Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-08 / 3. szám
Í921. január 8. „Komáromi LapoK" 8 oldal Hírek az iparoskörbőí. Ismeretterjesztő előadások. Az iparoskör vezetőségének dicséretreméltó terve, hogy a kör, valamint a kereskedő és iparostársadalmunk az ügy iránt érdeklődő tagjai részére ismeretterjesztő sorozatos előadásokat rendez, örvendetes megértésre talált. A f. hó 5-én Ivánffy Géza által „Gazdasági helyzetünk és iparpolitikai vonatkozásai“ címmel tartott előadás, mely bevezetése a sorozatos előadásoknak, felolvasásoknak, szép számmal hozta össze iparosainkat és a megjelentek körében tapasztalt érdeklődés bebizonyította, hogy ily előadások tartása által az iparoskör feladatai közül a legfontosabbja,. a tagjai közötti kapcsolat erősbitésére és. ismereteik gyarapítására a legmegfelelőbb utat találta meg. Az első előadás, amely a mai gazdasági helyzetet tárgyalta behatóan, kiíeijeszkedve ama külső és belső okokra, amelyek azt előteremtették, egyben rámutatott azokra a teendőid e, amelyek a kisipart a végromiásíó! megmenteni Ilivatottak. A tárgy akadémikus kidolgozása, tisztán gazdaságtudományi fejtegetése meüett, a kérdések, a megoldandó feladatok komlexuma gyakorlati irányú mederben is mozgott, felvetett kérdéseket, melyek egészen közelről érintik az iparosságot és az iparos nemzedéket, a gasdasági betegségek diagnózisát adta meg, hogy annak felismeréséből a panaélát is megtalálja és az orvoslásra sürgesse az iparosságot. Különösen markánsan mulatott rá az ifjú iparos generáció nevelését veszélyeztető okokra s egyben az eszközökre is, amelyek a káros hatásokat legalább parallizáini tudnák. Bőven és gyakorlati szempontból ismertette az ipiri hitelszerzés, hitelnyújtás biztosítását, a szerszám és anyagellátást, a szociális helyzet javítását, uj ipartörvény alkotását, a termelés szervezését, a szövetkezetek terjesztését, a szervezett kisipari anyagbeszerzést, az ingyenes műszaki tanácsadói, az iparkamarai intézmény alkotását, reformját, az inaskérdés rendezését, az inasotlhonok és internálások felállítását, az ipar- és tanoncoklatás mélyítését, szakok szerinti inasoktatást, az aktuális kérdéseknek oly tömegéi, amelyeknek ismertetésé tetszést Rívállóan kötötte le a hallgatóság figyelmét. Az előadás után'Dosztál Jakab ipartestületi alelnök s az Iparoskör alelnöke köszönte meg az előadónak az iparosság iránt mindenkor tanúsított meleg érdeklődéséből fakadt azt az elhatározását is, hogy ez ismeretterjesztő előadások rendezésében buzditóan hatott úgy a kör vezetőségére, de az összes iparosságra is. Az előadó ezután még ismertette az előadások vázlatát. Ezek gyakorlati irányúak lesznek mindig s oly tárgyakról szólnak, amelyek nap-nap urán fordulnak elő minden iparos életében, általános kérdések, a könyvelés, levelezés, a hitelműveletek (váltó, kölcsön) köréből, ismertetése az iparost érdeklő törvényekről, rendeletekről, a követendő eljárásokról, ismertetések, amelyek legérezhetőbb hasznot fogják hozni azokra, akik az előadásokat látogatják. Látva az érdeklődést, ajánlja, hogy a megjelentek is vegyenek részt az előadásokban akként, hogy az előadottakra megjegyzéseket tesznek, felvetnek aktuális kérdéseket, amelyeket megvitatnak. Ez a módja az előadástartásiiak hozza legközelebb az előadót a hallgatósággal és eiősiti az érdeklődést. Legközelebbi előadás idejét a lapok közölni fogják. A kör és szakelőadásokra felkérlek terve az, hogy az előadások hetenkint tar hassanak s ha az iparosság tovább is oly meleg érdeklődést tanúsít, ennek semmi akadálya nein lesz. Gruber Lőrinc takp. tisztviselő és Fiilöp Zsigmond előadásai bizonyára nagy