Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-09-22 / 70. szám

2. o iilai.

„fvoaiArorei Lapok“

1920. szeptember 22.

belementek a választási küzdelembe; amelynek eredménye, néhány szál képvisel'©, az egy millió és kétszázezer magyar lelket számláló Szlovenszkóban. A komáromi magyarok most uj bakot lőttek. Az ottani zsupán szigorúan ragaszkodva a miniszteri rende:ethez, kinevezte a város törvényhatósági bizottságának tagjait a képviselőválasztások eredménye szerint. így került a törvényhatósági bizottságba néhány cseh is. Furcsának elég furc:a, ha nem tudnánk bizonyosan, el sem hinnőnk, hogy Komáromnak cseh képviselője is legyen, de igy van. Vége. Mit csinálnak a magyar urak?! Ahelyett hogy — kötelességüket teljesítenék és legalább az ellenőrző szerepét végeznék, fogják magukat, lemondanak a tagságukról és a zsupán-kor mánybiztos nem talált egyetlen a magyar pártokhoz tartozó férfiút, akit rá tudott volna bírni a bizottsági tagság vállalására. Végre is kizárólag a szoc. dem. párt tagjai kerültek a város parlamentjébe. Nekünk ez nem fáj, de előre is kiváncsiak vagyunk a komáromi urakra, vájjon kit fognak okozni az elkövetendőkért? Különösen a napokban kivetendő 5—600 száza'ékos pótadókért ?!

*

Mivel a Magyar Újság félre van vezetve és ezt a kis Írásművet az itteni helyi viszonyokkal abszolúte tájékozatlan 'ember irta, szükségesnek tartjuk a következőket megismé telni:

1. Az először kinevezett bizottsági tagok azért mondottak le, mert a zsupán a katonai választók számarányában nevezett ki magyarul nem tudó bizottsági tagokat. Ehhez joga nem volt, mert katonának községi választójoga nincsen, tehát képviseletükre semmi szükség sincs.

2. Ezért, mivel a kinevezett bizottsági tagok a pártok számarányát nem képviselték és azt meghamisítva látták, a megbízatásról lemondottak.

3. A bizottsági tagságról lemondottak a keresztényszocialisták, kisgazdapártiak, zsidó pártiak (ilyen párt abszolule nem is alakult Komáromban) és lemondottak a szociáldemokraták is.

4. Ezután nevezte ki a pártok további megkérdezése és meghallgatása nélkül a zsupán a tiszta szocialista képviselő testületet, amelyben 23 inagyai szocialista és 13 cseh szociálista foglal helyet, nagyszerű jelképe gyanánt Komárom lakossága nemzetiségi összetételének.

5. Hogy a szociálistáknak mit ígért a zsupán az újabb kinevezések előtt, azt nem tudjuk, nem is kutatjuk. De lényként kell leszögeznünk azt, hogy a szociálista pártvezetőség első ízben szintén a csehek ellen foglalt állást.

Ez a tárgyilagos igazság. A pozsonyi Magyar Újság kommentárja tehát elesik, széthull, mint a szappanbuborék. Cáfolja meg ezt, ha tudja a pozsonyi Magyar Újság, mely bennünket akar kioktatni a magyarság kötelességeire. Bizony ebből alighanem a pozsonyi Magyar Újság szorulna leckére s el is jöhetne hozzánk Komáromba, ahol szívesen kioktatnánk azokra a kötelességekre, amelyek minden magyar ember lelkében egyformán kell, hogy éljenek. Mi csak ezeket teljesítjük, de biztosítjuk a pozsonyi Magyar Újságot, hogy ezektől sem szubvenció, sem hatalmi kedvezés el nem tántorít, sem terror, sem elnyomás vissza nem rettent bennünket.

Apróságok.

(Panaszok vidékről. — Fontos intézmény-e az iskola ? — Virág, a Komáromban kivégzett rablóvezér és más egyebek.)

A múlt számunkban elkezdett Apróságok c. cikk folytatását és végét itt közöljük:

Szintén komáromi hivatalban történt:

Szóba került, hogy az állam egy bizonyos munkát a tanítókra bízott, akiket azonban most már hivatalos kötelességük az iskolához köt. Az iskola várhat pár hétig, vágta ki merészen egy hivatalnok, de éz a másik ügy az államnak létérdeke. — Meglepődtem, midőn e nyilatkozatról értesültem. Tehát csak vaklárma az, amit a népoktatás fellendítéséről zengedeznek ? Ismét kiszólithatják a különböző hatóságok a tanítókat az iskolából azon a óimén, hogy az államnak sok létérdeke van? És a népoktatás nem tartozik a legfontosabb érdekek közé? Ismét csak túlhajtott formaságokban, irodai rendeletekbe, hivatalos jelentésekben, no meg soviniszta célokat szolgáié Mikulás-ijeszgetésekben fog kimerülni az affektált tanügyi buzgóság? Bizony előreláthatóan csak annyit fogunk elérni, amennyit a helyi vezetők ügybuzgalma és tapintata kivívhat, a többi csak írott malaszt marad ezután is. Hej pedig itt igazán szocialistának kell lenni, vagyis igazi szociális lélekkel és érzékkel bírni! A mindennapi kenyérhez és az elemi tudáshoz jpga van mindenkinek!

