Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-12-08 / 91. szám

rriO. december 8 2. „Komáromi Lapok" ahonnan a mozgató idegek kiindulnak. Az agy­­szövclek teljesen bomlásnak indultak. A beteg­nek hallucinációi vannak, majd pedig tunya érzéketlenségben és öntudatlan állapotban fek­szik. Paralizis progressziva. A szervezet anyagcseréje teljesen rossz. A tápláló anyagok egyes helyeken túlságos mér­tékben felhalmozódnak, máshova el sem jutnak. Az eloszlás nem egyenletes, nem megfelelő. Páciensünk cukorbetegségben szenved. A vesék nem működnek. A mérges anya­gokat nem választják ki, az egész test meg van mérgezve. Az erek széthordják a mérget min­denfelé. A tüdő, amely a friss, éltető levegő szívja fel, zihálva, hörögve kapkod a levegő után A baktériumok milliói fogyasztják, pusztítják a szabad ievegőre szomjas lüdőt, Van egy rettenetes, gyógyitlntatlan beteg­ség, amellyel szemben tehetetlen minden orvosi tudomány. Előfordul, hogy azok a szövetek, amelyeknek, feladata, hogy az alattuk levő ne­mesebb szerveket a külső világ káros hatásaitól megvédjék, hirtelen elkezdenek burjánozni és a védelmükre szoruló szerveket elpusztítják, össze­roncsolják. Az orvosi tudomány szerint ennek a betegségnek neve rák, a társadalom orvosai ezt a bajt militarizmusnak hívják. A haldokló beteg ágya körül fejcsóválva állanak az orvosok és a kuruzslók. Bognár Cecil. Miért fizetünk állami adót? Ezelőtt pár évvel abban a hitben éltünk, hogy az állami adót nein csak a katonaság fentartására az állami tisztviselők és alkalma­zottak fizetésére és az állami intézmények dologi szükségleteinek fedezésére kell fizetnünk, hanem viszonzásul az adófizető polgárok sze­mély és vagyonbiztonságának érdekében is. Az utóbbi években az állami adófizetésnek a személy és vagyonbiztonságra vonatkozó viszontszolgálata iilusoriussá lett. Alig van olyan nap, hogy ne hallanánk, vagy ne olvasnánk itt és amott nagyobb szabású betö­réses rablásokról, sőt fényes nappal megtörtént gyilkosságokról, mely gonosztettnek lettesei nyom nélkül eltűnnek és a hatósági, vagy csen­dőrségi nyomozás eredménytelen marad. Egy olyan kisebb faluból, mint Kamocsa, mulíkorjában egy éjjel három helyen történt betöréses rablásról tettek jelentést; múlt héten Csóka Gábor hentesnél történt betörés, két fel­­tisztitől^ hízott disznót raboljak el egy nagy nagyleknőt löpörtyüvel és 3 vindely zsírral. Pár nappal később Lukács Dávid első szobá­jába törtek be és elraboltak több ezer korona értékű alsó és felső ruhát, agyi huzatokat, ágyíeritőket, stb. A nagyobb szabású rablások tettesei rab­lóit tárgyaikat egyesek állítása szerint kocsival vitték Érsekújvár felé, védő fegyver hiányában senki sem bátorkodott ezen kocsik után menni. Egy helyen megtörtént az, hogy a gazda istállójában volt állatjait megtekinteni, akkor, midőn 4 betörő álkulcsokkal kamrájába akart bemenni. A gazda kutyájának ugatására vas­­villával kijött az istállóból és bátor fellépésére a betörők az álkulcsok hátrahagyásával elme­nekültek. Ha önvédelemre nemcsak a betörőknek, hanem az adó fizető polgároknak is szabadna fegyvert tartani, akkor bizonyára ritkábban fordulnának elő az ilyen szégyenletes esetek. A törvényt ismerni nem akarók és a ható­sági, vagy csendőrségi megtorlástól nem főtök garázdálkodása már annyira ment, hogy még fényes nappal, a déli ólakban sem bátorságos utón egyedül menni. Múlt héten történt, hogy középiskolát végzett leányom Komáromban volt, beteg kis testvére meglátogatására. A Gutái vonatról déli 12—12 óra között jött haza Kamocsára gyalog. Mikor az útnak középén egy befagyott éren jött át, az ott csúszkáló 14—15 éves suhancok kórusban kiabálták