Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-12-04 / 90. szám
KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY ESéfeetési ár helyben Csehszlovák éltéiben : Egész évre 56 K, félévre £8 K, negyedévre 14 Eiöfizetéíi ár vidékre postai szétküldéssel: Egész erre 60 K, félévre 30 lí, negyedévic 15 Egyes szám ára: 60 fillér, _ K. Politikai Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: 8ARANYAY 1ÓZ3EF dr. «» *»<«»»«■*»;’ üIhbImiwiil ättKreaaEiiwnur rimrMrt íw Csúnya játék a?, amit e kormány üz a magyar (.árulókká). akiknek felemelt illetményeit lélviz idején egyszerűen visszatartja és azon a címen, hogy túlélvezményben vaunak, mert tévedésből folyósítottak részükre a tájékozatlan tan-felügyelőségek állami előlegeket, egyszerűen nem fizeti községi és felekezeti tanító ugyanazt a munkál végzi, amit az állami tanító és a kormánynak azért vannak tanfelügyelőségei, hogy azok a tanítás menetére felügyeljenek. A lanfeiügyelőségeknek szorosan feladatukat kell teljesíteni, polilizálniok ne legyen szabad, sem pedig magyar ellenes propagandával tölteni a drága hivatalos idejüket. őket.. ' A kormány tanügyi, helyesebben közoktatásügyi osztálya csakugyan nem áll feladata maga-tatán, azt igen sokszor hangsúlyoztuk. De ez a mostani eset felnyithatja a magyar tanítóság szemét, ha azokat a magas állami illetmények netalán elkápráztatták vo na. A kormány tanügyi vezetősége először kiutaltatja a községi és felekezeti tanítók részére az állami illetményeket, odanyujtja nekik a bőséges kenyeret megélhetésük hoz. Pár hónap mu'va gondolnak egyet a tanügyi referátuson és azt mondják, hogy a községi és felekezeti tarkóknak ezek a magasabb illetmények nem járnak, ez csálfhz á.lamiakaT'TTíeli meg**A községi és felekezeti magyar tanítókat az iskola féntartókhoz, a községekhez és a feickezetekhez utasítja. Jól tudja a kormány és ezek hivatalnokai, hogy ez lehetetlenség, mert a községvk, a városok száz és száz százalékos pótadók alatt nyögnek, a felekezetek szintén, államsegélyeiket elvonták és nem tudnak fizetni alkalmazottaiknak. így akarják az elégületlenséget felkelteni a tanítókban, akiknek bű kenyeret- nyújtottak, azt most visszavették lőtök és száraz kenyérhéjat dobnak oda nekik. Hogyan szavaltak a tanfeüigyelöségi emberek a kormány »nagyszerű intencióiról« és a korszerű haladásról és más frázisokról Most nem hallunk semmit, csak fogcsikorgatást ezen eljárás ellen. A kormány intencióit ismerjük. Ezek azt célozzák, hogy a tanítóságból induljon ki az iskolák államosításának gondolata és mozgalma a kenyérharc elemi erejével. Természetesen igy a kormány reávetné ezekre magát hatalmi súlyával és eszközeivel. Ez egyértelmű volna a magyar iskolák elszlovákositáéával, amire a magyarság semmi szia alatt sem kapható. A tanügyi vagy iskolaügyi referálás a kormánynak méregfoga, amelyet onnan el kel! távolítani, mert addig megértés és békesség nem lesz ebben az államban. A tanítóknak pedig a megígért és kiutalt illetményeit tovább is folyósítani kell, mert a közoktatásügy állami feladat, az állam érdeke az, hogy polgárai analfabéták ne maradjanak. A — Reflexiók dr. Szíj Ferenc polgármester „Kényszer kölcsön c. cikkéhez.“ Városunk derék polgármestere e lapok 88. számában — a város, mint erkölcsi testület anyagi helyzetétől merített és ahhoz simuló érvekkel — védelmére kel a „kényszerkölcsönnek“ és a 200°/« os pófadónak. Nincs más kiút. A város kétségbeejtő helyzetén más módon segíteni' nem lehet. Óriási a deficit. Rengeteg az adósság. Ezek fedezéséről gondoskodni keli. És mert a pótadónak 200°/®-ra való emelése is csak egy csepp a tengerben, a kényszerkölcsönhöz kellett folyamodni. Nem is olyan rettenetes dolog az, hiszen a város majd visszafizeti -- és pedig kamatostól- Hogy mikor és miből ? arra is iparkodik — megnyugtató választ adni. „Jelentékenyen magasabbra kell emelni a városi pótiéknak alapul szolgáló állami adókat. A pótadó százalékát az eddiginél jóvá! magasabbra keil felsrófolni. Arra is van remény — vigasztal bennünket — hogy a kényszerkölcsön igéit visszafizetésére kitti, öli három év alatt — a fenti viszonyok konszolidálódni és a város jövedelmei fokozódni fognak.