Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-08-07 / 57. szám

2. oldal. „Komáromi Lapok 1020 aug. 7 tette lehetővé a konyha működését — szept. hónapban már beszüntetni jelezte á további élelmiszer szállítmányokat, a Bizottság tehát abba a helyzetbe kerülhet, hogy fenti időpont­tól kezdve élelmiszer kiosztását beszüntetni kényszerül. Éppen mert az őszi és télihónapokban válnék legnélkülözhetetlenebbé a gyermekek élelmezése, a Bizottság felterjesztést intézett az Amerikai Segélyalaphoz, hogy élelmiszerszállit­­mányok továbbr'a is leküldessenek. Tekintettel a Kantáromban működő konyha ellátottjainak méltánylást érdemlő szükségeire, az Amerikai Segálybizottság egy hónappal meghosssabbi­­totta a segélynyújtást, úgy hogy most október 1-ig a gyermekek ellátása biztosítva van. Minthogy az Amerikai Bizottság tervszerű élelmezési akciójának idejét igy Komáromra kivételesen hosszabbította meg, további segélyre onnan alig számíthat a helybeli Bizottság. Legfőbb gondja lévén mégis, hogy éppen a legnehezebb időben álljon a rászorulók segít­ségére, a Bizottság oly formán kívánja a gyer­mekek élelmezésének kérdését megoldani, iiletve a tápszerek kiosztását folytatni, hogy a kony­hát nép- és diákkonyhává alakítja át és emellett a gyermekek folytatólagos táplálkozását is kivi­hetőnek reméli. Hogy megfelelő mennyiségű élelmiszer álljon a konyha rendelkezésére, Folkman István dr. zsupán-kormánybiztost kérte a Bizottság megfelelő hatósági támogatás kieszközlésére. A zsupán-kormánybiztos, kinek jóakaratú tá­mogatását eddig is tapasztalhatta a Bizottság, bármily, a gyermekkonyhát érintő kérelem ter­jesztetett elébe, a nép- és diákkonyha megszer­vezéséhez, élelemmel (gabona, főzeléknetnűek) való ellátásához a beszerzés közvetlenül a ter­melőktől engedélyezte is. Az élelmiszerek be­vásárlása az egész megyére szól, s igy nagy remény van arra, hogy a nép és deákkonyha megfelelő mennyiségű élelmiszert tud biztosítani. A Gyermekgondozó Bizottság kérő lapokat küld szét a gazdákhoz, s arra kéri őket, hogy felajánlott élelmicikkek mennyiségét Ivánfy Géza városi közéleimezési előadóhoz, a Gyer­mekgondozó titkárához bejelentsék. Tekintettel a jótékony célra, a Bizottság számit arra, hogy amennyiben a gazdaközönségnek módjában állhat, az élelmicikkeket Komáromba be is szállítják. A gyűjtés természetesen csak úgy járhat eredménnyel, ha a gazdaközönség meg­értve a mai nehéz kereseti és ellátási viszonyok okozta nyomort, halogatás nélkül veszi pártfo­­gássba a nép- és diákkonyhát. A gazdaközön­­ságtől várt segítséget a Bizottság nem minden ellenszolgáltatás nélkül kívánja. Igaz, anyagi tehetsége a Bizottságnak ma még nem bírná ki a konyha összes költségei­nek a fedezését, de abban a jó reményben kezdi már most meg akcióját, hogy a szüksé­ges kiadások, illetve élelmiszerek beszerzési költségeinek megtérítése a humánus intézmé­nyeket mindenkor pártfogoló magyar társada­lom áldozatkészsége révén lehetővé válik. Az idő sürget* hogy a nép- és diákkonyha mielőbb meginduljon, különösen a diákkonyha működé­sét nem lehet későre halasztani, mert az iskola év szeptemberben megkezdődvén, a vidékről beözönlő diáksereg ellátása szeptemberben kell, hogy megkezdődhessék. Nagyon jól tudhatja a város és vármegye lakossága, hogy mily áldozatot kíván a mai drágaságban a tanulóifjúság neveltetése. A ma­gyar táésadalomnak, a magyar társadalom te­hetőseinek saját fajuk, az annyiszor szeretette! és kipusztithatatlan ragaszkodással, kiolthaíat­­lan hűséggel hangoztatott magyarságuk iránti kötelessége, hogy a Szlovenszkó legmagyarabb városának diáksága, kik a magyar vidékekről sereglenek Komáromba, tanulmányáit folytat­hassa. Meg kell érteni a magyarságnak, hogy a deákkonyha a magyar kultúrintézmények sorába tartozik. Minden magyar testvérünknek, ha te­hetséget adott hozzá az Isten, lehetőséget kell teremteni arra, hogy azt iskoláztatás utján euró­pai nívóra csiszolhassa. Hivatkozhatnánk a külföldi példákra, a régi Elzász, s a németségnek idegen államokba csatolt szigeteire, hol a faját szerető francia és német társadalom az ifjúság neveltetéséhez anyagi erejéhez mérten tudott s ma is tud lel­­kesegéssel, sőt önként bámulatraméltó