Légióként szüksége van a tanításra és a nevelésre annak a tömegnek, mely a mai kor hamis prófétáinak vezetése alatt züllésnek indult oly helyeken is, melyeken a háború nem okozott lelki károkat. Ha kellő időhen nem tanítjuk és nem neveljük a gyermeket rendszeresen és Isten nevében, kioktatják mások nagyon korán az ördög nevében! A kész Rózsa Sándorok és Virágok már csak a halál fiai lehetnek, az élet számára meg nem menthetők. Ez utóbbi nevet azért említem, mcttazaViiág nevű bandafönök, akit a forradalom idején Komáromban agyonlőttek, kiskorában Érsekújvárod hírhedt iskolakerülő s épen ezrjrt javíthatatlan, a szó teljes és betüszerinti értelmében bicskás tanítványom volt. Hogy mit lehet várni a népnek attól a részétől, melynek a tanításból és jó nevelésből kevés jutott, mutatja a jelen, melyben szabad embereket a korunk által fel vetett emberbaráti elvek szerint kellene kezelni és ime tömegekre bukkannak, melyeknek statárium keli!

Ma hangoztatom ez igazságokat, szeptember 15-én, amikor a falusi iskolák is megnyílnak, hogy megkezdjék a nyolchónapos munkát a kipróbált régi törvény szerint, mely a viszonyok figyelembevételével biztosította a tanügy számára azt az időt, mely a kellő igyekezet mellett a földművelő nép iskoláiban is biztosítható. Ezt kell szigorúan betartani s akkor idővel talán még előbbre is mehetünk. Hogy azonban ennek a népnevelő és a mai viszonyok között népjavitó, lélekmentő és nemzetmentő feladatnak megfelelhessünk, emberfeletti erőre van szükségünk. Igen, apostoli erőre és apostoli lelkekre, kik égig érő világnézettel, önzetlen odaadással végzik azt a háládatlan munkát, melysez erőt csak az Ég adhat s melyet igazi érdem szerint csak Isten fizethet meg.

Sz.

H silovik iskola politika mélyéből

A másik titkos machináció a görög nyelvi oktatás kibővítése. A prágai újságok szinte rekedtre ordították már magukat, hogy nem akarnak uj Ausztriát, nem kell nekik semmi a régi Ausztriából s ime most átveszik az osztrák tanrendszert. Az igaz, hogy nem azért, mivel meggyőződtek annak pedagógiai értékéről, hanem mivel meggyőződtek annak pedagógiai értéktelenségéről. Tudvalevő, hogy a magyar gimnáziumot legtöbb támadás a görög miatt érte, mivel a XX. század emberének nem megy fejébe, mit csináljon a göröggel. Bizonyos józan irtózkodás volt a szülőkben, fiukban egyaránt. Ezt nagyon jól tudják a Referálnál. De azt is tudják ott fájó szívvel, hogy nagyon sok szlovákul tudó fiú iratkozott magyar intézetbe. (így Ujvárott 900 tanuló van!) Most már ereket egy ügyesnek vélt húzással kiakarják emelni onnan. Ezért elrendelik, hogy a görögöt mára harmadik osztályban kell tanítani. (Képzelem, hogy borsódzik a jámbor olvasó hála.) Nem önkényesen teszik ezt. Isten ments! Jogforrásra, nyugati kultur jogforrásra hivatkoznak s ez az osztrák („le vele, ki vele“) tanrendszer. A következmény most már az lesz, hogy legalább egyenlőre a szlovákul tudó tanulók szöknek meg a komáromi és újvári intézetből, a többi meg elkeseredve kelletlenül végzi munkáját, vagy lemond a további iskolázásról. A szlovák fiuk könnyen távoznak, mivel a humánus állam gondoskodik róluk ingyen mindenfélével. így kosztot, könyvet stb. ad nekik, csak az ő intézetét látogassák, ó szent humanitás, mely a jövő magyar nemzedék szájából kivett kényért oly bőkezűen osztogatja előlegképen a még fel sem cseperedett szlovák gyermekeknek. Valóban Bach ide járhatott volna iskolába!

