Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-20 / 32. szám
[elfedik évfoSyam. 32. ezám. Szerdai 1921. Április 20. LAPOS KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY EíctUetési ár Ceet>i-B*Iováfc értékbc-u: Helyien és vicékre posta! szétküldéssel: SEgisx évre CQ K, félévre 2? K, negyedévre 15 K. Egyes szám árai 70 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARMY*Y JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u, 23.. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előGzetési és hirdetési dijak stb. küldendői. Kéziratokat nein adunk vissza. Meojelanik minden szerdán és szombatén. I líraion itlé vezet a földmunkások általános sztrájkja, azt nem nehéz megállapítani, hiszen nyilvánvaló, a vak is látja, hogy a baloldali szocialisták, helyesebben komunislák rendezik, a jobboldaliak ebben részt nem vesznek. A földmunkások komunizmusa abban különbözik a kollektiv elméa1$f üzem szocializálásától, hogy azok a főidet a maguk részére akarják kártalanítás nélkül kisajátítani. Ez a vég cél. Ennek elérésére szolgálnak a sztrájkok, melyek a termelést akadályozzák és teszik lehetetlenné és ha az aratás idején következik be, azt meg is semmisíthetik. Jól tudjuk, hogy minden jogos bérmozgalom, mely azt célozza, bogy a munkásnak emberi és kulturális igényei ki legyenek elégítve, rokonszenves a demokratikus felfogású ember előtt. Ha a bérmozgalcm nem kenyérharc, tehát a munka jogainak elismerése, hanem hatalmi kérdés, vagy egyszerűen politikai sakkjátszma, a demokrácia rokonszenve elfordul tőle, mert elvégre a demokratikus felfogás a munka szabadságán alapszik és kikényszeritett sztrájkok a terror eszközeivel indulnak meg és a terror eszközeivel dolgoznak. Ez a mostani sztrájk a bérmozgalom szelíd bárány külsejét öltötte magára, de ha jobban szemügyre vesszük, a báránynak farkasfogai vannak. Nagyon jól tudja azt mindenki: hogy a földmunkások béremelkedése az utóbbi években több száz százalékkal emelkedett, a gazdaságok megterhelése körülbelül elérte a teherbírás maximumát és azok a reájuk nehezedő óriási közterheknél fogva megszűntek jövedelmet hajtani tulajdonosaiknak. E mellet a mezőgazdasági árak lezuhantak, általános olcsóbbodás állott be a megélhetési, fogyasztási cikkekben, csak az ipari cikkek ára nem tart ezzel lépést. A mezőgazdasági munkás megélhetése aránytalanul jobb az ipari munkásénál és a szellemi munkásénál, is. Ez a sztrájk tehát hatalmi kérdés, politikai sakkhuzás. Vizsgáljuk meg azonban ennek politikai oldalát behatóbban. Mivel ez a a sztrájk általánosnak indul, a termelést megakasztja és a tömegek megélhetését teszi problematikussá, ebbői nagy zavarok támadnak, aminek nem is titkolt célja az általános forradalom felkeltése. Ez a mozgalom tehát nemcsak nem jogosult, de egyszerűen államellenes. Ha a gazdasági munkás a birtokos reábizott állatait nem eteli, nem a birtokosnak okoz kárt, hanem az államnak, mert a birtok, annak felszerelése, állatai és termése végeredményükben az állam fenntartója, jövedelmezősége jelentékeny százalékát az államnak adja át adók és szolgáltatások címén, munkáskezeket foglalkoztat, családok megélhetését biztosítja. Minden kár, mely a gazdaságok menetét bénilja meg, az államot éri végeredményben, az összlakosságot, mely az államot alkotja. Ezek a támadások a magánvagyon ellen, tulajdonkép, az állam vagyona ellen irányulnak, hiszen egy állam virágzása, hitelképessége, pénzügyi helyzete függ a termelés tényezőitől, első sorban a gazdaságoktól, melyek igy az állam vagyonát képezik Ennek a felismerése kell, hogy a kormányt irányítsa ebben a kérdésben, úgy tudjuk, hogy a kormány erőteljes lépésre van elhatározva a gazdasági sztrájkkal szemben Ez a sztrájk azonban múló jelentőségű, mert általános aligha lesz vés nem számíthat a széles tömegek rokonszenvére, mert nincs benne morális igazság, a jogos mozgalmak fűtő- és hajtó ereje. A kormány állandóan csak a munkásokkal tanácskozott és értekezett, kollektiv szerződéseket állapított meg az érdekelt gazdák tudaios mellőzésével, sőt terrorizálásával. A kormányzatban valami hihetetlenül kiforratlan és éretlen felfogás kapott lábra, megismerhet len teoretizmus jellemzi kiadóit rendeleteiket, amely szociális köntösben van öltöztetve. A kormány mindenkor a mezőgazdasági üzemek tulajdonosai eilen foglal állást és az alkalmazottakat védte velük szemben. Erről a politikáról is fogunk bővebben beszélni alkalom adtán. A kormány a munkást játszotta ki ütőkártyával a birtokossal szemben A választásokon minden politikai párttal szemben a szocialistákat támogatta a hatalom minden rendelkezésére álló eszközeivel Ez a vetés most kezd kalászba zökkenni és megérleli a komunizmus gyümölcseit. A kormány felidézte a rossz szellemeket és elfelejtette a varázsigéket, amellyel azokat visszaparancsolhatná. Kétségtelenül nem örvendetes dolog a külföld, főleg szomszédainkkal szemben a komunizmusnak ez az erőteljesebb megnyilatkozása, melyet félhivatalos nyilatkozatok koránt sem tudnak meggyengiteni. A közmondás igaznak bizonyul a kormánnyal szemben: aki szelet vet, vihart arat. Mi sok vihart láttunk, de a viharok ha kitombolták magukat, bár károkat is okoztak, mégis rendszerint megádnak. Á gazdasági sztrájk. Április 15-én pénteken kezdődött. — Nem volt általános. — A felbujtókat letartóztatták. — A gazdasági munkások egyezkedni és dolgozni akarnak. A most folyó gazdasági sztrájkot a szocialista párt baloldali (kommunista) szárnya tervezte és készítette elő, mely hivatalos közlés szerint a jobboldaliakkal, akiket árulóknak tartanak, együtt tárgyalni nem akart. Szóval ezek szerint hatalmi kérdések voltak indító rugói ennek a sztrájknak, amelyet egész szerényen „bérmozgalom“ névvel ruháztak fel annak vezetői. A mezőgazdasági termény árak erős csökkenése folytán logikus gondolkozással nem a mezőgazdasági munkabérek emelése várható, hanem ennek az ellenkezője. A mezőgazdasági munkások és cselédek illetményeik javarészét természetben kapják ki és főleg az állattartásból volt meglehetősen nagy jövedelmük, a magas állat árak mellett. Mikor ma ezek az árak lezuhantak. természetesen nincsen akkora jövedelmük, de viszont a megélhetésük is olcsóbb lett. A munkások azonban azt a jövedelmet akarják pénzértékben, amelyet korábban természetben való járandóságaik képeztek s igy a sztrájkra sok emberben meg volt a hajlandóság. A sztrájk pénteken kezdődött. A hatóság annak minden mozzanatáról már előzetesen pontosan értesülvén, taktikáját is ehhez szabta. A kormány erőteljes rendszabályokkal lépett fel a sztrájknak várható súlyos következményeivel szemben és eltökélt szándéka vo t annak letörése. A csendőrök utasítást kaptak az utazó agitátorok letartóztatására és a gazdák felhatalmazást nyertek arra, hogy a sztrájkra izgató vagy a munkát megakadályozó gazdasági alkalmazottat azonnal kilakoltathatják és alkalmazását megszüntethetik. A sztrájk kitörése után a bujtogatókat le is tartóztatták és az udvardi, valamint a párkányi járás területéről íiz kommunista vezetőt tartóztattak le izgatás címén és kisérték be a törvényszék fogházába. A sztrájkolók ezek szabadonbocsájíása érdekében alkudozásokat kezdlek a hatóságokkal, és látva, hogy a sztrájk nem általános, hajlandónak nyilatkoztak a munkának felvételére. Báíorkeszi és Csuz voltak a sztrájkmozgalom csomópontjai, a csallóközi járásban pedig Nagymegyer. Ezeken a htlyeken a csendőröket megerősítették. A katonai készültség is készen volt az esetleges szükséges beavatkozásokra. A sztrájk kudarca előreláthatólag a jövőre is kihatással lesz, mert a mezőgazdasági munkások egy könnyen nem fognak beugrani komoly okok nélkül általános sztrájkba, amelyek Milus János ruhafestő és vegytisztító Komárno, Nádor-utca 3« és 48. szám. Mindennemű ruhanemüeket, bútorszöveteket, függönyöket stb* fest és tisztit.
