Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-01 / 44. szám
1921. junius 1. «Komáromi Lapok« 3. oldal. érdeklődést kivéve azt, amelyben a zsupán egy vármegyei alap létesítését jelenti be a kiosztásra kerülő rum hasznából. Ez az alap 180000 K-t tesz ki és a közgyűlés felhatalmazta a zsupánt az ebből való korlátlan utalványozásra. Az urnapi körmenet hullámai. A komáromi katolikusok tiltakozása, — A rendőrség megtiltotta a magyar szinü régi szalagoknak a zászlókon való alkalmazását. — A vasárnapi körmenetet nem tartotta meg a katolikus egyház. Lapunk múlt számában megemlékeztünk arról a botrányról, melybe kis híja bele nem fűlt az urnapi körmenet, Komárom lakosságának ez évszázados múltra visszatekintő szép hagyománya. Nemcsak a katolikus lakosság ezrei, de az egész város közönsége felháborodott az államrendőrség tapintatlan fellépésén, mellyel a vallás egyik ténykedésének szabad gyakorlata elé gördített gátat és a vallásháboritás tényét követte el. mellyel az emberek legszentebb érzéseibe gázolt bele. Nevetséges beszéd és beállítás az, amelyet az állami rendőrség hangoztatott. Még a kis gyermek is mosolyog azon, hogy itt tüntetés lett volna, ez nem komoly emberek közé való tárgyalási mód. Ez a tüntetés évszázadok óta folyik. A múlt évben is rajta voltak a magyar szinü szalagok a céhek zászlain és nem sértették senkinek nemzeti önérzetét, de voltak cseh és szlovák szinü szalagok is, ezen se ütközött meg senki, mert a templomi zászló megszentelt kegyeleti tárgy és a templom, a vallás nem arra való, hogy politikával foglalkozzék. A komáromi katolikusok ezeket a zászlókat kegyeletes érzésekkel őrzik és veszik körül a maguk régiségében és állapotában évek hossu sora óta. Miért kellett ezt a kegyeletes érzést megzavarni most, mi haszon háramlóit ebből az államra? Volt itt valaha tüntetés magyar színekkel egyházi körmeneten? Erre feleljenek a botrány előidézői. De erre felelni nem tudnak. A békés és szelíd komáromi népet ez az eljárás a végletekig felizgatta, úgy, hogy az egyházközség elöljárósága a várható összeütközés elől kitért és a lakosság izzó hangulatára való tekintettel a vasárnapi körmenetet nem tartotta meg. Elismerés illeti ezért az egyházközség vezetőségét. A komáromi katolikus egyházközség részéről szombaton délben Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő vezetése alatt küldöttség jelent meg dr. Folkman István zsupán előtt. A képviselő bemutatva a küldöttséget, körvonalazta jövetelének céljait és egyúttal kilátásba helyezte, hogy, ha a panasz meghallgatásra nem talál, a nemzetgyűlésen teszi szóvá a vallás szabad gyakorlatán esett súlyos sérelmet. Az egyházközség részéről dr. Alapi Gyula elnök jelentette be ünnepélyes tiltakozását és óvását a tízezernél. több komáromi katolikus nevében az államrendőrség eljárása ellen, mely mélyen sérti a katolikus egyházat. Ennek részéről a legteljesebb lojalitásról győződhetett meg a zsupán, akit a körmenetet megelőző napon egy magyar szinü zászlónak a körmenetben való kivitele ügyében megkérdeztek és ezt a zsupán kívánságára a templomban hagyták. A szalagokra nem gondolt senki, azok oly természetes tartozékai a zászlóknak, melyeket évtizedek óta diszitenek. A tüntetés szándékának még a látszata is ki van zárva. Kéri a rendőrség e tárgyban hozott eltiltó határozatának feloldását. (Ez egy 1874. évi magyar belügyminiszteri rendeletén alapul. A szlovák miniszter az idegen színek eltiltása tárgyában még nem intézkedett. A kisebbségi színek használata még kormányzati utón nincsen rendezve. Szerk.) A zsupán válaszában teljesen elutasító álláspontra helyezkedett, aminek nyomán izgatott vita támadt, de eredményre nem vezetett. Nem tudjuk ellenőrizni, de hihetetlennek tartjuk az elterjedt hirt, ami a város felháborodását még inkább fokozta, hogy a katolikus közélet vezető tagjait és a város köztiszteletben álló polgárait ez ügyben internálással fenyeget ték meg. Ha ez igaz, úgy mindenki elitéli a