Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-03-17 / 16. szám

2 ©UM. A javaslatot zaj»s helyeslés közt egyhan­gúlag fogadja el a közgyűlés. Palkovich Viktor, gutái esperes megtoldja ezt a javaslatot azzal, hogy a többi elkobzott egyházi vagyont is adják vissza. 60 plébánia jövedelem-forrását vették el. Palkovich Viktor indítványát is egyhan­gúlag elfogadták. A két határozati javaslat egyhangúlag való elfogadása után az eddigi illetmény rendezé­sekből egyedül kifelejtett vármegyei tisztviselők­nek jogos fizetés javítás iránti kérelme került tárgyalásra Bathő Lajos vármegyei főjegyző »lapos és mindenre kiterjedő ismertetése kere­tében. Kíirlhy István melegen pártolja a javasla­tot és az elismerés meleg hangján szögezi le, hogy a vármegyei tisztviselői kar, amelynek működését éveken át volt alkalma közvetlenül észlelni, nagyon is rászolgált szorgalmával, buz­galmával erre a fizetés javításra. Fejérváry Géza szintén a tisztviselők hely­zetének javítása mellett szólal fel, de ö nem pénzben, hanem természetbeli járandóságokban akarja a nyomorgó tisztviselői kart támogatni. Tafferser Gyula dr. zsupáni tanácsos he­lyes mederbe tereli az immár mellékvágányokra siklott vitát és felvilágosító szavai után a köz­gyűlés Megszavazta a tisztviselők fizetés ren­dezését, illetve erre a célra 18 5 százalék pótadót. A közgyűlés e jóindulatát az ezer sebtől vérző tisztviselői kar iránt dr. Alapi Gyula vár­megyei főlevéitáros meleg szavakban köszönte meg" a maga és tisztviselő társai nevében. Következett ezután a nernesócsai járási székhelynek Komáromba való helyezésének kérdése. E tárgyat is Bathó Lajos főjegyző is­mertette. A tárgyhoz hozzászóltak Gyalokay László és Fejérváry Géza bizottsági tagok és mások, akik ellenezték a székhelynek Nemes­­ócsáról való elvitelét. A közgyűlés egyhangúlag a jelenlegi álla­pot fentariása mellett határozott. A közgyűlés lapunk zártakor még nem ért véget._________________________________ A Jókai Egyesület közgyűlése. 1920. március 14. — Saját tudósítónktól. — A Jókai Egyesület vasárnap tartotta ren­des közgyűlését dr. Szijj Ferenc polgármester elnöklete alatt a kulturpdoía tanácstermében, melyet az érdeklődő és szép számmal megje­lent tagok teljesen megtöltöttek. A jegyzői tisztet Bíró Gyula tanár látta el. Dr. Szijj Ferenc meleg szavakkal nyitja meg a közgyűlést és a magyar kultúra közös munkájában egybegyűlteket üdvözli, vázolva a feladatokat, amelyek megoldásában hűséges dolgozótársa az egyesület tevékeny főtitkára, aki a Jókai Egyesület eredményes munkájá­nak terheit viseu vállain. Az elnöki bejelentések kapcsán megem­lékezik Berzsenyi Janosiís József, a művészeti osztály népszerű elnöke ünnepléséről, aki évek sora óta oly lelkesen fáradozik a zenekedvelő Komárom megteremtésén, ami fényesen sike­rült is neki. Január elején tartott hangversenye alkalmából az egyesület megfesttette arcképét. Megemlékezett a kulturális életről, amely a vá rosban oly nagy lendüie;ct vett és az elnök indítványára a művészi és tudományos előadá­sokban résztvevő Berzsenyi-Jano&its József, Farkas Mária, dr. Barta Lajosné, Komáromi Kacz Endre, dr. Rohonyi Oszkárné, Schmidt­­hauer Lajos művészeknek, dr. Bódiss Jusztin, dr. Bognár Cecil, Berta Orbán, dr. Szunyogh Ferenc, dr. Mezey János, dr. Selye Hugó, Har­­mos Károly, Gidró Bonifác előadóknak köszö­netét szavazott. Majd színes szavakkal ecseteli a gyászt, amely a Jókai Egyesület irodalmi osztálya költői lelkű elnöke, dr. Kiss Gyula elvesztésé­vel érte, akiben Komárom egyik leghívebb fia és vele költői álmok, irói tervek szálltak a sirba. Koporsójánál Tuba János társelnök vett tőle megható búcsút az egyesület nevében. Emlékét megőrzi a Jókai Egyesület Kiss Gyűla irodalmi alapítványa, melyre eddig közel 3000 K gyűlt egybe. A Jókai szobor javára a főgimnázium if­júsága rendezett sikerült hangversenyt és ebből mintegy 1800 K fordítható a nemes célra. A főgimnázium igazgatójának és tanári karának ezért köszönetét szavaz a közgyűlés. Szomorú szívvel jelenti be az elnök Ba­­ranyay Géza ügyvezető elnöknek e tisztéről