Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-08-14 / 59. szám
1920. augusztus 14. „Komáromi Lapok 3. oldal. voltak, akik sziikebb hazájukért küzdöttek, itt éltek és haltak. Azok is, akik mint idegenek jöttek e váios körébe, szívben; lélekben és nyel,»tikben is magyarokká lettek. Ragyogó nevek viselői kerültek ki ebből a városból, akik maguknak hírnevet, e városnak becsületet és a magyarságnak a világ megbecsülést szerezték meg. Ennek a városnak magyarnak kell megmaradnia. minden időkre és vezető szerephez jutnia a városok sorában. Erre kötelezi nagy muMji, kedvező fekvése és lakosainak törekvése, becsvágya. Ezt akarja szolgálni minden erejével és súlyával a Komárom Városi Párt, mely felhív mindenkit, lépjen be tagjai sorába, minden anyagi kötelezettség nélkül. Legyen mögöttünk erős szervezete e város javán munkálkodó dolgozóknak, akaratunkat siker követi és alkotó munkánk gyümölcsei bizonyosan megérnek. A Komáromi Városi Párt előkészítő bizottsága. Honi a iiioslagpÉ. Valami a sajtóról is. — Szegény Komárom, ki hitte volna, hogy valaha á kitagadott, moslohagyehm-k szomorú sorsára jutsz. Attól a pillanattól kezdve, hogy a csehszlovák hatalom ide betette a lábát, Komárom rohamosan haladt a visszafejlődés felé. Eddig azt'' hittük, hogy ez a visszafejlődés csupán csak annak tudható be, hogy a változóit viszonyok következtében kettészakított város épen a főforgplmi utaktól tőn elvágva. Emiatt ipara, kereskedelme, idegen és pénzforgalma ma már a semmire redukálód olt. Újabb időben azonban mind több és több tünet mutat arra, hogy Komáromot nemcsak ez az elzárt, fpigaíomuélküli állapot viszi a megsemmülésbe, ‘Nirvánába, hanem egyéb tényezők is elősegítik, sőt rohamos léptekkel siettetik azt. Komárom ugyanis kegyvesztett Prágában él ■'Pozsonyban. Komárom a kitagadott mostohagyermek sorsára jutott. Komáromnak ugyanis borzalmas, meg boésájthafátiau nagy a bűne. Es ez a nagy bűn nem más, minthogy magyar. Magyarnak lenni és azt bátran, gerincesen-kimondani ugyanis főbenjáró bíiu odaíönt. Aztán mint aféle htinös gyermeket különböző büntetéssel sújtják Ilyen beígért büntetések: a megye székhelyének, a többi közhivataloknak az elvitele Komáromból, volt szabad királyi és törvényhatósági joggal felruházott váro.-t le fogják degradálni nagyközséggé. > Komárom nevének puszta-említésére már harag gyűl odafent az irányadók leikébe. Ami Komaiomból jön, az mind lazítás, békételenkédés, aknamunka, irredentizmus. Amit lapunkban Írunk, az mind iázitás, az ő szemükben. No aztán külön parancsot is kap a ko máromi cenzor, hogy szigorított éberséggel figyeljen reánk és ne sajnálja a cenzori ceruzáját, csak töröljön minél többet. Csak igy érthetjük meg, hogy a kassai, ungvári, pozsonyi lapok hasábjain olyan.cikkek látnak napvilágot, aminők áz igazi demokrácia hazájában csak lehet. Ha az ottani lapokban mégis töröl a cenzúra, meg van engedve, tiogy oda nyomathatják, hogy itt a cenzor annyi sort, vagy egy cikkel törölt, vagy pedig mint a beregszászi lapokban látjuk, a törölt rész helye üresen marad. Nálunk a zsú pátikor mány biztos ezt szigorú m megtiltotta. Hát ez az-egyenlő’ mérték ? Ne tessék azt hinni, hogy mi izgatni akarjuk a kedélyeket azzal, ha olt üres helyet hagyunk, vagy ha odaoyomaijuk, hogy itt a cenzúra törült. Korántsem, h inem azoknak a leire teilen és értelmetlen cikkeknek akarunk veget vetni, amelyek a cenzori törlések miatt előáll nak. A cenzor mondjuk kitörői egy .cikket, hát ez nem zavar értelmet, ez csak a lap- tördelését késlelteti; de ha a cenzúra csak egy két szót, vagy fel vagy egész mondatot töröl, akkor nem egyszer oda az egész cikk értelme, összefüggése. Az olvasó boszankodva teszi félre a lapot és a cikkírót a pokol fenekére kívánja az érthetetlen cikk miatt. Mig ellenben, ha oltr jelezve van-a cenzori törlés, az olvasó betudja a törtéinek .a cikk, vagy a mondat érthetetlen - aéget. r., . Szeretnők, ha e részt a cenzúra nem törölné, hogyha velünk nem is járnak e! olyan szabadelvűén, mint a kassai, un.vári, beregszászi lapokkal, legalább e cikkünk révén a közönség ezentúl megtudja az értelmetlenség igazi okát. A gerinces magyar lapoknak elég bajuk van úgyis a postaszáilitásokkal. Igen sok magyar lap tűnik el. És mindezek dacára a cenzúrával, rossz póstai szállítással sújtott komáromi magyar sajtó naponta kap három-négy rendeletet, azzal az utasítással, hogy köleles ingyen leközölni. Ennek fejében a fenii panaszolt dolgok járnak fizetésképpen. Visszatérve a mostoha Komáromra, e szerencsétlen fekvésű város mindig utoljára kapja meg a többi városokkal szemben azt a csekély minimumot is, amit már egy mostoha gyermektől se lehet megtagadni. Kvmáromot mellőzik az egész vonalon. Ki van adva a titkos jelszó odafent, hogy Komáromnak lehetőleg semmit. Mert nagy bűne van: magyar. Mint a rossz gyereket, hát Komáromot is igyekeznek e nagy bűnéből, a magyarságából megmenteni. A mesterséges letelepítés folyik, az idegen nyelvűek bejövetele egyre tart, hogy a szinmagyar Komárom elveszítse szín magyar jellegét. De llát mi ismerjük*a magyarság természetrajzát, minél inkább van körülvéve idegen elemektől, annál inkább tud dacolni magyar ságáért, nyelvéért, kultúrájáért. Ha a komáromi magyarokat erős, szívós faji jellegieknek tartják oda fent, akkor mit szóinak a felvidéki idegen népek elnyeléssel fenyegető tengerétől körülvett apró szigetekként élő magyarság fa nalikus fajszeretetéhez. Ha magyarnak lenni bűn bizonyos körök, szemében, akkor ebből a bűnből nem lehet kigyógyitani, megtéríteni a mostoha Komáromot,amely nem tesz egyebet, minthogy mindenkit inegiilétéi jogokat követeli a magyarság szá inára ebben a demokratikus államban. Nagyon helyes, hogy felemelték a postai tarifát. Látszik, hogy a posta rendszeresen és előre megállapított terv szerint szoktatja le a publikumot arról, hogy ez áldásos intézményt igénybe vegye, s a legteljesebb elismeréssel kell konstatálni, hogy igyekezem — hála az egek urának — nem hiába való. Nem könnyű mesterség volt, az bizonyos! Az embereknél megrögzött szokássá vált, hogy levelekét írtak, s azt a posta utján akarták minden áron továbbítani. E gonosz hajlammal szemben alkalmazott ellenrendszabályok eleinte teljesen hatástalanok maradtak. Hiába vesztek le útközben a felragasztott levélbélyegek, legfeljebb a szenvedélyes levélgyűjtők dühöngtek rajta, hogy a legritkább bélyegeket elszedík előlük. Az emberek tovább Írtak, s egykedvűen vettek tudomást róla, hogy cenzusa örve alatt felbontogatják a legintimebb szerelmes leveleket is. És különösen jaj volt annak a levélnek, amelyiket ajánlva adtak fel. Ez inár gyanús volt! — és vizsgálat tárgyává tették és a címzett vagy soha, vagy félév múlva kapta meg. Még szomorúbb sorsa volt annak a levélnek, amelyiket expessz-ajáulolfan adlak fel. Ez duplán gyanús volt. Összeesküvést, irredentát, lázadást sejtettek minden ilyen levélben és az ilyen már igazán ritkán érkezett meg a címzetthez. Erre aztán a posta radikálisabb intézkedésekhez nyúlt. A Sárosba ‘ adresszjüt levelet elsegilelte Ungmegye határára, ahonnan az rövid másfél esztendő alatt „nie rozumim madarske“ varázsigével érkezett vissza a feladóhoz. Amennyiben pedig a megrögzött és javíthatatlan levélíró szlovák nyelven irta meg a pontos címet, abban a naiv reménykedésben, hogy igy talán az biztosabban eljut rendeltetési helyére, eme tévedést egy „Zpet“ szóval oszlattak el végérvényesen, egy félesztendőn belül, mikor levele földkörüli útjáról megtépve és feltörve bár, diadalmasan visszaérkezett. Az emberek végül is kezdtek leszokni arról, hogy a postára bízzák leveleikéi, de még mindig nem eléggé. Még mindig akadtak, akik leveleket írtak s rneit internálni elvégre mégsem lehet mindenkit, bár tagadhatatlanul ez lett volna a leghelyesebb elintézési mód velük szemben, -- majd Iilaváról próbáljanak levelei imi — kénytelen volt a posta ismét retorzióval élni. Demokratikus állam lévén, foghÍzbüntetés helyett pénzbírságban állapodtak meg s egy közönséges levél postai diját 60 fillérre, egy ajánlott levélét egy korona 50 fillérre emelték. Ez remélhetőleg hatni fog s az emberek igyekezni fognak leszokni bűnöző hajlamaikról, mert ha nem, akkor még kiilömb dolgok is következnek. Ez a posta nemcsak céljául tűrte ki, hogy minden embert leszoktat a levélírásról, ez a posta keresztül is viszi. Ez olyan! Dr. üérer loan Szlo/enszkó teljhatalmú minisztere f. hó 9-én külön kihallgatáson fogadta Tuba Jánost, a Magyar Népszövets% igazgatóját, aki a szövetségi alapszabályok mielőbbi jóváhagyását sürgetvén, ennek kapcsán informálta a minisztert némely szlovák és szoc. demokrata lapban, a szövetség ellen megjelent rágalmak és vádak teljes alaptalanságáról. A miniszter megértéssel fogadta a nyeri felvilágosításokat és megígérte, hogy az alapszabályokat sürgősen maga személyesen veszi vizsgálat alá és azok jóváhagyása tárgyában intézkedni fog. A kihallgatás alkalmából szóba hozta a népszövetség igazgatója az itteni magyarságot ért, némely sérelmet, többek között a cégtáblák ügyét is, melyre nézve a miniszter kifejezetten kilátásba helyezte, hogy a eég feliratok megváltoztatására kitűzött és f. hó végen lejáró határidőt egyelőre meghosszabbítani fogja. Nem volt kifogása az elten sem, hogy a Komáromból felsőbb tanulmányaik folytatása végeit a budapesti egyetemre és egyéb főiskolákra menni kívánó főgimnáziumot végzett ifjak részére — a mull évben követett gyakorlat szerint — az idén is megfelelő átkelési engedélyek adassanak ki. Egyéb sérelmek és kívánságokat — a miniszter kívánságához képest — külön memorandumban fog a szövetség igazgatója előterjeszteni. — bemondás. Múlt számunkban már emlitettük, hogy a zsupán-kormánybiztos újvárosi bizottsági tagokat nevezett ki. Ezek közül Hacker Dezső lapunk nyomdájának vezetője, értesilelte a zsupán-kormánybiztost, hogy egyéb elfoglaltsága miatt e tisztségéről lemond. — Házasság. Ifjú Bucker Lajos voll tltzér főhadnagy, régi ismerősünk vasárnap esküszik örök hűséget Marosvásárhelyen Bottay Babyval, Bottay Kálmán komáromi polgáriskolai tanár bájos leányával. — Kineuezés. Dr. Nádassy Imre földinket, igazságügyi tanácsost, az elnöki osztály vezetőjét, Budapest fő és székváros rendőrfőkapitányává nevezték ki. Kinevezett földink most foglalta el állását. — Előadás a jiddis irodalomról. Szerfelett érdekesnek Ígérkező felolvasást tart Szílasi Zoltán bölcsészetdoktor, francia és olasz irodalomtörténész jövő vasárnap, 1920 augusztus 29 én délután 5 órakora kultúrpalota nagytermében a müveit közönség számára A prosztjiddis és irodalma címen a lengyel és orosz ghettó négy • százéves nyelvéiül, s ezek régi és modern litteraturájáról. Az osztjudok nemzeti irodalma mind fokozottabb mérvben kezdi napjainkban magára vonni a külföldi irodalom búvároknak a figyelmét. S neves, különben helyi sajtónk részére is évtizedek óta dolgozó, tudományos földink, aki kettős képzettség birtokában magasállású eredeti hivatása mellett, amelynek a keretében nagyobbszabásu szakmunkákat pub likált, nyelvészeti, s irodalomtörténeti tanulmányokkal is előszeretettel foglalkozik, amidőn magyar nyelven először tájékoztatja eredeti olvasmányok s angol és francia szerzők nyomán a müveit hallgatóságot az egész jiddis irodalomról, kultúrái is tekintetben sivár időnkben valósággal úttörő feladatra vállalkozik. Az illusztris szerző az irodalomtörténethez az elsőség jogán letagadhatatlanul emlékezetes előadása iránt városszerte élénk érdeklődés nyilvánul. Hangsúlyozzuk, hogy az előadás teljesen felekezeti és politika mentes tudományos színvonalon fog állni, keresztényeket és nem keresztényeket egyaránt érdekli, jegyek személyenként 20 K val Spitzer Sándor könyvkereskedésében kaphatók.
