Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-03-17 / 16. szám
2 ©UM. A javaslatot zaj»s helyeslés közt egyhangúlag fogadja el a közgyűlés. Palkovich Viktor, gutái esperes megtoldja ezt a javaslatot azzal, hogy a többi elkobzott egyházi vagyont is adják vissza. 60 plébánia jövedelem-forrását vették el. Palkovich Viktor indítványát is egyhangúlag elfogadták. A két határozati javaslat egyhangúlag való elfogadása után az eddigi illetmény rendezésekből egyedül kifelejtett vármegyei tisztviselőknek jogos fizetés javítás iránti kérelme került tárgyalásra Bathő Lajos vármegyei főjegyző »lapos és mindenre kiterjedő ismertetése keretében. Kíirlhy István melegen pártolja a javaslatot és az elismerés meleg hangján szögezi le, hogy a vármegyei tisztviselői kar, amelynek működését éveken át volt alkalma közvetlenül észlelni, nagyon is rászolgált szorgalmával, buzgalmával erre a fizetés javításra. Fejérváry Géza szintén a tisztviselők helyzetének javítása mellett szólal fel, de ö nem pénzben, hanem természetbeli járandóságokban akarja a nyomorgó tisztviselői kart támogatni. Tafferser Gyula dr. zsupáni tanácsos helyes mederbe tereli az immár mellékvágányokra siklott vitát és felvilágosító szavai után a közgyűlés Megszavazta a tisztviselők fizetés rendezését, illetve erre a célra 18 5 százalék pótadót. A közgyűlés e jóindulatát az ezer sebtől vérző tisztviselői kar iránt dr. Alapi Gyula vármegyei főlevéitáros meleg szavakban köszönte meg" a maga és tisztviselő társai nevében. Következett ezután a nernesócsai járási székhelynek Komáromba való helyezésének kérdése. E tárgyat is Bathó Lajos főjegyző ismertette. A tárgyhoz hozzászóltak Gyalokay László és Fejérváry Géza bizottsági tagok és mások, akik ellenezték a székhelynek Nemesócsáról való elvitelét. A közgyűlés egyhangúlag a jelenlegi állapot fentariása mellett határozott. A közgyűlés lapunk zártakor még nem ért véget._________________________________ A Jókai Egyesület közgyűlése. 1920. március 14. — Saját tudósítónktól. — A Jókai Egyesület vasárnap tartotta rendes közgyűlését dr. Szijj Ferenc polgármester elnöklete alatt a kulturpdoía tanácstermében, melyet az érdeklődő és szép számmal megjelent tagok teljesen megtöltöttek. A jegyzői tisztet Bíró Gyula tanár látta el. Dr. Szijj Ferenc meleg szavakkal nyitja meg a közgyűlést és a magyar kultúra közös munkájában egybegyűlteket üdvözli, vázolva a feladatokat, amelyek megoldásában hűséges dolgozótársa az egyesület tevékeny főtitkára, aki a Jókai Egyesület eredményes munkájának terheit viseu vállain. Az elnöki bejelentések kapcsán megemlékezik Berzsenyi Janosiís József, a művészeti osztály népszerű elnöke ünnepléséről, aki évek sora óta oly lelkesen fáradozik a zenekedvelő Komárom megteremtésén, ami fényesen sikerült is neki. Január elején tartott hangversenye alkalmából az egyesület megfesttette arcképét. Megemlékezett a kulturális életről, amely a vá rosban oly nagy lendüie;ct vett és az elnök indítványára a művészi és tudományos előadásokban résztvevő Berzsenyi-Jano&its József, Farkas Mária, dr. Barta Lajosné, Komáromi Kacz Endre, dr. Rohonyi Oszkárné, Schmidthauer Lajos művészeknek, dr. Bódiss Jusztin, dr. Bognár Cecil, Berta Orbán, dr. Szunyogh Ferenc, dr. Mezey János, dr. Selye Hugó, Harmos Károly, Gidró Bonifác előadóknak köszönetét szavazott. Majd színes szavakkal ecseteli a gyászt, amely a Jókai Egyesület irodalmi osztálya költői lelkű elnöke, dr. Kiss Gyula elvesztésével érte, akiben Komárom egyik leghívebb fia és vele költői álmok, irói tervek szálltak a sirba. Koporsójánál Tuba János társelnök vett tőle megható búcsút az egyesület nevében. Emlékét megőrzi a Jókai Egyesület Kiss Gyűla irodalmi alapítványa, melyre eddig közel 3000 K gyűlt egybe. A Jókai szobor javára a főgimnázium ifjúsága rendezett sikerült hangversenyt és ebből mintegy 1800 K fordítható a nemes célra. A főgimnázium igazgatójának és tanári karának ezért köszönetét szavaz a közgyűlés. Szomorú szívvel jelenti be az elnök Baranyay Géza ügyvezető elnöknek