Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-18 / 49. szám
feegfvetifeeitedik évfolyam.------- - 1 ; ~r‘T;i.' *rr ,17SV^ST7^-r—■TTiT ^ 43. szám Szombat^ 1921. junius 18. KOMÁROMMEGYE! KÖZLÖNY Előfizetési ár Cseh-szlovák értekben : Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Égése évre 60 k, félévre 80 K, negyedévre 15 K. Egyes szám éra t 70 fillér. Roppant tévedése zsupánnak, tanácsosainak, sőt a miniszternek is, ha azt hiszi, hogy a nyelvtörvényt azért hozta a forradalmi országgyűlés, hogy a kisebbségeket elcsehesitse. Ezt a nyelvtörvényt és végrehajtóit nem csak mi perhorreszkáljuk, hanem minden kisebbség, de ellene agitál a szlovákság nagy része is, melyet a cseh nyelvvei akarnak »kiművelni«. Azt elérhetik, hogy egyes hivatalnokok megtanulják az államnyelvet, de mondják meg nekünk és minden józan és elfogulatlan embernek, mondjuk egy angolnak vagy amerikainak, hogy a Csallóközben ml az érdeke a lakosságnak, az-e, hogy tóiul közigazgassák ügyeit, amelyet minden faluban csak a jegyző ért meg, akinek ezt teszik kötelességévé, vagy az, hogy a közigazgatás a nép nyelvén i’oiylyék tovább? Mikor ezt a szinmagyar területet megszállották, akkor azt hangoztatták, igen sokszor, hogy ennek a magyar területnek közigazgatása, iskolái és bíráskodása teljesen magyar marad. Először az iskolákat akarták elszlovákositani és ezt a la kosság, tehát a közvetlenül érdekeltek akarata ellenére foganatosítják is, azután a közigazgatásba kaplak bele és azt teszik csehszlovákká, a központban egy éve kezdték el idetelepiteni a cseh beamtereket, akik egy szót se tudnak a mi nyelvünkön, azután a bíróságra kerül a sor és már ott is az államnyelvet erőltetik a jogkereső közönségre, mely abból semmit sem ért. Eltekintve attól, hogy ez a kétnyelvűség a hatóságok munkáját megkétszerezi, következésképpen az ügyek elintézését kétszeresen hátráltatja, ami nagy joghálrármyal jár a magyar lakosságra. Ha a faluban egyedül bírja az államnyelvet az a jegyző és mivel szintén ember, meg talál majd betegedni, vagy elutazik avagy más dolga akad a falun kívül, távollétében senki sem tud egyetlen ügyet se elintézni és megtalálni, mert előttük érthetetlen nyelven vannak azok a jegyzőkönyvekbe és mutatókba feljegyezve. Hát érdeke ez a közönségnek? Kisebbségi jogaink súlyos sérelme ez és most álljanak sarkukra az összes politikai pártok, köztük a legjobban szervezett szocialista pártok is, hogy ezt a rendelkezést módosítsák De a közönség is Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYŰ LA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. fogjon össze nyelvének védelmére és mindenütt követelje annak jogait. Vasúton, postán és hivatalokban csak magyarul beszéljen, legyen gerinces és követelje, hogy Vele is ezen a nyelven beszéljenek. Mikor az adónkat beszedik, mikor a fiainkat katonának viszik, akkor nem kérdik a nyelvünket, mikor a búzánkat elrekvirálják, akkor magyarul beszélnek hozzánk. Ez a jog; amelyet igy sértegetnek, ez nem kisebbségi jog, tévedés, ez velünk született természeti jogunk. Magyar iskola, magyar közigazgatás és magyar bíráskodás legyen a hármas jelige, mely küzdelmünk címéül fog szolgálni mindaddig, mig ezekre vonatkozó jogaink elismerését ki nem vívjuk. M § Ilii Ül! llÉíi? í Komáromban, a keddi vármegyei köz| igazgatási bizottság ülésén a lévai taníelügyeiő, ; aki a párkányi járás tanügyi viszonyáról szá! molt be a bizottságnak, a 10 hónapos tanítási : idő ellen és mellett megindult vita kapcsán | azt állította, hogy a magyar falukban nem talál elegendő kultúrát, az irnakönyvön kívül a I legtöbb háznál nincs könyv s ennek oka az, i hogy a tanítási idő az iskolákban nem több 6—7 hónapnál. Csehországban a 10 hónapi tanév eredményeként minden paraszt házban ; van egy kis könyvtár. ; Erre az állításra akarunk pár megjegyzést i tenni. Ha valamelyik falusi háznál nincs mind- 1 járt egy kis kézi könyvtár, nagyon felületes szemlélő az, ha ebből azt következteti, hegy abban a házban nincs könyvszereteí, nincs kultúra iránti érzék. Ez legfeljebb csak azt jelenti, hogy nem veszik meg a könyvet, de azért szeretik a könyvet. Amig a magyarokra s mondhatjuk, az egész emberiségre szerencsétlenséget hozott háborút követő zűrzavar nem lazította meg egészen az emberek jóérzését, minden magyar faluban volt legkevesebb két-három köicsönkönyvtár. Egy a községházán, a többi az iskolákban és a különböző egyletek, kaszinók és körök helyiségeiben. Hogy ma már ezekbői ezen a területen vajmi kevés maradt meg s éppen a megszállással kapcsolatban igen sok könyvtár lett a tűz martaléka, mint a gyűlölt magyar kultúrtermének, arról ez alkalommal ne beszéljünk. Tehát a magyar falukban igen is volt bőségesen kuiiura és könyv, nem mint magántulajdon, hanem mint közkincs, közvagyon és engedjen meg a lévai tanfelügyelő ur, ez a közkincs nagyöbb kulturmunkdt eredményez, mint a csehországi falu hozzáférhetetlen magán házi könyvtárai. A magyar kölcsönkönyvtárak az egész falu tudását növelték, mig emezek csak egy család szűk körére szorulnak. Aztán mi foglalhat helyet egy falusi ház könyvtárában ? Az illető tulajdonos egyéni iz-Szeikesztöség éa kiadóhivatal: Náűor-u. 29., hová úgy n lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küJden<*5k. Kéziratokat nem adunk vissza. $?yje!enik siínáen sz rdáti és szombatos. lése szabja meg ott a könyvek irányát. S ez nem mindig kultúrát terjesztő, nem mindig erkölcsuemesitő ám ! Egy magán ember könyvtárában Nick Karter, Conan Doyle, Fantomas, és hasonló rémregények mellett a pornografikus termékek is helyet foglalhatnak, mert mindenki olyan könyvet vesz, amilyen neki tetszik. Egy magán könyvtárban összehordhat a tulajdonos minden tücsköt-bogarat, népet bolonditó, erkölcstelen, vallást, Istent kigunyoló könyvet. Tehát ne tessék azokat a csehországi falusi magánkönyvtárakat azért mindjárt olyan utolérhetetlen kulturtényezőknek tartani. A magyar falusi közkönyvtárak elérhetetlen magasságban állanak ezek felett, mert ott bizonyára csak nemesen szórakoztató, tanulságos, ismeretet terjesztő könyvek foglalnak helyet. A nemes és józan irányba való művelődés terjesztés és a tömeglélgk irányitás szempontjából sokkal üdvösebb az, ha a népnek nincs házi könyvtára, hanem a község bőven el van látva kölcsönkönyvlárakka!, amelyeknek irányítása megfelelő kezekben van. Aki csak egy kicsit ismeri a magyar falusi életet, tudja, hogy a kölcsönkönyvtárak anyagán kivü! mennyi olvasni való forog közkézen s akinek alkalma van a postai forgalomba bepillantani, tudja, hogy a magyar falukba mennyi újság, heti és napi lap jár nemcsak az intelligenciának, hanem a föld népének is. Es ahány ujságpéldány jár egy faluba, ez nem ugyanannyi olvasót jelent csak, hanem legalább is tizszerannyit, mert ilyen újság kézről-kézre jár. A falusi nép, ha városba jön, nem mulasztja el, hogy ne újságot vegyen, de nem ám egy példányban, hanem sokszor 20—30 példányt is vesz. Szóval nem fest a magyar falvak kultúrája olyan sötét színben, mint azt a lévai tanfelügyelő ur látja és amint sokan szeretnék látni. Legalább arra vall az a magyar könyvellenes irányzat, amely egyes intéző köröket áthatják. A határokon a magyar könyvet nem akarják átengedni s ha át is engedik, nagyon sok szekatúrának van kitéve az illető. Ezen az utón haladva nemcsak a falu, de a város kultúrája is csökkenni fog. No de hát ez benne van abban a titkos programban, amelyet a magyar gyűlölő elemek alkottak a mi letörésünkre. A magyar falu kultúrájának hatalmas fokmérői azok a műkedvelői előadások is, amelyek mind sűrűbben és sűrűbben észlelhetők. A falut valóságos műkedvelői láz szálta meg. A tanulni és föllépni akaró műkedvelők százával jelentkeznek egy-egy faluban úgy, hogy valósággal lehetetlen mindegyiknek szerepet adni egy darabban. Innét van aztán, hogy minél többször kell uj színdarabot elő adni, hogy mindegyik jelentkező szóhoz jusson a színpadon és öröm nézni azt a nemes versengést;, amely a szereplők között kifejlődik. Vagyis a 7—8 hónapos tanév is tud kulprodukáini. f,*!i is a 10 hónapos tanév álláspontján állunk, de azt állítjuk, hogy a földmiveléssel foglalkozó magyarság között csak