Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-08-18 / 60. szám
Segyvevtegyfedák évfolyam. 60» mxám* Szerda, 1920. auginszius (8. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Eiefiíeiési ér htiybett és vidékre: bseh-Eílcrák értékben: Egész évre 40 K, félévre 20 K, negyedévre 10 K. Egyes szám ára: 60 fillér. Magyar értékben: Egész é're 120 K, félévre 60 K. negyedévre 60 K. Egyes szám ára 1 K 50 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Főmunkatárs: BAfsAMYA'f ÍQ2SEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küláeniík. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjé er. k minden szerdán és stomtráten. Talán nem formálok légyből elefántot, ha állítom, hogy manapság a félvilágon meggyengült a tekintély. Olyan szemmel látható és kézzel- fogható szomorú valóságnak vélem állításomat, hogy a bizonyítást mellőzöm. Tizenkilenc század viharzolt el az emberi nem lelett, de a tekintély soha sem szenvedett annyit, mint a.szomorú jelenben. Miért? Talán lejárt volna a tekintéiy kora? Talán most és ezentúl elégséges kalauzunk, útmutatónk a felviíágosodotí eszünk? A legnagyobb ész mellett sem állhat fenn tekintély nélkül az emberi társadalom. Miként minden ország támasza, ta’pköve a tiszta erkölcs, úgy nem kevésbbé az a tekintély is ! Mi emberek, életünknek mindennemű viszonyaiban a tekintélyre vagyunk utalva. Tekintély vezeti, neveli, oktatja a gyermeket a szülői házban és az iskolában. Tekintély igazgat, kormányoz, jutalmaz és büntet a polgári, a társadalmi éleiben Tekintély tart rendet és fegyelmet minden vonalon. Van tekintély a tudományban, a művészetben. az iparban; szóval az ember életének összes nyilvánulásaiban tekintélyre van utalva, melynek ha meghódol, boldogul; elleneseiben el van veszve. Jaj a gyermeknek, ha szülei tekintélye ellen lázad fel, jaj a szülőnek, a tanítónak, ha tekintélyét elvesztette. Jaj a társadalomnak, jaj annak a nemzetnek, amelynek polgárai a törvényes tekintély ellen fellázadnak és sajnálatraméltók, kik tekintélyüket eljátszották, A tekintély kora nem járt le, hanem lejárták és lejárják magukat az okos emberek előtt azok, akik a tekintély ellen izgatnak. magyar lakosságára nézve mélyreható sérelem, s úgy anyagi, mint erkölcsi hatásában egyelőre be nem látható, ki nem számiiható jelentőségű, Komárom város minden lakosának, aki a város anyagi és erkölcsi érdekeit csak némileg is szivén viseli, amely érdekek az egyeseket is ép olyan életbevágóan érintik, fel kell emelnie tiltakozó szavát, kérve es követelve, hogy a teljhatalmú miniszter vonatkozó rendeletével ellentétben álló, a városra és annak minden lakosára nézve egyaránt sérelmes zsupán-kormánybiztosi intézkedés helyeztessék hatályon kívül és a zsupán-kormánybiztos az említett rendelet intézkedéseinek betartására utaáittassék. Ebből a célból Komárom város lakossága a zsupán-kormánybiztos 7593/1920 sz. intézkedését a teljhatalmú miniszterhez megfogja felebbezni, mely íelebbezés aláírás végeit a lakosság körében köröztetni fog. Ez utón is kérjük Komárom város minden egyes lakosát, hogy a felebbezést iija alá, hogy ezzel is kifejezésre juttassuk, miszerint a zsupán-kormánybiztosnak a kiadott rendelkezéssel ellentéte? intézkedése Komárom város összíakossának közös sérelme Már most leszögezni kívánjuk, hogy a 7593 1920 számú intézkedéssel megalakított testületet Komárom város ügyeinek intézésére hivatottnak, az összlakosság bizalmát élvező, ügyeinek intézésére jogosiíoít (örvényes hatóságnak el nem ismerjük, tiltakozunk minden működése és főként oly határozatai ellen, melyek a magyarságnak nemzeti kisebbségi jogait kulturális, iskolai stb. érdekeit sértik, vagy amelyek a város újabb megterhelésével, avagy törzsvagyonának elidegenítésével, vagy állaga megváltoztatásával járnak. Kijelentjük már most, hogy felfogunk használni minden rendelkezésünkre álló törvényes eszközt, hogy a város szinmagyar lakosságával szemben elkövetett e mélyreható sérelmet — szükség esetén a köztársaság elnökéhez, úgy a képviselőházhoz, de sőt a népszövetséget alkotó müveit világ népeihez intézett panasz és segélykiáltásunk utján orvosoltassuk, mert rní nem kívánunk mást, csak a magyarság, mint nemzeti kisebbség részére nemzetközi szerződésben meg nem sérthető, alaptörvényként biztosított egyenlő politikai jognak érvényesítését és kijátszásának megakadályozását. Ehhez elviíathatlanul jogunk van. EüÜ fii isii. Komárom város zsupán-kormánybiztosa 7593/1920. síámu intézkedésével Komárom szinmagyar város törvényhatósági bizottságát újabban akként alakította meg, hogy a bizottságba 13 cseh-szlováh és 23 magyar-német szociáldemokrata párti egyént nevezett ki, mig Komárom város