magyar Komárom fiatal zsupánja ugyanis a szokoiok legutóbbi látogatása alkalmával a komáromi pályaudvaron több tanú előadása szerint a következő szavakkal üdvözölte a cseh vendégeket: „Üdvözöllek titeket itt ebben a szinmagyar városban, ellenséges földön, melynek irántunk ellenséges indulatu népe bennetek eddig csak kintornásokat, bennünk szlovákokban pedig csak drótostótokat látott, amely nép nagy elbizakodottságában és önteltségében a kultúrát egészen magának foglalja le. Mutassátok meg ittlétetek alkalmával, hogy ez nem igaz, hogy a ti vörös ingetek milyen kultúrát takar, hogy a ti talpatokban több a kultúra, mint a magyarok fejében.“ E szavak elhangzását illetőleg határozott feleletet kért a komáromi magyarság a zsupántól : mondta-e ezeket, vagy nem mondta ? A zsupánnak könnyű lett volna ezen feltett kérdésre röviden és kereken azt válaszolni: nem mondtam! És azt hisszük, mégis tette volna, ha semmi sem terheli lelkiismeretét és ha nincs ott a „több tanú“. így azonban ki akart térni a nyílt és egyenes válasz alól a nagy uyilvánosság számára és mintha csak néhány ember magánügye volna az egész dolog, a nyilatkozatot aláíró urakat arról értesítette, hogy személyesen áll rendelkezésükre ez ügyben, mivel a hírlapi nyilatkozattétel, vagy polémia ellenkezik az elvével. Hozzá vagyunk szokva, hogy a zsupánok kisebb jelentőségű dolgokban is tesznek közzé a lapokban nyilatkozatokat, nem hogy ilyenben ne nyilatkozzanak, amikor olyan vádról van szó, melynek beigazolódása esetén a magyar nemzet közvéleménye részéről méltó megvetés, az államraison szempontjából pedig azonnali menesztés a megtorlás. A zsupánhoz személyes megbeszélésre meghívott urak tudomására juttatták a zsupánnak, hogy a személyes összejövetel alkalmával elhangzott kijelentéseket egész terjedelmükben a nyilvánosság elé fogják bocsátani, mivel ezt a kérdést nem áll módjukban a legnagyobb nyilvánosság elől elvonni. Mikor e sorokat írjuk, még nem tudjuk, mit mondott a zsupán a maga védelmére. Ugyanis közvetlen az urakkal való találkozás előtt hirtelenül meghalt Zsolnán az unokaöccse (miért kellett szegénynek éppen most meghalnia!) és temetésre kellett utaznia. Az ügy további fejleményeinek tehát nem akarunk elébe vágni. Csak annyit jegyzünk meg elöljáróban, hogy ha a nemzetgyalázó kijelentés tényleg elhangzott, ez példátlanul áll a történelemben a maga nemében. A magyar uralom legnagyobb bünéül szokták emlegetni, a cseh és szlovák lapok és szonokok, hogy lenézte és megvetette a tótokat. A magyar nemzettel évszázadokig testvéri szeretetben élő szlovákokat azzal iparkodnak tőlünk elidegeníteni, és azzal ellenünk ingerelni, hogy a magyar azt mondta róluk: „Kása nem étel, tót nem ember,“ vagy „te buta tót.“ Nos hát, ilyen szavak elhangozhattak a korcsmában egy jókedvű és ingerkedő kedélyű magyar úrtól, elhangozhattak egy-egy durva lelkű katonatiszttől a háborúban, de hivatalos helyről becsmérlő kifejezés soha-soha el nem hangzott. Ha van erre példa, tessék előmutatni! Ha azonban a komáromi eset teljes beigazolódást nyer, akkor a magyar nemzet meggyalázásának hivatalos helyről való elhangzása történelmi dokumentum lesz, amelyet el nem mos soha az idő. És erre a nemzetgyalázásra még csak azt se lehet ráfogni, hogy a „kölcsön visszaadása“. Ha a komáromi zsupán nyilatkozata igaz, az a republika örök szégyene lesz, hogy olyan embert állított felelős pozícióba. aki vagy tudja, hogy mit cselekszik és akkor kompromitlálja az államot a bel- és külföld előtt, vagy pedig nem tudja, hogy mit cselekszik és — duplán kompromittálja az államot. 