áldoza­tokat hozni. A magyar faj mindig büszkén áll­hatott a kulturnemzetek sorába, fiai a hazai iskolákban nyert tanulságuk révén megái!ták helyüket mindenkor, annyiszor fölényesen han­goztatott nyugati kultúra legelső helyein, ieg­­exponáltabb fórumain, s ma százszorosán kö­telessége a magyarságnak, hogy tehetségével, faji rátermettségével, szorgalmával és tudásával, megszerzett helyét a jövőben megtarthassa. Az ifjúság, a magyarság jövő reménye, az apáiról szeplőtlenül rászállt örökség váromá­nyosai s jövő fenntartói, a nemzeti hagyomá­nyok megőrzői fordulnak a magyarsághoz tá­mogatásért. Alig merjük hinni, hogy felhívó szavunk, mellyel a Bizottság minden elisme­résünket megérdemlő akcióját magunk részéről is támogatni kívánjuk, süket füleket találunk. Erős a bizalmunk, hogy a magyar társadalom a legmelegebb szeretette! karolja fel a magyar diákság ügyét és adományaival a konyha mű­ködésének mihamarább megkezdhetését lehe­tővé teszi. Minden bejelentés Ivánffy Géza közéielm. előadó a Gyermekgondozó Bizottság titkárához, Komárom, Kultúrpalota küldendő. ~ iii einást. irts! Isii! A Komáromi róm. kath. Legényegylet mü- j ködésének megszüntetése, helyiségeinek lezá- ; rása, mint az egylet ellen egy idő óta folytatott j aknamunkának eredménye, felháborítóan érin- j tette az egylet tagjait, de Komárom eifogulat- ! Ianul gondolkozó egész magyar társadalmát is. i Az egylet vezetősége a nagyfokú igazság- i talanság teljes tudatában a Magyar Népszövet­ség utján az. alábbi beadvánnyal fordult teljes elégtétel adásáért a teljhatalmú miniszterhez : Teljhatalmú Miniszter Ur! Komárom thjf. város rendőrkapitányi hi- ; vaiala 102/eIn. rkap. 1920. számú végzésével j — a komáromi zsupán-kormánybiztos ur j 230/Pres. 1920. számú rendelete folytán — a j Komáromi róm. kath. Legényegylet működését ! további intézkedésig beszüntette, helyiségeit le j záratta és annak használatát megtiltotta. Ez intézkedés indokául a határozat min­den közelebbi megjelölés nélkül egész általá­nosságban azt hozza fel, hogy az egyletben minden legkisebb aikalom megragadtadk az állammal szemben érzett ellenszenv, illetve álláspont nyílt és tüntető kifejezésére. E határozat ellen, mely a Komáromi róm. kath. Legényegylet meg nem érdemelt büntetés- j sei sújtja, s anyagi és erkölcsi tönkretételét cé- j lozza, teljes bizalommal fordulunk Teljhatalmú j Miniszter Úrhoz, tiszteletteljesen kérve, méltóz- ! tassék e határozatot megváltoztatni és hatályon ' kívül helyezni. Mivel a határozat semmi közelebbi okot meg nem jelöl, a miből a hatóság az indoko­lásul felhozott következtetést levonja, nem mi vagyunk az okai, ha teljes alapossággal nem is tudnánk kimutatni, hogy az egylet működésé­nek beszüntetése jogos alappal nem bir. Ily főbenjáró intézkedésnél az egylet már csak a kellő védekezhetés előterjeszthctése vé- I gett is tudni óhajtaná, hogy tagjainak egyleti j működésére vonatkozólag mik azok a tárgyi j bizonyítékokra támaszkodó adatok, melyek az ' intézkedés megtételére okul szolgáltak. Teljes tisztelettel, de a leghatározottabban óvást kell emelnünk az ellen, hogy bárminő tény, eljárás, vagy cselekedet, mely tagjainknak ' egyleti működésével összefüggésben nincs, azzal vonatkozásba nem hozható, egyletünkkel szemben megtorló intézkedés alapjául szolgáljon. így tiltakoznunk kell az ellen, — ha esetleg úgy történt volna, — hogy a legutóbb felmerült és bűnügyi nyomozás tárgyává tett az az eset, hogy Komárom városban néhány helyen a falon egy jelképies ábrázolat jelent meg, a mely egy keresztet s Magyarország feldarabolás előtti határait tüntette fel ezzel a felírással: „Feltámadunka komáromi róm. kath. Legényegyesület működésével a legtávo­labbról is akárminő vonatkozásba hozassák is a hatóság által az egylet, mint erkölcsi testület terhére irassék. Pusztán abból a tényből, hogy a rendőr­­hatóság minden komoly gyanuok nélkül, be­­sugás alapján téves feltevésekkől kiindulva, 4—5 oly fiatal embert tartóztatott le és tartott fogva napokon át, akik az egyletnek is tagjai, akiket azonban végre is azzal bocsátottak el, hogy bűnösségükre nézve alapos gyanuok nem forog fenn, véleményünk szerint aligha lehet azt a következtetést