Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-08 / 46. szám
legyvenkettedik évfolyam. 46. szám* — - - -------------------------^-==7-1** ....................---ü. === Szerda^ 1921. junius 8. KOMAROMI LAPOK KOMÁROMMEOYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár Cseh-szlovák értékben : Helyben és vidékre postai szétküldéssel: ij,és* erre 60 K, félévre 30 K, negyedévre 15 K. Egyes szám árat 70 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 2ih, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Hegjelenik minden szerdán és szombaton. * A községi választás ideje közeledik, az eddigi hírek szerint szeptember végén lesz megtartva, ha ugyan a híreknek még hinnünk lehet. A kormány sok terminust tűzött ki erre, de nem azért, hogy azokat meg is tartsa. A községi választások fontosságát nem kell külön kiemelnünk. Aközségi élet összetétele az 1920. évi választás pártviszonyain alapszik, ez szülte az életképtelen, idétlen magzatokat, a mai törvényhatósági bizottságokat és községi képviseleteket, melyek nem politizálnak ugyan, de azért mégis a politikai pártokból alakították meg azokat, igy keletkezett azután a se hús, se hal természetük. A községi választásokra a politikai pártok felsorakoznak és egy-egy kis nemzetgyűlési fiók-választásra van általában kilátás, ahol eldől, kié lesz a hatalom a községekben: a szocialistáké-e vagy pedig a többi pártoké. Búr ezt nem tartjuk szerencsés megoldásnak, mégis jobb, mint a mai kinevezési rendszer. A politikai párlok ezt hatalmi kérdésnek tekintik és igy a községek játékszereivé válnak a pártoknak. Ennek balkáni mellékize el nem vitatható. A községi élet és háztartás állandósága, folyamatos volta ér ei egy nagy zökkenőhöz, amelyben esetleg meg is fenekük. A községi és általában az önkormányzati élet azt követelné, hogy azt ne politikai tartalommal tölsék meg, hanem kulturális és szociális irányba állítsák a községi önkormányzat hajóit. Közmivelödési intézmények, emberbaváti célok, népjóléti és egészségi ügyek szolgálata viszi előre a községek haladását. Egészséges és jó lakások, a gyermekvédelem, a szegényügy rendezése, okos testnevelés, könyvtárak, sportalkalmak létesítése, melyeknek alapjául az iskola szolgálhatna. Ezekből láthatjuk, hogy a községi választásokban a lakosság milyen fontos érdeke felismerni jövő haladásának feltételeit és azt garanciákhoz kötnie mennyire szükséges. Bármennyire szükséges volna a politikát teljesen kikapcsolni a választásokból, mégis azt hisszük, hogy ez a mai adott helyzetben nem lesz lehetséges. Még városokban inkább, ahol a községi élet fejlettebb, határozott célokat és irányokat követ és a pártok programmot adhatnak, amelyből a lakosság választhat. Itt Komáromban a város visszafejlesztésé szabja meg a program kereteit. A lakosságnak ezt a visszafejlődést meg kell akadályozni, ezt pedig csak úgy teheti, ha a városnak városi jellegét igyekszik fenlartani, tehát ha kulturális létesítményeit, közegészségügyi berendezését, népjóléti intézményeit tovább fejleszti Ezek összessége adja a város fogalmát és teszik a várost várossá. A mi városunk, amely ezer éves viszontagságos múltra tekinthet vissza, nem eshetik áldozatul a törvényhozás ilyen intézkedésének, mely nem számolt történelmi fejlődéssel és faji érzésekkel, hanem a falanszter rendszerének egyforma skatulyáiba kényszeríti a várost és falut egyaránt, amelynek pedig mások ez életviszonyai, kulturális igényei és lakosságának jövő berendezései. [seb támadás a szlovák nyelv elles. A „Slovák,“ Hlinka lapja írja junius 3. ; számában a következőket: „Cseh vagy szlovák irodalmi nyelv?