e tisztéről történt lemondását, melyet méltányolva okait sajnálattal kénytelen eifogidni. Baranyay Géza azok közé a ritka közéleti férfiak köze tartozik, akik önzetlen és nagy munkásságukat szivesen és habozás nélkül bocsátották a klz rendelkezésére, részt kértek minden épitő és alkotó munkából. Óit láttuk őt a volt komárommegyei és városi történeti és Régészeti Egylet bölcsőjénél, majd igazgatója lett az ebből kialakult Múzeum Egyesületnek és később a Jókai Egyesület élén fejtett ki eredményes és gazdag tevékenységet. A közgyűlés ez érdemeit jegyzőkönyvébe iktatja és a távozó elnök arcképét tanácskozó terme számára megfesteti. Az alnöki jelentéshez dr. Alapi Gyula főtitkár szólott reflexiókat fűzve a fókái szobor gondolatához. Megemlékezett arról az eseményről, amely csak a napokban folyt le: Jókai egyik komáromi tárgyú regényének Az elátkozott esaldtl-nak színpadi 'eldolgozásáról, melyet dr. Szijj Ferenc polgár nester, a Jókai Egyesület elnöke végzett el na zyszerüen és méltó büszkeségünkre. így ad az elnök példát Jókai kultuszából, de ezt tettekkel is megbizonyitja, amennyiben az őt megillető irói tiszteletdij felét a Jókai szobor alapra ajánlja fel. A közgyűlés ezért hálás elismerését nyilváiitja és az elnököt sikere alkalmából melegen üdvözli. A napirenden dr. Alapi Gyula főtitkár jelentése következett az 1919 év eseményeiről, amelyeknek az EgyesSlelre való hatását és vonatkozásait vázolta megjelelve az irányt, amelyen annak haladnia kell. A jelentést lelkes éljenzéssel vette tudomásul a közgyűlés. Az egyesület 1919. évi zárószámadása 25319 bevétellel «zeniben 25042 kiadással és igy 277 K. pénztári maradvánnyal zárult. A főtitkár ismerteti az 1920 év költségvetését, mely 25000 K bevétel és kiadás kereteiben m«zog. A közgyűlés vita nélkül elfogadja. Majd a tiszteleti tag választásra nézve terjeszti elő a a főtitkár az igazgató-tanács határozati javaslatát ajánlva Komáromi-Kacz Endre festőművész megválasztását: Komáromi Kacz Endre, a magyar festőművészet egyik legjelesebb képviselője nagy tehetségével tiszteletreméltó nevet vivott ki magának a magyar festők és képzőművészek társadalmában. Fényes tudását és művészi kvalitásait nemcsak a kritika ismerte el, de a képkiállitások elsőrangú dijainak elnyerése és müveinek muzeális gyűjtemények számára való megvásárlása is. Főképpen azonban a mSpárto’ó és rnüértő közönség lelkes támogatása és elismerése s amelyből azt a tapasztalatot meríthetjük, hsgy művészetében gazdag és eredeti lélek nyilatkozik weg. E nagy és kivételes tehetség szárnybontására és kifejlődésére külföldi és hazai tanulmányai mellett talán a legnagyobb hatással volt a szülőföld, amelyhez művészünk rajongó szeretettel fordult mindenkor. Az innét szerzett és magábaszitt benyomások a művészi alkotások pazar és fejedelmi köntösében járták be a mi világunkat, sőt a külföldet is. A művész szerzetének tárjuk ki karjainkat és sziveinket ma, amidőn keblünkre ölelve büszkén valljuk őt a mienknek, a magunkénak, beválasztjuk abba a díszes és fényes nevek viselői közé, akik oly sok dicsőséget szereztek a komáromi névnek. I Komáromi-Kacz. Endre teremtő zsenijének sok jelét őrzi Komárom, középületeinek termeiben, a komáromi kulturház képtárában, mely oly sok forró estén volt tanúja a művész magyar szivének, velünk együttérzésének és szeretetének. Ezeket viszonozzuk ma, a mi szerény módunk szerint, de magyar őszinteséggel és kérjük a Gondviselést, hogy kiváló fiunkat, és tagtársunkat minden művészi törekvésében vezesse továbbra is a sikerek utján, váltsa valóra gazdag lelkének minden művészi álmát. A közgyűlés lelkes és egyhangú határozatával tiszteleti tagjai sorába választja Komáromi-Kacz Endre festőművészt. Még a választmányokban megüresedett helyeket töltötte be a közgyűlés és Ágoston Miklós, Fried Jenő. dr. Gaál Gyula, dr. Kamrás József, Szabó György, dr. Szunyogh Ferenc és Vargha Sándort választotta be uj tagokul. A közgyűlés emelkedett hangulatban fél 12 órakor az elnök lelkes éltetésével ért véget. 