Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-05-08 / 31. szám

4. oldal. „Komáromi Lapoké 1920 május 8. ■............■—<■■■■ ■■ ..... rémülten ugráltak le a kocsiról. A tüzet hama­rosan siketült eloltani és a vonat zavartalanul folytathatta útját Komárom felé, ahová a rendes időben érkezett meg. Apró krónikák. Érdekes feljegyzéseket és némiremisinen­­ciákat is közölt (bj.) munkatársunk e lapok múlt számában azokról az ismertebb és neve­sebb egyéniségekről, kik 1877—1901-ig ter­jedő közel negyed század alatt városunkban megfordultak. Azok legtöbbjével nekem is volt szemé­lyes érintkezésem, egyik-másikhoz közelebbi ismeretség, sőt barátság is fűzött. Emlékeim tárházából meglehetősen sok adalék kínálkozik toliam alá e nevekkel kapcsolatosan. Különösen az öreg Táncsics Mihályról, Térffy Margitról, az én derék művelt, finom­­lelkű dalos cigénybarátomról: Dankó Pistáról, Bársony István, Rákosi Viktor, Gárdonyi Gézá­ról és Uiházy Edéről, a „mester“-ről lenne — és ha Isten éltet, lesz is még — sok érdekes mondani valóm. De most csak azok néhényáró! kívánok megemlékezni, akiket bj. barátom feljegyzései­ből kifelejtett. Többen is varnak a kimaradot­tak. Nincs időm hamarjában utánanézni a névsor teljességének. Majd lassankint sorra kerülnek mind. Most az első pillanatban csak i két 'név jut eszembe, melyeknek viselőjét szin­tén büszkén ' sorolhatjuk városunk illusztris vendégei közé. Blaha Lujza, az istenáldotta nagy mű- í vésznő és legméltóbb egykori partnere: Ta- j mássy József, a magyar népszínmű e héroszai, j Mindketten megfordultak Komáromban j vendégszereplés céljából. Tamássy — nem is í egyszer. Hogy mikor, mely években? Utánnézés ; nélkül nem tudom. Arra pedig nem érek rá | most. De különben is a dátum közömbös. De > az bizonyos, hogy itteni szereplésük az 1877— i 1901. év közé esik. ! Mindkettőhöz személyes ismeretség szálai fűztek. Tamásyhoz pláne imtim barátság. Az ő itt időzésük napjaiból akarok egy j két érdekesebb epizódot beiktatni az „Apró ; Krónikák“ közé. Megérdemelik már csak azért ; is, mert az ő személyükhöz fűződik. * * sje * Maga talán nem is férfi! Blaha Lujza ! jött hozzánk vendégszereplésre. Az élelmes j szindirektor (ha jól emlékszem rá: Mándoky j Béla volt) már napokkal előbb verle a nagydobot. ! Pedig nem volt szükség rá. Blaháné akkor még j ragyogó művészetének zenitjén állott. Nagy ér- ! deklődéssel várta őt a közönség. Érkezésekor én, aki a színésznő jó isme- í rőse voltam és a szindirektor robogtunk ki ' fogadására a vasúthoz. Mondanom se kell: , a dívának kijáró pompás'virágcsokorröl nem felejtkezve meg. Egyik itteni, sajnos — ma 'már régen „néhai“ jóbarátom (nevét kegyeletből elhallga­tom) akkor törvényszéki biró, aki különben nagy „nők barátja“ és minden szemre való színésznőnek, de különösen Blahánénak nagy bár csak tilos rajongója volt, már előzetesen j fölkért, hogy alkalmilag mutassam be az ün- i népéit művésznőnek. Nem volt okom kitérni ; kérése elől. Mellesleg megjegyzem, hogy az én tisztelt I barátom a „vörös emberek“ valóságos proto- } tipje volt. Bajusza, arcbőre sehogysem engedte i át az elsőséget vörösség dolgában rezes orrá- I nak. Pedig soha nem tartozott az „ilókás“ emberek sorába. Blaháné megérkezett és mi nagy trium­­fussal hajtattunk vele a Magyar Király szálló­hoz, ahol elszállásolásáról gondoskodtunk. Nagy meglepetésemre az én kedves néhai barátom már ott várt ránk a kapuszin alatt, kezében egy hatalmas bokrétával. Blaháné is észrevette. Rám nézett. Én pár szóval közöltem vele bokrétás barátom j tisztelgése szándékát. Mosolygott. — Semmi kifogásom ellene. Csak egy kissé lerázom az utiport magamról; azután jöjjenek fel hozzám. Negyedóra sem tellett el, már fenn vol­tunk Nála. Előttünk állott ragyogó szépségének hódító varázsával. « Bemutatás. Csokor átadás. Az én jó ba­rátom elbüvöiten a nagy művésznő kedvessé­gétől alig tudott egy-két üdvözlő szót rebegni. Rövid társalgás után, melynek aktiv ré­szese inkább én voltam, mint alaposan meg­­ilfetődött barátom, hozzám fordul a művésznő: — Ejnye tubicza (bohén iában ez volt becéző nevem az asszonyok részéről) legyen oly szives és rendeljen a számomra egy ga­vallér fröcscsöt (pezsgő ásványvízzel). Nagyon megszoroztam. Pár pillanat múlva már ott is állott egy üveg behüioit pezsgő ásványvízzel és megfelelő számú poharakkal garnirozva. Hát először is alapos szidást kaptam a rendelésen túlmenő buzgóságomérf, de persze aranyos lelkének derűs mosolyával édesitve meg azt. — De ha már itt van, koccintsanak ve­lem egyet. Töltöttem. A poharak összecsendültek. A művésznő és jó magam ki is üritetlük, de az én jó barátom csak ajkához érintette a poha­rat. Nem ivott. — Hát maga Jjedves biró ur, nem iszik? — Kezét csókolom, nem szoktam bort inni. ^Pedig dehogy is nem. Egy-két spriccer naponkint meg se kottyant nála.) De hát nagyon meg volt hatva. — Itt van cigaretta, gyújtsanak rá. Én éltem is az eledelemmel. Barátom nem nyúlt a kínált cigaretta felé. — Hát maga biró ur? — Köszönöm Méltóságos asszony, (Blaha Lujza akkor már Splényi báróné volt),, dé én nem dohányzóm. (Pedig dehogy is nem. Nagy szivarzó volt teljes életében), ügy látszik a művésznő bűvös varázslata hozta nagy zavarba. A művésznő ragyogó szép szemeit ba­rátomra szegezte. — De kedves biró ur — szólt elbűvölő mosoly mellett — ha maga sem nem iszik, sem nem dohányzik — hiszen akkor — nem is férfi. Tabló! Az én kedves jó barátom e bár tréfás, enyelgő megjegyzésre még jobban elpirult és vörösebb lett, — ha lehetett volna, volna. De persze a művésznő lebilincselően ked­ves elbucsuzása után — még csak árnyéka sem maradt lelkében a neheztelésnek. A többiről majd jövőre. Orion. A szerkesztését t a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. ftvomautt Spitzer Sándor könyvnyomdájában Komárom NYILTTER. E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a Szerkesztőség. Nyilatkozat. -Alólirott, mini a „A Hirek“ politikai napi­lap 1920. február 14-iki számának nyílttéri ro­vatában „A komáromi ipartestület elnökválsága“ cim alatt; — továbbá a Jókai könyvnyomda f. a. Rt., mint nyomdatulajdonos kiadásában ugyan­csak ez év február 14-én megjelent s 15-én napvilágot látott: „Ki az a Boldoghy Gyula?“ cimü s „Több komáromi iparos“ aláírással közölt cikk s illetve röpirat — szerzője, kije­lentem, hogy az azokban foglalt sértő és rá­galmazó kifejezések és tényállítások valótlansá­gáról időközben meggyőződtem, azok közzété­telére téves információ utján jutottam. Ennek következtében, amidőn a közlemé­nyek közreadása fölött őszinte sajnálatomat feje­zem ki, egyben Boldoghy Gyula ipartestületi elnök úrtól, valamint Dosztál Jakab, Lukovics József és Printz Nándor uraktól, mint az ipartestület előljárósági tagjaitól ezennel bocsánatot kérek. Komárom, 1920. május hó 8-án. Weisz Herman. Hirdetések felvétetnek lepünk kiadóhivatalánál. HIRDETÉSEK. „ŐRANGYAL" M M vilii Kőim. Vármesye-utca 21. a. Vállal temetést a leg­egyszerűbbtől a leg­díszesebbig. :: Nagy raktár érc- és fa­­ke por sókban. Olcsó ss ér. - - Tisztelettel TÓTH JÓZSEF asztalos mester. S1A50F01H megint kapható viszketegség, rühesség, sömiir és hiPtisztát­­lansag ellen kérjen a legközelebbi gyógyszer­­tárban a már köziomerten bevált és orvosilag ajánlott Dr, Flesch-féle eredeti „Skáboiorm“ kenőcsöt — Nam piszkit, nem fest, szagban. — Bekenes után ajánlatos a „Skaboform“ púder. Kapható minden gyógyszertárban, három nagy­ságban: (próbatégely, nagy tégely, családi adag) Vezérképviselet Cseh Szlovákia részére: Apotheke „zum Karl IV.“ PragZiskov, W. Jh V. Bosak. * SPITZER SÁNDOR könyvnyomdája, könyv-, papír-, írószer- és zenemű­­kereskedése, könyvkötészete Komárom, Nádor-utca 29. sz. Telefon 80« Elvállal báli, esketési, eljegyzési meghívókat, ügyvédi, községi nyomtatványokat, folyóiratok, lapok készítését. Kötészetében a könyvek legmodernebb be­kötését és koszoruszalag tüzarany-nyomását. Cigaretta hüvely nagy raktára. BÉLYEGZŐKET szép kivitelben szállít SPITZER SÁNDOR könyv-, papír- és irószerkereskedése Nádor-utca 29. Telefon: 80.

Next

/
Oldalképek
Tartalom