1 koÉroHüei jegyzők gyűlése. Közepes érdeklődés mellett tartotta a komárommegyei községi jegyzők egyesülete közgyűlését szombaton d. e. Komáromban a megyeház nagytermében. A közgyűlésnek az volt a célja, hogy a komárommegyei jegyzői egylet belekapcsolódjék a már előzőleg megalakult Szlovenszkói Községi Jegyzők Egyesületébe és | mint ennek az országos egyletnek komárom- j megyei szerve megkezdje működését. Kürthy Győző a gyűlést megnyitván, kor- I elnöknek ajánlja Nemes György nagymegyeri | jegyzőt, aki bár öregebb tagokat is lát a gyű- i lésen, az időkimélés szempontjából elfogadja a j megtiszteltetést. Előzőleg fölolvassák a delegált j tagok megbízó leveleit, majd a választásokat , ejtik meg a következőképen; elnök Kürthy j Győző, alelnökök Nemes György és Morva j Dénes, titkár Dzvorszky Gyula, főjegyző Kom- j játhy István, pénztáros Zongor Győző. Kürthy Győző megköszöni a megtisztel- ; tetést. Minden alkalmat meg fog ragadni a ■ kartársak érdekében. A sikeres munka azonban odaadást követel az egyesület iránt,; erkölcsi és<j anyagi támogatást. A jegyzői karnak mindig 1 voltak és mindig lesznek ellenségei. Az irány- ; adó körök azonban jóindulattal méllányolják a jegyzői kar nehéz helyzetét, amely az államberendezkedésnél segédkezet nyújtott, igy joggal elvárhatja a kar, hogy tisztességes elbánásban részesüljenek. Majd elparentálja a jegyzői kar két vértanú halált szenvedett tagját: Vágner j Béla udvardi és Berényi József köbölkuti jegy- j zőkei, akiket teljesen ártatlanul lőttek agyon a vörös támadás idejében. Az ártatlanságuknak a i hivatalos helyről történt elismerése és részvéte őket j már a sírból nem támasztja föl. Javaslatára a két mártír halálát jegyzőkönyvben örökítik meg * és a hozzátartozókhoz részvétiratot intéznek, j Majd Varjú Lajos elhunyt ekecsi jegyzőt párén- j tálja el, aki a vármegyei jegyzői karnak köz- j tiszteletben álló Nesztora volt. j Majd Komjáthy István egyesületi főjegyző, ; aki szintén meleg szavakkal mond köszönetét a megválasztásáért, hangsúlyozván azt az elvet, hogy mindnyájan egyért s egy mindnyájunkért, fölolvassa Ferényi Antalnak, az országos egyesület elnökének körlevelét, amely igen sok tekintetben megnyugtatólag hatott a kételkedő, aggódó kedélyekre. Majd Honffy Lajos nyug. jegyző panaszos levelét olvassák föl, amelyben megható szavakkal festi a csekély nyugdíjjal tengődök cifra nyomorúságát. Kéri az egyesületet, hogy ne feledkezzenek meg róluk se. A közgyűlés a nyugdíjasok részére 100 százalékos drágasági pótlék elnyerése érdekében megindítja az akciót. Biró Ödön azt indítványozza, hogy kérjék föl a zsupán-kormánybiztost, hogy tegyen lépéseket megfelelő helyen, hogy a szlovák vizsga határidejét 1922. aug.-tól tolják el 1923 év végégéig. Ezt annál inkább elvárhatjuk a nagyon is elfoglalt, tulhalmozott munkával ellátott jegyzők, mert a 2—3 hónapos szabadságot élvező tanítóknak is kitolták az 1923 év végére a szlovák vizsga határidejét. Az indítványt elfogadták. Majd a minden végkielégítés és nyugdíj nélkül elbocsájtott segéd és aljegyzők, községi I írnokok ügyét karolta föl a közgyűlés és mindent el fognak követni a tarthatatlan állapot megszüntetése érdekében. A gyűlés berekesztése után megjelent a jegyzők között Tafferner Gyula zsupáni tanácsos, akit fölkértek, hogy jóindulatú támogatásával segítse előre ügyüket. Tafferner ezt megígérte. Majd a szlovák vizsgáról nyújt föívilagositásokat. A terminusnak a kitolása nehézségekbe ütközik s a vizsgát mához egy évre meg kell tartani. Erre járásonkint szlovák