1®2®. iMárei«« 17 i M Will „nyár Műi®®. — 1920. március 14. — A Jókai Egyesület márciusi hangversenyének műsorán csupa magyar szerzők darabjai, igen nagy részben magyar dalok szerepeltek és talán ez fejti meg az érdeklődésnek azt az óriási mértékét, amely vele szemben megnyilvánult. Már a jegyelővéícl első napján csütörtökön 180 ülőhely kelt el, pénteken 200 (lapunk műit számában ezen szám helyett 2 jelent meg tördelési hibából) és szombaton az összes ülőhelyek el voltak adva. Táblás ház, színházi műnyelven. A várakozást fényesen igazoita a hangverseny. A közönséget roppant izgatta Schmidthauer Lajos zongorajátéka. Hogyan játszhaíik zongorán a hírneves magyar orgonaművész? Schmidthauer azután mcgmutbtta, hogyan játsziki Megmutatta, hogy nemcsak az orgona, hanem a zongorának is feltétlen ura és az engedelmes szolgája az ő boszorkányosán 'fürge es 'hajlékony ujjainsk, amelyekkel csodalatos dolgokat művelt ez estén. Méltó és megértő társa volt Komdromi-Kacz Endre, kinek játéka csupa tűz, csupa érzés volt, melyet beielopott a hallgatóságba is s a tetszés viharzó kitöréseit csak a vulkánéhoz tudjuk hasonlítani. A kultúrpalota olyan frenézisét a tetszésnek, a művésszel való együttérzésnek talán még soha sem látta, mint ezen a csodálatosan forró hangulatú estén. Valaki azt jegyezte meg: Kár, hogy ezek a mi kedves művészeink csak gyalogszerrel járnak, nem tudjuk lovaikat kifogni és vállainkon hazavinni. Mert éppen hogy csak ez hiányzott a hangulathoz. * A Komáromi Dalegyesüleí és a R. Kát. egyházi énekkar nagyszerű együttese Boítay Kálmán karnagy vezetése alatt Bajza Sóhajtását (zenéje Gaa! Ferencíöi) adta elő -művészi kidolgozásban. A nagyszerű vers és zenéje, az előadás választékos formája zajos hatást keltett a hallgatóság körében. Komáromi Kacz Endre és Schmidthauer Lajos magyar dalai következtek ezután: csupa régi szerzőktől játszottak és Rózsavölgyi, Boka, Lavotta szerzeményei, kuruc dalok sírtak fel a hegedűn s a zongorakiséret: az nem kiséret volt, valami csodálatosan színes, gyöngyöző és búgó zenekar, melyet Schmidihauer mesteri keze dirigált. Komáromi-Kacz Endre szép és érdekes feje ráhajolt a hegedűjére és a szcbbnél-szebb öreg nóták szálltak le róla a teremben, a közönség nyitott füllel hallgatta ezeket az egyszerű kis dolgokat, amiket talán régen el is feledtünk. Azután mindegyikünknek eszünkbe jutott a műit, amelyet elfeledni soha nem leltet és az emlékezések szárnyain visszatértünk a múlthoz, a magyar világba, ahol a palotás, toborzó, verbunkos, friss járta . . . Nem lehet azt a tetszést híven leírni, mely feltört szinte elemi eiővel a lelkekből; a lenyűgözött érzések szabadultak fel és tomboltak, tüntető tapsok viharzottak és kiálltások zűrzavaros hangjai kavarodtak össze a teremben, az emelvényen ismét és újból megjelent a hivó tapsokra a két művész, két komáromi fiú, a mienk mind a kettő, drága véjeink ők, akik a széles világon hirt, becsületet, dicsőséget szereztek a komáromi névnek: most itt állnak előttünk a tapsok forró ölelésében és meghatóan egyszerű vallomásai közepette, hogy megköszönjék a szülőföld tüntető szeretetét, ragaszkodását és becézését . . . Majd egy rokonszenves fiatal ember: Nedeczky Mihály szavalta el Végvári-nak kelebbezés című gyönyörű versét, a megrázó magyar balsorsról, melyért perbe száll az Istennel a költő. A ragyogóan megírt vers tele erővel és érzéssel s az előadás formája lendületes, méltó a vers fenséges érzéseihez. Sok-sok szembe lopózott könny, sok, sok sóhaj szakadt fel a lelkekből a szavalat alatt, melyért percekig ünnepelték annak kitűnő szavalóját. A műsor egyik ragyogó pontja Schmidthauer egyik rapszódiája volt, amelyhez Arany János két dala szolgáltatott neki motívumokat, A nagystílű kompozíció lenyűgözően hat nemcsak a ' .i'iáns hangszerelésnél fogva, hanem a hatalmas dinamikai hatások révén is, amelyek kilönösen a mű fugaszerűén felépített részeiben nyilvánultak meg. Gyönyörűen csengett fel belőle a pásztorsip motívuma, az egész csupa poézis és szin, főképpen a szerző elő