felé: „büdös zsidó, büdös zsidó". Alikor ő bátran visszaszólt, hegy „tik vagytok a zsidók cn nem“ akkor harcokat kapkodlak és feléje dobálva még nagyobb dühve! kiabálták, hogy lurzsoü, burzsoá. Mikor a hantzápor körzetéből szerencsésen kiszabadult, akkor meg egy cigányasszony állta útját cs követelte, hogy emeljen kártyát, mikor ezt megtagadta, akkor azt követelte, hogy adja oda kezében levő csomagot Csak néhány darab sütemény átadása után tudta lerázni magáról ezen cigányasszonyt, 'Valószí­nűleg ugyanez a cigányasszony lehetett az, aki pár nappal előbb a kamccsai postamesternőt is feltartóztatta útjában, aki csak dulakodás után tudott szabadulni kellemetlen utiláisnőjétől. B. K. I iiiistfeiiiÉii iiitiii. A békeszerződés ratifikálásával Csonka­­magyarország parlamentje a viszonyok kény­szerítő h itása alatt magára nézve érvényeseknek ismeri el a győztes hatalmak által teremtett tényeket. A magyar törvényhozás ezeréves ha­talmas archívumába bekerül a trianoni akta, az a politikai egység, melyet a természet kijelölte határok közöd az Árpádok politikai éleslátása megteremtett és a magyarság államalkotó ereje annyi balszerencse között íeniartott, meg­bomlott A területi integritással együtt veszendőbe ment a gazdasági integritás is. A modern nem­­zetgazdaságtan az államok elé mint elérendő ideált a zárt gazdasági területet, a gazdasági önkielégítést, az anarchiát tűzte ki. Az az or­szág, amely gazdasági tekintetben nem tudja megközelíteni ezt az ideált, amely a legfonto­sabb gazdasági produktumokat saját erejéből nem tudja előállítani, hanem idegen országok­ból kénytelen behozatni, az hamarosan a gaz­dasági függés viszonyába ke-ül, ami politikai önállóságának állandó veszélyeztetésével jár. Az az egységes gudasági terület, melyet a francia Rechts Európában páratlannak, egyedül diónak mondott, a politikai részekre való osztással megbomlott és most az a helyzet keletkezett, hogy egy zárt, önálló gazdasági terület helyébe kisebb egységek léptek, amelyek önállóan meg­­áliani nem tudna*, inig azelőtt az egyes ter­mészeti vidékek produk unai tökéletesen ki­egészítették egymást. A hegyvidékek erdői fát, legelőt szénát, bányái szenet, vasai, sót szállí­tottak az alföldekre, onnan viszont acélos bú­zával megrakott vonatok gördültek fel az elrej­tett völgyzugokba. Két esztendővel ezelőtt történt ennek a gazdasági egységnek megbontása Gazdasági autarchia helyett gazdasági anarchia lépett fel és tette elviselhetetlenné az emberek túlnyomó többségének az életét. Az újjáépítést a háború rongyossága után az is megnehezítette, hogy a hermeíikus gazdasági elzárkózás, a szurony­­sövényből álló határok rendszere megakadá­lyozta, hogy egyik vidék a másiknak segítsé­gére menjen. Amerikai búzát kellett szállítani Szlovenszkó falvaiba, holott a magyar gabona­­raktárak itt vannak a közelben és Magyar­­országon meg nem tudnak építkezni, fűteni a faanyag hiánya miatt. Az elzárt határok rendszerével Középeuró­­pát talpraállítani és Európát megmenteni nem lehet. Ez a rendszer a legnagyobb erőszak­tevés a természeten, mert azt tépi szét, ami szorosan egybekapcsolódik. Itt Középsurópában az egyes országok között olyan szoros nexus van, hogy az egyik ország pusztulása, romlása szükségképen kihat a szomszédokra is. A meg­zavart gazdasági egyensúly helyzetét vissza kell állítani és ebből a célból minél előbb létre kell hozni a kapcsolatokat főleg gazdasági téren. A ratifikálás után megindulhat a forgalom, az árucsere. Azok a vasútvonalak, melyek a magyar határig vezettek s eddig mint fájó ide­gek zsibongtak, most már egybekapcsolódhat­nak déli folytatásukkal. Ha az egységes gaz­dasági területet