Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-03-23 / 24. szám
Clegt«evek et&s(tik évfolyam« Szardaf 1021. március 23. KOMÁROMMEOYEI KÖZLÖNY Előfizetési *r 0.eh-#*I©vák értékben s Helyben és vidékre postai szétküldéssé}: ?£>'*/ évre 00 K, félévre 80 K, negyedévre 15 K. Egyes széni ára t 70 fülér. üdzííM ... - Mid meg! Minő szép is az élet! Mikor az a szurtos kis iparosinas felszabadul, kimosakodik, ünneplő uj ruhába öltözködik, meri ő most már segéd ur. Mikor a kis deákból nagy deák lesz, majd első célját elérve oklevéllel tér kedvesei körébe, ahol leírhatatlan boldogsággal f gadják' abban a tudatban, hogy fiuk vagy leányuk «lőtt van az élet minden örömeivel. Mikor az egymásért lángoló házaspár az oltártól eljön, nem azt gondolja-e, hogy templom lesz reájuk nézve az egész világ, me yben megvalósulnak álmaik, beteljesül mindaz, amit a lelkiatya nekik a kézzelcsinált templom ban ígért? Mikor a köznek embere éjjelt-nappalt összetesz, hogy minél nagyobb eredményt érjen el. mikor becsületes, lelkiismeretes fáradtságáért, Istentől nyert tehetsége, buzgalma, lelkesedése nyomán a népszerüsép, köztisztelet magaslatára emelkedett, gondol-e arra, hogy elhagyatott, kigúnyolt is lehet belőle ? Mikor a művészt, hőst vagy államférfiul •dicsőítő éljenzéssel fogadják mindenfelé diadal kocsija elől kifogják a lovakat lelkesedő hivei és maguk vontatják be virágokkal felékesiiett szekerét az ünneplő tömeg közé vagy vállükra emelve éljeni éljen! kiáltások között hordják körül a boldogságtól szinte megitlasuH bámuló sokaságban, vájjon ki gondolna ilyenkor arcul Iröpdöstetésre, megalázta-ásra, gyilkosok leselkedésére, erőszakos halálra ? Óh minő szép, minő boldogító is az élet az álmok, a remények teljességében ! jézus, mikor Jeruzsálem felé' közeledett, útját virágokkal, zöldágakkal hintette be az őt váró, az ő érette lelkesedő sokaság Hozsánna ! Hozsánna! kiállásokkal fogadta a tömeg és jézus gondolataiáa elmélyedve, mintha őt nem is érdekelné az ünnepeltelés, mintha ő nem is venné észre az ünnepi díszbe öltözött Jeruzsálem külső pompáját „miikor elközelgeteit volna, a várost látván, sira azon.“ (Lukács XIX. 41.) * * * Amir.ő külömbség van az élet és élet közölt, olyan külömbség van a halál és halál között is. Az egyik ember él, mert született; meghal, mert örökké nem élhet. A másik él, mert magasabb intézkedésből élnie kell; meghal, mert szintén magasabb intézkedésből megkell halnia. Az előbbit is megsiratják hozzátartozói, tie az utóbbi emlékét őrzi a történelem. Láttál-e már igazán nagy embert? Mikor ragadott magával a hősi jellemvonás? Talán akkor, mikor az írónak tolla szépen elibéd rajzolta könyvének hősét? Talán akkor, mikor a hivatalos hatalom képviselőjét ünnepelteti a megfizetettek serege? Vagy talán egyszer vagy máskor magadat is nagynak képzelted sikeres tevékenykedésed külső megnyilvánulása alkalmával? A hozsánnákkal, él jenekkel környezettek, uszályhordozók, emberimádók társaságában ne keresd az igazi magyarságot, mert igen sokszor keserű kiábrándulás lesz kutatásod eredménye. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: üador-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendői:. Kéziratokat nem adunk vissza. Säagjetonik minden szerdán és szombaton. A történelem az emberiség életében szinte napról-napra ismétlődik. Hányszor megtörtént mar, hogy a félrevezeteti tömeg kívánságára „elbocsátó nékik Barabbást“ Márk XV: 15. „Barabbás pedig tolvaj vala “ Janos XVIII: 40 Igazi hősi jellemvonások nem az ünnepségek, dicsőítések, külső sikerek alkalmával, hanem a nehéz próbáltatásók, emberfeletti küzdelmek és szenvedések tüzéből támadnak! A hatalmas Dávid, a gazdag Salamon király élete sohase lesz olyan rokonszenves a világ előtt, mint a világi javaitól, gyermekeitől megfosztott, undok fekélyekkel rakoit, barátaitól kigúnyolt Jóbnak alakja, mikor azt mondja: „A jót az Istentói elvettük s e nyomorúságot nem szenvednénk-e el ? Vagy az újabb korban nem olvastunk-e olyan férfiúról, aki azt mondotta: „hogyha annyi ördög jönne is ellenem, ahány zsindely van a ház tetején, akkor se félek. Itt állok, nem tehetek másképen!“ (Luíher.) Vagy nincsen-e éiénk emlékezetünkben az az államfér fiú, aki ellen kötelessége teljesítése közben dördült e! elfogult politikai ellenfelének gyiikos szándékú fegyvere és ő nem rettent meg, hanem kiegyenesedve megszégyenítő tekintetet vetett orv támadójára. Vagy midőn ujryan-ő csalódva azokban, akiknek hűséges szolgálatában íöliötie a legszebb életidejét, meghiúsulva látta nemzetére vonatkozó legnemesebb törekvéseit, midőn felülkerekedtek, hatalomra jutottak azok, akik ellen küzdeni volt legfárasztóbb munkája, mikor a gzilkos meré ylőknek tényleg áldozatul esett, ezen szavakkal fejezte be nemes életét: „Ennek így kellett történni!