Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-04-09 / 29. szám

9

1921. ópulis 9.

*ág mintaképe volt. Az az egyház, vagy azok -az egyházak és intézmények, amelyeknek élén állott, a virágzás utján haladtak, megerősödtek s a versenyben megállották helyüket. Munkatársait nemcsak ser: e leni, de lelkesíteni is tudta.

Ha kiválóan erős akarata eredményhez juttatta s ezért ünnepelték, elhárította magától az érdemet s inkább az ő erőtlenségével dicsekedett Pál apostolként. Amikor a dunántúli egyházkerület 20 éves főiskolai gondnoki és 50 éves lelkészi működésének évfordulója alkalmából ünnepelte őt. így nyilatkozott: „Nem hord a főid nagyobb terhet, mint a háládatlan embert. Én nem akartam a föld terhe lenni s ezért mindaz, amit tettem, csekély viszonzása voltosak annak,amit a főiskola sannak tanárai vellem tettek.“ Egy életrajz Írója szerint: a tisztségeket, a kitüntetést s a koszorút sohasem áhította." Bizony nem, mert mikor a közbizalom a legnagyobb egyházi méltóságra akarta emelni, <5 kitért a megtiszteltelés élői.

Az eddig elmondottakból úgy tűnik fel, mintha élete folytonos siker lett voUi3. Az volt — elmondhatjuk — abban a nagy családban, amit társadalomnak nevezünk, de ott a kicsi fészekben, ahol boldogságát akarta megtalálni, ott a lemondás s a fájó tövisek hordozása volt sorsa. 1864 ben alapított családi meleg otthont. Ebbe a kedves otthonba azonban sokszor betört a halál csontkezű réme Három kisgyermekét, majd szere'ő hitvesét s a legutóbbi években két lelkész fiát kellett kikisérnie örök pihenőre, a temetőbe.

Sub pondere ereseit palma. A csapások alatt meg nem törött. A megkisebbedett család mellett ott volt az a nagy család, a vezetése alatt levő tanintézetek, különösen a leánynevelő intézet tanulóserege, erre árasztotta, ki gazdag szivének sok szeleteiét. így lett ő nagy, így emléke maradandó, amint az óda mondja:

Nem kell Kilo, ki lettit ércbe vésse,

.ki lenni és nem látszani kíván;

Mint pap, mint őr emlékedet bevéste Munkás kezed — galambosa puritán.

Oh áldott kéz, erőd mm főz ki ülni, l)e századok jönnek hozzád tanuliy.

Te kit szerettünk, ki sokat szerettél,

Te mindnyájunknak példány képe lettél!

' * *

................................... ................

Temetése e hó 6-tkán délután 2 órakor a pápai főiskola, az egyházkerület küldöttjeinek, a tatai egyházmegye lelkészi karának, tanitókarának, a vidék és község ezrekremenő közönségének kcgyeletes részvétele mellett ment végbe. A szőnyi templomban felállított díszes

politikára szánta' fejét, a békés, hitében megalázkodó gróf Majiáth Gusztáv költözködött be a paróchiára és megszűnt a felekezeti harc. Csak a tiszturakkal nem tudott soha megbarátkozni egészen a polgári közönség; valahogy véletlenségbol sem került Komáromba egy magy tr tiszt s az osztrákok, meg csehek külön életet éltek s ha esténkint megszólalt a rezes banda az Anglia zenepavilonjában, a nyírott bokrokkal szegélyezett 'Sima utakon csak meszsziról gusztálták a tiszturak a komáromi szépségeket.

