Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-01 / 1. szám
negyvenkettedik évfety f. szán. Szombat^ 1921» Január 1. KOMÁROMMEGYE! KÖZLÖNY On&ttési ár heiyfcw» Cteh-Mlovák értekbe» : VsAzYvie 66 K, féléére £8 K, BegjHé>re 14 k. Etiifüetési ár vidékre postai.szétküldéssel: érre 60 K, fél erre SO K, »cg/cdévi c 15 K. Egye* izém árat 60 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA ár. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mátícr-u, 29., hová úgy a iap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjsknik atinden szerdán é3 szom&atön. Olvasóinkhoz! Lapunk mai számával 42-ik évfolyamába lép. Ez a több, mint négyévlizedes mult a mi erősségünk, büszkeségünk; de a mi programunk is. Azok leszünk ezentúl is, amik eddig voltunk: Vármegyénk és városunk érdekének szószólója, elöhaicosa, őrállói és megvíhatlan védőbástyája a magyar kultúrának, mely hivatásunk iéikiismeretes betöltése — a mai viszonyok között kétszeres köteiességérzeltcl hárul reánk. Nem is térünk ki előle. A hatalom kegye el nem szédít, az önkény terrorja vissza nem riaszt. Védői leszünk a jognak, igazságnak. Ostorai a visszaéléseknek. Bárki kövesse ei azokat. Akár hatóság, akár egyesek. Elszánt harcosai maradunk a polgárok jogegyenlőségének, apostolai a békés, alkció munkának, a testvéries egyetértésnek; tárgyilagos; de meg nein alkuvó és meg nem félemiiíhető ellenőrei a közhatalom kezelésének. Minden Írásunkat magyar szív, magyar őszinteség diktálja és az igazság keresésnek szelleme hatja át. Nem keressük a harcot, de nem is térünk ki előle. A magunk lábán járunk; a magunk tejével gondolkodunk. Függetlenségünket — semmi kincsért tói nem adjuk. Épen azért nem csatlakozunk egyik politikai párthoz sem. Támogatjuk minjegviket, kivált ha a magyarság jogaiért küzd. Ez volt vezérlő szempontunk eddig. Ez lesz ezentúl is. Hálásan emlékezünk meg a közönségnek lapunk iránt eddig is állandóan fokozódó érdeklődéséről. Megjutalmaz az és arra serkent, aira buzdií, hogy sűrűbbé gyakoribbá tegyük «z érintkezést olvasóinkkal, lapunkat hetenként többször jelentessük meg. Régi tervünk, régi vágyódásunk ez. Bizakodva reméljük, hogy az uj év ezt is valóra vakja. Talán nem is sokárai Boldog új év kívánásával köszöntjük t. olvasóinkat és bizalommal kérjük az előfizetések megújítását. A szerkesztőség és kiadóhivatal. sajgó lélekkel és könnyes szemeink fályolán át nézünk vissza a múltba és sziveink hangosabb dobogása felel arra a kérdésre, most vagyunk-e boldogabbak, vagy régen? Hiszen mindennap ezerszer tolul elénk ez a kérdés és ezerszer ke 1 magunknak erre válaszolnunk, amely válaszokban lemondásunk, melancholiánk és csüggedésünk nyilvánul meg, kishitű voltunk, amely a Ma életét otökkévalónak tekinti és nem tud beilleszkedni a tér és idő nagy távlataiba. Nem vagyunk, nem lehetünk boldogok magyarok, akik fajunktól elszakítva egy nagyratörő nemzetiség önkényének, politikai és kulturális elnyomásának vagyunk kiszolgáltatva, bár ez ellen tiltakozunk és küzdünk, amennyire kezünk lábunk összekötözöttsége megengedi. Ez az állapot azonban meggyőződésíink szerint hosszú ideig nem tarthat és egyszer felébredünk a szabad mozgás és szabad véjeinénnyilvánitás szép reggelére. Talán éppen ez az ujév hozza meg, amelyet borongó érzésekkel várunk, am ily hangulatban veszünk a régitől búcsút. Bajt,, szenvedést, romlást hozott az elmúlt év reánk eleget, reménységet, á!-. dást, örömöt semmit ugv, hogy gyászos keretbe foglaljuk ennek az esztendőnek évszámát. Ne adjuk fel reménységeinket, ne engedjük megroppanni erős bitünket, szerlehullani Energiánkat, kemény akarásunkat: bizzunk a jövőben, mely mindent meggyógyíthat. Az ember örök jellemvonása ez a bizalom, s a bízva bízók sokszor eljutnak reménységeik, céljaik végső állomásaihoz. Mit kérjünk az újévtől'? Hozza még a magyarok összetartását, a feldúlt társadalmi békét állítsa .helyre, hogy társadalmi osztályok ne nézzenek egymással farkasszemét és ne náthák''egymást, mini a farkasok. Legyünk egyek és egységesek nyelvünk és kultúránk védelmében és szereleiében, mert ha megtaláltuk egymást, tudatára ébredünk erőinknek, amelyek másképpen széfmáüanak és elvesznek. De várjuk az újévtől azt, amit minden szabad ember elválhat szabad államban: elveit szabadságjogaink visszaállítását, a törvények feltétlen tiszteletét és