Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-03-19 / 23. szám
4. oldal. ,Komaromi Kapok 182 í. március 1 (j nek intéző-bizottságába zsidó valiásu iparosokat is besoroztak, — meglehetősen félszeg helyzetbe állítva nemcsak az illető polgárokat és magát a pártot, de legfőképen azokat a „szervezőket“, kik a mozgalmat vezetik. A gazdák megszervezését nem érné ilyen szépséghiba, mert végre is gazdálkodással nem keresztények nem igen foglalkoznak, de ennek az akciónak semmi értelme sem lehet, ha szárnbavesszük, hogy épen olyan társadalmi osztályt akar mozgósítani, amelynek érdekei megvédésére már fennáll egy megfelelő párt, még pedig olyan párt, melynek eddigi munkássága nemcsak a gazda társadalomnak, de az egész szlovenszkói magyarságnak javára szolgált. (Ez a kisgazdapárt). Nincs semmi szükség arra, hogy felekezeti alapon szervezzék a gazdákat, mely csak arra lenne jó, tiogy szétválasztó éket verjen egy és ugyanazon osztály tagjai közé. Azok a nem felekezeti jelleggel bíró pártokban is megőrzik keresztény és keresztyén voltukat és nem vesznek el egyik felekezet számára sem. Sőt megerősödnek abban a nemes felfogásban, hogy az embert elsősorban mint embert becsülje és szeresse. De ez az akció veszélyezteti azt a szlovenszkói magyar pártok között létrejött megtegyezést is, mely a magyarság egységére vonatkozik, s amely eleve kizárja azt, hogy széthúzó és bomlasztó akciók életképesek legyenek. A közös védelmi harcban minden pártérdeknek el kell tiémulnia s csak az egységes szervezet lehet az az erő, amely a magyarság harcát eredményre vezeti. Ne engedjük a szétválasztó erőket érvényesülni, de erősítsük azokai a kapcsokat, melyek közös sorsunkban még szorosabban fűznek össze mindannyiunkat.-P~ H IBItt \ H BUDAPEST, VI!., RákóczI-at 60. j (Saját házában ) ||j|jg Az összes hangszerek ós beszélőgépek, legfino- j mabb minőségben nagyban és kicsinyben. Hegedűk, fuvolák, tárogatók, harmonikák, zenekari rézfuvós hangszerek, cimbalmok, amerikai.* harinoniumok, zongorák. Bél-, selyem- és acélhúrok. Vidékre való szállításokat legpontosabban eszközlünk. Hangszerek javítását szakszerűen végezzük. Kártya helyett sakkjáték Nem akarjuk most szépiával fösteni a kártyajáték árnyoldalait. Amúgy is ismeri ezeket mindenki. Tudjuk, hogy növeli a nyereségvágyat s a könnyebb fajsúlyú embert hamar hatalmába keríti s néha olyannyira uralkodik rajta, hogy hamis játékra vetemedik. Most egyelőre azt akarjuk, hogy a sakkjáték a maga sajátos bájával hódítsa meg a fiatalságot! A figurák fölállítása igen egyszerű, Egyik oldalán a síknak a fehér, másikon a fekete bábok. A 4 torony (bástya) a négy sarkon. Mellettük a ló, szintén négy, azután a négy futó. Középen a király (köztársaságban vezér) és a királyné; utóbbi először mindig a maga színén: „Regina servat colorem!“ A kis figurák (gyalogosok v. parasztok) a nagyok előtt állanak mind a nyolcán. Most megkezdődik a háború. Megindulok, mondjuk, a vezér előtt álló paraszttal, egy vagy két lépést előre s az ellenfél ugyanezt cselekszi. Most kiléphetek a királynéval, azon u közön, melyet a paraszt nyitott: srégen jobbra, vagy balra, egyenes vonalban. Ellenfelem, mondjuk, kiugrik egyik lovával, mindig a nagy L betű alakját követve, vagyis lóugrás szerint. — Én most ki akaróin szabadítani egyik futáromat, tehát az előtte jobbról, vagy balról álló gyalogost előre tolom. Lassan megmozdul az egész tábor: a parasztok vigan vagdossák ki egymás ellenét, előre jobbra, vagy előre balra ütve (vissza soha!). Még a bástyákról és a vezérről nem beszéltünk. A király (vezér) csak eggyet lép nagy méltósággal, de nem szívesen. A bástya (torony) pedig csak akkor játszik, ha már van útja a vízszintes vagy függélyes pályán indulásra. (Erre szolgál a rókád is) Tehát amig a bástya mindig derékszög alatt, addig a futár