Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-06-18 / 49. szám

Hyujiiuii H üdüli IHUUUll Vilii HHIfiiliiii ipiiwfi m » i IS i i 1^21. Junius J.8 . > . . , „Komáromi Lapos* Három esztendeig próbálkozott a proletár­diktatúra Oroszországban a maga rendszerével, amely képtelen teóriákon épült föl. Az egyik, a legfőbb képtelenség az volt, hogy Európát s az egész viiágot forradalmositják, fegyverrel küzdik ki uralmukat s terrorral építik föl s szilárdítják meg a kommunista gazdasági ren­det. Amilyen őrült volt ez a lerv, épp oly őrü­let volt az a másik elvük, hogy a kommunista termelésből fakad a jólét. Mi kaptunk kóstolót mind a két őrületből. S közelről láttuk és minden csontunkban és velőnkben éreztük, mi a proletárdiktatúra és mi a kommunista termelésből fakadó jólét. Láttuk munkában a diktátorokat és a termelőket. Diktálták minden szabadság halálát s termelték a rablókat és gyilkosokat. S a jólét csak a gyilkosokra és diktátorokra fakadt. A proletárra csak még több nyomor és szenvedés, mert beledöntötték előbb egy balga hitbe, aztán a munkátlanságba, végül a hamis bankóba és az éhezésbe. A pol­gári osztályokról nem is szólunk. Az már em­berszámba is alig ment. Egyetlen életnyilvá­­nulása csak az volt, hogy számolta a heteket és napokat, amelyek meghozzák az őrület e farsangjának a hamvazó szerdáját. Mi, akik átéltük e borzalmas időket, ma­tematikai bizonyossággal tudtuk, hogy Orosz­országban is elkövetkezik az összeomlás. Ná­lunk négy hónapig tartolt, Oroszországban há­rom esztendeig. Nálunk egyszerre bukott az örvénybe a vörös hadsereg bukásával, Orosz­országban már csak a vörös hadsereg tartja a lelket Leninékben ideig-óráig. De ami még él a rendszerből, az inár többé nem a teória s nem a programm, hanem a puszta, nyers erőszak. Hátra van inég a testvérharc Lenin és Troc­­kij közt; azok közt, akik már világosan látják a rendszer képtelen és tarthatatlan voltát s azok közt, akik a rendszer bukásába magukkal akarják rántani egész Oroszországot. Akár az egyik, akár a másik marad fölül, a bolsevizmus meghal s csupán az a kérdés, mi marad örökül Oroszországnak. Lenin ki akar térni a ka­tasztrófapolitika elől, s a tőkés termelésben látja az egyetlen menekülést. Ezzel föladja az elvet, de megmentheti Oroszországot. Trockij és híveinek nem kell a világ proletárdiktatúra nélkül, inkább vérbe fojtanak mindent, magu­kat is. Ha tényleg ezt a végzetet hívják ki maguk ellen, végzettik be is fog teljesedni. Ha pedig Leninék maradnak fölül, akkor a lejtőn nincs megállás : a tőke nem tréfálhat s nem alkudhatik a kommunizmussal. A bolsevizmus­­nak tehát mindenképen vége, mert minden állam- és társadalomíeóriánál hathatósabban bizonyította be gyakorlati képtelenségét. Be­bizonyította azzal, hogy csak a nyers erőszakra táinaszkodhatik, s még inkább azzal, hogy nem tud termelni. Latrokat és kalandorokat tud produkálni, de munkára kész és munkára képes társadalmat soha. Proletárrá züilesztheti egy ország lakosságát, de munkakedvet és termelő­erőt nem önthet beléje. Az orosz példán okulni fog az egész világ. Polgárság és munkásság egyaránt. És nem hisszük, hogy akár az egyik, akár a másik valaha is megkívánjon oly kísérletet, amely ellenkezik a mai emberiség világnézetével, a gazdasági élet törvényeivel, a társadalmi élet alapelemeivel s tetejébe minden józan észszel. — Rongyos, kopott, nyakkendőket jaoit, tisztit, alakit, hozott kelméből ujjat készít Nyakkendőszanatórium Nádor-utca 81. a rutai „taffläsM“ itt fogli Szabott Ibiin. Temesvárott és a románoktól megszállott egész magyar területen fájdalmas megdöbbe­nést keltett, hogy a román hatóságok néhány nap előtt „hazaárulás és államellenes vétség“ címén pörbefogták Szabolcska Mihályt, az or­szágos hírű poétát és a délvidéki reformátusok vezérét, akit mostanában kandidáltak az erdé­lyi református püspöki stallumra. Vele együtt megindították az eljárást Bóth