Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-12-29 / 97. szám

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

Hegyvenegyedik évfolyam.

4

Szerdai 1920. december 29.-rrr;.-T-r :r,— — inVT' 'wiiiMiriiiíi rT iiii í lilíir' '~~r ■■■-'"■

97. szánt.

Elufiietesi ár helyien Csei-silovák értékbe« : Egész é\re 56 K, fSlé.re 28 K, ufgjeŰéTrc 14 K.

Eííflieíé&i ár vidékre postai szétküldéssel:

Egész évié 60 K, fél éne 36 K, negyedévre 15 K.

___Egyes szám ára: 60 _fillér.

Politikai lap.

Főszerkesstő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BABANYÁY JÓZSEF ár.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29» hová úgy a lap széliéini részét illető közJe.méjniyiik^ ipiat a hirdetések, eiSfeetéki és hirdetési díjak stb. kéÍKfidttk. Kéziratokat nem adónk vissza, ftlcnjetetiik minden szerdán és szombaton.

! ná ÉettM ill

is tisztázódüak lassanként. Két évnek kellett elmúlni, hogy ide érkezzünk. A »Komáromi Lapok« múlt számában közölt diplomáciai okmány végre világosságot gyújt leikeinkben és meggyőz bennünket arról, hogy fajunk még sem lehet kiszolgáltatva minden védelem nélkül fajunktól idegen többségű és nemzetiségű államnak.

Ez az okmány mindeneseire nagy érdeklődésre tarthat számot, mert ezt nem ismertük mi, magyarok. A sainl-germaini békeszerződés általánosságban mozgó rendelkezései voltak azok, amelyek reménységet csepegtettek telkeinkbe eddig, de semmi nyomát nem láttuk annak, hogy ezeket a halározmányokat az eddigi kormányok respektálták volna. Csak az iskola ügyre kell utalnunk ez alkalommal, az eíszlávosilott magyar iskolákra és a másfél millió magyar részére meghagyott három magyar középiskolára, a felső oktatásról nem is szólva.

Most már világos*, hogy minden sérelemmel jogunk van a nemzetközi birósághoz fordulni és onnét pártatlan ítéletet remélhetünk.

Mi ezen kikötés ellenére nem fogunk szaladgálni a külföldhöz segítségért, hanem teljes ‘nyíltsággal először a kormány elé akarjuk vinni azokat, hogy módot nyújtsunk neki az orvoslásra. A kormányról sem akarjuk feltenni a legrosszabbat, hogy a magyarságot üldözi és elnyomja. Közegeit tesszük ezért első sorban felelőssé. Sérelmeinket a tényleg tapasztalt üldözéseket, a magyarság elnyomását esetről esetre feljegyezzük és a kormány rendelkezésére bocsátjuk a teljes bizonyítási anyaggal. Ha a kormány nem mutat arra hajlandóságot, hogy ezeket a visszaéléseket megszüntesse, vagy ehhez a nacionalista túlzások miatt ereje nincsen, akkor kénydeienek leszünk panaszainkkal a külföldhöz fordulni.

Mintha újabban a megértés némi jelei mutatkoznának a magyarság iránt. Nem tudjuk, az aníat barátságos fellépése folytán-, amely belátja, hogy ezen államban a nemzeti kisebbségek helyzete tűrhetetlenné vált, vagy a belpolitika fordulata alapján. Ezt megfontolás tárgyává kell tennünk és megállapítanunk, hogy ezzel mennyiben van helyzetünkön segítve.

Előre is jeleznünk kell magyar álláspontunkat, melyet kormányállamtitkári állás szervezésével távolról sem látunk kielégiteltnek. Nekünk nincs szükségünk magyar államtitkári állásra, csak nemzeti

kisebbségi jogaink, fajunk, nyelvünk és kultúránk feltétlen elismerésére és tiszteletben tartására.

fl ITIagysr ílépszcuetség ügye.

A „Magyar Népszövetség“ alapszabályainak ' jóváhagyása. — Kürihy István és Tuba János, a Népszövetség vezetőinek nyilatkozata.

A kormány karácsony elölt végre mégis rászénia magát, hogy a „Magyar Népszöveiség“ ügyével foglalkozzék és ennek bemutatóit alapszabályait láttamozza. A kormányhoz köze! áiió „Magyar Uj^ág“ jelentet le múlt hét csütörtökjén, hogy a kormány a Népszövetség alapszabályait jóváhagyta.

Ebben az ügyben előzetesen Kiirthy István elnök és Tuba János igazgató folytattak tárgyalásokat a miniszter helyettesével clr. Kátlay József kormánytanácsossal és úgy látszik, sikeiült a kormány minden aggodalmát eloszlatni és a Magj ar Népszövetséghez fűzött „irredenta“ látomásokat, melyek lázbeteg képzeletekben támadtak, eloszlatni.

A Magyar Népszövetség tiszíán a niagyar kultúrát akarja szolgálni minden politika nélkül, semmi egyebet. Kulturliga minden nemzeti kisebbség .feliében joga, ezt niég a Balkánon is engedélyezik. A magyar kultúra van olyan erős, hogy fel nem szívódik az idegen kultúrák hatása alatt, sőt ez fog hatással lenni a szomszédos kultúrákra. Ezzel a szabadsággal kíván élni Szlovenszkó magyarsága, mely kulturális, irodalmi és közmivelődási alapon kivan szervezetet létesíteni. Természetesen ez a szervezet első sóiban a magyar iskola támogatását tűzi ki feladatául, mely a nemzeti kisebbségi jogoknak alapvető pillére.