hatalomnak e fellépését, amire itt senki okot nem adott, mert a rendet a po!gárság nem zavarta meg. Jogi abszurditása is napnál világosabb, mert a céhzászlók felett, azok diszitéséről, kiviteléről csakis az ipartársuiátok tagjai rendelkeznek, melyek azoknak kizárólagos tulajdonai és a templom csak helyet ad a felszentelt egyházi tárgyaknak. Ebből az esetből a megértés politikájának óriási szirtjei merednek elénk. A mi érzéseink, a mi hagyományaink, úgy látszik teljesen közömbösek a hatalom birtokosai előtt. Ez a politika,- a könyörtelen, föltétien megadást hirdető politika egészséges gyümölcsöket nem teremhet. fi liámi teiii fölüli hétfőn tartott választmányi ülése, tárgyalta a pozsonyi vezérpénzügyigazgatóságnak a III. oszt. keresetadó tárgyában a pénzügyminisztériumhoz tett testületi felterjesztésre a napokban leérkezett válaszát. A testület a felterjesztésében rámutatott az egyenlő teherviselés elvébe ütköző azon sérelemre, hogy mig városunkban a szlovák területen érvényesnek tekintett elavult magyar törvény alapján 10Vo-kal vettetett ki kíméletlen súlyossággal, eddig nem hallott magasságban a Hí. oszt. kereseti adó, addig Cseh-, Morvaországban és Sziléziában ez adónemhez a csaknem ötszörié alacsonyabb 2— 2Vü%-os kulcs vétetik alkalmazásba s azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a komáromi adókivető bizottság által alkalmazott 10 '/„ os kulcs 2— 2V2°Vra leszállitíassék s a város őrületén már kivetett III. oszt. keresefadó üy értelemben leendő revízió alá vétele elrendeltessék. A pozsonyi vezérpénzügyigazgatóság leirata vitatja a felirat állításainak helyességét s kijelenti, hogy semmikép sem állja meg helyét a beadványban foglalt azon állítás, hogy Csehországban a keresetadó a vállalat jövedelmének csupán 2—2Va%i át teszi ki, mégis végered-rnényben megállapítja, hogy egészben véve a keresetadó nagysága — amennyiben előtte ismeretes — a tényleg elért nyereség 2"/0—5°'0-a között váltakozik, aszerint, hogy a vállalat milyen nagyságban, milyen tőkével vagy milyen más feltételek melleit vezettetik. Elismeri a leirat, hogy eddig sohasem a tényleges nyereség, hanem ennek mindig csak egy elenyésző töredéke vétetett alapú! az adó kivetésénél. A magyar kormány — mondja a leirat — persze nem igyekezett, különösen Szlovenszkón az adót a törvényes méretekben kivetni s tette ezt részint politikai okokból, részint pedig azon oknál fogva, hogy nem volt rá szüksége, mert a közös kiadá-okhoz a magyar állam csak egy harmaddal járult hozzá, a csehek pedig kétharmaddal. Minthogy azonban a köztársaságnak tetemes pénzre van szüksége, úgy függetlenségének biztosítására, mint a személyes szabadság és egyesek vagyonának oltalmára és sok más állami kötelezettségek teljesítésére, szükséges, hogy egységes adók behozataláig az adók azon törvények alapján Írassanak elő, melyek az egyes tartományokban ez idő szerint még jogérvénnyel bírnak. Figyelmeztet a leirat arra, hogy amennyiben az adóügyi bizottság egyes adófizetőknek aránytalanul magas adót irt volna elő, úgy azok jogosultak az előírás ellen panaszszil élni, mely panasz az adózó vagy meg- i hatalmazottja által a pánzügyigazgatőságnál nyújtandó be. Utasittattak az összes pénzügyigazgatóságok oly iránybani intézkedésre, hogy j a III. oszt. kercsetadó ne vettessék ki a tör' vény teljes szigorával, hanem járjanak el mérsékelten, a már benyújtott panaszok pedig újból lelkiismeretesen felülvizsgáltassanak s igy hozassék meg a döntés, hogy az adókivetés az összesekre nézve aránylagosan és igazságosan történjék. Mivel azonban az adókivetés a városban már december és január hó folyamán megtörtént s igy a város dolgozó polgársága orvoslást csak az esetben nyert volna, ha felirati kérelméhez képest a keresetadó kivetés revízió alá vétetik, mert a rendeletben az adókivetésnél utasításul adott mérséklet és kímélet, melyet a testület még decemberben kért a teljhatalmú miniszternek átnyújtott memorandumban, már elkésett