“ Keserves megnyugtatása ez az adózóknak és a kényszer hitelezőknek; Mindenekelőtt valóban kiváncsiak vagyunk: mire alapítja tiszteletreméltó polgármesterünk e reménykedését ma, amidőn a viszonyokkal közelről és igen alaposan ismerősök — egészen a kétségbeesésig az ellenkezőről vannak meggyőződve. És a legkomolyabb íüneíek utóbbiaknak < zc a felfogását igazolják. Amaz csak hiú, mivel sem támogatott reménykedés. A betevő és részvényes közönség széles körét is igen közeiről érintő pénzintézeteinknek már-már kétségbeejtő helyzete. A teljes iizlettelenség, a túloldali követelések és tartozások kiegyenlítéséből származható horribilis veszteségek. különösen itt e határszéli városban, mely azelőtt a vármegye túlsó fele jelentékeny részének is pénzpiaci és forgalmi központja volt — a tönk rémét joggal idézik föl. Ráadásul még ott a hadi kölcsönök bizonytalan, sőt veszélyezíeíett volta. A munkanélküliség óriási aránya, iparunk és kereskedelmünknek nemcsak teljes pangása, hanem rohamos hanyatlása. És ezzel szemben úgyszólván napról-napra már-már a financiális őrület dobzódásáig fokozódó állami terhek, melyek minden jövedelmet, de a vagyon nagy részét is elnyeléssel fenyegetnék. A szédületes és még mindig fokozódó drágaság. A nyomor és inség joggal rémülelbeejtő terjedése sib. stb. nem hiú reménykedéseket, hanem csak elkeseredést, kétségbeesést válthatnak ki leikeinkből. Sötét jelen, még sötétebb jövő — ime ez a helyzet szignaturája. Ez már a vég kezdete, ha nem a vég maga. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádcr-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minder? szerdán és szsmbatan. i Nem pesszimizmus beszél belőlünk. Nem vagyunk rémlátók. Sajnos, nagyon is tisztán látunk. Nemcsak mi, polgármesterünk is, midőn a helyzet rosszabbodásának egyik főokát „a város szétszakításában látja attól a vidéktől, ahol fő élelmiszer forrásai, vevőközönsége és forgalmi eszközei voltak, tehát a város forgalmának, további életereinek elvesztésében és lélekzetvéteiének erős letompitásában.“ Hát talán ebből az áldatlan helyzetből meríti a viszonyok.kousoüdálódásának reményét? De elfeled még egyet: az általa odavetett, í erős, de igaz színekkel festett e helyzet első ] sorban nem a város, mint erkö’csi testület I háztartását, hanem az adózó polgárok érdekeit, j teherviselő képességét érinti hátrányosan. Ke; vesebb a vevő, a piaci forgalom tehát a kere■ seii lehetőség felére redukálódott, az iparosnak i nincs munkája, a kereskedőnek vevői, az ügyj védnek kliense, a munkásnak kereseti alkalma | és az igy lerongyolódott, a legszerényebb meg- I éltetés feltételeivel küzdő adóalanyok vártaira { rakjunk újabb és újabb terheket csak azért i mert ezt követel: a városi háztartás mizerábilis j állapota ? Hát hiszen a helyzet szanálása igen egyj szerű papiroson. Még mathematikai tudás sem j kell hozzá túlságosan sok. Emeljük a pótadót i 200—300 százalékra. A harmadosztályú kerej seti adóalapot emeljük fel 300.000 koronáról j 11 millióra. (Mert az uj kereseti adójavaslat I ezt célozza ) * Vessünk ki kényszerkölcsönöket ; 403 polgárra csak ^erényen egy milliónál : többet. Hozzunk' be uj adónemeket. A szám: vetés könnyű és kész. A városnak a feje sem : fog fájni. Lessz pénz mindenre — bőven. Még ! a Kísér mindig soha nem rendeződő rendezéj sére is. j Ámde honnan vegyék a fejük búbjáig j agyonterhelt, túlnyomó részben csak a meg- i élhetésért küzdő és keresetük lehetőségétől részj ben- vagy egészben megfosztott adóalanyok — ; mindez uj terhek fedezetet? És ha még volna is eddig ei nem élt törzsvagyonunk: honnan ; vegyék mindehhez —a pénzt,'ami nincs? Sem i a bankokban, sem a ládafiában, de innen om an í már a trezorokban sem? ^edig ahol nincs — ott ne keress. Azzal vigasztal bennünket a mi áldott jó lelkű derék polgármesterünk, hogy hiszen egye-* : lőre csak a hasból, kivetett kényszerkölcsönnek 30°.'°-át kellene'befizetni, ezt is csak kéri a város De hát, hogyan adjon kölcsönt es honnan vegye ezt a 30 százalékot az, akinek üzletéhez, megélhetéséhez sincsen elegendő pénze. 0 is kérjen mástó! kölcsön 12—20°/o-ra? És ha még ezt is hajlandó lenne megtenni városa javáért: tessék rámutatni olyan pénzforrásokra — ahol kaphat. Lámpással sem akad- I nak ilyenre. De hiszen a város csak kéri a i k 1 lesönt: ekkor pedig miért nevezik kényszer i kölcsönnek? Ha kényszerről vari szó, akkor a kérés csak udvarias formája a kötelezésnek. J Sem a kérésnek, sem a kötelezésnek — aligha lessz számottevő — készpénz eredménye. Ha j pedig végrehajtás utján akarják behajtani az j egészet: dobra kerül a fél város. Ingó és ini' gatlan. Lessz olcsóság és elértéktelenedés; mert hiszen vevő akad majd — potom áron, ha nem is a törzsökös komáromiak somiból. Ezt akarjuk? ; A házak értékének már is rohamos hanyatlása j várható. Hogyisne? Hiszen — egy adóügyi I szakember számítása szerint — már a mostani I közterhek mellett is 1000 K bérjövedelemből a í tulajdonosnak éppen csak annyija marad, ami• bő! egy évi gyufaszükségletét talán fedezheti.
