Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-03-05 / 19. szám
4. »Mal. „Komáromi Lapok* 1821. március 5. *g a legteljesebb mellhangíél az alig lehellhető susogásig, minden hangnemet korlátlanul ural és alkalmaz. Szinte megelevenítette előttünk Goldschmied : „Az oroszlán leányát.“ Schubert „Erlkönig'-je leírhatatlan hatást váltott ki. •Nemcsak a hang, az egész termet szinte kifejezés Svardströmné úrnőnél és minden eredetiség és természetesség, amelyek annál inkább is hatnak a hallgatóra. Alién, Kvrief és Grieg - északi dalai sajátos 'varázslatot gyakoroltak; azt véltük, hogy az északi erdők gyönyörű tájait, az érintetlen természetet látjuk a szemeink elé varázsolva. Wolf „Elfenlied“ és a „Storchenbotschafttai“ •végződött az est, amelyeket eltagadó humorra! énekeit és a hallgatóság, zajos és szűnni nem akaró tetszéssel köszönte meg a művésznőnek és kitűnő kísérőjének Pauer tanárnak az élvezetes és felejthetien este élvezetét.“ Jegyek szombat este 5 óráig a Spitzerféle könyvesboltban kaphatók, vasárnap d. e. 11—12-ig és d. u. 5—8-ig a kultúrpalotában. Helyárak: 20, 16, 12, 10 K, nem tagoknak 30, 25, 16, 12 K. ÉS TESTVÉRE BUDAPEST, VII., Rákóczl-nt 60. | (Saját házában.) Az összes hangszerek és beszélőgépek, legfino- j mabb minőségben nagyban és kicsinyben. Hegedűk, fuvolák, tárogatók, harmonikák, zenekari rézfuvós hangszerek, cimbalmok, amerikai j harmoniumok, zongorák. Hét-, selyem- és acélhúrok.! Vidékre való szállításokat legpontosabban eszközlünk. ] Hangszerek javitásét szakszerűen végezzük. Komáromi levelek. Kedves olvasóim, nagyon köszönöm azt a nem várt figyelmet, hogy állítólagos esküvőm alkalmával olyan sokan gratuláltak és nem sajnálták rám pazarolni a postabélyeget kettő kivételével, akik a meghatottságukban elfelejtettek bélyeget ragasztani a leveleikre. Így engem büntettek meg. Sajnos — vagy hála Isten! — (ki tudja, melyik felkiáltás a megfelelő) — a hír nem felel meg a valóságnak. A házassághoz sok pénz kell, mint a háborúhoz és a pénzszerzés gondolatával még csak most kezdek foglalkozni. Örstől Pozsonyig olyan sok kedves helyről gratuláltak áekem, az erdők és mezők vén kóborlójának, hogy elhintették a lelkemben az egyedüllét sivárságának, az agglegénység szomorúságának, a puha meleg családi fészek vágyának a gondolatát és bár a szentkönyveket nem szoktam rám forgatni, de egy szerzetes barátomtól, aki minden szép leánynak és szép asszonynak ezt súgja a fülébe, hogy: „Magáért szívesen kiugróm a reverendámból“, e miatt aztán nagyon szimpatiálok e kedves emberrel, — szóval tőle tanultam meg, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Ezenkívül az összes operett és kabarédalok, amelyek a páros életre és páros számra vonatkoznak a fülembe csengenek. Teszem: Lágy az icipici párocskám, Páratlannál szebb a páros szám. Vagy: Párosával él a madár az ágon. Páros élet a legszebb a világon. Avagy a Leány vásárból: Keftecskén: Szerelemben összenőve, Sülve, főve, Kettecskén. Vagy: Páros csillag az ég alján, Egyik fényes, másik halvány. Bár, amit most leírok, azért egy bájos aranyos olvasóm nagyon haragudni fog: de nem sorolok föl több ilyen páros életet dicsőítő dalt, hanem azt mondom: stb., stb., stb. Szóval a mellényem gombjain kezdem már számolgatni, hogy megnősüljek-e és szerezzek-e a házassághoz szükséges pénzt? Tegnap még azt susogták az akácfa lombok, akarom mondani a mellényem gombjai, hogy nem. Időközben azonban leszakadt egy gomb a mellényemről