Ferenc, a te­mesvári kegyestanitórendi gimnázium igazgatója ellen és mindkettő csak Bukarestben érvénye­sülő magas helyrői érkező protekciónak kö­szönheti, hogy ma nem sínylődik a fogházban, ahová a román Siguranza (titkos rendőrség) őket juttatni akarta. Az elmúlt hónap 23-án a bánáti román­ság ugyanis valami győzelem évfordulóját ülte és a prefektus ebből az alkalomból elrendelte, hogy az összes hitfeiekezetek templomaikban hálaadó istentiszteletet rendezzenek, amelynek során a pap beszédet mondjon ezzel a befe­jezéssel : Éljen Nagy-Románia! Éljen a román királyi család! Az istentiszteleteket meg is tartották és a református templomban Sza­bolcska Mihály igy fejezte be beszédét: Éljen Nagy-Románia! Éljen a román királyi család! és — É!jen Magyarország! A templomban je­len volt román detektívek ezt a dolgot nyom ban közölték fölöttes hatóságukkal és még aznap este a rendőrség emberei eljöttek Sza­­bolcskáért, hogy elvigyék. Ekkor azonban már az egész város tudta a dolgot és több előkelő polgár megjelent a prefektusnál, akit arra kértek, hogy ne engedje meg, hogy Szaboicskát a fogságba vigyék, mert súlyosan megtámadott, beteg szervezete ezt nem élné túl. így Szabolcska lakásán ma­radhatott, de az eljárás megindult eliene. Ér­dekes, hogy a román hatóságok nemcsak Szabolcska beszédének befejező passzusát ki­fogásolták, hanem azt a tényt is, hogy az is­tentiszteleten feltűnő kevesen voltak és ezért azzal is vádolják, hogy ő titokban értesítette hívőit, hogy a győzelmi istentiszteletre ne jöj­jenek el. Both Ferencnek, a piarista gimnázium igazgatójának más bűnt róttak fel a siguranca emberei. Az istentiszteletek után ugyanis a katonaságnak, a kirendelt testületeknek és az iskolák ifjúságának el kellett vonulnia a pa­rancsnokló román tábornok előtt. Bothot azzal vádolják, hogy amikor deákjaival elvonult a tábornok előtt, nem hajolt meg, nem köszönt, hanem ellenkezőleg: tüntetőén a másik oldalra nézett. A rendőrség a legkíméletlenebbül foly­tatja a nyomozást és úgy a Szabolcska, mint a Both mellett valló tanukat nem hallgalja ki. E napokban több előkelő temesvári polgár Szabolcska és Both érdekében felkeresi Goga Oktaviánt, az erdélyi román ügyek kultuszmi­niszterét, akit arra akarnak kérni, vesse közbe magát Szabolcska és Both érdekében Avarescu miniszterelnöknél és a román udvarnál. hírek. — Alapi Gyula dr. nyugalomban Mint e lapok múlt számában olvastuk, a megyei köz­­igazgatási bizottság dr. Alapi Gyula varmegyei főlevéltárnokot nyugalomba helyezte. Ennél a kérdésnél felmerült az a kívánság, hogy miért is bocsátják el a magyar tisztviselőket a szol­gálatból, holott a saint germaini béke kötelezi a köztársaságot az itt talált tisztviselők átvételére. Dr. Alapi Gyula nyugalmazása felett nem tért egyszerűen napirendre a bizottság sem, hanem ezt az álláspontot jegyzőkönyvébe foglalta. A nyugalomba vonuló főlevéltárnok működése sokkal ismeretesebb, hogy azt fel kellene fedeznünk, mert helyi kulturális életünknek negyedszázad óta szinte elmaradhatlan tényezője volt. A megyei levéltár rendezésén kívül annak anyagát is megismertette a nagy nyilvánossággal és érdemes történetirói tevékenységet fejtett ki. Egymásután jelentek meg: Komárommegye és az utolsó nemesi felkelés, Komáromvármegye nemes családai, Kultsár István és könyvtára, Bűbájosok és boszorkányok Komárommegyében, Komáromvármegye levéltárának középkori okle­velei cimü munkái, melyek helyi történetünké 5. oldal. családtörténet, irodalomtörténet, mívelődéstör­­ténet és forrás tanulmányok terén tette köz­kinccsé a levéltár eddig elzárt adatait. Dr. Alapi Gyula a háború alatt emberfeletti munkát végzett a háborús jótékonyság megszervezésével, mint a Vörös Kereszt ügyvezető titkára, a had­­segélyző bizottság előadója, utóbb pedig a Hadigondozó Nápiroda igazgatója. Ezrekre megy a hadbavonult katonák, rokkanlak, eltűntek, hadiözvegyek és árvák száma, akiknek