Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-06-01 / 44. szám

2. oldal._________________________________ ,, Komáromi Lapok*

megszüntetését követeli, a naggyülés lelkes helyesléssel tette magáévá.

Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő a határozati javaslatot azzal kéri kibővíteni, hogy a földbirtok reformmal kapcsolatban a magyarlakta vidéken kizárólag magyar földmunkások részesülhessenek földbirtokban.

Jaross Andor (K.. Csehi) a kerületi munkásbiztositó pénztárnak kettéválasztása mellett foglalt állást és erőteljes szavakkal ostorozta azt a tarthatatlan rendszert, mely jelenleg fennáll és amely mellett a mezőgazdaság súlyos terhekkel van kényszerítve arra, hogy a munkásbiztosító pénztár tagja legyen. Nem tartja célszerűnek azt az intézményt sem a munkásra sem a munkaadóra nézve és a mellett foglal állást, hogy a gazdatársadalom és a kisiparos osztály tagadja meg a járulékok fizetését, a kivetéseket felebbezze meg és a végrehajtások felfüggesztését kérje.

Ezután Varjassy Géza, A Kisgazda és Kisiparos párt komáromi körzetének elnöke emelkedett szólásra és magvas előadásban vázolta a háború után bekövetkezett és a mezőgazdasági termelést létében megtámadó jelszavas gazdasági politikát és azt a nagy veszedelmet, mely előállott akkor, amikor a gazda és munkás békés egyetértése terrorisztikus eszközökkel lön megzavarva. A jó viszony megzavarásának legfőbb oka a kollektív-szerződésekben rejlik. Kijelenti azt, hogy a gazdatársadalom nem oka annak, hogy a meglévő és még a háború alatt is a munkás jó ellátása nyomán fakadó békés viszony annyira meg lett zavarva, hogy ma katasztrófálisan fenyegeti a termelés érdekeit. Elismeri a munkásság szervezkedésének jogosságát addig a határig, atnig nem ragadtatja magát erőszakosságokra. A gazda megadja a munkásnak, amire képes, de nem kivanhatja senki, hogy a gazda az utolsó falatot is kivegye szájából és a munkabéreken tönkre menjen. Az érvényben levő törvények paragrafusaival mutat rá arra, hogy a kollektív-szerződésnek rendeleti utón való életbeléptetése minden törvényes alapot nélkülöz, hogy a paritásos bizottságok felállításának semmiféle jogalapja nincsen és leszögezi azt az álláspontot, hogy a munkásszerződés teljesen magánjogi természetű ügylet. Igazságtalannak tartja a kollektív-szerződést azért is, mert az egész országra a különféle viszonyok mérlegelése nélkül egyenlő béreket állapit meg és kimutatja azt, hogy a kollektívszerződés nem számol a birtok teherbírásával, holott ezt a számítási faktort még az adókivetésnél is figyelembe veszik. De igazságtalan a munkásra nézve is a kollektív-szerződés, mert egyenlő elbánást biztosit a dolgos és henye munkás részére. Azután rátért a kollektiv-szerződés azon intézkedésére, mely a munkaidő szabályozására vonatkozik. Világos példákkal mutatja be, hogy a munkás aránylag kevesebbet dolgozik, ha a nyári időszakban reggeltől napestig végzi munkáját, mintha télen és nyáron egyforma munkaidő állapittatik meg részére. Zajos helyesléssel találkozott azon kijelentése, hogy a munkaidő tekintetében hajlandó kollektív-szerződést kötni, de csak akkor ha a kollektiv-szerződést az Úristen is kötelezőnek vállalja magára nézve és ha eső, szél és fagy szintén a kollektív-szerződés szerint fognak igazodni. Lehetetlen intézkedés az, amely a felmondások tekintetében megköti a gazda kezét, de ez egyúttal sérelmes a munkásokra ts. Szólt a mezőgazdasági sztrájkok jelentőségéről és keményen bírálta a szerződéseknek a fizetésekre vonatkozó részét. Szembe szállott azzal az állítással, hogy a gazda végnélkül fizethet, mert a gazda értékei emelkedtek és érdekes számszerű adatokkal mutatta ki ez állítás tarthatatlanságát. A mai helyzetből csak a háborús gazdálkodás által teremtett bürokratikus bilincsek lerázása utján lehet kiutat találni és a jogrend és magántulajdon szentségének legteljesebb biztosítása által. (Zajos helyeslés és éljenzés.)

Málcomes Béla a tulajdonjogot sértő kormányzati irányzat ellen foglalt állást és erősen kifogásolta azt, hogy ez az irányzat elősegítse a kommunizmus útját. Követeli, hogy a kormányzat hagyjon fel addigi szélkakas politikával és megalkuvást nem tűrő magatartást tanúsítson a magántulajdont támadó áramlatokkal szemben, követelte a kommunista szervezetek föloszlatását, a kommunista sajtó féktelen izgatásának megszüntetését és a kommunista

emigránsok által szerkesztett bécsi magyar lapok kitiltását, mert ezek támogatásával a kormány úgy sem fogja egy magyar leikéből sem a nemzeti érzéseket kiölni, de a gazdasági életet aláásó áilamfelforgatókat nevel olyanokból, kik sohasem voltak magyarok. Szólt a gazdákra nehezedő gazdasági és adóterhektől és e tekintetben több lelkesen fogadott követelést állított fel. A szocializmust nemes értelmében meg lehet érteni, de a iudatlan tömegek élén álló demagógok által hirdetett szocializmust nem fogjuk követni soha. (Nagy éljenzés.) Beszédét ezzel fejezte be: Hála istennek, hogy magyarok vagyunk, mert anyagilag el lehet bukni, de akinek becsülete van, az nem bukik el soha. (Óriási tetszés.)

Fodor Jenő, a Gömör-Nógrádi Gazdasági Egyesület igazgatója felszólalásában azt a két kérdést tisztázta, hogy a gazdatársadalmi szervezkedésnél tekintettel kell-e lenni a nemzetiségi viszonyokra és hogy a politikai pártokkal együtt, vagy azoktól elKülönitve kell-e felépíteni a gazdasági szervezettséget. Felszólalása általános tetszés mellett oda konkludál, hogy a gazdasági szervezkedésnek nemzeti alapon kel! nyugodnia és hogy azt a politikai pártoktól elkülönítve kell kiépíteni. Vázolta a gazdasági szervezkedés szükségességét és indítványára a nagygyűlés egyértelmű lelkesedéssel kimondotta, hogy megalakhja a Szlovenszkói és Ruszinszkói Gazdák Szövetségét és az alapszabálytervezet ismertetése és elfogadása után a nagygyűlés szűnni nem akaró tapsai és éljenzései mellett választotta meg Szent-lvány József nemzetgyűlési képviselőt, az Országos Magyar Kisgazda Földmives és Kisiparos Párt elnökét a Szövetség elnökévé.

A naggyülés feszült figyelemmel és várakozással tekintett a szónoki emelvény felé, melyről Szent-lvány József megható szavakkal mondott köszönetét a megnyilvánult bizalomért. Az elnöki tisztséget elfogadja és Ígéri, hogy múltja tapaszia atainak közreadásával fogja szolgálni a nagy célt, hogy az a gazdatársadalom, mely az üldözések következtében pusztulásra van kárhoztatva, kiemeletssék a mocsár- j bői és visszanyerje erejét. Ma- sokat beszélnek j az emberek pártok és csoportok szervezkedésről, ma több politikai párt alakit gazdasági szervezeteket. Ezek között számtalan van olyan, mely hódítani kiván csupán, de amelynek valódi célja az, hogy a gazdákat tönkretegye. Meg kelj találni a politikai pártokat is, de a gazdatársadalom nagy érdekei nem szolgálhatnak pártérdekeket. A pártok máról-holnapra megváltozhatnak politikai tekintetben, a pártok nem örök időre létesülő szervezetek, holott a gazdaközönségnek örök időkre érvényes szervezetekre van szüksége. Szervezkedésünk hasonló egy hadsereghez — mondotta — hiszen a harcra, a küzdelemre szervezkedünk, éppen azért szükséges, hogy legyenek vezérek, de meg kell lenni a feltétlen fegyelemnek is. Az egyesek érdekeit alá kell rendelni az összeség érdekeinek az ellenállásban és a harcban az egyesek talán elpusztulnak, de a nagy egésznek a gazdatársadaiom ügyét előre viszik. Hangoztatja, hogy szabadságot kell követelni. A magyar föld munkása, a magyar gazda, csak szabadság mellett lesz boldog. Nekünk önmagunknak kell megmentenünk szabadságunkat. Ha nincs egységes szervezet, ha nincsenek saját tőkeerős hitelszövetkezeteink, akkor nem állhatunk a saját lábunkon. Aki belép a szervezetbe, vegye magára a terheket is. Beszéde végén utalt arra az öntudatos büszkeségre, mellyel a gazda a legkisebb terjedelmű földjén is nagynak és hatalmasnak érzi magát, hogy a gazda sohasem veszi ki az ekét barázdájából, sohasem sztrájkol és mai helyzetének oka főleg abban rejlik, hogy ezt az erőt nem tudják a gazdában megbecsülni.

A mélyen szántó, gondolatokban gazdag beszéd után, melyet sűrűén szakított félbe a helyeslés moraja és lelkes tetszéssel találkozott Szent-lvány a Szövetség ügyvezető elnökéül, Szilassy Bélát, a Gömör Nógrádi Gazdasági Egylet alelnökét hozta javaslatba és ehhez a naggyülés egyhangú, lelkes helyesléssel járult hozzá.

Az ideiglenes tisztikar megválasztása és a végrehajtó-bizottság megszervezése után rendkívül kedves és megindító jelenet következett. Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő a Magyar Kisgazda és Kisiparospártnak első, zöld

1921. Junius 1.

selyem zászlaját vette kezébe és rövid, de meleg érzésektől átitatott szavakban nyújtotta át Szent- Iványnak. Átadjuk e zászlót — úgymond — e zászlót a Te kezedbe azzal, hogy szerezd meg reá azt, ami megilleti, de még hiányzik róla: a babért. Szent Iványi megható szavak kíséretében vette át a zászlót fogadva, hogy azt becsülettel viszi és emeli magasra és szeplő nélkül adja vissza átadóinak, a gazdatársadalomnak.

Végül Füssy Kálmán a magyar hölgyeket aposztrofálja és arra buzdítja őket, hogy gyermekeikbe a magyar szellemet oltsák be és ebben neveljék őket, hogy ez a föld mely ma a miénk, minden időkre magyar maradjon.

Jaross Vilmos, a nagygyűlés elnöke ezután meleg szavakkal mond köszönetét a gazdák impozáns megjelenéséért, őket összetartásra buzdítja és a Gazda Szövetség ügyének felkarolását lelkűkre kötve a gyűlést berekesztette.

Hatalmas tömegek lepték el ezután Komárom csendes utcáit és a gazdák társasebádre gyűltek össze. '

A délutáni órákban a gazdasági titkárok gyűlése volt napirenden, hol a Szövetség megválasztott végrehajtó bizottságának jelenlevő tagjai is résztvettek és a további teendőket beszélték meg, A kisgazdák ezrei a délutáni órákban e rendes és különvonatokon oszlottak szét és tértek vissza egy emelkedett nap szép emlékeivel otthonukba.

HM Éilti ills.

Avagy a magyar árva pénzek elhelyezése.

Igen érdekes vita.

Hétfőn, május 30-án rendkívüli közgyűlésére hívta meg a zsupán a közigazgatási bizottság tagjait. A beavatatlanok végigböngészve a 24 pontból álió tárgysort, nem tudtak egy pontot sem felfedezni abban, ami a sürgősséget megoldotía volna. Csupa kisbiró és utkaparó fizetés emelés, községi vagyon bérbeadás, gyógydij, költségvetés, csupa sablon. A legvégén húzódott meg egy kis szende bárányka: az árvaszék előterjesztése a gyámpénztár időlegesen feleslegessé váló pénzkészletének elhelyezése tárgyában, e kis ártatlan nyulacska a bokorból kiugorva farkasfogait mutogatta.

Czike Imre előadó a tárgysor ez utolsó pontját referálta elsőnek. A legnagyobb meglepetésre az előadói javalat oda lyukad ki, hogy a 971000 K-ra tehát közel egy millió koronára rugó takarékbetétet a komáromi pénzintézeteknek a Komáromi Első Takarékpénztárnak, a Komáromvidéki Takarékpénztárnak és a Komáromi Koronabanknak mondják fel, azok fizessék be az állami adóhiv atalba és ezt az uj betétekkel együtt helyezze el a Slovenska Banka komáromi fiókjába.

A tárgyhoz a zsupán csak azokat a bizottsági tagokat engedte hozzászólni, akik egyik intézetnél sincsenek érdekelve.

Dr. Mohácsy János ezen kijelentés után azonnal visszavonja a Dunántúli Református Takarékpénztár ajánlatát és magát érdektelennek jelentve ki, hatalmas érveléssel izekre szedi szét az előadói javaslatot. Tiltakozik az ellen, hogy az árvák pénzét is nemzetiségi szempontok szerint helyezzék el. Ebben a készpénzben a túloldali árvák pénze is benne van s igy a határozat már ebből az okból sem állhatna meg. A helyi pénzintézetek a legnagyobb garanciát nyújthatják, mert jelzálogi biztosítékot is ajánlhatnak fel.

A Slovenska Banka itt még teljesen ismeretlen és az előadói javaslat nincs kellően megokolva. Elleninditványt nyújt be a helyi bankokkal való tárgyalás céljából. Ezt négy szavazattal három hivatalos szavazattal szemben elfogadta a közgyűlés.

A közönség legnagyobb elismerésére méltó I dr. Mohácsy János közérdekű állásfoglalása.

A tárgysor többi pontjai alig keltettek