és igy a válasz ma már boldogító igen. Szóval kiadtam a pénzt, azaz pardon csak a jelszót, a pénz szerzésre. Egy álmatlan éjszakán keresztül törtem a fejem egy korszakot alkotó zseniális találmányon, amely milliókat és autókat fog nekem hozni. Éveken át én árusítottam a kulturpalofai hangversenyekre a jegyeket, de aztán végtére idegrendszerem és. idegszálaim roncs és abroncs alakjában a lábaim elé nem hullottak esdekelve, hogy menjünk a szanatóriumba. Szóval több éves tapasztalataim vannak, hogy a komáromi közönség csak az első sort tartja rangjához megfelelőnek és az ősei ringispilszerüen forognának a családi sírboltban, ha véletlenül a második sorban hallgatnák végig a hangversenyt. Mivel a kultúrpalotában az első sorban csak 15 szék van, képzelhetik, micsoda művészet volt és mennyit kellett hazudnom, amíg. mind a 300 ülőhelyre rátudtam fogni, hogy mind a 300 szék az első sorban van. Elvégre azonban a korsó addig jár a vízvezetéki csapra cs Faun addig hazudik, amig betörik a fejét. A találmányom a komáromiak ezen áldott jó szokásán alapszik, hogy azt hiszik, hogy a rangjukon, az előkelőségükön, az intelligenciájukon, a de Genere Hubaságukon, a társadalmi állásukon és a jó Isten tudja, hogy mijükön esik csorba, ha nem az első sorban kapnak helyet. Mert hát: — Hogyisne! — én üljek a II. sorban, én-én, amikor X- né az első sorban kapott helyet. — Hát nem tudja kedves Faun, hogy erre az alkalomra uj ruhát csináltattam, ki az ördög látja azt a második sorban. — Édes Faun, gyönyörű cipőt vettem a hangversenyre és micsoda harisnyát, és csak az első sorban ülhetek — mondották nekem a jegyvevők. Még mást is mondottak, de erről majd máskor. Most térjünk át a találmányomra. Egy uj rendszerű hangversenytermet kon- i sfruáltam össze, amelyben minden ülőhely az I első sorban lesz. Tessenek elképzelni egy nagy j cirkuszhoz hasonló köröndépületet. Az összes I székek egyetlenegy sorban lesznek elhelyezve. Így mindenki az első sorban ül és az ősök, akik részint a harctereken, részint a kártya és ivóasztalnál, részint a kalmárvilágban szereztek az utódok szemeiben olyan nagy érdemeket, a hangverseny alatt nyugodtan álmodhatják tovább siri álmaikét. Ezzel azonban nincs vége a dolognak. Itt még előállhatna azaz eset, hogy Y-né dühösen szalad a pénztároshoz, a titkársághoz, hogy: — Hogyan jutok én : Y- né ahhoz, hogy én a 97 ik számot kaptam, ez a kódis X-né pedig a 13-t. Hát mivel különb az én nálam . . . Erre is gondoltam. Az én hangversenytermemben mindegyik szék az első számot viseli. így mindenkit az a boldogító érzés pukkaszt, hogy az első sor első szánni székén ül. Az "egyetlen széksor által alkotott nagynagy kör közepén lesz jó magasan a pódium, ahol a művészt vagy művésznőt mindenki jói láthatja. Azonban előfordulhat az az az eset, hogy a pénztároshoz szalad valamelyik hölgy azzal, hogy én a művésznőnek csak a hátát látom, mig Y-néaz arcát nézheti. Én is vagyok olyan tagja az egyesületnek, mint az a senki, forduljon felém is az énekesnő. Ezen úgy segít az én találmányom, hogy amint a művész elkezdi a pódiumon köszörülni a torkát, egy elmésen összeállított gépezet mozgásba hozza az egész pódiumot, a művésszel, a zongorával és a kisérőve) együtt szépen megfordul körben a műsor szám alatt. így azután mindenki láthatja a művészt elől-hátul és oldalt. Mivel legtöbb hölgy azzal érvel, hogy az első sorban azért kell néki ülnie, mert nagyon rosszul lát és rosszul hall, az én hangversenytermemben