Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-18 / 49. szám
4. oldal. »Komáromi Lapok* 1921. janius i§. azonban egy novellával ki kell egészíteni az erre vonatkozó törvényt. Végül egyhangúlag elhatározták, hogy az összes szlovák pártok támogatják azt a követelést, hogy a szlovák teljhatalmú miniszternek az állami költségvetés keretén belül külön büdzséje legyen. * A fenti hivatalos híradáshoz ezeket a megjegyzéseket füzzük: A szlovák pártok nem törődve azzal, hogy Szlovenszkóban magyarok és németek is élnek s ezek a békeszerződés és az alkotmány szerint jogokkal is bírnak, mindenható határozatot hoztak felettük. Elhatározták, hogy megkezdik a közigazgatás visszafejlesztésének nagy munkáját, megszüntetik a magasabb önrendelkezést biztositó törvényhatósági városok ezen jellegét s nagy községekké gyúrják át a r. t. városainkat. Megkezdik a „nagy megyék" létesítését s ezzel feldarabolnak összeforrott közigazgatási, gazdasági és kulturális egységeket. Megegyeztek a községi választások határidejére nézve s szeptember 25-ében állapodtak meg. Mi régen sürgetjük a választások megejtéséí s a határidővel szemben nem lehet semmi megjegyzésünk. De megütközéssel kell fogadnunk azt a tervet, mely megakarja változtatni Szlovenszkóra nézve a választási törvényt, mert a szlovák pártok egyike sem fog oly változtatásokat eszközölni, meiyek reánk nézve kedvezőek vagy igazságosak lennének és mert a törvény megváltaztatás előreláthatólag jogaink lefokozását és akaratunk szabad megnyilvánulásának megszorítását fogja jelenteni. ___ Párhuzam. A pozsonyi „Híradó“ f. év jun. 3 iki számában a Magyarországi események rovatában ezt olvastuk: „Bethlen István gróf miniszterelnök a többek között a következőket mondotta: Az uj viszonyokkal számolni kell és nem lehet elzárkózni a nemzetiségi kérdés elől és a nemzeti egyenjogúság terén a legszélsőbb határig kel! elmenni. Mindenkinek lehetővé kell tenni, hogy a legalsó foktól kezdve a legfelsőig anyanyelvén végezhesse tanulmányait. Zárt nyelvterületeken az igazságszolgáltatásnak és a közigazgatásnak is a lakosság anyanyelvén kell történnie.“ A tegnapi postával Jezsó Márton komáromi skolsky inspekior úrtól, a „Magyar l'gnitó“ cimü tanügyi közlöny felelős szerkesztőjétől pedig az alábbi rendelet érkezett: „Cis. 1558|1921. Valamennyi isk. Igazg. isksz. Elnöknek. Tudomásvétel és miheztartás végett felhívom az összes isk. fenntartóit valamint az isk. Igazgatóságainak figyelmét, hogy Miniszter ur cisló 5983. rendeletével úgy a Zprávy valamint a Vestnik tanügyi lapoknak az iskolák részére leendő elfogadását, valamint annak az isk. irattárban leendő megőrzését kötelezővé tette annál is inkább miután ezek mellé magyar fordításban a magyar kivonat is csatolva lesz. Végül figyelmeztetem, a mennyiben a hivatalom utján kiküldött fent jelzett tanügyi lapok elfogadásától vonakodnának, úgy Miniszter ur meghagyásához képest az isk. államsegélyének beszüntetését javasolnom kell. Az évi előfizetéseket az illetékes helyre kell küldenünk. Megjegyzem még, hogy az iskolák a szlovák nyelvű „Vestnik“ helyett német nyelvüt kaphatnak. Ezen rendelettel egyidejűleg a Zprávyböl két szám megküídetett, melyekben azonban egyetlen szó sincs a tanítók, iskolaszéki elnök és az iskoiaszéki tagok anyanyelvén. Felhívjuk a most megalakult Magyar Népszövetség figyelmét, mely magasztos céljai közé vette a magyar iskoláknak minden támadástól való megvédését és az e téren a magyar kultúra rovására, eddig történt jogtalan rendelkezéseknek sürgős reparációját. De talán a vérmes reményekkel megalakult szlovenszkói Általános Magyar Tanító Egyesület vezetősége is közbeléphetne és meggyőzhetné a tanügyi kormányt arról, hogy magának a tanításnak és az iskotaügynek