“ Ily cimen noz a „Närodny Listy“ egy tárcacikket és ebben séríő módon rugdossa meg a szlovák nyelvet és annak képviselőit, amit a magyarok sem lettek soha. Valóságos undorral utasítjuk el magunktól a cseh sovinizmus ezen elfogult nagyzolását. Aki elolvassa ezeket a tapintatlan es visszataszító támadásokat a szlovák nemzet ellen, annak be kell ismernie, hogy ilt nem megértésre és testvéri szeretetre, hanem pokoli szeretetre íörekesznek. Kain irigységétől forr annak m nden sora, szava és gondolata minden ellen, ami szlovák. (lit szóról-szóra idézi a Cikk a Narodny Listy cikkét, melyben a cikkíró azt fejtegeti, hogy mivel úgyis egységes a nemzet — mert hiszen a szlovák nyelv a esetinek csak egy nyelvjárása és mert úgyis egész jó! megértik egymás nyelvét, csak egy irodalmi nyelvnek és pedig a cséhnek kell megmaradnia. Legfeljebb egy emberöltő időről lehet szó. Végül ajánlja, hogy a szlovák ifjúságot csak a cseh írókkal ismertessék meg, igy aztán csak azok müveit olvassák.) A Slovák szerkesztője erre a következő megjegyzést teszi: „Még húsz emberöltő is kevés! Nem adjuk meg magunkat[ Éppen a felsőiskolai ifjúság tart' össze az irodalmi nyelv védelme körül!“ A szlovák nyelv ellen a mi cseh testvéreink részéről intézett ezen támadások olvasásánál felforr bennünk a vér. Fájdalmasan kiálltjuk oda: Erravimus! Csalódtunk! (cenzúra törlése) a mi tulajdon tesivérünk tá; mad anyanyelvűnkre! „Én anyanyelvem, te fáj' dalmas anya!“ sóhajtott fel a költő a magyar uralom alatt Pedig akkor az csak félreismert nyelv volt, ma azonban, amikor az idő megfordult, a mi cseh testvéreink (cenzúra törlése) mindörökre meg akarják tagadni annak fennmaradásához való jogát! Hát erre nincs cenzúra? Minden oldalról tépnek bennünket, alig tudunk védekezni. Elveszik tőlünk hitünket, szlovák jellegünket, erkölcsünket, anyanyelvűnket! Nem, nem adjuk meg magunkat. Szlovenszkó a mienk. És Júdás, áruló, a szlovák nemzetnek gyilkosa az, aki a felszabadított Szlovenszkóban megfertőzni és beszennyezni engedi anyanyelvét, amely nyelven hallotta bölcsődatát, lanult imádkozni, amely nyelven öntötték ki őseink örömeiket és bánatukat és megőrizték a nemzetet az elpusztulástól. Hitünket, szlovák jellegünket, anyanyelvűnket, szülőföldünket életre- halálra fogjuk védeni. Isten velünk van és győzni fogunk.“ * íme, a cseh türelmetlenség ellen nem csak mi magyarok panaszkodunk. A szlovákság is érzi ennek a fojtogaíását nemcsak az irodalomban, hanem minden téren. A cseh nacionalizmus előőrsei gondosan el vannak helyezkedve egész Szlovenszkóban. Ami a Narodny Listy fejtegetéseit illeti, azok nem mai keletűek. A cseh tudományos irodalomban negyedszázad óta állandóan kisért a nyelv egyesítés gondolata, abból a feltevésből indulva ki, hogy a tót nyelv a csehnek csak egy nyelvjárása. Filológusok számtalanszor kimutatták ennek az álláspontnak a teljes tarthatatlanságát. A cseh és tót népfaj eredete közös és a nagy szarmata síkságon egymás mellett iaktak, azonban évszázadok óta, talán évezredek óta szétváltak. Nyelvük közt annyi kapcsolat sincsen, mint a német és a holland nyelv között, mely szintén azonos nyelvcsaládhoz tartozik. A tót nyelvnek önálló irodalma van, a tót nemzetnek önálló politikai története, mely a csehekkel semmi kapcsolatban nincsen. Ezért nem lehet köztük irodalmi egység, sőt a politikai egység gondolata sem hatolhat a faji élet s a népiélek mélységeibe. Mindenesetre legkényelmesebb volna az unió akképpen, hogy a szlovákság áldozatul hozza nyelvét és irodalmát, a szertelenre nőtt cseh étvágy azonban erre sokáig várhat. Öntudatos nép erre sohasem képes Mi teljesen megértjük a szlovák nép feljajdulását, mikor nyelvéről, irodalmáról, szóval legdrágább hagyományairól van szó, melyek egy népet nemzetté tesznek. Palkovich gutái esperes kontra Medveczky egyházügyi kormányelőadó. Palkovich Viktor gutái esperesplébánosnak Medveczky Károly egyházügyi kormányelőadó ellen rágalmazás miatt megindított perében szombaton, f. hó 4 én mondott ítéletet a pozsonyi törvényszék. A per előzményei a következők: 1919. novemberében a magyar nemzetiségű róm. kát. papság Pozsonyban gyűlést tartott, melyen foglalkozott az őt ért sérelmekkel. Palkovich esperes emlékiratba foglalta a sérelmeket, hogy felterjesszék a nagyszombati érseki helyetteshez. A „Sérelmeink“ cimü memorandum később nyomtatásban is megjelent.