minden szék előtt egy csillagvizsgáló távcső és egy hallócső lesz. Igen sok hölgy boszankodott azért reám, mert a kályha közelében kapott helyet, holott ő szívdobogást kap a melegtől; a másik meg azért szidott, hogy az ablak közeiébe ültettem, amikor az ő gömbölyű karja reumás. Hangversenytermemben minden szék alatt egy hűtő és egy fűtőkészülék fog állni, amely automatikusan a széken ülő temperamenturája szerint azonnal működésbe jön. Minden szék föl lesz szerelve sok-sok apró villanyos reflektorral, hogy az illető hölgy uj cipőjét* harisnyáját, ruháját, fülbevalóját. nyakláncát, a frizuráját a többiek pukkasztó sára külön-külön megvilágítsa. Azok számára, akik szeretik, ha az udvarlójuk melletiük dl és bókokat sugdos előadás alatt a fülükbe, a székek aufószuggeráló készűlékekkel lesznck fölszerelve. A hölgy szentül hiszi, hogy az udvarló ott ül mellette, pedig ugyanekkor 30—40 hölgy képzeli ugyanezt. Azok számára, akik a hangversenyben igazán gyönyörködő és elmélyedő szomszédjaikat haszontalan fecsegéssel zavarják, arcul Ütő készülékkel lesznek a székek el látva, az első zavaró fecsegésre egy láthatatlan kéz ugv arcot üli, bogy nyomban csillagokat iát, a pódiumon éneklő "csillagon tervül. Vannak látogatók, akik előadás é* szünetek alatt ide-oda szaladgálnak a néző tere», vagy a művész szobába, közben véleményeket adnak le kérnek. Ezen cerkléző művészbarátok székjei leláncoló- gépezettel lesznek fölszerelve. Aiiíint beleülitek, látliata;km láncok a Hangverseny' végéig fogja tartják. Gondoltam, hogy a drága íeiáRColó szerkezet helyett egyszerűen meleg szórókkal kenetens be ezeknek a székeit, de akkor a hangverseny végén nagyobb munkával járna a szétválasztás. A hangverseny végén a.kijáratoknál külön e célra szerződtetett szép deli legények állnak, akik minden hölgy fülébe azt súgják: — Maga volt a legszebb! A barátnői halálra pukkadtak ... Mikor készen voltam e zseniális hangversenyterem tervemmel, azonnal sokszorosítottam a terveket és elküldtem a legkisebb falutól a legnagyobb városig. Biztosra vettem,, hogy a megrendelések olyan tömegesen jönnek, hogy máról holnapra milliomos teszek és tetnol, au gondolhatok a házasságra. De na történt? Megrendelés helyett az összes helyről — még Pirípócsrót és Mntsáról is — ez a válasz jött: „Hát meg van 'én bolondulva? Hyen tervvel előállani! N Hunk a közönség sokkal in-teiligensebb, semhogy azzal törődnének, Sogy hányadik sorba jutott neki hely és hogy kik kaptak előtte helyet. Nálunk tudják, hogy a rangot, az intelligenciát nem a széksoron: után ítélik meg és az utolsó sorban is az marad az illető, mint az első sorban. Nálunk a.hangverseny, nyújtotta élvezetért, nemes szórakozásért mennek és a széksorokra nem gondol senki. Az a fő, hogy helyei, kapjon az illető»“ Mindenhonnét ez a válasz és sehonnét se kaptam megrendelést az uj tervemre. igy hát csak Komáromra kell szorítkoznom. Máma azonban a kaszinóban valaki propagandát csinált annak az eszmének, hogy legközelebb' mindenki aszal tüntessen* hogy ki ülhet az utolsó sorban Szóval visszafelé ke!!, most már megcsinálnom a tervemet, hogy mindegyik szék az utolsó sorba jusson. A meggazdagodás reménysége tehát szerteosztott. A házasságra megint nem lehet gondolnom — sajnos, — vagy 1 iíála Isten! (Mondják meg,.melyik sóhaja stilszerii?) A viszontlátásig! Fám Az állami nyomda által kiadott „Slovensko“ térképe kapható Spitzer Sándor könyv- és papirkereskedkSsében. «ra Ke. 20.