érdeke az, hogy a legalsóbb fokú iskolai hatóságoknak is kell tudni az iskolára és tanítókra vonatkozó miniszteri rendeleteket, törvényeket. Ezért adta ki a mágyarországi iskolaügyi minisztérium a Néptanítók Lapját minden iskola anyanyelvén, még cirill betűkkel is megküldte hivatalos lapját ingyért minden népiskolának. Vágmelléki. A villfflonülipil a pofitii (Kaland az Angiidban, amely bírói Ítélettel és és egy verssel végződik.) Ki hinné, hogy a komáromi sétatéren, az Angliában, ahol közömbös sétálók, titkos és nyílt szerelmesek rójják lassúbb és szaporább lépésekkel az utakat, még komoly dolgok is történnek. Az Anglia már sokféle dolgot látott, de az alább leírandó esethez hasonló még nincs följegyezve az Anglia annáleseiben. Az Angliában még a szellő is szerelemről susog, az éjszaka fülemüléjének szerelmes szive csordultig van vággyal és bűbájos dalban önti ki érzelmeit, a falevelek szerelmesen simulnak egymáshoz, még a parányi cipőcskék alatt megzörrenő kavics is másképpen zörög, mint máshol, kint a prózai világban. A Duna csobogó habjai szerelmesen fürdenek a csillagfényben és a kis tücskök lágy muzsikája bársonyos miliőt kölcsönöz az egész estnek. A padokon öregek és fiatalok ülnek, _ mindegyik szerelmes gondolattal van teli. Az öregek lelkében a gyö- ! nyörü sejtelmes este a régi-régi ifjúkori szerelmeket varázsolja vissza, az ifjak szive a je- j lenkor szereimével van teli. Mindegyik a ked- j vesének a kezét fogja, némelyiknek parányi kis j szabályos női kéz simul a kezéhez szerelme- í sen, lágyan, némelyik csak képzeletben simo- j gatja az édes kezét, aki talán messze van, túl j az operencián ... ott lul a határon és az elér- - heíetienség sivár valósága csodákat müvei a képzelettel, egész valójában maga mellett kép- j zeli az elérhetetlent, mert az Óperenciás tengert ] könnyebb átúszni, mint a túlsó oldalra jutni. ] Még a fölsiviló mozdonyfülíyök és a föl- j zugó hajókürtök és bus melódiáknak tűnnek ; fel és egy-egy lehullott hulló csillag tüzes csó- I vája úgy tűnik fel, mintha valamit tűzzel írtak 1 volna föl az égre, rejtelmes hieroglifekként, j amelyet mi hiába akarnók megfejteni, a gon- j dolat még meg se születik, a titkos irás inár j eltűnik az ég táblájáról. Letörli a sötétség. De ime, ni csak! Nemcsak az égen van- j nak ilyen hulló csillagok, gyorsan fölcsillanó j és hirtelen eltűnő fényfoltok, hanem az Angliában | is. Óriási szentjános bogárkák ezek, amelyeket J prózai nyelven úgy hívnak, hogy villamos zseb- j lámpa. A Nádor-utca majdnem minden üzleté- i ben kaphatók és kedvenc játékai kicsiknek és ! nagyoknak. Mire igazán szükség van reá, ad- l digra már régen kiégett a folytonos próbálga- | tástől mert van ezekben a villamos zsebiám- í pákban valami ördöngösség, valami faunság, ] méfisztóság, luciferség, a gazdáját*nem hagyja nyugodni, folytonosan incselkedik, hogy próbálj ki kedves gazdám, jói világitok-e még, nem csapott-e be az elemmel az az izraelita, vagy az a gój (az szerint, hogy a tulajdonos milyen felekezetűnek vallja, vagy nem vallja magát). Erre aztán a tulajdonos folytonosan nyomkodja a gombot, a lámpa ki-kigyul. Az ilyen zseblámpa tulajdonosok aztán azzal szoktak szórakozni, hogy sötétben a szembejövők szemébe vetik a fényt, ami olyan nagy meglepetést okoz a szembejövőnek, hogy a legbájosabb pofika is elfintorodik. A szem- j bejövök persze épen nem örülnek ennek a já- ■ téknak, mert végtelenül elkápráztatja a szemet, j Ezen előzmények után térjünk rá a szó- j ban forgó eseményre. Valakinek az Angliában fél tiz órakor éj- ' jel, amikor pokol sötét volt, a szemébe világitottak. Ebből azután pofozkodás, aztán pereskedés támadt. De hát nincs igazság a földön, nem az kapta a pofont, aki szembevilágitott, hanem