És gazdag volt a város. Kereskedői, iparosai, de főként ezüstgombos „szekeres-gazdái" a ragyogó jólét mintaképei voltak. Vasárnaponkint mi, kis diákok áhitatta! csodáltuk meg a kollégium udvarán gyülekező, templomba készülő szekeres-gazdákat, akik gazdag dolmányukban parádéztak és vártak Pap Gábor püspök nemesveretü prédikációjára. Szivarszó mellett hányták-vetették meg az ország sorát, miközben mind több és több ezüstgombos szállingózott a Rozália-tér felől. A város belsejében egy sem lakott. Oda csak templomba, városházára jártak, no meg ha bandériámban vonultak fel valami nagy ember, vagy esemény tiszteletére. A város belseje az iparosoké és a kereskedőké Csinos, kellemes földszintes házak városa volt ez, csak az utóbbi időben épült néhány egyemeletes ház, azok is inkább középületek- A kereskedelem és az ipar patríciusainak családi házaiból állt valaha ez a város. A kereskedelem leginkább gabonával és fával foglalkozott, de olyan méretekben, mint kevés magyar városban. A komáromi iparosok viszont országos hirüek voltak. A dunai molnárok hires céhe nemcsak Jókai írásaiban utóléxbeietlen, ott álltak sorjában a Nagydana szé„Kouiftroini LetfioJi *

y. Oldalt

}

f

j

i

Műér, ecösjbgaÁ

megőrzése,

cl szápair

siÁerGS /ehujDcláse /eheéségíes. ,áa hnsznáéunk

<991

ravatal fölött Németh István ref. püspök komáromi lelkész mondott megható gyászbeszédet, a sírnál pedig Czeglédi Sándor esperes győri lelkész búcsúzott az egyházmegye nagy halottjától. Kelemen Béla ácsi pap az egyházmegyei lelkészek fájdalmát tolmácsolta, Csizmadia Lajos pápai teológiai igazgató az almamater, a vezetése alatt áilott tan- és nevelőintézetek nevében mondott búcsút a tanügy sírba szállt vezérférfiának. Mikos Lajos szőnyi s. lelkész pedig a nagy popja elhunytéval árván maradt gyülekezet és presbytérium veszteségének s mély gyászának adott fájdalmas kifejezést. A temetési zsolozsmákat a pápai főiskolai énekkar énekelte. . .

Temettek a szőnyi hívek, a harangok, Dunámul kálvinista népe, egyházi nagyjai. Temessünk mi is. Egy nevet temessünk el a szivünk bensejébe, az ő nevét. Egy utolsó szót szóljunk a pihenni térőnek: Istven veled! Isten veled!

f *■

A halálesetről a család a következő gyászjelentést adta ki: „Én vagyok a feltámadás és az élet: Aki hisz én bennem, ha meghal is él. János ev. XI :25 Alulírottak szomorú szívvel, de Isten bö!cs«akaratán megnyugodott lélekkel tudatjuk, hogy Czike Lajos szőnyi református

lességében vízimalmaik. A superek (hajóácsok) régen a múlt emlékei, de a hajósok, halászok, kertészek mind nevezetes gazdasági tényezői a városnak. A Duna adta életét, gazdagságát Komáromnak, vagy amint Mikszáth mondja: ez a város amerikai nagybácsija. Hetivásárokkor, amikor reggel nyolckor megszólalt a bencés gimnázium kis harangja, rajokban rohantunk a szent András templom mellől, ahol a gombkötők remekeit, a csizmadiák rámás csizmáit, a kötélverők raffináhan tarka kötőfékjeit, a szíjártók sailangos szerszámait, az asztalosok tulipános ládáit, a fazekasok változatos, mesteri cserépedényeit csodáltuk a sátrakban.

Hónom alatt érzem a latin nyelvtant, a német szótárt meg a földrajzkönyvet, apró kis csizmácskáim alatt mintha megroppanna a komáromi hó. Ott lakom a Duna-soron, évenkint húszezer, vagy még több tutaj ereszkedik le az ablakom a'att és én külön megnézek minden tutajostótot, aki messze idegenből jön. Milyen világ lehet arra ? A cseléd vízért megy a Dunára, utánnarugaszkodva iovagias segítőként. Megmenti a kannáját, én belekapaszkodom a másik kezébe és huzom, hogy egyensúlya legyen a testének, könnyebb legyen a teher. Azután jön a cseresznyeérés, a szigeti kertekben. Monostoron a legropogósabb fajtából terem. Nyáron gombaszedés a Duna töltésén és fészekkémlelés az Angliában. Néhanapján kirándulás a várba, amit gyanakvó szemmel néznek az osztrák katonák. Vidám kalaplengetéssel köszöntjük a komáromi kőszüzet, melynek lába alatt százával hemzsegnek a leveli békák, mintha világoszöld hímzés lennének a haragoszöld gyöpben. És megindul a tudákos vita a kőszüzről, vájjon tényleg fügét mutatott-e az ellenségnek, vagy koszorút tartott a kezében a győztes vezér számára.