érdeklődésre tarthatnak számot. A második ismeretterjesztő előadást a pénzügy köréből f. hó 12-én, szerdán esti 8 órakor, a Komáromi Iparoskor Nádor-utcai helyiségében Gruber Lőrinc a kör. titkára farija. Kiüli ki! i jii iilija? Öltönyök, vászonnemiiek, férfidivatcikkek, luxus dolgok. Miután őnagyságát a múltkor a régjóídőkrc emlekeztelő ízléssel és szolid eleganciával tetőtől-talpig felöltöztettük, magunk sem jelenhettünk meg oldalán kifényesedett ruhában, szcttaposoti cipőben, formája veszített, élpiszkolt kalapban. Térjünk be egy elsőrangú szabóhoz,egy úri divatüzletbe s igyekezzünk a kopott holminkkal ez átkozott 5—6 esztendő emlékét is levetni s mint azelőtt, most is mint aféle skatulyából kihúzott gavallér megjelenni az utcán, a korzón, a társaságban, és a színházban. Igaz, hogy ez jóval többe fog kerülni mint regen, azonban leföbb ideje, hogy bármily áldozattal véget vessünk már e rongyoskodásnak. Tehát rendeljünk meg mindenekelőtt egy kifogástalan szabásig finom kiállítású, elegáns utcai sacco öltönyt olyat, amilyen azelőtt 80 K volt. s rnosl 2000 K. Persze ha selyembéléssel kívánjuk, még szánjunk rá 400 K t s elérjük azt a fokozottabb eleganciát, amihez a békében 20 K pótlás is elegendő volt. No dekát akkor egy egyszerű jóravaló ruha nem kerüiíSO K-nál többe, holott ma legalább is 1400 K. Azonban, ha meggondoljuk, hogy akkor kb. egy métermázsa nyers gyapjút lehetett annyiért kapni, : mint ma i kg. ot se, s ha ehhez hozzávesszük a méregdrága festőanyagot, az óriási szén és szállítási árak, airorriöilis munkadijakat: akkor igazán nem csodálkozhatunk, hogy egy m. hajdani minőségű legfinomabb 11—12 K ás posztó ma 500 K, a legolcsóbb jóminőségü, azelőtt 6 K — s ina 220—240 K. Egy gavallér gardróbjának nélkülözhetetlen ruhadarab a zsákét, mivel vizűben, színházban ebben kell megjelenni, ára volt 90—100, ma 2500 K. Hozzá a nadrágot vil ;gos vagy sötétszürke szövetből, a rneliényt valamely divatos világos színből választjuk. Sima fehér ing, kemény gallér, finom szinii önkölésü nyakkendő egészül in az öltözéket. A keztyü glaszé, vagy színes szarvasbőr legyen, a kalap cilinder, vagy keménykalap, a c pő lakk bontással vagy gamasnival legyen diáivá A legválogaíottabb ruhadarabok a smoking (ma 2800, azelőtt 120 K) és a frakk 3500, azelőtt 150 K. E nagy árakat a hozzájuk szükséges s elyem magyarázza, minthogy ezt Svájcból óriási valutakulömbséggel terhelve hozzák be s aztán e ruhadarabok kidolgozása tisztán kézzel, nagyon gondos, szalon munkával történik. A szmoking férfi társas összejöveteleknél s nem hivatalos jellegű estélyeknél használatos. A frakk hivatalos banketteknél, dinéknél, premiereknél, díszelőadásoknál Lakkcipőt, fehérnyakkendőt, kezíyüt okvetlen vegyünk hozzá. El kell látni a gardróbot sötét szalon selyembéléses felöltővel 2400 K (azelőtt 120 K), látogatások alkalmával ezt vesszük föl cilinderrel, lakkioidásos cipővel, sávos nadrággal, barna glaszé keziyüvei. Divatos az átmeneti vagy Ulster-kabát: 1800 K (azelőtt 70—80), utazáshoz is nagyon célszerű. A nyári derby coveitcoot- felöltő a hűvösebb esték könnyű szövetű félhosszu ruhadarabja széles, tűzött nemes kalappal, 1700 K árban (azelőtt 70). A sporthoz, kirándulásokhoz egy 1200 K-ás (azelőtt 40 K) esőköpeny is kell. A hideg időkie egy téli kabát 3000 K, egy városi bunda loCOO K értekben. Megjegyzendő, hogy a poszloáiuk nem olcsóbbodtak, sőt a tengerként dagadó közterhek folytán még drágulni fognak; azonban a minőség dolgában igen nagy a haladás. Az állam ugyan saját gyáripara védelméül elzárkózik, de azéit már egy kevés valódi angol áru is beszivárog s tavaszra a külföldit megközelítő jó belföldi szövetekre van kilátás. A jő szövet liszla gyapjú, finom, sima, puha f gásu, nem gyiirődik, nem kopik, simulékony és tartós. A inunlcadijakon jellemző, hogy ma csupán egy divatos nadrágfelhajtás munkája 8 K, azelőttgegy egész nadrág elkészítése 3 K volt. Amint már az eddigiekben is rámutattunk és habár nem is annyira mint a nőnél, de a férfinél is fontos a cipő. A gondosan vasalt, gyiiretlen nadrág elegáns cipőt takarjon, formás spiccel és ki nem koptatott sarokkal. Ma ez 4—500 K, ezelőtt 18—20 K volt. Egy 25 K-ás lakkcipőnek is kb. ennyi az ára. Sőt egy 20—22 K-ás nyári sárga félcipőt sem kapnak 400 K-án alul. Egy lovagló csizma pedig legalább is 1000 K körül jár. A nőn általában sok a nézni való s a vizsgálódás és delekiálás rendszerint a lábától indul ki s mig a fejéig ér, a következő állomások egészen elvonják a figyelmet. A férfinél az első tekintet a fejre esik. Vegyünk tetiát minden habozás nélkül egy finom könnyű nyúlszőr kemény kalapot 300 K-ért (ezelőlt 11), avagy egy gyapjukalapot 150 K-éjt, amely békében 5 volt. Alá pedig egy 3 K-ás strapa szövet kalap is 50—60 K s egy 4 K-ás sapkáért adunk 50 K-át. Fel kell újítani a fehérnemükészlelet is, habár ez nem lesz olcsó dolog, mert egy zefiring 135 K, egy piquet 165 (azelőtt 3.50—5) K, egy lábravaló 110 K, (azelőtt 5). Kemény gallér többe kerül, mint azelőtt egy ing 9.50 K (azelőtt 44 fillér), pláne a duplagallér 12.50 K azelőtt 60 fillér) De nem olcsóbb a puhagallér sem, 12 K (azelőtt 50 fillér). Dr. Kerekes György. Levél a szerkesztőhöz. A „Komáromi Lapok“ lek. Szerkesztőségének Komárom. Tisztelettel kérjük szíveskedjenek becses lapjukban egy kis tért átengedni, hogy a Komaromi Lapok 94. számában megjelent „Nyílt levélre“ válaszunkat megadhassuk. A lisztéit cikkíró urat ismét az vezette cikke megírására, hogy megyeszerte ismert összefél heilen természetéből kifolyólag a zavarosban halászhassák és falunk békés népét ellenünk lazíthassa, (amit megtett a forradalom idején is). Szerelne bennünket mindenféle légből kapott dolgokkal népszerűtlen né tenni, — gondolván, ha neki nincs népszerűsége, hát másnak se legyen! Az emlékszobái* alap javára a legkisebb kényszerhatás nélkül, a hadisegélyezettek önkéntes felajánlásából gyűlt egybe összesen 2202 korona,, mely összeg értékpapírokba helyezve 2300 koronát képvisel. Ezt igazolja a kezelési könyv és a 10 tagból álló leszámítoló bizottság is, de cikkíró ur ezen összeget mégis 7—8 ezer koronára fújta fel. Valótlan tehát cikkíró ur azon rosszakaratú, rágalmazó állítása, hogy a hadisegély éveken keresztül megdézsmálva lett és önhatalmú levonások lettek eszközölve, mert a segélyezettek önkéntes felajánlása folytán gyűjtöttük a pénzt az emlékszobor javára. Az összesen befolyt 2202 korona azután felsőbb hatósági rendeletek folytán hadikölcsönköivényekbe és postatakarékpenztári betéiba helyeztetett el, mivel abban az időben ezek tekintettek a legbiztosabb elhelyezési helyeknek. Továbbá a cikkíró ugyancsak boszú müvéből kifolyólag arra is kérte a leszámoltató bizottságot, hogy a leszámolás folyamán hadikölcsönköivényeket ne, — csak készpénzt fogadjon el. Már itt szembetünőleg és ietagadhatlanul kitűnik a boszuvágy, a boszuszomj! Szerelne kárörvendve nevelni, ha ártatlanul a kezelőkre nyomhatná az anyagi felelősséget. A leszámoítaló bizottság köszöni azonban az el nem fogadott jó tanácsot, de viszont azt kérdi cikkírótól: hát ő a magán és állítólag a papi gyámoldai pénzen azért jegyzett-e 43000 korona hadikölcsön kötvényt, mert pénzét készakarva elakarta veszíteni? Mi azt hisszük, inkább azért, mert bő kamatra volt kilátás,
