Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-07-03 / 47. szám
6. oldal. ,, Komáromi Lapok* 1820. július 8. levő bokrok kivágása végett odavitt fejszével ügy fejbevágta egyik a másikat, hogy néhány nap múlva sebeibe belehalt. — Cseresnyelopás. Szomorú véget ért id. Stefankovics Ferenc madari lakos; harmadmagával kiment cseresznyézni a perbetei szöllőkbe. A tulajdonos azonban tettenérte őket s mert a felszólításra nem álltak meg, ijesztésböl utánuk lőtt. A golyó olyan szerencsétlenül talált, hogy a sértett ott a helyszínén kilehelte lelkét. Holttestét a bíróság felboncoltatta. megint eggszer dobpergés, frombitaszó s mi szivünk megdobban. Hej, de milyen másként szólt ez mint a tavalyi, amelynek véres emlékét hordjuk még ma is a testünkön lelkűnkön. Táborban vagyunk, — gyerektáborban, ahol fából a kard, papírból van a csákó; Pubi a huszár, a vezényszót pedig nem marcona hadfi, hanem a jóságos Aiberla nővér osztogatja. Óvodaünnepély volt vasárnap a Dalárdában s örömmel láttuk, hogy a nagy terem zsúfolásig megtelt, sőt kicsinynek bizonyult. Sokan csak kívülről hallgathatták az előadást. Mindenki eljött, aki csak helyet kapott, senkit sem a kötelesség hozott, hanem a szeretett, a meleg érdeklődés, melyet első szereplésükkel felkeltettek a kis emberkék. Már az első számoknál azt kérdeztük Önmagunktól: lehetséges-e ez? Ennyi fegyelmezettség, ennyi kedvesség, ennyi illem, mint amennyiről a kis Óvodások vasárnap tanúságot tettek. Egy esztendő nehéz munkájának eredménye volt ez a délután, melyen mi, felnőttek teljes gyönyöiüséget, nagy, nagy élvezetet találtunk. A gondtól meggörnyedt lélek fel kellett, hogy üdüljön, amikor a vidám gyermekkar rázendítette; „Rajía fel, ime már süt a napsugár“ itt láthatjuk, hogy mennyire igaza van a költőnek, aki azt mondja : ha minden asszony egy kislány, ha minden férfi egy kisfiú lenne, nem kellene lehajtott fővei esdekelni bűneink bocsánatáért, nem kellene várni a megváltást és várni, hogy eijő az óra, amikor az ég felénk nyújtja kegyeit. Akkor a föld olyan lenne mint egy nagy gyermekszoba, a tiszta bűn nélkül való menyország. Nem hiszem, hogy akadt egy is közöttünk, aki el ne feledte volna minden baját, ha Bringi, a kis bohóc kacagott. Hat esztendő minden báját, kedvességét adták nekünk a csöppségek és mi hálás szívvel adózunk az irgalmas nővéreknek, akik etvezetrek bennünket egy tiszta kis világba, amelyben a csengő gyerntekkacaj egy kis időre elűzte fejünk felől a fellegeket. Elragadóan kedvesek voltak az első osztályt végzett növendékei az: „Ének próba“ előadásában, amelyet Adolfin nővér szerető gondosságának és avatotíságának köszönhetünk. Végül pedig egy mélyen átérzett melodráma előadáséban gyönyörködtünk. Mi, akik ott üitünk, akik közül majdnem mindenkinek van min búsulni, van kit elsiratni, mi, akik fáradtan és rezignáltan hordozzuk súlyos teihünket, melyet ránk rótt a sors, — mi, akik vagyont, otthont, nyugalmat, vért áldoztunk hat hosszú essztendőn át, — megláttunk valamit, ami, mint egy reménysugár, világítja meg ködös jelentünket. Láttuk a célt, a jövőt, — láttuk a gyermekeinket! Még nem vagyunk egészen szegények, még nem egészen céltalan a lét. Dolgozzunk értük, hogy legyen otthonuk, szeressük egymást, hegy ne hulljon a könnyünk, vélünk . . . Mikor mindezeket leirom, még fülemben csengenek kis versikék részletei, magam előtt látom szelíden libbenni az irgalmas nővérek fehér fátylát és hallani vélem a Krisztusi igét: „Becsássátok hozzám a kisdedeket." A jelzett jótékony célokra 920 K jutott. Felülfizettek : Wojtovicz Richárdné 5 K, Preszler Viktorné 10 K, N. N. 12 K, K. A. 6 K, N. N.. 22 K, N. N. 1 K, Komlós 3 K, N. N. 1 K, Székelyi Micike 2 K, X. -‘40 f., F. M. 1 K, X. M. 15 K, Rein József 5 K, K. 3 K, N. N. 840 K, X. Y. 4 K, Beck 2 K, dr, Madarassy Pálné 10 K, Weisz Lipótné 10 K, dr. Madarassy 4 K, ifj. Ghyczy J. 5 