saját színén 45 fok allatt indul — a királyné pedig egymagában megteszi mind a ké'f ijta illat, ekként a legnagyobb hatalom. Szegény király, itt az ő eggyes lépteivel valóban papucskormány a'aít nyög a sakktáblán s ha egyszer a drága életepárját elveszíti, ezer furfangra van szüksége, hogy a csatát el ne veszítse. Ebben a furfangos csatározásban különösen kitüntetheti magát a 16, az ő csodálatos tüskön-bokroa keresztül való, de mindig L v. j alakban végződő ugrásaival. Néha megtámadja egyszerre a királyt („sakk a királynak“) és a királynét („sekk a királynénak"). Vagy esetleg harmadiknak a bástyái is éri: sakksekk-bástya! Mert a ió a tábla közepéről 8 helyre ugorhatik. Szóval a ló veszedelmes portéka a sakkjátékban s aki ennek fogásait jó játékosoktól megfigyeli, az később sok erős borsót törhet partnerének orra állá . . . Tehát rajta I Először tanulni, azután nekigyürkőzve — nyerni! Ügyes játékos néha lovai, futót áidoz (gambit == csalétek) hogy a játékot megnyerje. Más megelégszik a remis-vei (eldöntetlen) 1 vagy a kissé siralmasabb patí-tal, amikor az , ember keze-lába meg van kötve s matt (perzsául Itatott), a nélkül, hogy sakkot kapott volna. * Hajdan a görög olimpiai bajnokversenyeken a legkiválóbb győzők cserkoszorui kaptak. Ez a cserkoszotu oly nagy kitüntetés vob, hogy a büszke szülőváros a győztes hazaérkeztével lebontotta falait, hogy diadalmas fia ne a közönséges kapun, hanem külön utón kerüljön haza. Nohát: a sakk világbajnokai szintén ilyen cserkoszorui érdemelnek. Deák Antal. Dósa Juan utolsó éjszakája Rostand hátrahagyott verses drámája. A francia drámairodalom szenzációs eseményéről számol be a párisi L’Illustration, amely Edmond Rostandnak, a nemrégiben elhunyt nagy romantikus drámaköltőnek c-gy eddig ismeretlen posthumus darabját közli. A két felvonásból és prológusból álló verses színjáték cime: Don Juan utolsó éjszakája. Kéziratát most fedezték fel Rostand hagyatékában s keletkezésének történetét érdekesen mondja el Robert de Beaup'an. Rostand, aki különösen Cyrano és a Sasfiók cimü drámájával tette nevét világhírűvé, a Chanteclair óta már nem elégedett meg a költői csillogás pompás és szellemes külsőségeivel. Gazdag és ötletekben dús fantáziáját egyre inkább érdekelték a filozófiai elmélyedésekre hajló témák , s hagyatékában egész sereg ilyesféle fragmentumot, vázlatot találtak, amelyeket mintegy nagy müveinek margójára irt, üdülésül, szórakozásul. Ezek a fragmentumok a legtarkább változatosságot mutatják s mindegyikükben megmutatkozik a szellemes iró mosolygó álarca mögött az élet nagy problémáit feszegető, komoly gondolkodó. Az egyik töredék cime: A tizenkét munka, egy másiké: A tizenkét Pair, — ebből mintegy ötszáz vers készült el, — egy harmadik lord Brummel-lel foglalkozik, az első dandy-vel, aki feltalálta a cilindert, amiért tudvalévőén tiz évi börtönbüntetésre ítélték. Van egy vázlata Rostandnak Pénelopéról, de különösen érdekes A tükör nélküli szoba. Hőse egy öregedő szép asszony, aki lakásából minden tükröt eltávolíttat. De mindannyi között a legértékesebb A Don Juan utolsó éjszakája, mely egy véletlennek köszönheti létrejöttét. 1911 nyarán Rostand birtokán tartózkodott Le Bargy, a nagy drámai színész, aki egy alkalommal arra kérte Rostandt, írjon valami alkalmi darabot a bucsufellépésére. Rostand eleinte egy egészen rövid apróságra gondolt, de aztán, amint a témát vázolni kezdte Le Bargy előtt, megnőtt, kiszélesedett, elmélyült fantáziájában az ősi sujet: Don Juan története. A romantika ragyogó felszíne alatt örök emberi értelmét kezdte keresni a könnyüvérü, legendás spanyol tragédiájának. Olyan filozófiai gondolatot akart megmutatni benne, amely nem elmélkedésekben, de akcióban nyilvánul meg. S ezt meg is találta Don Juan utolsó éjszakájában. A d3rab tragikus konfliktusa a