“ Minő szép, minő felemelő az ilyen halállal koronázott élet! Az nincs feljegyezve az evangéliumokban, hogy a meg feszitett Jézus kopoi sójára kiengeszíelődés jeléül Pilátus koszorút küldött volna, de feljegyeztetett, hogy megmosá kezeit annak jeléül, hogy ő ártatlannak akart lát szani az igaz ember vérétől, hogy Pilálus maga kijelenté, hogy „cn nem találok őbenne bűnt.“ A feszítsd meg! feszítsd meg! üvöltés borzalmát megszelídítette Jézusnak uiolsó szava: „Elvégeztetett minden.“ Boldog igazán csak az az ember, aki abban a tudatban hunyja le örök álomra szemeit, hogy mindent jól elvégezhetett, amelyek reá bízattak. B. K. 1 tea § iii Mii!? •— Válasz a „Hírek“ munkatársának. — Ez a cim nem eredeti, nem célja a benne foglalt kérdés föltevése, hanem csak egyszerű ismétlése a „Hírek" vasárnapi számában megjelent cikk hasonló címének. A „válasz,, sem azt jelenti, hogy a címben foglalt kérdésre akarunk felelni, hanem csak az a céinnk, hogy a nevezett lap munkatársa, a „veterán" tanító által tudatosan helytelenül feltüntetett tényállást a nyilvánosság előtt helyreállítsuk. A cikkíró eddig néhányszor heves kirohanást intézett a tanítók fizetése ügyében a tanfelügyelőség eilen. Hogy okkal; azt nem vonjuk kétségbe. Most ugylátszik kibékült vele, mert cikkében megveregeti a vállát. De ez az 5 dolga, ebbe nem avatkozunk. Csak azt találjuk különösnek, hogy ez után a kiengesztelődts után minden átmenet nélkül rögtön a városi magisztrátus ellen fordul, megvádolván azt „biztos tudomás" alapján azzal, hogy a városi iskolák államsegélyét három év óta nem szorgalmazta. Ehhez aztán azt a hangzatos felkiáltást fűzi hozzá, hogy: „íme ezért kell koplalni a tanítóknak már ötödik hónapja!“ Tisztelt veterán tanító url Önnek tudnia kell, ha olyan biztos az értesültsége, hogy azok a bizonyos hátralékos államsegélyek milyen természetűek? Ha nem tudja, megmondjuk, hogy azok a magyar állam által hosszobb cyklusokra biztosított és a várost illetett segélyek, nevezetesen a polgári fiúiskola építési segélye, ugyanannak dologi kiadásaira biztosítóit fenntartási segélyének más alakban való folytatása és ugyanannak tandijmegválíási segélye stb. Ezek teli. t mind olyan összegek, amelyekből egyetlen egy fillért sem lehetett volna a tanítóknak kifizetni, még akkor sem, ha a város akadálytalanul megkapta volna azokat. Ezek a városnak a segélyei, nem a tanítóké. A biztos tudomás abban is csődöt mond, hogy a magisztrátus nem szorgalmazta ezeket a segélyeket. Hiszen köztudomású az egész városban, hogy a város mennyiszer fölirt a közgyűlésből is államsegélyeinek folyósítása miatt. Hát a tanfdügyelőségeí vájjon nem a minisztériumból hívták föl, győződjék meg arról, hogy a város mi címen és milyen államsegélyeket emleget ? Ha olyan jól értesült a cikkíró, akkor ezt is kellene tudnia onnét, ahonnét biztos tudomását szerezte. Igaz, hogy nem abban a formában és nem azon az utón kérte az elmaradt iskolai segélyeket, a város, amely utat most megjelöltek rá, de az tény, hogy a hátraiéki kimutatásokat beadta még abban az időben, amikor még nem volt a cseh-szlovák államnak itt kinevezett tanfelügyelője. Beadta pedig az állam akkor itt levő képviselőjének, az akkori zsupán-kormánybizfosnak. Az is igaz, hogy ez nem három évvel ezelőtt történt. ’Részletesebb magyarázatot kérjen a cikkíró illetékes helyen. Teliét nem azért koplalnak a veterán és nem veterán tanítók, mert a város nem kapott meg némely iskolai dologi segélyeket. Ez csak tudatosan elferdített rosszindulatú állítás. Most azonban mi kérdezzük a cikkírót, meri-e azt állítani, hogy a város nem fizette ki őneki vagy bármely más tanítónak azt az — elismerjük, — csekély összeget, ami a várost terheli, pedig a magisztrátus tagjai most már rendszeresen havonként több napig várakoznak a fizetésük tekintélyes részével arra, hogy mikor lesz elegendő pénz a pénztárban ? Azt kérdi, hol volt a magisztrátus öt hónapnn át? Hát nem volt a helyén, — kérdezzük mi — akkor, amikor előleget utalványozott a veíeráa ianitóknak, sőt legelső sóiban éppen a cikkírónak, külön, karácsony előtt, hogy karácsonyra elutazhassák és azóta több Ízben is az össes tanítóknak arra a hátralékra, amit az államtól várnak ? Ha ezt nem kellett volna tennie, akkor MUus János ruhafestő és vegytisztító Komárno, Nádor-utca 3. és 48. szám. Mindennemű ruhanemüekel, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit.
