Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-05-08 / 31. szám
4. oldal. „Komáromi Lapoké 1920 május 8. ■............■—<■■■■ ■■ ..... rémülten ugráltak le a kocsiról. A tüzet hamarosan siketült eloltani és a vonat zavartalanul folytathatta útját Komárom felé, ahová a rendes időben érkezett meg. Apró krónikák. Érdekes feljegyzéseket és némiremisinenciákat is közölt (bj.) munkatársunk e lapok múlt számában azokról az ismertebb és nevesebb egyéniségekről, kik 1877—1901-ig terjedő közel negyed század alatt városunkban megfordultak. Azok legtöbbjével nekem is volt személyes érintkezésem, egyik-másikhoz közelebbi ismeretség, sőt barátság is fűzött. Emlékeim tárházából meglehetősen sok adalék kínálkozik toliam alá e nevekkel kapcsolatosan. Különösen az öreg Táncsics Mihályról, Térffy Margitról, az én derék művelt, finomlelkű dalos cigénybarátomról: Dankó Pistáról, Bársony István, Rákosi Viktor, Gárdonyi Gézáról és Uiházy Edéről, a „mester“-ről lenne — és ha Isten éltet, lesz is még — sok érdekes mondani valóm. De most csak azok néhényáró! kívánok megemlékezni, akiket bj. barátom feljegyzéseiből kifelejtett. Többen is varnak a kimaradottak. Nincs időm hamarjában utánanézni a névsor teljességének. Majd lassankint sorra kerülnek mind. Most az első pillanatban csak i két 'név jut eszembe, melyeknek viselőjét szintén büszkén ' sorolhatjuk városunk illusztris vendégei közé. Blaha Lujza, az istenáldotta nagy mű- í vésznő és legméltóbb egykori partnere: Ta- j mássy József, a magyar népszínmű e héroszai, j Mindketten megfordultak Komáromban j vendégszereplés céljából. Tamássy — nem is í egyszer. Hogy mikor, mely években? Utánnézés ; nélkül nem tudom. Arra pedig nem érek rá | most. De különben is a dátum közömbös. De > az bizonyos, hogy itteni szereplésük az 1877— i 1901. év közé esik. ! Mindkettőhöz személyes ismeretség szálai fűztek. Tamásyhoz pláne imtim barátság. Az ő itt időzésük napjaiból akarok egy j két érdekesebb epizódot beiktatni az „Apró ; Krónikák“ közé. Megérdemelik már csak azért ; is, mert az ő személyükhöz fűződik. * * sje * Maga talán nem is férfi! Blaha Lujza ! jött hozzánk vendégszereplésre. Az élelmes j szindirektor (ha jól emlékszem rá: Mándoky j Béla volt) már napokkal előbb verle a nagydobot. ! Pedig nem volt szükség rá. Blaháné akkor még j ragyogó művészetének zenitjén állott. Nagy ér- ! deklődéssel várta őt a közönség. Érkezésekor én, aki a színésznő jó isme- í rőse voltam és a szindirektor robogtunk ki ' fogadására a vasúthoz. Mondanom se kell: , a dívának kijáró pompás'virágcsokorröl nem felejtkezve meg. Egyik itteni, sajnos — ma 'már régen „néhai“ jóbarátom (nevét kegyeletből elhallgatom) akkor törvényszéki biró, aki különben nagy „nők barátja“ és minden szemre való színésznőnek, de különösen Blahánénak nagy bár csak tilos rajongója volt, már előzetesen j fölkért, hogy alkalmilag mutassam be az ün- i népéit művésznőnek. Nem volt okom kitérni ; kérése elől. Mellesleg megjegyzem, hogy az én tisztelt I barátom a „vörös emberek“ valóságos proto- } tipje volt. Bajusza, arcbőre sehogysem engedte i át az elsőséget vörösség dolgában rezes orrá- I nak. Pedig soha nem tartozott az „ilókás“ emberek sorába. Blaháné megérkezett és mi nagy triumfussal hajtattunk vele a Magyar Király szállóhoz, ahol elszállásolásáról gondoskodtunk. Nagy meglepetésemre az én kedves néhai barátom már ott várt ránk a kapuszin alatt, kezében egy hatalmas bokrétával. Blaháné is észrevette. Rám nézett. Én pár szóval közöltem vele bokrétás barátom j tisztelgése szándékát. Mosolygott. — Semmi kifogásom ellene. Csak egy kissé lerázom az utiport magamról; azután jöjjenek fel hozzám. Negyedóra sem tellett el, már fenn voltunk Nála. Előttünk állott ragyogó szépségének hódító varázsával. « Bemutatás. Csokor átadás. Az én jó barátom elbüvöiten a nagy művésznő kedvességétől alig tudott egy-két üdvözlő szót rebegni. Rövid társalgás után, melynek aktiv részese inkább én voltam, mint alaposan megilfetődött