Csábitó és Szerelmes ellentmondásából fakad. Don Juan ráveti magát a világra, végiggázol a vérző, szerelmes női szivek tömegén s hódítást hódításra haimoz. De mije marad kalandjai végért? Csömöre és életének tátongó üressége. A halhatatlan: Trisián és Romeo, akit szerettek, őszintén, halálos szenvedélyben lángolva é& elégve. Az ő tragikumuk ma is megremegteti szivünket, mig Don Juan — úgy érezzük __ csak blaszfemizáka a szerelmet, csak a testet ölelte és sóvárogta, sohasem a leiket. S nemcsak az erkölcsnek, de a szellemnek is libertinusa volt ő, ahogy az érzelmekben nem hitt, úgy nem hitt az Istenben sem. Bünhődése tehát igazságos., mert hiszen bűne a legnagyobb bűn. A pokol infernális (innepéiyességü lángtengere azonban éppen ezért túlságos megbecsülés, megtiszteltetes lenne számára. Bünh»dése katasztrófa, de bukásában van valami komikus, nevetséges is Don Juan — igy képzelte és irta meg Rostand -— nem hős, meg csak nem is ember, hanem egyszerűen báb, marionette: ez a drámai vég és biinhödés. A prológusban a kőszobor árnyéka magával vonszolja Don Jüant a pokol lépcsőin. Őrt Don Juan bátorsága meghatja a szép Donna Anna apját, kinek kérésére Don Jüant tiz évre visszaengedik a földi életbe. A sátán nyugodt, mert jól tudja, hogy Don Juan nem változik meg, a tiz év csak újabb bűnök terhét fogja növelni lelkén. Ez a tiz év prolongált élet a proiőg és az első felvonás között telik cl. Eljön az utolsó éjszaka s ezzel indul tulajdonképpen a darab. Az ördög megjelenik Do« Jüannál, hogy elvigye, de az, hogy időt nyerjen, meghívja vacsorára és egy ügyes ötlettel felidézi mindazokat az asszonyokat, akiket elcsábított. A nők átkokat szórnak rá s Don Juan ráeszmél arra, milyen sivár és üres volt egész élete. De nem tud megtérni, nem bánja meg bűneit s ezért utoléri a büntetés. Nem kerül a pokolba, hanem játékbáb lesz egy marionetteszínház dióton rángatott kócfigurái között. A bábszínház igazgatója maga a sátán, aki végüt is fölfedi magát a báb-Don Jttán előtt. A köitő igy materiaiizálja a Don Jüanhoz méltó vége!, tragikus bünhödé§ét gyilkos nevetéssel vegyítve el. Az alkalmi darabnak szánt sziámii ekkép komoly drámává szélesedett a filozófikus gondolat nyomán. Még 1911-ben elkészült vele — a prológus kivételével — Rostand, de később Le Bargy még nem léphetett fel benne. Don Juan utolsó éjszakájának színre kerülését megakasztotta a háború kitörése. HÍREK. — fippongi Komáromban. A legnagyobb élő magyar államféríiu gróf Apponyi Albert csütörtökön délben Komáromba érkezett és városunkat érintve éberhardi birtokára utazott. Érkezéséről értesítették a helybeii rendőrhatóságot, melynek képviseletében Krizs főfelügyelő fogadta az ősz államférfiul a hid közepén, ameddig a magyar határrendőrség parancsnoka, dr. Herkely rendőrtanácsos kísérte el. A hidőrség, az áliamrendőrség a lehető előzékenységgel fogadta a magyar átutazó vendéget. A hídfőnél régi volt képviselőtársa Tuba János takarékpénztári elnök, illusztris dolgozótársunk várta és társaságában töltötte a vonat indulásáig maradó időt. Apponyi és Tuba a Horváthtéle vendégfogadóban ebédeltek, ahonnét egy óra előtt az állomásra hajtatott Apponyi Albert gróf, hogy éberhardi birtokán kipihenje fáradalmait. Apponyi április elején utazik vissza Komáromon keresztül Budapestre. — Sándor Erzsi és farkas Rlárla a knllirpalotában. April. 5. Komárom zenei életének igazi ünnepnapja leend és a magyar művészetnek legkapósabb márkáját mutatja felénk. Sándor Erzsi, a budapesti opera e büszkesége és ma reprezentánsa a magyar énekművészeinek, keresi fel Komáromot, hogy egy estén elragadjon bennünket is csodálatos hangjával, mellyel ma magas Ívben lendülő művészi pályája zenitjéről ragyog. Sándor Erzsi neve való • ságos fogalom és ma a magyar operaházat Sándor Erzsi nélkül elképzelni nem „is tudjnk,