K, Horváth Kristóf 20 K, ifj. Baráth Béla 4 K, Pöltzl Irma 5 K, Csorna Béla 10 K, Kollányi 3 K, Langschadl 4 E, dr. Kamrás 6 K, dr. Dcsztál 5 K, Fehér 4 K, dr. Bardócz 15 K, Sztráska György 10 K, Gidró t Bonifác 10 K, Gödör K. J. 10 K, összesen 235 K 80 fillér, melyért ez utón mond köszönetét a rendezőség. Jönnek a színészek! Sohasem volt nagyohb, szenlebb hivatása a magyar színészetnek, mint most és különösen az itt lakó magyarság között. Mintha egy századdal mentünk volna. A magyar színészet újra azon a kultúrát erősítő, mentő magaslaton áll, mint ezelőtt száz esztendővel. Az ezeréves édesanyától elszakított és itt lakó magyarság miben bizhatik másban, nint önmagában és ezeréves kultúrájának ősi erejében. Teljesen e! vagyunk szigetelve magyar testvéreinktől, a magyar kultúra ősforrásától. Nekünk, itt élőknek a saját kulturális intézményeinkre lehet csak támaszkodnunk, s szent kötelességünknek tartjuk, hogy ezeket az intézményeket továbbra is megőrizzük és fejlesszük. A magyar színészetnek, amelynek műsorán a tisztáerkötcsü magyar és hasonló értékű színdarabok szerepelnek, kuifurmissziója van, amelyet minden jó magyarnak kötelessége támogatni. Nem egyszerű szórakozás, a nyári esték agyonütése nekünk, magyaroknak a színészet, sokkal több annál; a zengő magyar szónak, édes anyanyelvűnknek ä terjesztője, erősítője. Komárom téli kulturéiete az itt állomásozó olasz majd francia parancsnok dicséretét, elismerését vívta ki magának. A nyári kulíurszükséglet valóssággal várja már a színészetet, hogy a téli hangversenyszezon kezdetéig is nemes szórakozásban legyen részünk. Amint már jeleztük is, régi, kedves ismerőse közönségünknek, Polgár Károly volt pozsonyi szinidirektor jön ide kitünően szervezett társulatával Julius hó közepe táján, ügy az előzékeny igazgatót, mint jó társulatát a tavalyi szezonban már megszerette Komárom nehezen fölmelegedő közönsége. A napokban járt itt a társulat rnegbizásá-. bó! Asszcnyi László, a kiváló baritonista, aki megfelelő helyet keresett az előadások megtartására. Tárgyait a katonasággal is a lovarda elnyerése érdekében. A francia parancsnok készséggel megengedte volna, hogy a lovardában játszanak, mint a háború kitörése előtt Mezey és Kövessy igazgatók, de jelenleg a lovardában kiképzés folyik, igy ezt a megoldást el kellett ejteni. A többi rendelkezésre álló helyiség közül legalkalmasabbnak látszik a mozi, ahol már Szabados színtársulata is játszott. Előnyei: a jó világítás, a ventillátor-szellőztetés és a legfontosabb a lejtős nézőtér, ahol mindenki, a leghátrább ülők is jól láthatnak. Ha sikerül az anyagiakban a mozitulajdonossal megegyezni a direktornak, akkor a moziban fognak játszani. Hisszük, hogy a mozitulajdonos nem áll elő súlyos feltétetekkel, hiszen neki is előnye, hogy nála játsszanak, mert ha máshol ülnek tanyát, a mozija nagyon is meg fogja érezni. így legalább a kialkudott összeg erejéig kártalanítva tesz. A Julius közepe táján érkező társulat tagjai a következők: Polgar Károly igazgató és jellemszinész, Asszonyi László bariton, Falus Imre énekes bonviván, Keleti Árpád hős tenor, Szűcs Laci lírai tenor, Pogány Béla hős jeliem, Ungvári Feri lirai szerelmes, Faíudi Kálmán komikus, Somogyi Károly komikus, Hegyesi Nándor apa, Iván Sándor kedélyes apa, Jármási segédszínész, ügyelő, Fischer Károly karnagy, Holdi Juci colorafur primadonna, Budai Ilonka szubrett-piimadonna, Fenyő Irma szubrett-énekesnő,Szécsi Bözsi hősnő, szende, A. Erdélyi Irma vígjáték színésznő, Sándor Aranka komika és anya, Geszti Elza segéd szinésznő. Ezenkívül 20 tagú férfi és női kórus, 18 tagú zenekar, 12 tagú műszaki személyzet. A társulat műsora a legjobb irodalmi termékekből van összeállítva. A színtársulat arra kéri a felesleges külön szobával bírókat, hogy lapunk kiadóhivatalában jelentsék be, ha kiadó szobájuk van, hogy igy a lakáskérdés könnyebben megoldható legyen. Borka Géza verseskönyve. Bor ka Géza: Bánatmalom. (Versek.) Komárom, 1920. Egy fiatal, de már csodálatosan kifejlett tehetség most megjelent verses könyve fekszik, előttünk. Borka Gézáé, lapunknak kiváló és közkedvelt munkatársának a könyve, akinek kedves és megható, nem egyszer gyújtó költeményeit nemcsak a Komáromi Lapok, hanem a Komáromi Újság, Az Őrálló, a Vagyunk, a Budapesten megjelenő Zászlónk és a Nagyasszonyunk hasábjain megjelent költeményei révén messze földön előnyösen ismerjük. Legértékesebb tulajdonsága Borka Gézának, hogy annak ellenére, hogy sokszor modem utakon jár Pegazusával, de azért mindig kifejezésre jut fanatikus magyar fajszeretete, magyarsága, a magyar kultúra iránt érzett rajongása. Egy modern költő, aki nem kereskedik a nemzetköziséggel, nem tagadja meg az Istent, a vallást, a hitet és büszke önérzeltel vallja magát magyarnak, nem szégyell a világ által halálra ítélt magyarság szívós kitartó tagja lenni. Ha még hozzávesszük, hogy még fiatal és szivében tüzet gyújt minden, ami jó, szép és igaz, a szerelem, a csók, a virágillat, megkapjuk azokat: a témákat, amelyeket versében feldolgozott. Ha ezeréves anya testének szétmarcángolása felett érzett őszinte bánat, az ártatlanul halálra iiélt magyarság sorsa támasztotta daq, a szebb jövő reménysége, majd a bánatos szerelem, itt-ott egy kis vidámsággal, önbátoritás, esengés az Élethez, ezek nagy vonásokban azok az érzések, amelyek Borka Géza verseskönyvében kifejezésre jutnak. A csinos kiállítású könyv két részre oszlik. Az első rész Magyar bánatok címet visel. E résznek az alábbi jeligét adott a szerző: Akik még vagytok őrzőn, árván Őrzők: vigyázzatok a strázsán! (Ady) Talán találóbb jeligét nem is tehetett volna Borka Géza a Magyar bánatok c. ciklusa elé. A Bécsbe menekült, azelőtt magyarnak hazudott, de az első szélfordulásra köpönyeget fordított és a nekik erkölcsi és anyagi sikert adó ezeréves magyar hazát nemcsak megtagadni, de megköpdösni képes volt budapesti irók gyalázatos irodalmi termékei között, szinte üdítő forrásként, mohón olvassuk Borka Géza Magyar bánatok c. ciklusát, amely külön könyvalakban is megjelent, mint az Örálló kiadása. E ciklus legszebb gyöngyei: Fecskék •beszélgetnek, Csak aki legény, Üzenet, Hunnia újéve, Pempeji őrállója, Magyarnak lenni, Feddő ének, A komáromi kőszüz, Üzennek a mezők, Prófétát várunk, Nyugodalmas jóéjszakát cimii versei. A kötet második részének Magam bánata címet adott a talentumos szerző. A szerelem, az élet bánata, a visszatérő Rip érzései, őszi hangulat, esti gondolatok a templomban, kis húga halála szülte, bánat, feli gondolatok, balatoni hangulat, könnyek hullása, önbátoritás, a szótalan szerelem, évetődések, kérdések az ideálhoz, gondolatok a zongora mellett, tavaszi hangulat, bucsuzás, megnyugvás, reménysugár, öröm bánat, könny és mosoly, ezek azok az érzések, gondolatok és témák, amelyeket megénekel a poéta. Igazán nehéz e ciklusból is kiválasztani a legszebbeket. Szép, megható és megkapó mindegyik éppen úgy, mint az első rész mindenegyes verse. Szikrának, gróf Teleki Sándornénak, a kiváló magyar Írónőnek különösen tetszett a Vallatod Édes ? cimü bájos szerelmes vers.. Éhez gratulált is a szerzőnek. Pár nagyon jól sikerült angol fordítást is találunk a verskötetben. A belalakhoz teljesen méltó a versek külalakja, verselése, kidolgozása. Egy teljesen kiforrott poéta tehetség munkája a kötet minden verse, minden sora. Nyelvezete zamatos, tőről metszett magyar, ritmusa, ütemei, csengő, bongó rímei, a magyar nyelv zengzetességének minden gyönyörűségét feltárják. Ekkora tehetséget, mint Borka Géza* mindig meg kellett volna becsülnünk, de különösen áll ez most, a magyar nemzetet ért végzetes katasztrófa idején. Meg kell őt becsülnünk, szeretnünk és minden erőnkből támo- I gatnunk, verskötetét a legszélesebb körben * terjesztenünk.