barátom, hozzám fordul a művésznő: — Ejnye tubicza (bohén iában ez volt becéző nevem az asszonyok részéről) legyen oly szives és rendeljen a számomra egy gavallér fröcscsöt (pezsgő ásványvízzel). Nagyon megszoroztam. Pár pillanat múlva már ott is állott egy üveg behüioit pezsgő ásványvízzel és megfelelő számú poharakkal garnirozva. Hát először is alapos szidást kaptam a rendelésen túlmenő buzgóságomérf, de persze aranyos lelkének derűs mosolyával édesitve meg azt. — De ha már itt van, koccintsanak velem egyet. Töltöttem. A poharak összecsendültek. A művésznő és jó magam ki is üritetlük, de az én jó barátom csak ajkához érintette a poharat. Nem ivott. — Hát maga Jjedves biró ur, nem iszik? — Kezét csókolom, nem szoktam bort inni. ^Pedig dehogy is nem. Egy-két spriccer naponkint meg se kottyant nála.) De hát nagyon meg volt hatva. — Itt van cigaretta, gyújtsanak rá. Én éltem is az eledelemmel. Barátom nem nyúlt a kínált cigaretta felé. — Hát maga biró ur? — Köszönöm Méltóságos asszony, (Blaha Lujza akkor már Splényi báróné volt),, dé én nem dohányzóm. (Pedig dehogy is nem. Nagy szivarzó volt teljes életében), ügy látszik a művésznő bűvös varázslata hozta nagy zavarba. A művésznő ragyogó szép szemeit barátomra szegezte. — De kedves biró ur — szólt elbűvölő mosoly mellett — ha maga sem nem iszik, sem nem dohányzik — hiszen akkor — nem is férfi. Tabló! Az én kedves jó barátom e bár tréfás, enyelgő megjegyzésre még jobban elpirult és vörösebb lett, — ha lehetett volna, volna. De persze a művésznő lebilincselően kedves elbucsuzása után — még csak árnyéka sem maradt lelkében a neheztelésnek. A többiről majd jövőre. Orion. A szerkesztését t a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. ftvomautt Spitzer Sándor könyvnyomdájában Komárom NYILTTER. E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a Szerkesztőség. Nyilatkozat. -Alólirott, mini a „A Hirek“ politikai napilap 1920. február 14-iki számának nyílttéri rovatában „A komáromi ipartestület elnökválsága“ cim alatt; — továbbá a Jókai könyvnyomda f. a. Rt., mint nyomdatulajdonos kiadásában ugyancsak ez év február 14-én megjelent s 15-én napvilágot látott: „Ki az a Boldoghy Gyula?“ cimü s „Több komáromi iparos“ aláírással közölt cikk s illetve röpirat — szerzője, kijelentem, hogy az azokban foglalt sértő és rágalmazó kifejezések és tényállítások valótlanságáról időközben meggyőződtem, azok közzétételére téves információ utján jutottam. Ennek következtében, amidőn a közlemények közreadása fölött őszinte sajnálatomat fejezem ki, egyben Boldoghy Gyula ipartestületi elnök úrtól, valamint Dosztál Jakab, Lukovics József és Printz Nándor uraktól, mint az ipartestület előljárósági tagjaitól ezennel bocsánatot kérek. Komárom, 1920. május hó 8-án. Weisz Herman. Hirdetések felvétetnek lepünk kiadóhivatalánál. HIRDETÉSEK. „ŐRANGYAL" M M vilii Kőim. Vármesye-utca 21. a. Vállal temetést a legegyszerűbbtől a legdíszesebbig. :: Nagy raktár érc- és fake por sókban. Olcsó ss ér. - - Tisztelettel TÓTH JÓZSEF asztalos mester. S1A50F01H megint kapható viszketegség, rühesség, sömiir és hiPtisztátlansag ellen kérjen a legközelebbi gyógyszertárban a már köziomerten bevált és orvosilag ajánlott Dr, Flesch-féle eredeti „Skáboiorm“ kenőcsöt — Nam piszkit, nem fest, szagban. — Bekenes után ajánlatos a „Skaboform“ púder. Kapható minden gyógyszertárban, három nagyságban: (próbatégely, nagy tégely, családi adag) Vezérképviselet Cseh Szlovákia részére: Apotheke „zum Karl IV.“ PragZiskov, W. Jh V. Bosak. * SPITZER SÁNDOR könyvnyomdája, könyv-, papír-, írószer- és zeneműkereskedése, könyvkötészete Komárom, Nádor-utca 29. sz. Telefon 80« Elvállal báli, esketési, eljegyzési meghívókat, ügyvédi, községi nyomtatványokat, folyóiratok, lapok készítését. Kötészetében a könyvek legmodernebb bekötését és koszoruszalag tüzarany-nyomását. Cigaretta hüvely nagy raktára. BÉLYEGZŐKET szép kivitelben szállít SPITZER SÁNDOR könyv-, papír- és irószerkereskedése Nádor-utca 29. Telefon: 80.