s végre nem hajtható orvoslás, a testület választmánya elhatározta, hogy az adókivetés által szenvedett sérelmek enyhítése, illetve a rendelet végrehajtási módjának megállapítása céljából a pénzügyigazgátósághoz fordul s egyben a Kereskedők Orsz. Szövetségével is érintkezésbe lép. Ugyancsak a Szövetséggel fog tárgyalni a választmány a kormány azon rendelkezése tekintetében elfoglalandó álláspontot illetőleg, mely szerint a telefon-előfizetők minden főállomás után 4000 kor., minden mellékállomás után 2000 kor. és minden főállomás után, mely az interurban forgalomban is részt kíván venni, még 2000 kor. beruházási kölcsön jegyzésére köíeleztettek. A választmány végül felhívja a testület azon tagjait, akiknek útlevélre van szükségük, hogy e kérelmeiket junius hó 10 ikéig a testületi irodában a hivatalos órák alatt jelentsék be. EáiÉy János megválasztása Mai HgakM. Tegnap tartotta Komáromvármegye törvényhatósága dr. Czobor Imre főispán elnöklete alatt rendes közgyűlését, melynek legérdekesebb tárgya a tatai főszolgabírói állás betöltése volt, mely nagy port vert fel és élénken foglalkoztatta a dunántúli közvéleményen kivül a miénket is. A választás eredményeként körülbelül bizonyosra volt vehető Dávidházy János megválasztása Kubinyi Györggyel szemben, aki a főszolgabírói állást ideiglenesen betöltötte. A megyei összes kisgazdák Dávidházy táborában voltak és Kubinyinak a földbirtokosok és a papság körében akadtak hívei. A szavazás ezt igazolta is, amennyiben Dávidházy János 62 szavazatával szemben 43 esett Kubinyira és igy Dávidházy 19 szótöbbséggel a tatai járási főszolgabirája lett. Dávidházy János letette a hivatali esküt és viharos tetszés mellett tartotta meg székfoglaló beszédét, ma pedig elfoglalja hivatalát. Dávidházy győzelme az ideát élő magyarságban a legnagyobb örömet keltette, mert a vármegye egyik legkiválóbb tisztviselőjének és izig vérig való magyar embernek ismerte mindenki. Isii item pi MmM liléi. — A párkányi főszolgabírói hivataltól. — Múlt számunkban adtunk hirt három központi alkalmazott elbocsátásáról, most arról értesülünk, hogy három magyar alkalmazottat a párkányi főszolgabírói hivataltól is szélnek eresztettek, ezek: Meng Géza irodatiszt, több gyermekes családapa, Sturm Teréz és Dejcző Róza gépirónők, akiknek helyeit cseh és szlovák alkalmazottakkal töltötték be. A magyar alkalmazottak igy szép csendesen elolvadnak és a közönség egyszer csak azon veszi magát észre, hogy a közigazgatásban hírmondónak sem marad magyar tisztviselő. A szlovákositásnak tipikus folyamata van itt, melyben benne élünk e szinmagyar teiületen. Községi jegyzők panaszkodnak, hogy szlovák és cseh rendeleteket kapnak, melyeket persze nem értenek meg. Ezekben a falvakban természetesen senki sem ért tótul, a jegyző sem, de igy akarják a tót nyelvet is terjeszteni. Itt a megyei közigazgatásban az uj alkalmazottak közül alig tud egy vagy kettő magyarul. Ügyes-bajos fél csak tolmács utján érintkezhetik a hivatalban. Ezt nevezik kisebbségi jognak e demokratikus államban. Túlkapások, Kaptuk az alábbi panaszos levelet: Igen tisztelt Szerkesztő ur! Tegnap a Nádor-utcán mentem, figyelmessé lettem, hogy két rendőr Politzer Mór kirakatában nagyon vizsgál valamit és bennünket, magyarokat az ismert becéző nevekkel illetnek. Egyik bement és kihívta Politzert és felhívta, hogy a tüntető magyar színeket vegye be. Politzer a legnagyobb tmeglepeiés hangján kérdezte, melyik az. Rámuiattak egy kis gyermekhatisnyára. Politzer egész nyugodtan előadta, hogy ezeket a harisnyákat 8 nap előtt kapta Prágából, több tucatot, egyik bordűrje sárga piros kék, a másik piros fehér zöld, a harmadik zöld fehér piros. A rendőrök azt mondották, az mindegy, a harisnyát rögtön be vegye, mert különben ennek becsukás lesz a vége. Ezt végig hallgatta több munkás asszony, egyik előadta elkeseredve, hogy mennyire zaklatják őket is; 29-én vasárnap, bement hozzá egy cseh rendőr és goromba szavakkal köve-