A Magyar Népszövetség ügyében annak két vezetőjétől közöl a pozsonyi Híradó karácsonyi száma nyilatkozatot, amelyet tekintettel a két közéleti férfiú vezető szerepére a magyarság ügyében alább közlünk:

Kürihy István,

Komárom vármegye és Komárom város volt magyar főispánja, a szlovenszkói „Magyar Népszövetség“ elnöke, (Kolia):

— Mihelyest komolyan kellett azzal számolni, hogy az anyaországtól elszakított másfél milliónyi magyarság a mai állapotba kerül, meggyőződésemmé vált, mely azóta a tapasztaltak folytán csak megerősödött, hogy egy oiyan — nem profanjzálom a szót — szent szövetségbe kell tömöríteni a szfovenszkói magyarságot, mely támaszkodva Isten adta s ezer esztendő minden leszólása dacára becsületes s a nyugatot vérünkkel is védett munka által kiérdemelt jogunkra s az entente-hatalmak és a cseh szlovák köztársaság közt kötött szerződés 7., 8. és 9. pontjaira: előmozdítsa, támogassa és megvédje faji, kulturális és nemzeti fönnmaradásunkat és további életünket. Tisztán e célból és minden hátsó gondolat nélkül alakítottuk meg ez év .junius 4-én Komáromban egész Szlovenszkó magyarságának képviselőivel <e kulturális „Magyar Népszövetséget“.

— Ennek mint megválasztott elnöke tartottam magamat eddig az egyesület kardinális alapszabálypontjához és távol 'maradtam minden politikától. Az igaz, hogy az alapszabályok sok huzavona után nem lettek jóváhagyva s az egyesület jóformán megse kezdett működése be lett tiltva; de ezen betiltás oly időben történt, amidőn gyanítom, a felelős elemek másirányu elfoglaltsága miatt, szűk látókörű s talán elfogult alantasabb faktorok intenzivebb felügyelet nélkül intézkedhettek.

— Most azonban kilátás lévén arra, hogy a jobban informált miniszter loyális belátásából a Magyar Népszövetség mégis életre fog kelni, mint annak legalább a remélhető föltámadás

i momentumában, még elnöke, ezúttal se kívánok a napi politikával foglalkozni.

— Őszintén szóivá annál kevésbé, mert, bocsássanak meg a niagyar politikai pártok tiszteletreméltó vezetői, de én az ő speciális programmponíjaikat csak mellékes fontosságuaknak tartóin azzal a nagy föladattal szemben, mely ránk hárul: „Véreinket Szlovenszkóban megtartani hitben, lélekben, nyelvben és kultúrában magyarnak“ !

— Csinálják a politikusok, ha jónak látják, a maguk politikáját a maguk utján, én csjak arra kérem őket, pártjaikat és az egész magyarságot, hogy ennek a nagy célnak a munkálásában legyünk összetartok és egyek.

Idősb Tuba János,

volt magyar országgyűlési képviselő a szlovenszkói Magyar Népszövetség ügyvezető igazgatója (Komárom).

— Sem az általános, sem a szlovenszkói poiiukai neiyzet — mely kétségtelenül fontos kapcsolatban van a közgazdasági szituációval — nem sok vigasztalás mutat. Forrongás mindenfelé. Hogy is ne? A diktált béke már meg volna — papíron; de nincsen sehol — a valóságban.

— Rendet, nyugalmat, több munkát, több termelést, a jogrend helyreállítását, a népek önrendelkezésének biztosítását, a nemzetek testvéries szövetségbe lépését, az általános lefegyverzést hirdették és várták és ime: zavargások mindenfelé, elégüleílenség, sőt- elkeseredés a lelkekben, nyomasztó munkanélküliség, csökkenő termelés, kíméletlen hatalmi önkény, a kis népek gúzsba kötése, az állami határok börtönszerü elzárása, statárium, nyakig fegyverben állás és katonai diktatúra.. Ez az eredmény, ez a valóság! „Bellum omnium contra omnes“. Ez a helyzet szignaíurája. A legsovénebb nacionalismus áll szemben a nemzeti kisebbségek önrendelkezési jogra törekvésével, a munka a tőkével, a proletariátus a burzsuáziával vívja elkeseredett harcát. A pénz (persze papirosból) töméntelen, a kelleténél jóval több és még sincsen. És ami van: azi is az állami és egyéb közszülcségletek szinte ijesztően tátongó feneketlen zsákja nyeli el. A iuidrága termelés csimborasszói magasságra szöktette fel az árakat, A megélhetésnek, a holnapnak súlyos gondja nehezül polgárra, proletárra egyaránt. Mindenki szorongva várja a jobb jövőt; ámde ennek biztató sugarai még mindig nem tudnak áttörni a jelennek éjszakai borulatán.

— Az itteni magyarságra kétszeresen nehezedik ez a helyzet. Fájdalmasan érzi annak úgy politikai, mint gazdásági terhét. A trianoni béke raiifikálása azonban reá nézve tényleg végleges helyzetet teremtett. Bele kell nyugodnia. Le kell vonnia lojálisán annak következményeit. Nem futhat fantomok után. Nyelvének, kultúrájának megőrzése és elszánt védelme mellett hozzá kell simulnia az uj államalakulathoz. Hiszen ez a föld eddig is hazánk volt. Itt porladnak elődeink csontjai. Ide kötnek emlékeink. Nekünk is tehát itt: „élnünk, halnunk kell“ És pedig — nemzetközi szerződésekben biztosított jogaink tiszteletben tartását feltételezve és a megértést keresve élnünk