Még eggyel fárasztóin a közönséget. S ez az egy: magyarszakos tanárt nem alkalmaznak többé még a magyarnyelvű intézeteknél sem.

Ez a demokrata elv annyit jelent: az álvett magyarszakos tanárok-untig elegendők nekünk. Később az eltótositás következtében úgy sem kell. Vagy ha nem sikerülne oly hamar az eltótosiíás, akkor se jövünk zavarba, mivel lesz bőven magyarul tudó — káplánocska, akt majd elböködi valahogy — a mi célunknak megfelelően a magyar oktatást. Nem tanácsos azt olyan emberek kezébe adni, akik Budapesten néztek mélyére a magyar nyelv és néplélek rejtelmeinek. Elképzelhetjük, mijyen lesz az a magyar oktatás!

így fest a Referál belülről. Reméljük azonban, hogy a demokrata eszmék közeli diadala meghozza nekünk azt az örömet, hogy a Stefanek- Hattala-Medveczky blokk összeszedi batyuját a Referátban s visszatér ősei foglalkozásához. Mert ily emberek kezébe nem kuüuravezetéa, hanem krumpliültetés való.

Vagy leszünk demokrata ország, s akkor nincs baj. Vagy nem leszünk, s akkor baj van, de nen nekünk. Meit azt mondja Széchenyi: „minden nép, igy a magyar is, sokkal nagyobb olvadási veszélyben van, ha minőségi súllyal jő éiintkez sbe, mintha egyedül a nagy számmal lenne dóig r, mely eláraszthat, feldúlhat, sőt meg is gyilkolhat, de elolvasztani, megsemmisíteni soha nem képes.*

Félre a minisztériumból Stefanekokkal, fényesre gömbölyödött Hattalákkal, Medveezkykkel! Mit keres annyi pap egy „demokrata“ ország kormánya körül ?

Magyar néző.

HÍREK.

— fi Jókai egyesület hanguereny; Az őszi szezon közeledtével Komárom és vidékének magyar kulturális intézményének a Jókai Egyesületnek elnöksége összeállította az Őszi és a téli hangversenyszezon programját, amely méltó társa lesz az előző évekéhez. A tervezed hangversenyek megállapított műsora igaz művészeti élvezeteket kielégítő, magas nívójú, nemesen szórakoztató lesz, mint a Jókai Egyesület mindenik hangversenyé.

Az első, a hangversenyszezont megnyitó hangverseny terminusát október hó másodikára tűzte ki a rendezőség. Amennyiben valami akadály jönne közbe, akkor a hangversenyt október 9-én tartják meg. Erről különben idejekorán értesítik a közönséget.

Az idei hangversenyszezonban azt az újítást hozza be a rendezőség, hogy nem, mint eddig, vasárnap, hanem szombat este tartja az idén a hangversenyeket. A legtöbb egyénnek a vasárnap az egyetlen szabad napja, amelyet utazásra, kirándulásra, látogatásra akar felhasználni, igy a vasárnap tartott hangversenyek látogatói sorából sokat elvon a fenti körülmény.

Éppen ezért döntött a rendezőség a szombati nap mellett, amelyet a pihenés napja, a vasárnap követvén, szívesebben láloga'ják a szombat esti hangversenyt az érdeklődők.

Az első, a szezonnyitó hangverseny műsorán két, művészi körökben is jó hangzású név szerepel. Két nő neve: Simonffy Margit szavaló és A. Ackermann Hits zongoraművésznő neve.

Érthető az a nagy érdeklődés, amely e két név hallatára elfogja a közönséget. Mind a kettő dédelgetett kedvence a művészetet szerető közönségnek.

Simonffy Margit, a legnagyobb magyar színész tanítványa, Hegedűs Gvula már egyszer elragadta a komáromiakat. Élénk emlékezetünkben van aza fényes siker, amelyet a kultúrpalotában aratott isteni szavaló tehetségével. A legszürkébb, a legsemmitmondóbb, pár soros kis versikébe is olyan felfogást, olyan érzést, olyan lelket magával ragadó hipnózist tud varázsolni, hogy nem egyszer maga a szerző van legjobban meghatva. A legutóbbi komáromi fényes siker érthetővé teszi a nagy érdeklődést, amely a legközelebbi fellépését már megelőzi.

A hangverseny második szereplője a mi bájos zongoraművésznőnk, A. Ackermann Hus, aki mesteri kezekkel uralkodik a billentyűkön és a szivet, lelket elbűvölve magával ragadja a hallgatóságot.

Legutóbb Pöstyénben tartott hangversenyt, ahol naponta 5—10 hangverseny szokott lezajlani és mégis kimagasfott, kitűnt az ő hangversenye kényes, meleg sikere által a többi kö •