dolgán tanáccsal és közbenjárással segített. E nagy szociális tevékenysége elismeréséül a Vörös Kereszt tiszteletjelvényét, a Ferenc József rendet és a 11. oszt. polgári hadi érdemkeresztet kapta. A háború u^otsó évében mint közélelmezési előadó működött nagy sikerrel és eredményekkel. A vármegyét levéltárnoki működése előtt mint árvaszéki számvevő szolgálta. Reméljük, hogy a nyugalom éveiben zavartalanul élhet irodalmi terveinek és munkásságának, ha ugyan a nyu­galomba kívánkozik és munkabírását nem állítja valamely közcél szolgálatába. — Polgárék Komáromban. Az éhenhalásra ítélt szlovenszkói színészet szomorú történeté­ből kiragadunk egy esetet. Polgár volt pozsonyi színigazgató társulatának május hó 16-án meg­tiltották a játszást. A társulat éppen Léván játszott szép anyagi és erkölcsi sikerrel. A tilalom szeptember 1-ig- tart, addig- nem kap­nak játszási engedélyt. Szóval 3 és fél hónapig minden kereset, segély nélkül kell tengődniük. Hogy az éhenhalástól megmeneküljenek, a szerencsétlen színészek néha egy-egy művész­­estét, kabarét rendeznek. Ilyet már kettőt tar­tottak Léván. Egyiket jun. 11-én, amelyet a amelyet a másnapi Kisgazda és Kisiparospárt gyűlésre már megérkezett vendégek is végig néztek. Most vasárnap és hétfőn, junius 19-én és 20 án Komáromban a Legényegyletben tar­tanak jobb sorsra érdemes színészeink ilyen miivész estét. A magyar kultúra hajótörött munkásairól van szó, kötelessége minden ma­gyarnak, hogy az estét megnézze, hogy erköl­csi és anyagi sikerrel végződjék vállalkozásuk. A legjobbat nyújtanák, ami tehetségüktől ki­telik, műsoruk változatos, nivós. Alkalmunk lesz a társulat jelenlegi primadonnáját Bogár Gizit megismernünk. Legyünk ott mindnyájan. A müvészestről az alábbi értesítést adták ki: Miivészest. Folyó hó 19-én és 20-án vasárnap és hétfőn a volt pozsonyi színtársulat elsőrendű tagjainak közreműködésével a Katolikus Legény­egylet szinházhelyiségében. Műsorra kerülnek: Cupiettek, Cabarett dalok, Szeriösz számok, Színpadi tréfák, Bohózatok. Műsor keretében; i „Szép Salamon Sára“ 1 felvonásos parasztvig­­! játék, játszák G. Bogár Gizi, Somogyi Károly, Göndör József. „Az utolsó 2 korona“ cimü ' bohózat. Játszák Göndör József, Sándor Jenő. ' Zongorán az egyes számokat Iván Sándor kíséri. . HeSyárak: zsöíye 20, támlésszék 15, zártszék : 10, erkély ülés 8, állóhely 6 korona. Jegyek : elővételben kaphatók Spitzer Sándor könyv­­’ kereskedésében. Az előadás napján a színház pénztáránál d. e, 10—12-ig, d. u. 15(3)—16(4)-ig. { Esti pánztárnyitás 19(7) órakor. Kezdete este 20'30('/29) órakor. Hétfőn az összes tagok | felléptével teljesen uj műsor. — Hiualalos órdk a pámBggi hivataloknál. j A komáromi pénzügyigazgatóságnái, a szám­vevőségnél és az adóhivatalnál a hivatalos órák folyó évi junius hó 18-ától szeptember hó 15-ig i reggel 7 órától délután 2 óráig tartatnak. Felek részére a pénztári szolgálat 8—12 óráig tart. — fi főgimnáiiámi érettségi u'tisgák szerdán j kezdődtek és holnap szombaton délben feje­­! ződnek be. Kormányrendelet folytán a hatósá­­j gok fejeit és képviselőit is meghívta a vizs­gákra a főgimnázium igazgatósága és akik ; megjelentek, egyértelemmel a legkiválóbb ered­­j ményt konstatálják készültségben, tudásban és . általános miveltségben egyaránt. A komáromi ; főgimnáziumban vizsgáztak az ipolysági beszün­tetett magyar főgimnázium tanulói is. — nyugdíjazzák a meggei magyar liszíui­­selőket. Sulacsik Béla árvaszéki kiadót és Meng Géza párkányi főszolgabírói irodatisztet, akiket felszólítottak nyugdíjazási kérésük benyújtására, nyugdíjazták. Úgy Sulacsik, mint Meng erőtel­jes és munkabíró tisztviselők, hivatali köteles­í ségeiket a legpontosabban végezték. Mind­­{ kettőnek nagy családja is van. A közigazgatási | bizottság részükre csekély nyugdijukon kívül pótlékaik után kegydijat is állapított meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom