Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-03-26 / 25. szám

legyvankeUedik évfolyam. 88. szóm. Szombati 1921. március 26. «SSBBBjiSiBSaäiSnainBBB*^ KOMÁROMMEOYEI KÖZLÖNY Előfizetési ar Cseh-szlovák értékben: Helyben é< vidékre postai szétküldéssel: Iféez évre 60 K, félévre 30 K, negyedén© 15 K. Egyes szám árat 70 fillér. Ml Eli! a feltámadást jelenti a kiresztény világ aézetben, de egybeesvén a tavasz éb­redésével a megújhodást jelenti általában és jelenti a teimésieli erők örök l évaló­sága mellett, az emberi léleknek, az esz­mének és a gondolatnak örökkévaló­ságát is. Édes szülőhazánklól elszakított ma­gyaroknak vájjon mit jeleni hasvét szent ünnepe, ezt akarjuk megvilágítani e so­rokban. A nemzeti eszme, a faji érzés nem halhat meg soha, legkevésbbé erő­szakos utón. A mi nemzeti gondolatunk, mely magyarokat, éljünk bár a világ bár­melyik sarkában, összetart, az, hogy ezer minden küzdelmes munkája, áldozatai és szenvedése veszendőbe nem mehet, mert az ezekkel termelt energia örökéletü Ez az energia el van raktározva a ma íréi, mű­vészei, politikusai, stratégái agyában és tovább él a következő nemzedékekben, akik sorából szintén ezzel az öiökséggel terhelt küllők, művészek, feltalálók és diplomaták sarjadnak. Ha mostoha kézre kerüllönk is ma, ez a sors sem tarthat örökké, mert ez a szó örökké csak a véges ember kis arasznyi létének szűk határaihoz van mérve. Egy nemzet, egy faj életében száz év csak múló pár napot jelent. És Imi­jük, hogy az emberi élet is tartogat szá­munkra jobb és rossz napokat. Ezeket a rossz napokat hősies önfeláldozással, kis­hitűség nélkül, bizalommal kell eltölte­­nünk a szebb és bo dogabb jövendő iránt, mely bizonnyal reánk derül. Hiszen min­den zivatar után kisüt az ég zeniijén a nap és áldó melegével felszárilja a földre hullott esőket, melyek megtermékenyítet­ték és megáldották a íö’det. A föilámadás nagyszeiü gondolata töltsön el bennünket reménységekkel és hitlel a jövőben, ezért a gondolatért ér­demes dolgozni, verejtékezni, gyermekeket szülni és felnevelni, küzdeni és harcolni, mert az egész egy nemzet, egy faj nagy­szerű épületének megalkotásához vezet, amelynek árnyékában majd jó' esik egy­szer vidám ünnepeket ülni lar.tpengetés és énekmondás mellett, de jó lesz maj­dan ez épület árnyékos mélyén siibolt csendjében is megpdienni gyarlandó tes­tünknek- a feltámadás széni gondolatával agyunk sejtjeinek utolsó munkájában és kezeinket mandékeink szebb jövőjéért imára kulcsoltam * Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. JbKü Ittas Magyaiofszág.“ — Nitíi cikke az II Secolóban. — Újabb időben mind sűrűbben hallatszanak hangok a nyugoti nagyhatalmak előkelő sajló­­organumaiban, valamint parlamentjeiben is, me­lyek az ezeréves Magyarország iránt érzett és a folyton növekedő meleg rokohszenvről tanús­kodnak és végre a tárgyilagosságnak bosszu'ól és győzelmi mámortól el nem homályositott tisztán látásával emelve ki Magyarországnak a múltban is hiven betöltött világtörténelmi fontos hivatását. Legújabban is három ilyen nagyjelentő­ségű nyilatkozat hangzott el és pedig kettő az angol fclsőházban az ottani közélet két kima­gasló vezérének ajakéról, a harmadikat pedig egyik legkiválóbb olasz államférfiu tette. A volt olasz miniszterelnök: Nitti, akinek különben az olasz parlamenti válságban legtöbb eseiye van, hogy újra a kormány élére kerüljön, már hosszabb idő óta cikksorozatokban fog­lalkozik az II Secolo hasábjain a különböző békeszerződések tarthatatlan feltételeivel s igen objektiv, megértő hangon szólal fel a legyőzött népek érdekében. Legújabb cikkében, mely a „Legyőzött népek helyzete'* cimíí sorozatában az első, Ma­gyarországgal foglalkozik. Figyelmet érdemlő eset hogy a győztesek közűi egy államférfi ilyen meleg hangon s mondhatni, őszinte barátsággal tárja fel a világ előtt Magyarország s a magyar nemzet sanyarú kelyzetét. —Szegény hatalmas Magyarország, írja Nitti, mely együtt védte a civilizációt és a ke­reszténységet! A hébotu folyamán Magyaror­szág volt Olaszország legvitézebb ellenfele; de az európai politika győztesei akarták, hogy a magyar és olasz vér, melyek egykor együtt folytak el a szabadságért, egyik a másik ellen vérezzen el. Az olaszok voltak az összesek kö­zött azok, akik leginkább tudtak szerelni a magyarokat, mint barátot és elismerni eiénye­­iket, mint ellenség. De Olaszországban annyi ellentét után sincsen senki, aki meg lenne győ­ződve arról, hogy Magyarország ellenséges nép volna. A magyarság fájdalmas tévedése után vissza fog térni az ő nemes történelmi szerepé­hez s mi vissza fogunk férni hozzá, mini barátok. — Szegény nagy ország! Midőn még Európán nem zúgott kérésziül a gyűlölet vi­harja és a kulturnemzetek között nem volt még olyan irigység, a magyar nemzet tipikus hősi nemzet volt. — Garibaldi tiszteletteljes szeretettel be- i szélt róluk, Michelet fájdalmának ad kifejezést, ' hogy nem foglalkozhat hosszasan egy ilyen nagy nemzet történelmével. — A hős, aki a becsületért küzdött és úgy esett el, most az uzsorások táborával ta­lálja szembe magát, akik lehetetlen feltételeket követelnek abszurd eszközökkel. Ezek után Nitti statisztikai adatokkal iga­zolja, hogy a trianoni szerződés minő terüle­tekkel csonkította meg a magyar államot s et­nográfiáiig a magyarságot milyen immorálisán választotta el egymástól. Számokkal bizonyítja gazdasági, ipari és kereskedelmi összeomlá­sunkat s a békeszerződések következtében Ie-Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29.. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. hetetlenné vált továbbfejlődésünket. Rátér a népesség halandóságára, melyet az élelmezési viszonyok rosszabbodása következtében tragi­kusnak tart; hosszabban foglalkozik pénzügyi viszonyainkkal s a tarthatatlan drágasággal. — Ez a helyzet ma Magyarországon, —*■ irja továbbá — mely mindent elvesztett s amely most a legkegyetlenebb s legrettenetesebb aka­dályokkal és az éhséggel küzd. S a győzők azt kívánják tőle, hogy nyomorúságában még meg is tudjon felelni kötelezettségeinek’. — A háborút viselt országok között ta­lán Magyarország az, mely a legtöbbet vesz­tett halottakban. A Habsburg monarchia jól ér­tett hozzá, hogyan kell a magyar vitézséget megbecsülni s ezért rendelte őket a legvéresebb helyekre. — A magyar kiküldöttek a trianoni szer­ződés áladásánál feketébe voltak öltözve és sírtak. Végül mindnyájan felállva elénekelték nemzeti himnuszukat: az ősmagyar hősi lélek ébredt újra bennük. De kevés idő múlva egész Európa sirni fog a borzalmas tévedései miatt s be fogja látni, hogy nincsen más menekvés, mint visszatérni az emberiesség és az igazság elveihez, azokhoz, amelyeket az antant a há­ború alatt, midőn veszedelemben volt, fennen hirdetett s amelyeket háború után azonban el­felejtett. Két ítélet. (Gin.) Ezelőű 1888 évvel Jeruzsálemben, a római helytartó tanácskozó termeben elhang­zott a legigazságtalanabb Ítélet, melyet valaha a világon kimondták. Azt az embert Ítélték halálra, a halálnemek leggyalázatosabbikára, akiről maga az ítélkező helytartó is kénytelen volt kijeién eni, hogy semmi okot sem talál benne az elítélésre. És mégis kimondta az íté­letet, kimondta a kényszer hatása alatt, amely elhatározására nehezedett. Alig telt el azonban két nap, a harmadik­nak hajnalán ez az agyongyötört, meggyalázott és keresztre szögezett ember fényesen meg­cáfolta ellenségeit. Mert saját erejével kikelt sírjából, bebizonyítva azt, amit életében is álli-* tott magáról és amiért akkor Istenkáromlónak nevezték: hogy t. i. valóban Isten volt. Ez az ítélet tehát fényesen meggátoltatott, győzött az igazság. És ennek a győzelemnek, az igazság felmagasztalásának emlékünnepe a husvét. A közelmúltban szintén nagyon súlyos Ítéletet mondtak ki Párisban a győztes hatal­mak képviselői. Olyan Ítéletet, amely népeket Ítélt halálra és amelyet nagyon sokan hasonla­tosnak tartanak ahhoz, a jeruzsálemi Ítélethez. Olyat, amely millió és miiló embert döntött szolgaságba, ugyanannyit szegénységbe, amely­nek nyomán nem a megnyugvás szált a szivekbe, mint az igazságosnak tartott Ítéletek után szo­kott történni. Amely népeket és nemzeteket alázott meg és vont a szégyen kinpadjára. Nyomában tövis és elpattant tőr maradt a szi­vekben, keserűség és dac. Az amúgy is meg­zavart világrend, a béke és harmónia nem állt helyre, csak még fokozódott a nyugtalanság, csak még inkább növekedett a szivekben amúgy is nagy mennyiségben meglevő mérges, káros anyag. Milus János Komámo Nádor utca 48 szám* ll flomarno, INador-utca es 4o* szám* == Mindennemű ruhanemüeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit:

Next

/
Oldalképek
Tartalom