levonni, hogy az egyletben minden aikalom megragadtafik az állammal szemben érzett ellenszenv és álláspont nyílt és tüntető kifejezésére. De tisztelettel kérdjük, még ha oly egyén rajzolta volna is a kérdéses ábrázatot aki többek között a komáromi róm. kath. legény­­egyletnek is tagja, vájjon az egyleti működés sei semmiféle vonatkozásban nem tevő, helyi­ségein kívül történő, pusztán az illető egyéni felelősségére írandó ily cselekedetért szabid e, jogos-e tönkre tenni, megsemmisíteni magát az egyletet, amelynek célja keresztény vallás­erkölcsi alapon munkaszerető, becsületes pol­gárokat nevelni a fiatalságból a hazának; meg­semmisíteni azt az egyletet, mely nem egyeseké, hanem az egész társadalomé, s közös erkölcs­­nemesitő és szórakoztató intézete a tagok százainak. Ez eljárás mellett be lehet csukni minden magyar egyesületet, mert hiszen mindegyiknek akadhat oly tagja, aki esetleg úgy szói, vagy tesz valamit, ami az uj államalakulat vezető férfiainak tetszésével nem találkozik, anélkül azonban, hogy ez az illetőnek bárminő egye­sületi tagsági minőségével a legtávolabbról is okozati összefüggésbe hozható volna. Nem nehézményezzük, sőt jogilag helyes ­nek tartjuk, hogy amidőn a szociáldemokrata párt körhelyiségéből felvonuló csoport egyes helyeken magán tulajdont tört-zuzoti. a hatóság felelőtlen elemeknek e ténykedéséért nem tette felelőssé magát a szociáldemokrata pártot, min erkölcsi szervezetet. 1 A komáromi róm. kath. legényegylet' mint erkölcsi testület föltéve, de el nem ismerve’ hogy a kérdéses ábrázolatot valamelyik tagja rajzolta, nem kér mást, csak egyenlő mértékkel való igazságos elbánást. Lehet, nem tudjuk, talán amiatt hozatott a komáromi róm. kath. legényegylet elien a meg­semmisítő határozat, mert az annak helyiségé­ben legutóbb rendezett műkedvelői előadással kapcsolatos estély végeztével, távozás közben a nagyközönség leikéből kitört a fohász? isten, áldd meg a magyart. Újból tisztelettel kérdjük azonban, szabad-e és jogos-e a busongó magyar lélelnek e fo­hászkodásáért megsemmisíteni egy erkölcs nemesilésre, munkaszerelő, becsületes polgárok nevelésére hivatott magyar egyesületet a mai viszonyok között akkor, amidőn az egyleti tápok a néplélek ez önként jövő megnyilatko­zására semmiféle irányban befolyást nem gya­korolhattak. De különben is, tudomásunk szerint dr. Dérer Iván teljhatalmú miniszter ur itteni láto­gatásakor, megértésre törekvő gondolkodásra valló azt a kijelentést tette, hogy egyik nemzeti kisebbségtői sem lehet rossz néven venni és megtorlás tárgyává tenni, ha addigi nemzeti énekét zárt helyen elénekli. Ez a felfogás egy szabad demokratikus államalakulat alapelveivel' inkább összeegyeztethető, mint az érzésvilágnak orőszakosan történő teljes elfojtása. Avagy talán azért semmisíti meg a sérel­mes határozat a komáromi róm. kath. legény­­egyletet, mert egyik vezető férfia, dr. Szumyogh Xavér Ferenc lelkész tanár szolgáltatott erre okot politikai magatartásával? De hiszen nevezettet, a ki politikai tevé­kenységét nem, mint az egylet vezetője, s nem is az egylet helyiségeiben, hanem a közélet más fórumain fejtette ki, a rendőrhatóság azon az alapon, hogy nem ide való honos és itt po­litikai működést fejtett ki, a Cseh-szlovák köz­társaság területéről már eltávolította. Tisztelettel kérdjük ismételten, szabad-e és jogos-e a volt egyik vezetőnek a hatóság által nehézményezett, s már a legszigorúbban meg is torolt, az egylet működésével azonban semmiféle vonatkozásba nem hozható tényke­déséért megsemmisíteni magát, egy erkölcsne­­mesitésre, munkaszerető, becsületes polgárok nevelésére hivatott magyar ifjúsági egyesületet, Itt szintén reá keli mutatnunk a szociál­demokrata párttal szemben követett eljárásra, melynek vezetőit nehézményezett cselekedeteik miatt a hatóság szintén eltávvlitotta, de jogilag helyesen, ezeknek ténykedései miatt magával a szociáldemokrata pártszervezettel szemben meg­torló intézkedést nem tartott jogosnak és szük­ségesnek. A komáromi róm. kath. legényegylet, is­mételten csak egyenlő mértékkel való, igazsá­gos elbánást kér, s ennek kieszközölhesse vé­gett Komárom város egész társadalmának, de )

Next

/
Oldalképek
Tartalom