lelkész, kir. tanácsos, a tatai református egyházmegye örökös t. b. esperese, a dunántúli református egyházkerület pápai főiskolájának örökös t. b. gondnoka, a magyarországi református egyház egyetemes konventjének hosszú időn keresztül rendes tagja, zsinati rendes tag, egyházkerületi egyházi tanácsbiró stb., közhasznú munkás életének 84-ik, rendes lelkipásztorkodásának 58-ik évében 1921. évi április hó 3-ik napján délután fél 8 órakor csendesen elhunyt az Urban. A botdogolt hült tetemeit 1921. évi április hó 6-ik napján délután 2 órakor fogjuk a szőnyi református templomban tartandó gyászisteni tisztelet után a szőnyi református sirkertben nyugalomra helyezni. Szőny, 1921. évi április hó "4-én. Áldott emléked hálás szivünkben örökké él! Czike Eleonóra férj. Szűcs Dezspné, Czike Imre az eihunyt gyermekei. Czike Etelka özv. Gyalókay Józsefné az elhunyt testvére. Ifj. Szűcs Dezső, Szűcs János, Czike Lajos, Czike József, Czike Jolán, Czike Jenő, Czike Pál, Czike Antal az elhunyi unokái. Peti Sanyika, Peti Katóka az elhunyt dédunokái. Szűcs Dezső ref. lelkész, örökös t. b. esperes az elhunyt veje. Özv. Czike Lajosné szül. Berényi Lenke, özv. Czike Pálné szül. Németh Margit, Czike Imréné szül. Németh Vilma az elhunyt menyei.

Es vájjon, mit írnak most a Komáromi Kalendáriumba? A Komáromi Kalendáriummal először életemben Pepi kisasszony kötőkosarában találkoztam. Pepi kisasszony viszont a nagyanyám nővére volt. Öreg, erélyes, néha epés vénkisasszony, aki rnaga gazdálkodott egy négyszázholdas birtokon, maga kommandirozta a cselédséget s ha kellett, leteremtettézte magát a félölesbajuszu béresgazdát is. A gazdaságról szóló összes számadásai, a gazdálkodást irányitó minden tudománya, — természetesen személyes, gazdag tapasztalatait leszámítva, — a Komáromi Kalendáriumba volt részben beleróva, részben belenyomtatva. Később, mikor egy-egy csinos bencés professzorom a magyar irodalomról beszélt, sokat jutott eszembe a Komáromi Kalendárium és Czuczor Gergely, aki ugyanilyen kedves bencéspap volt és a szépséges dúsgazdag, előkelő irodalmi szalont tartó Weinmüller Franciska kedvéért elvállalta a Komáromi Kalendárium szerkesztését. Paprikás verseket irt bele és el is adtak belőle évenkint több, mint százezer példányt. Vájjon, ha még élne, milyen verset tudna beleírni főtisztelendő Czuczor Gergely uram?

Van még egy elintézni valóm Komáromban. A tornyos városháza előtt áll Klapka György szobra. A szobor talpazatában el vannak helyezve a gyüjiőivek. Ezekből kiderül, hogy én mint „II. oszt. gimn. tan." minőségben egy kemény, koronát adtam pengő pénzben a szobor javára Vájjon tudják e, hogy mit jelentett az, ha egy kis gimnazista-gyerek lemondott egy ezüst koronáról ? Tudják-e, hogy nincs olyan hatalmas vagyon, amelyhez úgy ragaszkodnék az ember, mint az ilyen tízórai koplalásokból megtakarított koronához?

I