végrehajtását ne csak kárunkra, hanem javunkra is, és igazságot a kormányzatban, mely fajok közt külömbséget nem ismer és polgárokat nem osztályoz. Mindezek talán nem hullanak öleinkbe ujév első napján. Ne is várjuk ,a sült galambot, hanem, keményen és elszántan fogjunk hozzá, hogy mindezt kivívjuk az uj államban, amely eddig csak terheket rakott reánk, de telkeinken nem könnyített semmit. fl megyei liszíuiselők sorsa. Január elsején nem kapnak fizetést. — A főbb tisztviselőket elbocsátják. — A szolgaszernélyzetet is nyugdíjazzák; —' Állami szolgálatba való átvételre alig lehet számítani. — Múlt év áprilisa óta húzódik. — A vármegye magyar tisztviselőinek sorsa í már majdnem kél ev óla vajúdik és sehogy \ sem akar dűlőre jutni. Még 1919. tavaszán felhívást kaptak, hogy adják be pályázati kérvényeiket, ami meg is történt. 1919 szeptemberében „felterjesztették ezeket a kérvényeket és, azóta semmi se történt velük. Érdekes, hogy Jamnicky dr. zsupán beköszöntője alkolmából ígéretet tett a megyei tisztviselőknek, hogy valamennyien átvétetnek állami szolgálatba. Ezt az ígéretet utóda, dr. Folkman is több Ízben hangoztatta. Az 1920 év nyarán itt járt Dérer miniszter is kijelentette azt a megyei alkalmazottak küldöttsége előtt. Most lássuk az eredményeket. Balhó Lajos megyei főjegyző nincs sem elbocsátva, sem nyugdíjazva, mégis ki van nevezve az uj főjegyző, aki Zemplénben volt főszolgabíró. — Dávidházy János, a csallóközi járás érdemes főszolgabirája, akit járása osztatlan bizalma és szeretete vesz körül s aki a legkiválóbb közigazgatási tisztviselők egyike, ez év végén megválük állásától, mert utóda egy nagyszombati beosztott főszolgabíró személyében ki van nevezve. Két hivatalszolgát állásából felmondás nélkül elbocsátolfak 600 K végkielégítéssel. Nem tudjuk, mi sors vár a többi alkalmazottra. Sem nem humánus, sem nem demokratikus dolog íélviz idején alkalmazottakat az u-cára kifenni, különösen, ha a kenyéradó maga az- állam. Ez a legkisebb munkással sem esheíik meg, mert annak is felmondás dukál. A tisztviselők és szolgák fizetéseit dec. végével a kormány beszüntette. Mint mondják, lépések történtek az állami fizetések folyósítása iránt. Ezt azonban már augusztus elejére ígérték és csak igy sikerült a mérséklet híveinek megakadályozni a közigazgatási sztrájkot. Azóta sok elseje múlt el, de a várt fizetésrendezés elmaradt, holott a magyar tisztviselők ellensége, Eizenstein kormánytanácsos él lett távolitva hivatalából. 192t január elsején több, mint 50 ynagyar .tisztviselő, dijnok és szolga családja fizetés : nélkül maiad. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy ezt a kérdést miként fogják a helyi hatóságok, t élükön dr. Folkman zsupánnal szanálni. Könnyű volna ezt a témát, amely szomorú, kiélezni a kormány és annak helyi exponensei ellenében. Nem tesszük. Mert azt gondoljuk, hogy magában annak a száraz ténynek a konstatálása, hogy ötven család, mely fizetésére van utalva, . ettől elsején elesett, nem képes legelsőrendü létfentartási eszközeit, lisztjét, zsírját, téli tüzelőjét beszerezni, eléggé iázitóan hat minden gondolkodó ember kedélyére. Vegyék ezt fontolóra azok, akik gondol( kodni szoktak a más ember ügyén-baján is ! és azok, akik erre hivatottak. Valami nincs itt rendben, valami igen nagy baj van itt az adminisztráció, a kormányzat körül. íme egy eset a magyar kérdésből, amely ezzel a legszorosabb összefüggésben van. íme egy konkrétum, egy véresen komoly esete a lét küzdelmeinek. Ötven család sorsa éveken át csügg a levegőben és a bizonytalanságban. A zsupán-kormánybiztos — úgy' értesülünk — távol van székhelyétől.- Ha erre a / kellemetlen ügyre megérkezik, feltesszük róla, I hogy a közigazgatás dsungeljében kivezető | utat fog keresni a jobb 'sorsra érdemes magyar | alkalmazottak részére. A Városi Fárt. Az uj adók elviselhetetlen terhet jelentenek. — Szervcszkedjék a polgárság. — A politikai pártok alakítsák meg a városi pártot. A Komáromi Lapok felvetette annak idején a Városi Párt megalakításának szükségességét, melynek végrehajtó-bizottsága meg is alakult. Azóta a viszonyok úgy alakultak, hogy a Városi Párt megalkotása elengedhetetlen következménye lett a helyi közéletnek. Felocsúdott közönyéből a városi adózó polgárság is, midőn a kényszerkölcsönt akarták a nyakába varrni. Hiszen ha erre kerül a