kurzusokat fognak tartani, amelyen minden héten egyszer, szombaton 4 órán át fogják a szlovák nyelvet hallgatni a jegyzők. HÍREK. — fl uárosi tanács közhírré teszi, hogy a városi háztartás 1921 évi költségelőirányzata f. évi junius 25-től, julius 9-ig közszemlére kitétetik a városi számvevőségnél, a hol minden adófizető hétköznapokon d. e. 8—12 óráig megtekinthető és esetleg észrevételeit a városi tanácshoz f. hó évi julius hó 9. napjáig bezárólag beadhatja. — nyugalomba. Bazsó Károly lakszakállasi jegyzőt, aki negyven éve működik a jegyzői pályán nyugdíjazta a teljhatalmú miniszter. — Beiratás a helybeli áll. polgári leányiskolában. Az Isk. Ref. f. évi junius 21-én kelt 33790ÍI. sz. rendelete értelmében a polgári leányiskolában a beiratások f. évi julius hó 1. es 2-án d. e. 8—12 óráig, valamint f. évi szeptember hó 1-én lesznek. Felhívom az érdekeiteket, hogy a beiratások határnapjait a legpontosabban tartsák be, mert fennevezett rendelet tiltó intézkedése alnpján szept. 1 -je után az intézetbe senki fel nem vehető. A behatáshoz a következő *okmányok szükségesek: 1. legutóbbi iskolai bizonyítvány. 2. születési anyakönyvi kivonat. 3. ujraoltási bizonyítvány. Tandíj : helybeliek részére félévre 32 K. a vidékiek részére félévre 42 K. Az igazgatóság. — Kiállítás a kultúrpalotában. Vasárnap d. e. nyílt meg a kultúrpalota dísztermében Harmos Károly festőművészünk festő és iparművészeti iskolája növendékeinek kiállítása szépszámú és előkelő közönség jelenlétében. O.t volt városunk társadalmának színe java, akik őszinte elismeréssel gratuláltak Harmos mesternek tehetséges tanítványaihoz. A sok sok kép és iparművészeti tárgy jó részt eladó és pedig nagyon jutányos árakon. Igen Ízléses és szép ajándéktárgyakat vehet ott magának vagy hozzátartozóinak a közönség. A kiállítás, melyre visszatérünk, vasárnap estig lesz nyitva. Nézze meg mindenki, aki érdeklődik a szép képek és iparművészeti tárgyak iránt. Belépőjegy 2 K, tanulóknak 1 K. — fl teleíonkéngszerkölcsön végrehajtásának ez év augusztus havának végéig leendő felfüggesztését kérte a postaügyi, a teljhatalmú ministerekhez és a pozsonyi postaigazgatósághoz intézett feliratban a szlovenszkói kereskedők orsz. szövetsége az összes szlovenszkói gazdasági egyesületekkel együttesen Szlovenszkó egész területére nézve, mert a Szövetség és körülötte csoportosult gazdasági érdekcsoportok a gazdaságilag oly gyönge szlovák földön a törvénynek mai megalkotásában eredményes végrehajtását lehetetlennek tartják. E halasztás célja az, hogy beható közös tárgyalások utján megtaláltassék a törvény végrehajtásának Szlovenszkóra nézve az a módja, hogy a telefon kölcsön az állam részére is biztosítsa a remélt eredményt, de az előfizetők minden jogosult kívánalmat is kielégítse. A feliratra tekintettel a komáromi kereskedők testületének elnöksége várakozásra hívja fel a testület tagjait. Ne szereltesse le senki telefonját, hanem várja meg, mig a postaigazgatóság a leszerelés iránt rendelkezik, mert a pozsonyi h. postaigazgató kijelentése szerint könnyítések nincsenek kizárva. — Aruerés a zálogházban. A rendőrkapitányság közhírré teszi, hogy Schön Sándor gr. Széchenyi-utcai zálogüzletében av lejáratig ki nem váltott s meg nem hosszabbított zálogtárgyak 1921. évi julius hó 27-én d. e. 8 órakor kezdődő s esetleg a következő napon is folytatandó nyilvános árverésen eladatni fognak. Figyelmeztetnek az érdekeltek, hogy az árverésig jogukban áll a zálogbaadott tárgyakat kiváltani. A venni szándékozók az árverésre meghivatnak. Rendőrkapitányság.