történt lemondását, melyet méltányolva okait sajnálattal kénytelen eifogidni. Baranyay Géza azok közé a ritka közéleti férfiak köze tartozik, akik önzetlen és nagy munkásságukat szivesen és habozás nélkül bocsátották a klz rendelke­zésére, részt kértek minden épitő és alkotó munkából. Óit láttuk őt a volt komárommegyei és városi történeti és Régészeti Egylet bölcső­jénél, majd igazgatója lett az ebből kialakult Múzeum Egyesületnek és később a Jókai Egyesület élén fejtett ki eredményes és gazdag tevékenységet. A közgyűlés ez érdemeit jegyző­könyvébe iktatja és a távozó elnök arcképét tanácskozó terme számára megfesteti. Az alnöki jelentéshez dr. Alapi Gyula fő­titkár szólott reflexiókat fűzve a fókái szobor gondolatához. Megemlékezett arról az esemény­ről, amely csak a napokban folyt le: Jókai egyik komáromi tárgyú regényének Az elátkozott esaldtl-nak színpadi 'eldolgozásáról, melyet dr. Szijj Ferenc polgár nester, a Jókai Egyesület elnöke végzett el na zyszerüen és méltó büsz­keségünkre. így ad az elnök példát Jókai kul­tuszából, de ezt tettekkel is megbizonyitja, amennyiben az őt megillető irói tiszteletdij felét a Jókai szobor alapra ajánlja fel. A közgyűlés ezért hálás elismerését nyilváiitja és az elnököt sikere alkalmából melegen üdvözli. A napirenden dr. Alapi Gyula főtitkár jelentése következett az 1919 év eseményeiről, amelyeknek az EgyesSlelre való hatását és vo­natkozásait vázolta megjelelve az irányt, ame­lyen annak haladnia kell. A jelentést lelkes éljen­zéssel vette tudomásul a közgyűlés. Az egyesület 1919. évi zárószámadása 25319 bevétellel «zeniben 25042 kiadással és igy 277 K. pénztári maradvánnyal zárult. A főtitkár ismerteti az 1920 év költség­vetését, mely 25000 K bevétel és kiadás kere­teiben m«zog. A közgyűlés vita nélkül elfogadja. Majd a tiszteleti tag választásra nézve terjeszti elő a a főtitkár az igazgató-tanács ha­tározati javaslatát ajánlva Komáromi-Kacz Endre festőművész megválasztását: Komáromi Kacz Endre, a magyar festő­művészet egyik legjelesebb képviselője nagy tehetségével tiszteletreméltó nevet vivott ki ma­gának a magyar festők és képzőművészek tár­sadalmában. Fényes tudását és művészi kvali­tásait nemcsak a kritika ismerte el, de a kép­­kiállitások elsőrangú dijainak elnyerése és müveinek muzeális gyűjtemények számára való megvásárlása is. Főképpen azonban a mSpár­­to’ó és rnüértő közönség lelkes támogatása és elismerése s amelyből azt a tapasztalatot me­ríthetjük, hsgy művészetében gazdag és eredeti lélek nyilatkozik weg. E nagy és kivételes tehetség szárnybon­tására és kifejlődésére külföldi és hazai tanul­mányai mellett talán a legnagyobb hatással volt a szülőföld, amelyhez művészünk rajongó szeretettel fordult mindenkor. Az innét szerzett és magábaszitt benyomások a művészi alkotá­sok pazar és fejedelmi köntösében járták be a mi világunkat, sőt a külföldet is. A művész szerzetének tárjuk ki karjain­kat és sziveinket ma, amidőn keblünkre ölelve büszkén valljuk őt a mienknek, a magunkénak, beválasztjuk abba a díszes és fényes nevek vi­selői közé, akik oly sok dicsőséget szereztek a komáromi névnek. I Komáromi-Kacz. Endre teremtő zsenijének sok jelét őrzi Komárom, középületeinek termei­ben, a komáromi kulturház képtárában, mely oly sok forró estén volt tanúja a művész ma­gyar szivének, velünk együttérzésének és sze­­retetének. Ezeket viszonozzuk ma, a mi szerény módunk szerint, de magyar őszinteséggel és kérjük a Gondviselést, hogy kiváló fiunkat, és tagtársunkat minden művészi törekvésében vezesse továbbra is a sikerek utján, váltsa valóra gazdag lelkének minden művészi álmát. A közgyűlés lelkes és egyhangú határo­zatával tiszteleti tagjai sorába választja Komá­romi-Kacz Endre festőművészt. Még a választmányokban megüresedett helyeket töltötte be a közgyűlés és Ágoston Miklós, Fried Jenő. dr. Gaál Gyula, dr. Kam­rás József, Szabó György, dr. Szunyogh Ferenc és Vargha Sándort választotta be uj tagokul. A közgyűlés emelkedett hangulatban fél 12 órakor az elnök lelkes éltetésével ért véget. 1®2®. iMárei«« 17 i M Will „nyár Műi®®. — 1920. március 14. — A Jókai Egyesület márciusi hangversenyé­nek műsorán csupa magyar szerzők darabjai, igen nagy részben magyar dalok szerepeltek és talán ez fejti meg az érdeklődésnek azt az óriási mértékét, amely vele szemben megnyilvánult. Már a jegyelővéícl első napján csütörtö­kön 180 ülőhely kelt el, pénteken 200 (lapunk műit számában ezen szám helyett 2 jelent meg tördelési hibából) és szombaton az összes ülő­helyek el voltak adva. Táblás ház, színházi mű­nyelven. A várakozást fényesen igazoita a hang­verseny. A közönséget roppant izgatta Schmidt­­hauer Lajos zongorajátéka. Hogyan játszhaíik zongorán a hírneves magyar orgonaművész? Schmidthauer azután mcgmutbtta, hogyan ját­sziki Megmutatta, hogy nemcsak az orgona, hanem a zongorának is feltétlen ura és az en­gedelmes szolgája az ő boszorkányosán 'fürge es 'hajlékony ujjainsk, amelyekkel csodalatos dolgokat művelt ez estén. Méltó és megértő társa volt Komdromi-Kacz Endre, kinek játéka csupa tűz, csupa érzés volt, melyet beielopott a hallgatóságba is s a tetszés viharzó kitöré­seit csak a vulkánéhoz tudjuk hasonlítani. A kultúrpalota olyan frenézisét a tetszésnek, a művésszel való együttérzésnek talán még soha sem látta, mint ezen a csodálatosan forró han­gulatú estén. Valaki azt jegyezte meg: Kár, hogy ezek a mi kedves művészeink csak gyalogszerrel járnak, nem tudjuk lovaikat kifogni és vállain­­kon hazavinni. Mert éppen hogy csak ez hiány­zott a hangulathoz. * A Komáromi Dalegyesüleí és a R. Kát. egyházi énekkar nagyszerű együttese Boítay Kálmán karnagy vezetése alatt Bajza Sóhajtását (zenéje Gaa! Ferencíöi) adta elő -művészi ki­dolgozásban. A nagyszerű vers és zenéje, az előadás választékos formája zajos hatást keltett a hallgatóság körében. Komáromi Kacz Endre és Schmidthauer Lajos magyar dalai következtek ezután: csupa régi szerzőktől játszottak és Rózsavölgyi, Boka, Lavotta szerzeményei, kuruc dalok sírtak fel a hegedűn s a zongorakiséret: az nem kiséret volt, valami csodálatosan színes, gyöngyöző és búgó zenekar, melyet Schmidihauer mesteri keze dirigált. Komáromi-Kacz Endre szép és érdekes feje ráhajolt a hegedűjére és a szcbbnél-szebb öreg nóták szálltak le róla a teremben, a kö­zönség nyitott füllel hallgatta ezeket az egyszerű kis dolgokat, amiket talán régen el is feledtünk. Azután mindegyikünknek eszünkbe jutott a műit, amelyet elfeledni soha nem leltet és az emlé­kezések szárnyain visszatértünk a múlthoz, a magyar világba, ahol a palotás, toborzó, ver­bunkos, friss járta . . . Nem lehet azt a tetszést híven leírni, mely feltört szinte elemi eiővel a lelkekből; a lenyűgözött érzések szabadultak fel és tomboltak, tüntető tapsok viharzottak és kiálltások zűrzavaros hangjai kavarodtak össze a teremben, az emelvényen ismét és újból meg­jelent a hivó tapsokra a két művész, két ko­máromi fiú, a mienk mind a kettő, drága vé­­jeink ők, akik a széles világon hirt, becsületet, dicsőséget szereztek a komáromi névnek: most itt állnak előttünk a tapsok forró ölelésében és meghatóan egyszerű vallomásai közepette, hogy megköszönjék a szülőföld tüntető szeretetét, ra­gaszkodását és becézését . . . Majd egy rokonszenves fiatal ember: Nedeczky Mihály szavalta el Végvári-nak keleb­­bezés című gyönyörű versét, a megrázó magyar balsorsról, melyért perbe száll az Istennel a költő. A ragyogóan megírt vers tele erővel és érzéssel s az előadás formája lendületes, méltó a vers fenséges érzéseihez. Sok-sok szembe lopózott könny, sok, sok sóhaj szakadt fel a lelkekből a szavalat alatt, melyért percekig ünnepelték annak kitűnő szavalóját. A műsor egyik ragyogó pontja Schmidt­­hauer egyik rapszódiája volt, amelyhez Arany János két dala szolgáltatott neki motívumokat, A nagystílű kompozíció lenyűgözően hat nem­csak a ' .i'iáns hangszerelésnél fogva, hanem a hatalmas dinamikai hatások révén is, ame­lyek kilönösen a mű fugaszerűén felépített ré­szeiben nyilvánultak meg. Gyönyörűen csen­gett fel belőle a pásztorsip motívuma, az egész csupa poézis és szin, főképpen a szerző elő­

Next

/
Oldalképek
Tartalom