a Kárpátok övében meg is bontották, nem szűnt meg a gazdasági egy­másrautaltság szükségessége. A béke a hatalmi viszonyokon alapul s a hatalom jo­gán rendelkezik a népek sorsával. A magyar népre art a keserű sorsot tóttá, hogy népei egy­ségében megbontva igyekezzék a változó:! vi­szonyokhoz alkalmazkodni. Nép és nemzet kél különböző fogalom. Nagy népeknek sem sikerült mindenütt a nem­zeti egységet életrehozni. A háború előtti Né­metország csak elég erős hatalom volt, mégsem tudta a birodalma szomszédságában élő né­metség nagy tömegeit magához kapcsolni, még, kevésbbé a távol ,bbi diaspórák, az erdélyi, dobrudzsii, oroszországi németek politikai, tár­sadalmi cs kultúrába fejlődésén k irányár meg­szabni. Volk über Nation, mondta már Goethe és igaza volt. Mégis a németség története azt mutatja, hogy bár a kilométerek százai választották el a német te epeket az anyaországtól, bár idegen szláv, magyar és román népáradat tengeréből éltek századokon ót elszigetelve, mégis meg­őrizték népi karakterüket. A németséget a kur­tára egysége tartotta egybe. Ezt a tanulságot a népi egységében meg­bontott magyarságra alkalmazva megállapíthat­juk, hogy politikai és gazdasági területeket a hatalom szavával, szerződésekkel és fegyverrel széldarabolhat lak, egy eleven organizmus vég­tagjait lenyesegetheuK, leszaggathatnak élő lius­­darabokat is az egy vérke ringésí ütötte szervezet tesiéből, de a n -pi összetartozás érzetét meg nem seinmisi'hetik Volk über Nition. Bármilyen impérium alá került tehát a magyarság, vezethetik politikai életét Bukarest­ből, Prágából, Becsből vagy Belgrádiról: m 'gyár­in arad mert népi egységgé forrasztotta a magyar kultúra ereje. A magyar könyv, a magyar regény, a ma­gyar vers, a magyar kép, a magyar muzsika, a magyar tudomány: ez az a kulturális integri­tás, amelyet szerződésekkel nem lehet darabokra szabdalni, nem lehet idegen kultúrákhoz ragasz­tani. A könyvek lapjaiból árad ez, a dalok me­lódiájából lángol, együtt tartés egységesít min­den által, amiben a magyar gondolat, magyar érzés, magyar öilet alkotja az ő remekét. A magyarság különböző országokba ta­golódon, inas és más politikai és társadalmi struktúrájú organizációknak lesz a részese. Fej­lődése bizonyos idő elteltével ezen tényezők szerint más és más irányban alakul Egyik or­szágban talán jobb helyzetben lesz, min; a má­sikban, több joga és több szabadsága nemze­tiségi életének kifejlesztésére. Minden magyar embernek azonban egy kötelessége lesz, ragasz­kodni a magyar kultúrához. Nem jelent ez ag­resszív politikái, nem jelent illojaíitást, ez csat a szerződésekben is biztosított legfőbb jogos önvédelmi eszköze. R igaszkodjunk a magyar kultúrához, ma­radjunk egyek kultúránkban, akkor egyek ma­radtunk magyarságunkban is. Rémület, Fekszem az ágyban. Most ébredtem fel. A S'zürke hajnal betekint az ablakon és elriasztja az álmokat. Én azonban még nem akarok megválni tőlük, belefutom arcomat vánkosomba és marasztalom az álomképeket. Ne hagyjatok még el, maradjatok még drága álmok ! Egyszerre hirtelen szivem vadul kezd kalapálni. Majd pedig eiáli szivem verése. Ügy érzem, mintha egy hideg, kemény, kegyetlen kéz megmarkolta volna és kivette volna mel­lemből. Nincsen szivem. Helyén mérhetetlen, nagy, fájó üresség. Nagy, nyomasztó rémület nehezedik rám. ügy érzem, mintha nem csak álmaimból áb-Steiner Kornél és Társa Komárom cipőkereskedése és (orthopäd) cipészműhelye, Nádor-utca 27. szám. {t fittllQa Ajánlja elsőrendű íehénbőrből és boxbőrből saját műhe­** - e | 4 r «if; p 9 o • ^ y » r _ Ä lyében készült férfi-, női- és gyermekcsizmáit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom