Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-12-18 / 94. szám

dtcv-mVer 18. »KotiiáftfUK Lótpos t 3. oldal csomót keresésben és a gáncsoskodásban, nem pedig az alkotó Ilonkában nyilvánul meg. Ezrei a közgyűlés hét éra körül véjet ért, azonban az elnöklő zsupán-kormánybiztos konstatálta az elnöki szikből, bogy a tüntetőleg kivonult eseh szlovák bizoirsági tagok erre jog­címei nem Mutathatnak fél, mert a nyelvi kér­désben itt az magyar is maradhat, mivel a lakosság 80*/»-ka magyar. : Egy pi VduNr Ma MM i Weisz Kornélia felolvasása 1921. január havá­ban a kultúrpalotában. — Komárom irodalmi és kulturélele ICO évvel ezelőtt. — Ki volt Weinmiiller Franciska ? Egy tetette érdekesnek és értékesnek ígér­kező ii odaírni előadásban lesz részünk 1921. január havában a kultúrpalotában, amikor Weisz Kornélia, a helyi iréi gáida e népszerű munkása visszavarázsolja elibénk Komárom irodalmi és Kulturális életét nagyanyáink leven­­dutás idejéből a tőle megszokott könnyű és megkapó stílusával. Ki ne volna kiváncsi ezekre az édes, bús időkre, amikor Komáromban is volt igazi iro­dalmi élet, kultúra iránti szeretet, rajongás, ra­gaszkodás. A taientumos szerző ezt úgy oldja meg, hogy Szinesin, íregkapóan és eleven élénk­séggé! leír egy napot egy bajos komáromi leány életéből, aki irányitója, világító fáklyája volt-az akkori komáromi kultuiétetnek. Ez volt Weinmtilíer Franciska. Csoda szép volt és, milliomos volt, így természetesen rajon­gója több volt a kelleténél. De hát ki is volt ez a szép Franciska ? Dr. Earanyay József szerkesztőnk A komáromi nyomdászat és a komáromi sajtó története című kényvében tőven megfelel erie. Ez alkalommal csak rövidért idézünk belőle pár adatot: Weinmiiller Franciska olyan maradandó nyomokat hagyott a kétszázéves Komáromi Ka­lendárium s a komáromi szellemi élet történe­tében, hogy neve mellett nem lehet egyszerűen elsiklanunk. A nemrég elhunyt id. Szinnyei József. Komárom nagynevű szülöttje is megeniékezik Weinmüller Franciskáról és a Komáromi Kalendáriumról. így ir róla többek között: „Weinmüller Franciska, a könyvnyomda tulaj­donosnője is hires asszony volt akkor (a múlt század harmincas éveiben) Komáromban, szüleitől, akik szintén nyomdászok voltak itten, örökölte vagyonát: a nyomdát, s a Komáromi Kalendáriumot. Ekkor a Komáromi Kalendá­­riom legelterjedtebb könyv volt az országban, 120000 példányban nyomatták. Időjóslásaival, adomáival és kék borítékain á szűz komáromi vár rajzával ékes rigmusos magyarázat kísére­tében, nélkülözhetetlen volt még a távol Er­délyben is. A könyvkötő, (aki akkor a könyv­árust helyettesítette), ha csomagot küldött pld. Brassóba, azt csak úgy fogadták el ott, ha egy csomó Komáromi Kalendárium volt ahhoz mellékelve. Ezen kelendőséget még emelték a 30-as években, Czuczor Gergelynek „Paprikás versei.“4 „Ugyanis Czuczor Gergely 1829—1835-ig Komáromban volt tanár, akkor bajuszt és szakáit viselt és attilában járt, mikor, amint tudom, az Akadémiához segédtitkárnak kine­vezték és elhagyta Komáromot, még azután is gyakran ellátogatott Komáromba., sőt verseivel a Komáromi Kalendáriumot is ellátta. Ezen jeles bencés költőnk elvállalta a naptár szer- i kesztését-^s. Weinmüller Franciska házánál fényes lakomák,,estélyek voltak. Az úrnő az i áita! is- kitűnt a város többi női közt, hogy . Parisból- hozatta ruháit, még keztyüit is. Ter- j mészétesen.A'plt kérője, de ő nem akart férjhez j menni, mig nem egy Bárány nevű szélhámos 1 érsekujvári kereskedő hálójába került, aki feleségül vette, azután vagyonát elpazarolta, s a nő koldusbotra jutott. Még láttam az 50-es években, Budapesten az Erzsébet-téren fakó ruhájában, kis táskával a kezében ülve egy pádon, várta az arra sétálló Czuczort, aki aztán rendesen alamizsnát adott neki.44 A szép Franciskáról, a Komáromi Kalen­dáriumról és a nyomdáról s az akkori itteni irodalmi életről Mikszáth is megemlékezik. „A, komáromi szellemi és irodalmt köz­pontöt, írja Mikszáth, egy bájos leány Terem­tette ftieg maga körül: Weinmüller Franciska, ki apjától, Weinmüller Bálinttól nyomdát örö­költ és a „Komáromi Kalendáriumot.“ Ezen igénytelen naptár, amely már akkor is több volt száz évesnél, s amelyet örgarasért árullak a ponyvákon és a könyvkötőknél, szinte het-cegi jövedelmet jelenteit, inat ezt a nép­­sztiü naptárt több szaztzei példányban nyom­ták Az akkori kezdetleges nyomdagéppel egész éven át kellett nyomni s mégsem tudták az egész országot ellátni vele. Ez az egys/eiü naptár annyira eltalálta adomáivá!, rigmusaival, jővenclőmondásaival a nép szaja izét, hogy a főid egyszerű népe vakon hitt neki. e=alh írat­lannak tartotta és alig várta éviől-évre a hires Komáromi Kalendárium megjelenését.“ „A Komáromi Kalendar.itnr legkapósabb könyv tévén Káipátoktel az Adriáig, a szép és a fényűzést szerető Weinmüller Fiattciska pa­zar háztartási vihetett. Úgy élt, mint egykor a híres Röser Borbála Selnrecen a világ örö­meinek. Házánál leginkább férfiakat gyűjtött össze s akik között különösen a csinos és formás Czuczor Gergely bencés tanár és neves költőt tüntetett ki kegyeivel. A pletykát, mende­mondát mindig szerető Komáromban ezúttal is szívesen suttogtak minderről. Ha Czuczort pesti barátai meglátogatták Komáromban, azokat mindig a szép Franciskához vitte, ahol, miután a Komáromi Kalendárium szerkesztését elvállalta és Paprikás verseivel annak amúgy is ritka nagy népszeiüségét még jobban fokozta, mintegy a házigazda szerepét játszotta. Ez volt Komáromban az olimpusi berek.“ „Nemcsak Czuczort látogató irók, hanem a Komáromban megfordult nevezetesebb szí­nészek (Megyeri, Lendvai, Déryné) is állandó vendégei voltak a bájos Franciskának. A se­lyemmel, bársonnyal borított, pazarul kivilágí­tott termekben egészen uj élet kezdődött. Itt, ezen a kis helyen, ki-kigyulladt a szent tűz, a kor nagy kérdései kerülnek szőnyegre. Azokat mozgatják, hánytorgatják, mert a lelkűkben viselik. Sejtelmek, látományok, remények, po­litika és irodalom. Az esznék el vannak vetve. Már suhog is a vetés. Egy nagy, uj, szabad Magyarország tárul ki előttünk, édesen zengő anyai nyelv és literaíura, amelynek olyan nagyjai vannak, akiket az idegen népek is megcsodálnak.“ „Cseng a pohár, isznak is erre a bohó­ságra! — fejezi be Mikszáth. Weisz Kornélia előadását melegen ajánl­juk minden irodalom barátnak. Nyílt levél a kamocsai hős halottak emlékoszlopa ügyében. Kamocsa község birájához és elöljáróságához. Tisztelt Biró ur! Érdemes Községi Elöljáróság! Advent van. A távol országokban jeltelen közös árokban nyugvó negyven kamocsai hős­halott követelőleg k'áit felénk: „Már elfeled­tétek? Már nem gondoltok reánk? Már nem akaijátok nevünket megörökíteni? Mi lesz em­lékoszlopainkkal, melynek feiállitási költségére koplaló-síró édesanyánknak, feleségünknek, vagy éppen árvaságban maradt gyermekünknek hadi­­segélyét éveken keresztül megengedtétek dézs­málni.“ A békeszerződés alá van írva. A legtávo­labbi országokban sínylődött hadifogoly testvé­reink egyenként mind visszatérnek kedveseinek ölelő karjai közé! Csak mi vagyunk, csak mi maradunk örök feledésre kárhoztatva! Eddig van távolban nyugvó hős halot­­tainknak szemrehányó, követelő szava. Nékem, mint a református gyülekezet lelkészének, kötelességem meghallani és át­venni a hős halottaknak panaszos kiáltását és minden emberi tekinteteket félretéve a távolban nyugvó hősök és azoknak köztünk élő.fájdal­mas szivü hozzátartozói érdekében kötelességem kimondani kiáltó szavam, hogy Kamocsa község elöljárósága sürgősen okmányok szerint a leg­szigorúbb lelkiismeretességgel számoltassa el azokat, akik ezen szobor alapra az özvegyek és árvák segélyösszegéből önhatalmúlag levo­násokat eszközöltek. Az emlékszobor felállításának ideje itt van. Ha a politikai hatóság akadályokat gördí­tene, — amit nem gondolunk — áz emlékoszlop felállítása elé, az elszámoltatásnak akkor is meg kell történnie, mert hiszen legaiább is 7—8 ezer korona közvagyonró! van szó és akkor ezen összeget vagy a ref. egyház őrize­tébe kell átutalni, vagy a községi t-^tényalap­hoz kell csatolni, hogy többe ne forduljon eló olyan szégyenletes eset, mim aminö dec. 3 ált tőitént, hogy a haza védelmére három katona fiút felnevelt cs szolgáltatott, földhöz ragadt szegény édesanyának, néhai Pintér Istvánénak „pénzhiány“ miatt a koldusokat megillető ko­porsó nein került a községi szegényalapból. De kérem a községi Elöljáróságot, hogy pénz helyett értéktelen badikölcsönkötvényt ne fogadjon el, mert közvagyont az érdekelt tulaj­donosok, ilielve adományózók megkérdezése nélkül senkiitek se volt joga hadikölcsör.be fektetni. Az érdemes községi Elöljáróság sürgős intézkedését és eljárása eredményéről való értesítését midőn kérem, tisztelettel vagyok: Komárom, 1920. december 6. Boross Kálmán ref. lelkész. fl jöuőeuben magyar elnökelesz a nemzetközi Duna-bizoítságnak — Troubridge admirális nagyfontosságu nyilatkozata. — (Zágráb) Sir Ernest Troubridge, a nem­zetközi Dunabizottság elnöke a Tlievi távirati ügynökség tudósítója előtt kijelentette, hogy a Duna-bizottság munkálkodásánál első kedvező eredményéül kell tekinteni azt, hogy sikerült a Vaskapu kezelésének kérdését megoldani. Az ő mandátuma, mint a Duna-bizottság elnökéé, ez év végén lejár és január 1-én e tisztséget automatice Magyarország képviselője veszi át, aki után a következő évben Olaszor­szág képviselője fog következni. Nyilatkozata további során az admirális kijelentette, hogy nem lehet csodálkozni azon, hogy a Duna nemzetközivé tétele óta az angol vállalkozási kedv és az angol magántőke fog­lalkozik a viziutak kereskedelmi kihasználásá­val. Itt azonban tisztán csak a dunai hajózás­ról van szó, nem pedig politikai célokról. A Duua-bizottságnak magától értetődően semmi köze sincs az üzletekhez, vagy pedig a poli­tikához. Feladata tisztán a Duna nemzetközivé tétele, mely a békeszerződés után nemcsak nemzetközi, hanem exterritoriális jellegű is lett. A nyolc dunai államot, beleértve Bajor­országot és Württernberget is, saját tagjaik képviselik a bizottságban. A békeszerződés ki­köti a Lajos-csatorna kiépítését, amely össze fogja kölni a Rajnát a Dunával és Regensbuig felett fog a Dunába torkollani. Mig mostaná­ban a hajózás Braillától és Gáláétól Regens­­burgig szabad, addig a Lajos csatorna kibőví­tése és kimélyitése után lehetséges lesz a Raj­nától egészen a Duna torkolatáig árukat kül­deni és onnan tengeri hajókon mindenfelé a világpiacokra továbbszállitani. . Érthető, hogy a Duna nemzetközivé téte­lére nézve az érdekelt államok nem tanusitának egységes érdeklődést. A cseh-szlovák állam mellette van, Románia azonban bizonyos érte­lemben óvni akarja szuverenitását. Az admirá­lis azonban nem kételkedik benne, hogy Romá­nia a békeszerződés által reárótt kötelezettsé­geknek eleget fog tenni. Me engedje félrevezettetni - magát. Csak a valódi 011 í luesz hozza meg a várt eredményt, ha első . segítség kel! a házban. Mindenütt kapható! Kis üveg' ára 18.— korona Közép „ ft 48,— n Nagy » n 96„ Gyártja: a Diana Kereskedelmi R.-T. Budapovt, V., Nádor-utca 30. 389 II.

Next

/
Oldalképek
Tartalom