az adta. Szóval még az Angliában, a szerelmesek sétahelyén sincs igazság, hát akkor hol keressük. De hát álljon itt magának a panaszosnak a bíróság előtt elmondott panasza. A sértett L F. komáromi kereskedő ezeket mondotta: „Május hó 28-án este fél 10 óra tájban a komáromi sétatéren ültem feleségemmel es Ieá-i nyommal egy pádon. Mellettünk egy fiatalem- - bér és lányokból álló társaság ült, melynek tagjai az arra sétálókat folytonosan molesztálták, mindenki szemébe villanylámpával világítottak és különféle megjegyzéseket tettek. A társaság női tagjai a fiatal embereket biztatták, hogy csináljanak valami kalandot. Mikor viselkedésüket tovább nézni nem akartam, de különösen tekintettel arra, hogy fiatal leányom is velem volt, felkeltünk a pádról, hogy elmenjünk. Amint előttük elmentünk, akkor a villanylámpával a mi szemünkbe is bevilágítottak. Ekkor ezen felháboiodva, a velünk levő fiatal ember megjegyzést tett, mire Sch. H. nékem jött, mellbe lökött, teljes erejéből arcul ütött.“ Ez a sértett L. F. komáromi kereskedő panasza, melyet a bíróságnál tett. A vádlott Sch. H. szintén komáromi lakos. L. F. becsületsértés vétsége miatt feljelentette és 15-én tárgyalta az ügyet Németh Ödön járásbiró. Sch. H.-t bűnösnek mondotta ki és a pofozkodásért, mert 51 éves emberrel szemben egy fiatal ember követte el, 2 heti fogházra és 2Ü0 kor. mellékbüntetésre Ítélte. Az Ítélet végrehajtását felfüggesztették. Azt hiszik kedves olvasóink, hogy ezzel befejeződött ez ügy, óh. nem. Az sokkal mélyebo hatást gyakorolt nemcsak a két főszereplőre, hanem a mi házi poétánkra is. Amint az esetről értesült, nyakába akasztotta a lantot és az alábbi ötletes versnek adott életet. Már az est éjszakáján megszületett ez a dal, de az ítélet meghozásáig a szerkesztői fiókban várta a föltámadást. Mivel az ítélet elhangzott, hát hadd zengjen a dal is: I. Szép barna szemeiddel Vizsgálod képemet, »Mért néz rám oly haraggal?1 Csüggedten kérdezed. Ha kertben jársz, a rózsa Nevetve int feléd, A rigó néked fújja Legszebbik énekét; A nép, ha mész a korzón, Mosolyogva köszönt, Még a pap sem színlelhet Veled szembe közönyt; Csókolja vózsaarcod A szél és napsugár, Az angliai tücsök Füledbe muzsikál. No lám, amerre csak jársz, Ujong egész világ, Hogy tudnék hát galambom Haraggal nézni rád. II. »No hát, ha nem haragszik, . Fogjon s jöjjön velem Az Anglia hüsére Üdülni kedvesem.« »Minap is ott mulattam, Oly pompás este volt, Leány ott a legényért S viszont szörnyen bomolt.« »Csillagsugaras utján Rajzott sok ifjú pár, Egy zseblámpás szeméből Kibújt a fénysugár.« »Fülmilék csattogának Virágos ágakon, Pofonok csattogának Borostás arcokon.« »Eljön tehát ma vélem?« — Ezt ne kivánd babám. Van hely a Nádor utcán Több, mint az Anglián. Érted, ha úgy kívánod Éltem is eldobom, De magam kedvedért sem Verethetem pofon. i A bolseviznms alkonya. Marienbadból, ahol minden magyar újság kapható a trafikokban, küldi be egyik olvasónk egy magyarországi lapnak következő érdekes cikkét: • A bolsevizmus fölött megkondult a halálharang. S akik kongatják, maguk a diktátorok. Leninék nyíltan beismerik, hogy programijukat nem tudják megvalósítani, s a polgári technikusokhoz fordulnak, hogy mentsék meg, ami még megmenthető. Ugyanekkor Kraszin, a bolsevisták egy másik fővezére, tárgyalásokba bocsátkoztk német és angol tőkésekkel, hogy tegyék lehetővé Oroszország újjáépítését. A 111. internacionálé, mely a nemzetközi tőke halálos ellensége, s annak kiirtását irta programija élére, ugyanehhez az internacionáléhoz fordul injekcióért. Mert egyébnek nem nevezhető ez a segélykérés. Hiszen ha a nemzetközi tőke mentheti csak meg Oroszországot, akkor a bolsevizmus beisrneri saját végelgyengülését. Ez már a nyilvánvaló agónia.