lakosságának azt a részét, mely e város terheit viseli, létét anyagi és szellemi munkájával valójában biztosítja, mint nem létezőt, egyszerűen figyelmen kívül hagyta, holott a teljhatalmú miniszter által kibocsájtott ide vonatkozó rendelet kötelezően előirja, miszerint a törvényhatósági bizottságot úgy kell megalakítani, hógy az megfeleljen a "város összlakossága politikai pártok szerinti teljes tagozatának, hogy abban az összlakosság minden rétegé é6 társadalmi osztálya arányos megfelelő képviselethez jusson. Komárom város zsupán-kormánybiztosának ez intézkedése elfen, meiy a város szin-®ä 8 ÍÉipIti SlEÉli. Az öt éves világháború és a forradalmak és megszállások viharai után, Budapest az idei első békenyáron egy nagy lábbadozó képét mutatja. Valami fájdalmas megviseiíség, fáradtság érezhető a levegőben, ez tükröződik az emberek arcán, kivillan a szemekből, lesóhajt a házak homlokzatáról, ott lappang a zajló utcák felett, kicsendü! az autószirénák búgó kürtjeleiből. De ezt a szenvedő akkordot, amely minden más impressziót megelőzően lesz úrrá az emberen, ha a mai Budapest utcáira lép, mindenütt áttöri az élnivágyás és az újra feltámadó életkedv hangja. Mintha a gyógyuló beteg kiegyenesedne és nagyot nyújtózva az izmait ropogtatná, megfeszítené, új életre, új munkálkodásra. A pesti utca. Ezerkilencszázhusz nyarán a pesti utca képe alig hasonlít a régi nyári holtszezon álmos sablonjához. Most permanénciában van a nemzetgyűlés, reggeltől késő estig miniszterek, képviselők autói suhannak át az utcákon, a korzón, a Váci-u!cán, a csöndes Várban és a zajos körutakon mindenütt feltűnnek az idegen missziók tagjai, külföldi tudósok, francia, angol, holland és amerikai újságírók ülnek a kávéházak terraSzán, a Bristol, a Ritz, a Deli előtt és a városligeti Gerbeaud kerthelyiségében. A régi autochlon lakók közül rengetegen hiányzanak ma, ki Svájcban van, ki Ausztriában, ezekkel szemben óriási kontingense az utcai publikumnak a vidékiek és a meneküllek soraiból kerül ki. Legalább tízszer annyi ember fordul meg ma a pesti utcán, mint a régi békeidőben. A földfeletíi és földalatti villamos reggeltől este tízig zsúfolva van utasokkal. Egymás hegyén, hátán, a lépcsőkön lógva, egymásba kapaszkodva utaznak az emberek, akiket nem riaszt el a sokkal nagyobb távolságra helyezett megállók, sem pedig a tönkregyurt ruhák, a tülekedésben szerzett kék foltok, a lemasszirozott gombok, letaposott cipők sok kellemetlensége. A rendkívül nagyszámú vidéki mellett, akiket a területi változások kényszere hozott ide, változott külsőt mutatnak a régi pesti törzslakók is. Egész osztályok csúsztak lejebb az az életmód és öltözködés ranglétráján, sok régi ismerős csak önmaga árnyékképének látszik. A pesti utca közönségét ma a kontrasztok uralják. A régi egyöntetű pesti jelleg eltűnt. Ultramodern öltözetű hódító dandyk és a legcsábitóbb elegánciával és boszorkányos trükökkel bábuvá transzformált életrniivésznők mellett, vedlettruháju, fakó arcú nők surranak el. A szemüket lesütik, a kopott ridikült erősen szorítják a markukba, a lyukas ujju keztyüjükből, a ferdére taposott, repedezett cipőjükből, a négy év előtti szabású ruhájukból sirnivaló groteszkség és szivszoritó szegénység árad. Ha egy-egy ilyen nő felemeli az arcát, az ember összerezzen. A Tegnap valamelyik szereplő úri hölgyére ismer, aki ma napidijas, gépirónő, vagy robotoló líázicseléd. Magyar viselet a korzón. A különböző gyüjtőnapokon, igy a Tevéi gyüjtőnapján a nagy színes napernyők alatt magyar nemzeti viseletben öltözött ifjú lányok, pártásan, pruszlikosan lóbálták a járókelők felé gyüjtőperseiyeiket. De lépten-nyomon szembetalálkozik az ember férfiakkal is, akik fekete zsinóros atiilát, szűk magyar nadrágot, csizmát viselnek. Sok felé hallottam, hogy nem tartják kizártnak a magyar ruhadivat visszatérését. Ha ez tényleg bekövetkezne, a fővárosi utcák nagyanyáink korabeli egykorú képét mutatnák. Apróhirdetés a fatörzseken. Amerre megy az ember: a Dunakorzón épen úgy, mint a legeihagyottabb budai utcán, a Zitakirályné-uton és a Retek-utcában, a Hűvösvölgyben és a Feisőerdősoron, mindenütt feltűnik egy aktuális újítás: az utcai fák törzsére ceruzával irott apróhirdetések vannak rászögezve. Ami azelőtt Az Újság, vagy a Pesti Hírlap utolsó oldalán nyomtatásban, pontos díjszabással látott napvilágot, azt ma díjtalanul és határidő mentesen hirdetik a derék iák, a gesztenyék és hársak. Azt hogy: jókarban levő uriszoba bútor eladó. Vagy: alig használt női selyemruha jutányosán eladó, vagy eladó a kredenc, az ezüst, eladóak az utolsó fehérnemüdarabok, a szekrény, az ágy, a családi kép, a nagyanyáról maradt régi gyűrű, szóval minden.
